Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-18 / 23. szám
— 91 — Politikai szemle. A középiskolai törvényjavaslat feletti vita még mindig nem ért véget a képviselőházban. Hétfőn legelébb ii Wolf Károly szólalt fel személyes kérdésben; Orbán Balázs azon állítására felelt, mintha ő nem volna szász eredetű. Dobránszky Péter úgy látja, hogy nekünk nincsenek rokonaink sehol, számunk pedig csekély s ezt nem szaporíthatjuk rohamosabban ; gyarapitarmnk kell tehát szellemünk erejét. E nagy czélra három főeszköz kínálkozik: az anyagi izmosodás, a szellemi mivelő- dés s az állami egység szilárd megalkotása. A törvényjavaslat ép erre czéloz s azért elfogadja. Bódog Albert sem paedagogiai, sem felekezeti szempontból nem helyeselheti a javaslatot. Úgy találja, hogy ha a boszniai kalandos vállalatra kidobott pénz a magyar kultúra fejlesztésére fordittatott volna, most nem volna a házban felekezeti harcz. Pulszky Ágost az egységes középiskola felállítását károsnak találná. Fejtegeti a humanisztikus nevelés előnyeit. Az állam felügyeletének azon mérvét, melyet a javaslat kíván, múlhatatlan szükségesnek tartja. Ä felekezetek susceptibilitasában némi túlzást lát. A régibb korszakokban érthető volt e féltékenység, de 1791. óta megváltoztak a viszonyok. Ugrón Gábor olyan középoktaiási rendszert óhajt, mely az ötödik osztályig teljesen egységes legyen, azonfölül szakokra oszoljék, melyek megfelelnek az élet főbb foglalkozásainak. Ivánka Imre Prónay ellen polemizált, kinek, mint az evangélikus egyház főfelügyelőjének beszédéről azt tartja, hogy az üsz- köt vetett a protestáns egyházba. Prónay ezzel szemben megjegyzi, hogy az ő főfefügyelői állásának feszegetése nem ide, hanem a konvent elé tartozik; ott meg fog felelni Ivánkának. A szászok közül Wenrich Vilmos szólalt fel, pártolva Gull javaslatát. A keddi gyűlés egyike a képviselőház legemlékezetesebb üléseinek. Hérics A. után, ki a szerzetes rendek vezetése alatt álló gymnáziumokat vette védelmébe, felszólalt Zay Adolf s negyedfélóia hosz- száig beszélt, védelmezve a szászok álláspontját igazi szász circumspectussággal. Hol kifakadásokat és vádakat intézett a magyar nemzet ellen, hol a haza- fiság köpenyébe burkolódzott. Majd kicsinylőleg és gúnyosan emlékszik meg a magyar irodalomról, majd meg azt mondá, hogy rokonszenvvel viselte tik a magyar mint vezérnemzet iránt. Azt ő sem ellenzi, hogy a magyar nyelv és irodalom kötelező tantárgy legyen s a két felső osztályban magyarul tanittassék s az érettségi vizsga is e tárgyból magyarul tétessék. Ezt természetesnek találja, máskép nem is képzelheti. Másban lát sérelmet, például a tanárképesitésben. Majd azt vitatja, hogy Porosz- ország és Muszkaország szabadelvűbb a tannyelv tekintetében, mint Magyarország ; kéri a minisztert, hogy legyen szabadelvűbb, mint a muszka kormány. A mi Wolfnak a „szabaditókra“ vonatkozó kifejezését illeti, Zay kijelenté, hogy ő a szabaditőt nem külföldről, hanem a hagyományos magyar szellemtől várja. A képviselőház példátlan türelemmel hallgatta ki Zayt, még legmerészebb kifakadásait sem fogadta felháborodással, legfölebb egy kis ásítással. — Utána Berzeviczy Albert, Dobránszky Péter és Herman Ottó szólalt fel személyes kérdésben ; Herman élesen megtámadta Zayt, beszédének azon részét, melyben Zay őt szoczialistasággal gyanúsítja, rágalomnak, azt pedig, hogy Kossuthot is bele keverte beszédébe, perficliának nevezte. Felszólalt Tisza is, köszönetét mondva Zaynak, hogy alkalmat nyújtott a háznak a magyar faj türelmének bebizonyítására, mert nincs parlament a világon, mely olyan beszédet, minő Zayé volt, oly nyugalommal és türelemmel hallgatott volna végig. A Schulverein izgatásaira megjegyzi, hogy a németek