Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-25 / 25. szám
25. szám \ Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön ; Demeter-féle ház, hová \ a lap szellemi részét illető • közlemények küldendők. Kiadó hivatal: eft e t и о l e i и êTIcâ v ft KÖN VV N VOMDAJA, ; hová a hirdetések és előli ze tési pénzek / bérmentesen intézendők. ; A hirdetmények és nyiltte- \ rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy 1883. Vasárnap, márczius 25. XIII. évfolyam. NEMERE. feliti^ai. Idnadahßi. ^ßivedutnii. (щегфецщгк laßMegjelenik ezen lap heten- ч kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. 5 Nyilttér sora 15 kr. /krElőfizetési felhívás „NE M°E R E“ tizenharmadik évfolyamának második negyedére. Előfizetési ár : Egész évre......................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Félévre............................3 frt — kr. Negyed évre......................I frt 50 kr. E gy hóra............................— - frt 50 kr. K ülföldre egész évre 8 frt — kr. Az előfizetéseket melyek legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhetők, kérjük mielőbb megtenni, hogy a szétküldésben fennakadás vagy zavar ne történjék. Előfizetési pénzek Bernstein Márk könyvnyomdájába, mint kiadótulajdonoshoz intézendők. A „Nemere“ kiadóhivatala. Feltámadunk. . . . Ezer sebből vérezve, két hatalmas ellenség, török és német által földig tiporva, a szellemi és anyagi gyarapodás minden néven nevezhető ágában meggátolva élt át a magyar nemzet másfél száz esztendőt. A mi pusztítás csak elkövethető egy nemzettestben, azt mind végig szenvedte. Egyszerre volt megtámadva szervezetének minden részében ; a mit egyik ellensége bántatlanul hagyott, nem feledkezett meg arról a másik. Pusztult vagyonban, emberéletben ; az a buja termékenységgel megáldott föld, hol a nemzet zöme tartózkodott, elnéptelenedett, sivataggá változott, lakosai kiölettek vagy rabságba hurczoltattak ; a kultúra, mely egy szerencsésebb korszak alatt fejlődött ki, végenyészetnek indult. Az a része pedig a nemzetnek, mely e pusztításnak nem volt annyira kitéve, megtámadtatott nemzeti egyéniségében, nyelvében, régi alkotmányában, lelkiismereti szabadságában. S a rombolás müvének e másfél százada alatt sohasem csüggedt el a magyar nemzet, a jövő reményét nem adta föl egy pillanatra is. S a két hatalmas ellenség másfélszázados pusztításai nem voltak képesek e nemzetet megölni. El, nő, gyarapodik. Megszabadult a török uralomtól. Bocskai, Bethlen s Rákóczi harczai biztosították lelki- ismereti szabadságát. Zrínyiéit, a bujdosók, Tököli és II. Rákóczi Ferencz forradalma megvédte alkotmányáé s függetlenségét. A múlt század begyógyította az örökös harezok által ütött mély 'sebeket s benépesedtek a lakatlan pusztaságok. S midőn a béke ideje alatt szuuy- nyadni kezdett a küzdelmekben kifáradt nemzeti szellem, egész phalanxa állt elé az Íróknak, hogy felébreszszék a nemzetet álmából s uj életre keltsék a már-már elfelejtett magyar nyelvet. Majd jött a reformok huszonöt évig tartó kora, mely betetőzését a negyveimyol- czadiki dicső napok alatt érte el, midőn a nemzet intézményei, politikai és társadalmi szervezete a kor követelményeihez idomittattak. Azután jött egy szomorú korszak, melynek keserű tapasztalatai megrendítették a nemzet önbizalmát. S az önbizalom hiánya ép oly rósz tanácsadó, miként az elbizakodottság. Léteiét féltette s a pesszimizmus, mely erőt vett rajta, oly szövetség bilincseibe