Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-02-08 / 12. szám
12. szám á\ ✓ Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön • Demeter-fcle ház, hová '< a lap szellemi részét illető' közlemények küldendők. Kiadó hivatal: ebe 111 Me i it 2)1 Cet t h KÖN V V N YOMDÁJA, hord (t hirdetések es J ' előfizetési pénzek bérmentesen intézendó'k. < ■ A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. %---------------------------^ Se psi-Szentgyörgy 1883, Csütörtök, február 8. \társadalmi\ $%épivcilaliiii. 1ёщ&0ег\щш és í\(hpmlámúi lap. X11L évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : I csütörtökén és vasárnap Előfizetési ár ' ; helyben házhoz hordva, ( £ vagy vidékre postán küldve: ' { Egész évre 6 írt — kr. ' Eél évre 8 írt — kr. \ Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: ; 3 hasábos petit-sorért, vagy $ annak lielyéért G kr. ( Bélyeg-díjért külön 80 kr. ) Nyilttér sora 15 kr. > %-----------------------------^ A székely kivándorlás és a telepítések. I. Tagadhatatlan az, hogy valamint a székely kivándorlás kérdése száz meg száz Ízben és módon volt megvitatva, akként az utóbbi időben a telepítések is szóba hozattak, mint egyik legfőbb módja a székely kivándorlás megakadályozásának. Hiszem és tudom, hogy nem én vagyok az első, sem a tizedik, de még a századik sem azok közül, kik e kérdéssel komolyan foglalkoztak ; azonban hadd szóljak én is pár szót ez ügyben, mely valóban méltó volna rá, hogy honatyáink — kiknek szavuk a legdöntőbb befolyást gyakorolhatná e kérdésben — erre felé is fordítanák figyelmüket, ha ugyan a szegény földhöz tapadt székely atyafi a „tisztelt ház“ szine előtt szóba kerülni méltónak tartatnék. Pedig bizonya sokkal inkább megérdemelné e nép, hogy érette valamit tegyenek, mint például — hogy messze ne menjek — a szőnyegen levő uzsora-törvényjavaslat azon módú tárgyalása, hol egy-egy szó kitörlése vagy megváltoztatása egész vitákat kelt, melyek az ülések nagyobb részét igénybe veszik. Nem azt akarom én ezzel mondani, mintha szükségét nem éreztük volna az uzsora-törvénynek, mert liât bizony nagyon is érzett annak hiánya, — bár őszintén mondva nem igen várunk fényes sikert attól sem, miután ez a törvény is ép úgy lesz kijátszható, mint annyi más — hanem csak jól megfontolva, a székely kivándorlás és az ezzel összefüggő telepítések kérdése legalább is van olyan fontos kérdés és olyan sürgető is, ha nem égetőbb, mint az uzsora-törvény életbeléptetése. Mert minek gondoskodnak honatyáink arról, hogy a nép ne essék az uzsora áldozatául, ha jó e^őre nem ügyelnek arra, hogy maholnap nem is lesz, a kit az uzsora tönkre tegyen, mert a nép szép lassan elszállinkózik egy — hite szerint — jobb hazába. Hát minek és kinek való akkor az uzsora-törvény? Talán a nagybirtokosoknak, vagy plane a mágnásoknak? Meglehet! — Annyit mondok, hogy ez épen olyan rendszer, mintha én most utolsó ócska kabátomat akarnám eladni a zsibárusnak, nem számítva előre, hogy mielőtt ezt eladnám, egy másikat kell ám szereznem I Az igaz, hogy az uzsora-törvény állítólag jobbára a felső-magyarországi lakosság számára van hozva orvosságként, mert ott dúl az uzsora iszonyatosképen, — a székelyeknek még nincs annyira nagy szükségük rá ; de hát akkor az is igaz, hogy minket szegény góbékat mindenben és mindenütt mellőznek, — csak az adófizetésben nem ; azt tőlünk is épen úgy megkívánják, mint akárki mástól. Hát hiszen adjuk is mi tisztességesen, a mig kis bir- tokocskánkból telik ; ha pedig nem telik : hadd fizesse ki az, a ki „többét ad érte“ az először, másodszor és harmadszori dobszón ! Mi pedig majd