előbb-utóbb be fogják látni, hogy a szászok felültették őket. S azon lármából, melyet a szászok külföldön csapnak, egyéb baj nem következik, mint hogy maguknak csinálnak e hazában ellenséget. Mert ha egyszer a magyar nemzet azon meggyőződésre jutna, hogy a szászok közül nemcsak egyesek, hanem az egész intelligentia általánosságban azt tartaná feladatának, hogy megtagadjon mindent a magyar államtól, mire annak szüksége van : akkor nem lesz az a hatalom, mely képes lenne az ő, eddig sértetlenül megóvott nemzetiségüket továbbra is megvédeni. Szerdán Lánczy Gyula volt az első szónok, ki a javaslat mellett nyilatkozott. Utánna Kiss Albert kelt a különvélemény s a protestáns autonómia védelmére. ÍN agy hatást keltett beszédjenek azon része, melyben az állami felügyelet alatt álló tankönyvekből olvasott fel idézeteket annak jellemzésére, hogy mennyire meghamisítják azok a történelmet. E tankönyvek Bocskayt lázadónak s aljas pénzvágyónak, Bethlent, Erdély díszét és dicsőségét esküszegőnek, s Magyarország nyugalma és boldogsága megrontójának, s II. Rákóczy Ferenczet, a nemzeti kegyelet egyik legméltóbb férfiát lázadónak mondják s velük szemben hangsúlyozzák Rudolf jóakaratát s Leopoldnak népe boldogitása iránti egyedüli czélját, kinek fólszázadon át tartó uralko- ása hazánk történetében a legdicsőségesebb lapokat foglalja el. Beszélt még Iloránszky, Tischler s Wagner I. a javaslat mellett, Krisztinkovice Ede s a szász Bacon József ellene, továbbá Bartha Miklós, ki szükségesnek tartja a középiskolák állami szervezését, a külföldi segélyezés korlátozását, a magyar nyelv és irodalomnak a felsőbb osztályokban magyarnyelven való tanításának kötelezettségét s elismeri, hogy a javaslatnak ez irányban vannak érdemei ; de másfelől úgy találja, hogy az nem oldja meg a középiskolai oktatás kérdését a maga nagyságában. A felekezeti iskoláknak még csak megenged bizonyos mozgási tért, de az állami iskoláknak még csak lélegzeni sem szabad miniszteri jóváhagyás nélkül. A javaslat 73. §-a több mint 40-szer állapítja meg a miniszteri beavatkozás szükségét. A kisebbségi véleményhez csatlakozik. A dunai konferenczia befejezte működését; szombaton tartotta utolsó ülését. Délután 3 órakor az összes meghatalmazottak megjelentek az angol külügyi hivatalban, felolvasták az uj szerződést s aztán minden további formaiság mellőzésével aláírták. A szerződés úgy kezdődik és végződik, mint az 1871-iki londoni és az utóbbi berlini szerződés és kilencz pontot taitalmaz. A szerződés által Bar- rére javaslata csaknem teljesen jóváhagyatott, az európai Duna-bizottság működésének tartalma 21 évre meghosszabbitatott és hatásköre a Dunának Ga- lacztól egészen Brailáig terjedő részére kiterjesztetett ; ellenben tényleges ellenőrzése alól kivétettek a Kilia-ág azon részei, melyek mind két partjukkal Oroszországhoz tartoznak. A Dunának Braila és a Vaskapu közé eső része Ausztria-Magyarország, Románia, Szerbia, Bulgária és az európai Duna- bizottság képviselőiből álló vegyes bizottság ellenőrzése alá helyeztetett. A szerződés értelmében Szerbiának és Romániának jogukban áll a Duna azon részeire nézve, hol parti állami jogokkal rendelkeznek, másodfelügyelőket kinevezni. A külföldi események közt feltűnően magukra vonják a figyelmet az anarchisták Európciszerte meg -megújuló t üntetései. Írországban évek óta tart már az angol földbirtokosok és kormány elleni titkos harcz. Spanyol - országban a „fekete kéz“ izgatásai teszik a socialis állapotokat válságosakká s az izgatás a déli részekben, főleg Andalúziában mind nagyobb területre hat ki. Legveszélyesebb a helyzet a Xeresben és Arcosban, hol még még a vasúti közlekedés is veszélyeztetve van; tovarobogó vonat ellen már többször intéztek különböző merényleteket s egyes utasok meg is sebesültek, úgy hogy ma már alig mernek az emberek útra kelni. A hatóság elég gyors és erélyes fellépésének eddig kevés a látszatja. Pá- risban a foglalkozás nélküli munkások rendeztek múlt pénteken és vasárnap nagy tüntetést, „munkát! kenyeret!