verte, melyek gátolják szabad fejlődését. De néhány év óta ismét gyökeret kezd verni az önbizalom. Évről évre izmosodik a nemzeti szellem, mely ma már nemcsak a nemzeti öntudat ébren tartásában nyilvánul, miként eddig, hanem a magyarság külső terjeszkedésében is. Ma már senkinek sem jut. eszébe, hogy kétségbe vonja ennek az államnak, melyet Magyarországnak neveznek, magyar jellegét ; száz évvel ezelőtt még egy iró egész jóhiszemüleg azt ajánlta, hogy Magyarországban legjobb volna diplomatikus nyelvnek a tótot behozni, melyet itt legtöbben beszélnek. S valóban, a szlávok száma akkor majdnem háromnegyed millióval haladta meg a magyarokét ; szláv több mint negyedfél millió volt, mig a magyarság három milliót sem számlált. Sőt még hatvan évvel előbb is többségben voltak a szlávok ; közel négy millióra teszik számukat, mig a magyarokét csak negyedfél millióra. Ma pedig van a magyar birodalomban hat és fél millió magyar, egy és háromnegyed millióval több, mint szláv. Az a szellem, mely évről-évre, napról-napra nő a nemzetben ; az az erős nemzeti öntudat, mely mind több és több téren jelentkezik, nem fog megállapodni. Önbizalmát nemcsak saját erősbödése emeli, hanem azon államnak, mely- lyel össze van kapcsolva, folytonos közeledése is azon stádiumhoz, midőn alkatelemeire fog szétbomlani. Nincs messze már az az idő, midőn érezni fogja hiányát önrendelkezési jogának, melyet a kishitűség feladott s akkor mi sem fogja visszatartani, hogy széttörje azon bilincseket, melyek erejénék szabad fejlesztésében gátolják. Feltámadunk ! Szeged mellett. Nehány felsőtorontáli község, néy- szerint Oroszlámos, Majdány, Rábé, Kissziget, Ó- Béba és Bottyánháza birtokosai, számszerint vagy kétszázan folyamodtak a belügyminiszterhez, hogy az uj megyerendezés alkalmából ezek a községek is a Szeged székhelylyel alakítandó uj megyéhez csatoltassanak. Ellenben 0-Kanizsán Báes vármegye pártja is gyűlést tartott és kimondotta, ho jy az eddigi állapot föntartását fogja kérni. Az oláhok nem férnek a bőrükben. A bukaresti ; lapok a brassói, dévai, nagyszebeni és abrudbányui népgyülések tiltakozásait közölve, oly kommentárral kisérik azokat, melynek hangja a legkihivóbb s tele van az oláhoknál már föl sem tűnő ferdítésekkel s nagyzási hóborttal. A félhivatalos „Telegraphul“ az erdélyi részeket egyenesen „Kárpátontúli Romániának“ nevezi, a mi mégis csak szembeötlő iraperti- nentia. A konzervatív „Timpul“ három nagy közleményt hoz az erdélyi oláhok helyzetéről s többek között azt mondja, hogy egész Európában az erdélyi oláhok rendelkeznek legkevesebb politikai jogokkal, a mi — szerinte — eléggé mutatja, hogy az oláh népnek milyen csodálatraméltó türelme van ! Foglalkozik azután az oláhok „forradalmaival“ s azt mondja, hogy most a magyar területen nagy lázadás dühöng : a kormány és a társadalom lázadása az oláhok ellen s immár nincs messze az idő, mi kor az oláhoknak is föl kell lázadniok a törvény A „Nemere“ tárczája. Eellsem. óliajtása. Játszadozni gyermek érzeménynyel, Visszahívni azt a szép tavaszt, Melynek tiszta, fénylő kék egétől Az éveknek száma elszakaszt : Oh ! ez volna lelkem óhajtása, Mind csak egyre ezután eped . . . Hol vagytok ti édes, édes" órák, Gyermekévek merre tüntetek ? A virágos, pázsitos határon Lelkem ábrándszava repked át; Kérdem tőlük, a sok ismerőstől: Kis virágok ismertek-e hát? S a virágok harmatnedves ajkán Kérdő szómra im mosoly lebeg . . . Hol vagytok ti édes, édes órák, Gyermekévek