Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-03-06 / 27. szám

egy 12 éves leányka gyújtogatást követett el, ki megfigyelés végett a kórházban van. K.-Borosnyón, mely 69 írt erejéig, biztositva nem volt. Komollón 6 gazda égett le ; kár 2329 frt 10 kr, biztositva volt 490 frt. Bodolán a kár 75 frt, biztositva nem volt. Alcsernátonban 60 frt erejéig, biztosítva nem volt és Kökösben 185 frt erejéig, biztositva volt 165 frtig. Ezt követőleg terjeszti be az árvaszéki elnök február havi kimutatását. Január hó végén az ár­vák létszáma volt 8926 személy, február hóban gyámság alá jött 22, összesen tehát 8948 sze­mély. Ebből gyámság alól felszabadult 54 személy, tehát maradt február hó végén 8894. Gondnokság alatt volt január hó végén 446 sze­mély, februárban hozzájött 5, összesen 451 személy, kik közül fel nem szabadult senki. Az összesitett gyámpénztárnak jan. végén készpénze volt 15,414 frt 61 kr, februárban bevétetett 4957 frt 04 kr, tehát összesen 20371 frt 65 kr. Ebből kiadatott 10810 frt 35 kr, (melyben szerepel 6690 frt köl­csön) marad tehát márczius hóra 9561 frt 30 kr. Beérkezett febr. hóban 687 Ugydarab, jan. átjött 891, elintéztetett 557, elintézetlen maradt 1021 ügydarab. A kir. építészeti hivatal főnöke beterjeszti havi jelentését, melyben jelenti, hogy e hóra nézve je­lenteni valója nincs. A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a tanítók nyug­díjba lépésének jogosultságát elbíráló bizottság febr. 11-én tartott ülést, melyben Barabás Elek volt ba- czoni tanító, Benke József bodolai és Perdi Mihály szőrösei v közs. tanitó nyugdíjba lépésének jogo­sultságát kimondotta. A baróthi felső népiskolánál a torna, ének, rajz és szépírás tanítói állomása üre­sedésben lévén, pályázat hirdettetett. A közokta­tási miniszter a s.-szentgyörgyi polg. fiúiskola la­katos tanműhelyének 628 Irt értékű eszközök meg­küldése iránt rendelkezett. A helyi polg. fiúiskolá­ban a franczia nyelvet Ehrenkranz S. rendk. tan­tárgy gyanánt tanítja, melyért a miniszter tisztelet­dijat utalványozott. A kir. adófelügyelÖ jelenti, hogy február hóban egyenes adó befolyt 45,610 frt 46l/a kr, tehát 4100 frt 25 krral több, mint tavaly; hadmentességi díjban 499 frt 55 kr, tehát 2536 frt 25 krral ke­vesebb, mint a lefolyt évben. Az adókivetési mun­kálatok folyamatban vannak. A kir. ügyész jelentését következőkben terjeszti elő: Letartóztatva volt február hóban 136 egyén, ezek között 116 férfi, 20 nő. Ezek közül vizsgálati fogoly volt 46, elitéit 90. Ezekből esik a törvény- széki fogházra 83. Ezek következőleg voltak elhe­lyezve: a s.-szentgyörgyi járásbíróság fogházában 24, a kovásznaiban 18, a n.-ajtaiban 11, kik közül a hó végén fogságban maradt 81 egyén. A letartózottak között volt 11 gyi kosság, 3 gyúj­togatás, 1 rablás büntette miatt. Rabtartási költ­ség fejében kiadatott 234 frt 12 kr, bevétetett 132 frt 781/a kr. A közbiztonság javulást nem mutat, sőt' ellenkezőleg visszaesést, miután e hó folyamá­ban beérkezett 61 bűnvádi jelentésből 2 gyilkosság, 1 rablás és 12 gyújtogatás fordult elő. A megyei főorvos jelentéséből kiveszszük, hogy a közegészségi állapot febr. hóban kielégítő volt. Ra­gályos betegség csak szórványosan fordult elő. — VÁKCZA. N E R I N A. — Történeti beszély, — (F olytatáa) — Miért? kérdezed te, miért? — s szemeit für- készŐleg pihenteté a leány gyönyörű vonásain. — Mert amaz ünnepélyen — folytatá — a palazzo Contarim-ban gondolt? m először arra, hogy te tizen nyolcz, én pedig negyvennyolcz éves vagyok. Te, édesem, még az élet küszöbén állasz, én delét is átléptem már; és nem jő-e el egykoron az idő, melyben