“ hangoztatva. A Saint-Germain boulevardon nehány pékboltot be is törtek s a készletben volt kenyeret lefoglalták. A tüntetésben monarchisták is vettek részt. Egy bcnapartista hírlapírót, Feuillant, ki először kiáltotta: „Fel az Elyséere!“ le is tartoztattak. Összesen 22 személyt tartóztatott le a rendőrség, kik közül a rendőrbi- róság 19-et hat havi fogházra ítélt A köztársaság azonban nem elégszik meg a lázadásba átmehető tüntetés elnyomásával, hanem elejét is kívánja venni a munkások ínségének enyhítésével. Szajnamegye prefektje a párisi községtanács hétfői ülésében egy közmunkatervet mutatott' be kétszázhusz millió frank erejéig. A községtanács ezenfölül jóváhagyta az építési bizottság javaslatát Marbeuf városrész emelésére s egészségesebbé tételére, mi 25 millió frankba fog kerülni s 20—30 ezer munkásnak ad rögtön foglalkozást. Oroszország ellenben a nemzetközi forradalom elleni közös harczra tüzeli folyvást az európai államokat. Mertens, a nemzetközi jog tanára a szent pétervári egyetemen, a czár felhívására egy terjedelmes emlékiratot dolgozott ki a socializmus és nihilizmus büntető- és népjogi álláspontjáról, s ezeket közönséges bűntényeknek mondja s azt vonja le a külföldi törvényszékek Ítéleteinek indokaiból, hogy az uralkodók elleni merényletek közönséges bűntényekül tekintendők és igy mi sem gátolja egy nemzetközi egyezség kötését az ily gonosztevők kölcsönös kiszolgáltatására. A Balkán félsziget is egyre forrong. Az európai török birodalom szétmállásának processusa lassan, de folytonosan készülődik. Az albán törzsek mind ellenségesebb állást foglalnak el a török fönható- sággal szemközt. Skutari mohamedán lakosai folytonos izgalomban élnek s szerfölött tartanak a hegyi törzsek szövetkezésétől, mely a porta hatalmát az egész tartományban semmivé tehetné. A rosi és sállá törzsek boszuállásától Skutariban annyira tartanak, hogy Abdi pasa, a város válija jónak látta a török népesség közt fegyvert és lőszert osztogatni szét. A pulati kath. püspök újból figyelmeztette a pasát, hogy a hegyi lakókat ne haragítsa föl ; a pasa azonban egyre küldözi kemény rendeletéit a hegyek közé, melyek jobbára foganat nélkül maradnak. Fővárosi levél. (Tél és Tavasz. — Mit hoz nekünk a tavasz? — A csángók jönnek. Adakozzunk I — Zichy Mihály itthon. — Magyar sálon. — Mikszáth mint felolvasó. — Párbajok.) Már azt hittük, hogy Tél generálisnak megfuj- ták a takarodót s ő vitézsége beadta a kulcsot ; utczáink tavaszi képet nyújtottak; a sétálók tavaszi világos ruhákban tetszelegtek; a napernyők kibontogatták apró mozgó-sátraikat; iczi-piczi ibolya-csokrok hóditó illattal hirdették: tavasz van! tavasz van ! De megboszankodék vala ennek miatta a vén dörgő-morgó generális s Ion sirás-rivás s fogaknak csikorgatása. Már t. i. a böjti szelek vittek végbe szörnyű sirást-rivást s maga a Tél generális csikorgatta a fogait, kimutatván a foga fehérét. Es Ion bokáig érő hó s kilátás szép fehér husvétra, ha a márcziusi nap meg nem töri a Tél hatalmát s elő nem készíti az utat annak a szép tündérkisasszony- nak, kinek jövetelére az egész természet már titokban készülődik, hogy aztán virágokat hintsen útjára s ünnepi díszben fogadhassa. Es ez a szép tündérkisasszony, kinek mosolya már ránk ragyogott a nap arany sugaraiban, s kit repeső szívvel várunk, ki volna más, mint a — Tavasz ? Nem félünk tőled te vén generális, hiába tartod fogva a