merre tüntetek? Téli fagytól tépett bús fa éltem, Mely epedve kikeletre vár; — Majd ha akkor visszatérnek újra Hulló lombok, messze8zállt madár. Vagy befagyva álló csermeteg, mely Enyhe napsugár után eped . . . Hol vagytok hát édes, édes órák, Gyermekévek merre tüntetek? J érték, jertek vissza, még csak egyszer, Hagy legyek még újra gyermek én! Az elpártolt, csalfa utitárs tán Rám talál majd újra, a remény. Megtér tán a vérző szív nyugalma, Mely elszállott, eltűnt véletek . . . Gyermekévek, édes gyermekévek Vissza még csak egyszer jöjjetek! Nemo. Az első székely ágyú.*) Midőn a kamarilla által felbujtogatott oláhok és szászok magatartása a magyarok ellen nyílt lázadásba ment át, a háromszéki székelység igen viharos markális gyűlést tartott Sepsi-Szentgyörgyön, a székházban, a szokott gyülósező nagy teremben, hova Szentiványi György lelkes hazafi vezérlete alatt Petőfi gyújtó „Talpra magyar“-ját énekelve, a nagy piaczon keresztül roppant sokaságu nép vonult be. E gyűlésben felszólittatott a nép fegyverkezésre. Gábor Aron, a nagy hazafi, azonnal felajánlotta magát ágyuk öntésére és azok felszerelésére. A köz- lelkesedés engem is magával ragadt s fel ajánl tam én is, mint kitanult tüzér, szolgálatomat a kezdő tüzérek kiképezésére. Az alkalom hamar megjött. Gábor Áron pénzzel ellátva, csakhamar hozzáfogott a magyar-hermányi vasgyárnál az érczágyu- öntéshez. Az első 12 fontos ágyút felszerelve azonnal be is küldötte Sepsi-SzentgyörgyTe az akkori tábori parancsnokhoz, Zsombori székely huszár ezredeshez. Azon a napon, melyen Balázs Manó őrnagyot ön- kényteseí elfogták, czölöphöz kötötték^ és meggyilkolták, ismét igen viharos gyűlés tartatott. E gyűlésen Zsmobori ezredes azon írásbeli parancsot kézbesítette nekem, hogy a beküldött ágyút azonnal próbáljam meg. A parancsnak engedelmeskedve, kivitettem az ágyút a mezőre, s tüzéreim még akkor nem lévén, magam tettem meg a kellő szolgálatot, megtöltöttem s magam el is sütöttem. De nagy ijedelemre, a puskapor az ágyú gyülyukán jött ki, a golyó pedig benn rekedt. Nem volt mit tennem, a gyúlyukon papiros tölcséren kettős adag puskaport töltöttem az ágyú csőbe, a bámuló sokaságot messze eltávoztattam s magam a földre leguggolva, ismét elsütöttem az ágyút. Ezúttal ugyan kirepült az ágyúgolyó, de azon szomorú tapasztalattal, hogy az ágyú a felszínén végig elhasadt. Az eredmény után a parancsnoksághoz rögtön írásbeli jelentést tettem s elmondtam, hogy tüzéri szemle, után azt tapasztaltam, hogy a megvizsgált ágyú belső ürege igen egyenetlen, ripacsos, a golyó pedig igen szömölcsős lévén, az ágyúnak el kellett hasadni ; azon felül az érez is igen szilárd lévén, a puskapor ereje és a golyó fennakadása okozta a hasadást. Hogy az ágyút még is használni lehessen, hacsak látszatból is, megabroncsoltattam ; három e végre csinált srófos abroncscsal összehúztuk a hasadást annyira, hogy azt ellenségeink rémületére a práze- mári paczifikáczióig sikeresen felhasználhattuk! Ez pedig igy történt : Minekutána a szászok és oláhok, osztrák tisztek vezérlete alatt Háromszéket hol Bodza, hol másfelől támadásaikkal nyugtalanították, elhatároztatott, hogy az ellenséges Szászföld Háromszék felől táinad- tassék meg. *) Egv volt negyvennyolczadiki tüzér százados szives volt megígérni, hogy a függetlenségi liarez egyes eseményeit, melyekben résztvett, lapunkban közzéteendő Az érdekes visszaemlékezéseket a íöntebbi czikkel lapunk mai számában kezd- I jitk meg.