te meg fogod bánni, hogy virágzó ifjúsá­godat az én koromhoz fűzted ? Mély csend követé e szavakat. Nerina néma mo- solylyal rázta fejét, mintha mondani akarná, hogy ily kérdés még feleletre sem méltó ; mígnem Lo renzo megszakitá a csendet: — Igen, Nerina, igy van ; — s kezével sűrű für­téire mutatott, — nézz ide, mint kezdi már az agg­kor tele havát hinteni fejemre. — Nem látom, én csak a tyrusi hős babérjait látom, melyek a te homlokodat fűzik körül ! — és büszke, nyájas pillantást vetett a férfiúra, ki negy­vennyolcz éve daczára is könnyen hódíthatott meg egy fiatal nőszivet; erőteljes, magas termete, emel­ve még a velenczei nemes díszes öltözéke által, még megtartá az ifjúság könnyedségét; sötét, fé­nyes szemei tüzet szórtak, nemes vonásaiból szellem és meghajthatatlan akaraterő sugárzott ki és a homlokán végighúzódó vörös forradás nemhogy el­csúfította volna, sőt ellenkezőleg, emelte személyé­nek hősies és parancsoló benyomását. — ügy tűnik még, mintha lagjnnp lett volna, — folytatá Nerina, erősebben fűzve magát karjai közé — mikor te atyámmal a szobába léptél, melyben én anyám mellett a himződobnál ültem. Atyám ka­— 10« — A Ferencz József-kórházban ápoltatott februárban 40 férfi s 16 nő; ezek közül felgyógyult 18 férfi 3 nő; javult 3 nő, a kórházban maradt 21 férfi s 10 nő. . Az erdőfelügyelő beterjeszti a közig, erdészeti bi­zottságnak 1883. évi szeptember, október, november, deczember és folyó évi január havi működéséről szóló jelentését. A havi jelentések után különféle apróbb ügyek következtek, melyeket a bizottság gyorsan s sema­tikusan tárgyalt le. Hosszabb időt vett igénybe a k. vásárhelyi pol­gármester ellen folyamatba telt fegyelmi ügy. Az alispán már a január havi közigazg. bizottsági gyű­lésen tett erről szóbeli jelentést, melyet most Írás­ban is beterjeszt. E szerint a fegyelmi eljárás nem foganatosítható, mert K.Vásái helyen olyanok a vi­szonyok, hogy azok gyökeres megváltoztatása szük­séges s kéri is addig a fegyelmi ügyet felfüggesz­teni s az adófelügyelőséget utasítani, hogy egyik tisztviselőjét küldje ki oda s a kapcsolatosan érde­kelt falvakba az adóügy rendezése végett. Ez ellen első sorban felszólal a kir. adófelügyelő s hosszabb indokolás után kéri a k. vásárhelyi szol- gabiróra a törvényes felelősséget alkalmazni, annál is inkább, miután a február havi adók is ép oly ren­detlenül folytak be, az adóhátralékok pedig oly na­gyok, hogy ő ezért tovább felelősséget nem vál­lalhat. Itt vette kezdetét azután a vita. Apor Gábor br. alispán megdöbbentő, szomorú képét nyújtotta a k.-vásárhelyi viszonyoknak; a de­rék alispán ezzel kapcsolatban oly enuncziácziót tett, melyek nagy fontosságúak a megye közönsé­gére nézve. „Minket nem a direkt, hanem az indirekt adók ölnek meg, — úgymond — mert lépten-nyomon bélyegilleték s ismét bélyegilleték. Az adó jogtala­nul s törvénytelenül vettetik ki s ha ez ellen a felek jogorvoslást keresnek, nagyobb költségükbe kerül ez, mint a mennyi az egész állítólagos hát­ralék.“ Az alispán fellépése a bizottság tagjai kö­zött nagy tetszést aratott, — csatlakozott is hozzá azonnal Molnár Jőzsaiás s Sz. Nagy Károly, kik szintén élesen keltek ki ezen kóros állapotok ellen. Az elnöklő főispán pártolta az adófelügyelő ja­vaslatát. mert a polgármester nagy mulasztást kö­vetett el azzal, hogy a községeket s feleket a jog­talanul kivetett adókra nem figyelmeztette. Hosszabb vita után a gyűlés Nemes János gróf közvetítő indítványa értelmében kimondja a kézdi- vásárhelyi polgármesterre a törvényes felelősséget olyképen, hogy az esetben, ha ez a hátralékos adó­kat április 