természetet „fehér seregeddel“, hiába dörögsz, morogsz, pattogsz szélkorbácsaiddal : nem félünk tőled, mert tudjuk, hogy meg vannak számlálva napjaid; a takarodó meg van fújva és zsarnokságodat fölváltja a Tavasz szelíd uralma . . . *•?: Oh, de mást is hoz nekünk nemsokára az a szép ragyogó tündérkisasszony, nem csak mosolygó napsugarat, nem csak fakadó virágokat, nem csak enyhe levegőt, balzsamos illatot csicsergő madarakat. Oh, ezeken kívül még egyebet is hoz nekünk ; a mi drágább a mi szivünknek a napsugárnál, a virágoknál, enyhe levegőnél, balzsamos illatnál, Csicsergő madaraknál. Hozni fog édes testvéreket, kik el voltak tőlünk szakadva s messze-messze idegenből vágyódtak a mi testvéri ölelésünkre. Ezer s nem sokára talán már húszezer magyarral, józan, becsületes, munkás magyarral fog szaparodni a nemzet, mely annyira rászorult fiaira, igazán szerető fiaira. Igen, a tavasz nyílása ezer csángó-magyart hoz nekünk haza! Es ha ezekről gondoskodva lesz, jön a többi is, kétezer, háromezer, ötezer, tízezer, húszezer. Már folyik a megváltás müve. . . . Az egész nemzetben megindult a mozgalom. Telepítsük haza testvéreinket, a mi édes testvéreinket, kik elszakadtak tőlünk, a kik vissza vágyódnak hozzánk haza ! Es megindultak az adakozások országszerte. Es raa-holnap már együtt lesz 20,000 frt. (Ennyi kell, hogy az első ezer embert eltásuk költséggel.) De hol van még a többi % A kinek tehát van pár krajczárja, a mit a mindennapi kenyérből megtakaríthat; a kinél akad nehány fillér, mit — ha nélkülözéssel is — a haza oltárára tehet le: ne mulassza el a megváltás müvében részt venni, raertjnzony mondom nekik, ennél nemesebb dolgot nem művelhettek, . . . Váltsuk meg tehát saját édes testvéreinket : adakozzunk !• . . . * Mást is hozott még nekünk azonban a közeledő tavasz. Haza hozta legnagyobb művészeink egyikét, kinek hire ép’ ugj bejárta egész világot, mint Munkácsy Mihályé. Haza hozta nekünk Zichy Mihályt. Azaz, hogy mit is beszélek, Zichy Mihályt bizony nem hozta haza; sokkal kisebb, nem. sokkal tehetetlenebb nemzet vagyunk, mintsem, hogy nagyjaiu- kat meg tudnók magunknak tartani. Zichy Mihály nem került még haza, noha neki leghőbb vágya hazája szent földjén letelepedni. 0 künn bolyong Oroszországban, hol Lermontov müveit illustrálja. A tavasz nekünk az ő müveit hozta haza, Ott vannak kiállítva mindannyian a sugárúti műcsarnokban. De mindegyik müve annyira magán hordja alkotója jellegét, hogy bátran mondhatjuk: Zichy Mihály itthon van ! Itt látjuk összegyűjtve nagy részét annak, a mi az ő nevét a hír szárnyára kapta s a legnagyobb művészek egyikévé avatta föl. Mi persze már csak akkor ismertük el művészetét, miután előbb Gautier Teofil az egekig dicsérte, s az egész világ bámulata kiállította neki a művészi oklevelet. Addig mi nem tudtunk róla semmit. Az igaz, hogy még most sem törődünk vele sokat, különben nem engednők a külföldön bolyon- gani. Zichy Mihálynak itthon volna a helye ! Egyelőre azonban örüljünk annak, hogy müvei itthon vannak s róvjuk le irántuk a méltó bámulat adóját. Még valami újat, örvendetest kell följegyeznünk. Uj, mert még mindeddig nálunk nem volt, s örvendetes, mert társadalmi életünkben jelentékeny szerepre juthatna; persze csak úgy, ha majd teljesen kinövi magát. Az első magyar „sálon“-ról van ugyanis szó. Francziaországban, illetőleg Párisban (mert hát Páris=Fráncziaország) a salonok nagy szerepet játszanak a társadalmi életben. Az irodalom és mű- i vészét, de még a politika erei is itt lüktetnek. Thea mellett, vidám csevegés között, női szemek csillogó mosolyánál sok üdvös dologuak vetették el magvát. Nos, hát nálunk is nyílt meg a héten egy ilyen sálon. Vörös Pálné urhölgy termeiben gyűlt egybe a