elmegyünk Moldovába, Oláhországba, vagy akár a pokolba. •— Hiszen nincs már uzsora, hát miért vándorol ki a nép? Későn ébredünk erre a kérdésre, a mikor aztán a felelet is késő és hiábavaló lesz. Igen uraim! mikor kerül már egyszer ránk is a sor, hogy a szegény.: székely nép érdekében hozzanak valami üdvösét szőnyegre? Minden dolognak két oldala van : fény és árnyoldala; igy a mi a székelységről eddigelé elmondva volt, abban e nép a szebb oldalról volt bemutatva a világnak. Százszor volt bizonyítva, hogy a székely a legszorgalmasabb legmunkásabb nép — a mi hát igaz is ; elmondták, hogy a székely milyen élelmes, eszes, fogékony — a mi úgy is van ; vitatták, hogy ha van józan eszü, jó erkölcsű, jámbor, becsületes nép, úgy a székely az — a mi tény is ; mondták, hogy takarékossága, jómódja példaszerű — a mi lehet szintén igaz ; de hogy megművelt földje neki aranykalászt terem, fáradságos munkája őt dúsan jutalmazza s a székelység azért boldogulni tud, jómódban, gazdagságban van — ez már az igen fényes oldaliéi van bemutatva. Nem azt jelenti azonban ez, hogy a székelyek mind földhöz ragadt koldusok ; de ne is higyje valaki, hogy a székely nép csak azért, mert nem kiabál hangosan országos segélyért — nyakig úsznék a boldogságban. Hiszen van, nem mondou én, hogy nincs ; van elég nagy gazda, van kisebb gazda, kis gazda, jó gazda, olyan, kinek van mit aprítani a tejbe, valamint olyan is van, a ki egy-két száz forintért nem megy sem a szomszédba, sem a takarékpénztárba; de olyan, a kinek nem kell azon búsulnia, aggódnia, hogy földje szárítatlan, bevetetlen marad, mert nem ura egy pántlika szélességű ugarnak sem, hanem igenis szántja veti és aratja másnak a földjét napszámra; olyan, a ki nem tudja ma, hogy mi lesz holnap az ebédje, — olyan is van elég, sőt épen ez képezi a székely köznép zömét; és erről nem akar tudni a világ, azt mondja : olyan nincs, olyant nem ismer ő hírből sem ! No, hírből persze, hogy nem ; hiszen mondom, hogy a székely nép csak a fény oldalról van bemutatva; hej, de a ki a nép, a szegény nép között él : vajmi rövid időn fogja az bizonyítani, hogy ezen fényességnek is van árnyoldala, s igazat fog adni nekem abban, a mit elmondandó vagyok, mielőtt tulajdonképeni tárgyamra : a székely kivándorlásra áttérnék, hogy azután a telepítések fontosságát, szükségességét és czélszerüségét is áttekintsük. R. J. Politikai szemle. A képviselőház a múlt héten letárgyalta az uzsora-törvényjavaslatot. A csütörtöki ülésen tovább folyt a korcsmái hitelt szabályozó 21. fölötti vita. Dobránszky Péter hosszú beszédben vázolta az iszákosság szomorú következményeit, mit statisztikai adatokkal is támogatott. Lits Gyula határozati javaslatot nyújt be a felől, lmgy a kiszolgáltatott szeszes italok iránti követeléseknek bírói utón való behajthatlansága mondassék ki tekintet nélkül a hitel nagyságára. Csáky László gr. Bánffi módosi* tásához irályi módosítást nyújt be. Göndöcs Benedek a korcsmái hitelezést teljesen megszüntetni kívánja, mivel a szeszes ital az elmét tompítja, az A „Nemere“ tárczája. Elönnyü tinélstelsMidőn az ősz szele reá lehel A kis virágra, megfagy a kehely. . . Szendén lehajtja bánatos fejét. Mosolygva hal, nem mondja, hogy: ne még! Mi van oh, a mosolyba' mondva, mi ? — Tanulj tőlem, tanulj lemondani : Midőn lehervad köntöse, a zöld, S a természet magára mély gyászt ölt; Gyermekei: hervadt lomb és virág, Dalosát is fogadja más világ . . A gyászruhára, mi van Írva. mi У - -Tanulj tőlem, tanulj lemondani ! Midőn búcsúpillantást, vet a nap, A bérez fölé száll s róla lehalad, Aranysugári a kék lő egen Odább-odább