1-jéig be nem szedeti, a jogtalanul meg­adózott felekkel pedig jegyzőkönyvet fel nem vesz és azt nevezett időig be nem küldj, akkor április 1-én állami végrehajtó fog kiszállani. — Ugyanek­kor Kökösy Endre indítványára utasittatik a megye alispánja, miszerint hívja fel az összes érdekelt köz­ségeket, hogy április 1-ig felelősség terhe mellett mutassák ki, mily czimen s mily parczellák után követelik ők Kézdi-Vásárhely városától a kérdéses adóhátrálékot. Ezzel azután a gyűlés véget ért. ron fogott, s szivem csak úgy dobogott, mikor anyámnak mondá- „Itt hozom neked a hőst, ki testvéred gyermekével, Zeno Andrással, a genuaikat a syriai vizeken visszaverte és tegnap tartotta dia­dalmi bevonulását Velenczébe húsz meghódított gá­lyával.“ Ekkor úgy érzém, mintha homlokod körül fénysugarak koszorút képeznének, mintha te arany felhőként lebegnéWlölöttünk. Híbz nem volt ajk, mely nem dicsőített volna téged és egész Velencze dicsérte bátorságodat. Nem beszélhettek eleget ar­ról, miként rántottál te kardot, mikor hajórajunk nagy veszélyben forgott és András már jelt adott a visszavonulásra; miként ugrottál te kirántott kard­dal egy ellenséges hajóra, követve a bátorságod ál­tal feltüzelt hajósaidtól; miként rohantad meg ott az ellenséget; miként győzted le őket, vetted el hajójukat és változtattad meg a nap eredményét. . . . Oh, Lorenzo! azt hiszem, hogy még azon reggel nyerted meg szivemet és ámbár még alig voltam több tizenkét évesnél, már jóformán akkor kezdettelek szeretni! A mint ily édesen és lelkesülve beszélt és csil­logó szemekkel, égő arczczal tekintett kedvesére, oly szép vala, hogy ez lehajolt hozzá s forró csó­kot nyomott ajkaira, de azért a sötét redő még sem tűnt el homlokáról. — Szeretném, — mondá aztán halkan — ha te kevesebbet gondoltál volna akkor reám, a tyrusi hősre, hanem többet Tiepoli Lorenzora. Nerina ajkairól eltűnt az édes mosoly, arcza ko­moly lett és mély, szemrehányó hangon kérdé: — Mely idegen szellem szól ma belőled, Loren- zóm ? mi kelthetett benned ily kétséget szerelmem iránt ? .. . Mikor atyám távol tőlem oly hirtelen el­halt és ón már nem is mondhattam neki, hogy távol­létében menyasszonyod levék, s a köztársaság Zeno Raniero nagybátyámat, mint anyám sógorát, gyám­atyámmá jelölte ki, megesküdtem neked, hogy még el­lenséged fedele alatt Í6 hű maradok hozzád; meges­Vidéki levelezés. — Kolozsvári apróságok, — Kolozsvár, 1884. márczius 3. A nemzeti színház valódi ünnepnapokat szerzett kolozsvári műórtő közönségének Madácli „Ember tragoedíájá“-nak színre hozatalával. Szinmii a legközelebbi évek alatt ennél nagyobb hatást, valódibb műélvezetet, erősebb vonzerőt még nem gyakorolt. Egymásután 4 szer került már szín­re mindig zsúfolt ház előtt, mindig növekvő hatás­sal, a mi szép fényt vet Kolozsvár kultur viszo­nyaira, műpártoló közönségére, mely a tisztán mű­vésziért — főleg ha az nemzeti produktum — min­dig tudott lelkesülni. A vidék is oly nagy kontin­gensét szolgáltatott ez előadásokra, mely valóban dicséretére válik. Azonban, hogy a hatás oly rendkívüli, oly fel­emelő Volt: nagy része van a budapesti nemzeti színháznak, mely legkitűnőbb tragikai művésznőjét engedte át K-uó, Jászai Mari asszony személyében, hogy az igazi költői fenséggel, philosophiai mély­séggel írott mű, tartalmához képest jó előadásban kerüljön színre. S viszonyainkhoz képest elmond­hatjuk, hogy az semmi kivárna valót sem hagyott hátra. Kovács Gyula műórtő keze a rendezésben művészi alakitó képessége a főszerep — Adám — szemólyesitésében a legkényesebb igényeket is ki­elégítheti. Mit szóljak a gyönyörű díszletek, fényes