futó gyors fellegen Mit testnek? — óh mi van rá Írva, mi? •— Tanulj tőlem, tanulj lemondani ! Gyászló természet, hervadó virág, felhőt aranyzó tűnő nap-világ, Te más mezőt kereső kis madár! — Hiszen tavaszra zöld lesz a határ . Könnyű tinéktek, könnyű mondani : *— Tanulj tőlem, tanulj lemondani ! De én! Tavaszom vissza nem jöhet, Kemény, remény nem, csak a hú követ ! Reményem elszállt, mint a kis madár. Nem tér, nem tér meg ! keblem oly kopár . . . Könnyű tinéktek, könnyű mondani : — Tanulj tőlem, tanulj lemondani ! Nemo Óslakosai-в az oláhok Erdélynek? ív. Hol volt tehát az oláhok őshazája, lia nem Erdélyben és Romániában У Megmondja ezt a rumun név, megmondja a nyelv s megmondják a történeti emlékek. A „rumun“ név kétségkívül a „romanus" oláhos formája. De még sem egészen egy azzal. A „romanus“ azaz római névnek sohsem volt tisztán nemzetiséget jelölő értelme, olyan pl,, mint az óvílágban a hellén névnek. Bizonyos politikai előjogok fűződtek azon fogalomhoz, mit e név alatt értettek s jelentésének ezen árnyalata a római állam növekedésével mindinkább kidomborodik, mi azután döntő befolyást gyakorolt a román népek ethnografiai elnevezésére. Csak addig nevezik magukat rómaiaknak, mig a római birodalom polgárai. A mint a birodalom kötelékéből kiszakittatnak, elveszti jelentőségét a „romanus“ név s mindegyik nép más és más nevet vesz föl nemzetiségének megjelölésére. Az anyaországi római itáliainak, a Hispániái Hispániáinak, a délgalliai, kinek hazáját egyszerűen „Tartománynak“, „Provinciának“ vagy az ő nyelvén „Provence“-nalc hívták, provenceinak nevezi magát; az észak- és középgalliai a hódító ! frankok nevét kölcsönözi cl úgy, miként a felső- 1 olaszországiak a longobardokét. — Л „runmn“ név I tehát csakis oly helyen maradhatott Ibiin, hol a I római birodalom még későin időkben is fennállott. S ez a kelet-római birodalom, mely még akkor is rómainak nevezte magát, midőn a latin helyett hivatalos nyelvvé a görögöt tette. így nevezik, Rumnak, az arabok és törökök, s mint tartomány, Konstantinápoly és környéke : Thracia nyer Románia vagy törökösen Ruméba nevet. A birodalom uralkodó része is, bár a görögök utódai, fölveszi a „romaiosz“ nevet s egy másik népre, a czigányra, mely a byzanti birodalmon keresztül jő Európába, szintén reáragad a „rom“ név. Innen, Byzanczból, a Balkán hegység déli részeiből kellett hozni az oláhoknak is a „rumun“ nevet. Daciában semmi - esetre sem keletkezhetett volna; egy ott maradó s magát fentartani tudó román né]) vagy daciainak nevezi magát, vagy úgy tesz, mint a franczia és lombard : átveszi a hódítók nemzeti nevét s nevezi magát gőtlmak. gepidának, hunnak vagy avarnak, a melyik legtöbb hatást gyakorolt volna rá. Balkán félszigeti eredetre vall az oláh nyelv is. Л mennyire hiányzik belőle minden olyan sajátság, melyet Daciában szerezhetett volna: annyira telistele van oly elemekkel, melyek csakis a Balkán félszigeten, albánok, görögök és bolgárok között juthattak bele. Az oláh nyelv azon elemei, melyek az albánnal egyeznek, a dák nyelv maradványai is lehetnének ugyan, mert a mi keveset tudunk e nyelvről, mind azt mutatja, hogy azon thrák-illyr nyelvcsoporthoz tartozott, melyhez az albán: de ellene vall a dák eredetnek azon körülmény, hogy e sajátságok olyan módon jelentkeznek az oláhban, miként a bolgárban és uj-görögben, melyek kisebb mértékben ugyan, de szintén ki voltak téve a thrák- illyr hatásnak. Így pl. jobbára azon tlírák eredetű szók vannak meg benne, melyek átmentek a bolgárba és újgörögbe is ; az artikulus hátravetését (иlu donum — illü dominus“ helyett „doninu—-lu“),