kiállítás­ról ? mely arra mutat, hogy az igazgatóság nem kiméit semmi költséget, hogy e halhatlan mű külső kiállítása is az egyes szituácziókhoz képest emelje a hangulatot. Meglepetést szereztek továbbá a ven­dég művésznő igazi korhűséggel, művészi minták után készített öltözékei, melyek főleg a hölgykö- zönsógnél sokáig fogják beszéd tárgyát képezni. S mit szóljak Jászai Mari asszony játékáról ? Az ő orsz gszerte ismert művészete Éva szerepében a szó szoros írtelmében kulminál s eddigi babórainak koronájául szolgál. A farsangnak „Isten hozzád“ ot mondottunk ; de korántsem a báloknak és vigalmaknak. Ha a kis­asszonyoktól akarnánk a lefolyt farsangról véleményt hallani, az bizonyosan így hangzanék : „rövid volt!“ Ha a tatáktól: „drága volt!“ E kettőből megalkot­hatjuk a harmadik — ós szerintem a legiieiye- sebb— defiincziót: „fényes volt!“ mit Mihálsi Mi­mi asszony duzzadt tárczájának csengő hangja s a Manfréd ur tárczaczikkeinek tárczajánál dusabb tar­talma bizonyít. Egy rakás sóhaj, egy csomó füstbe ment remény, egy pár csalódás, számtalan picziny szív szerelemre ébredése, sok agg kisasszony utolsó reménységének is meghiúsulása, s ennek természetes konszekven- cziája; egy életre kiható pesszimizmus, egy-két hymen-lnr (szinte azt mondám: elvétve) eredményei a Karneval herczeg uralkodásának, mely hogy rö­vidnek bizonyult be, ’legekklatánsabb argumentum a küszöbön álló böjti mulatságoknak egész sora, melyeknek introdukcziója a főúriak által a „Má­ria Valéria“ árvaház javára márczius 4-én tartandó élő sakk-játszmával és tableaux-val egybekötött tánczvigalom, a nemzeti színháznak e czélra táncz- teremmé átalakított parkettjén. A fényes sikert biz­tosítja. az élő sakk-játszmában szereplő nagyszámú arisztokraczia s a „Mária Valéria“ árvaház iránti küdtem, hogy nincs hatalom, mely tőled elválasz­tana, és hogy inkább meghalok, semhogy lemond­jak rólad, i.8 azt hiszem, kedves Lorenzo, nem fo­god tagadni, hogy azon idő óta eskümhez hő ma- maradtam. Zeno Raniero férfi s még Velencze do- geja, én pedig gyenge leány; mint gyámleánya tel­jesen hatalmában vagyok, és mégis sem kérés, sem fenyegetés nem bírhatott reá, hogy viszonyunkat felbontsam ; daczolok haragjával és tilalmaival, ha csak leletséges, mindenkor eljövök, csakhogy veled találkozhassam. Mily hatalmasabb bizonyságot ki' vánsz még szerelmemről ? Lorenzo ajkaihoz emelte Nerina gyönyörű fehér kezét. — Bocsáss meg, Nerinám, bocsáss meg ! A fél­tékenység igazságtalanná tett irányodban. — Neked fenségesebben kellene magadról és job­ban rólam vélekedni, semhogy féltékeny lehetnél egy Dandoló Cézárra. Ha a te szerelmed oly erős és állhatatos volna, mint az enyém, akkor ily két­ség nem találna helyet szivedben.- Gyermek! féltékenység nem bizalmatlanság ! Nem kétkedem szerelmedben és hűségedben, de vé rém forr, öklöm szorul, ha látom ama nyájas pil­lantásokat, melyeket Dandolo reád vet; ha téged mint múltkor a pallazzo Contariniban is _ a közönség sorain keresztül karján vezet, ha veled bizalmasan sugdos s nekem távolból szótlanul kell tűrni azt, mi szentségem elrablásának tetszik előt­tem ... Es azu.án a gondolat, hogy ő gyámatyád naponkénti vendége, hogy mig én hetekig epedek s kesergek látásodért, addig ő közeledben lehet, ha neki tetszik és hogy a doge minden módon igyek­szik téged részére megnyerni. Oh, Nerina, szerelmem­nek teljesen kihűlni ós nekem közönyösnek kellene lennem, mint egy angolnak, ha mindezt nyugodtan elviselhetném! Tudni, hogy vetélytársam . . . — Ne nevezd Dandolo Cézárt vetélytársadnak ! — szakitá őt félbe szigorú hangon Nerina.

Next

/
Thumbnails
Contents