Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-03-15 / 22. szám

megoldani, azért a társulattá alakulás eszméjét pár­tolja. Л kérdés politikai oldalának megoldása a kormány feladata, mely az illető államok kormá­nyaival együttesen intézi el az ügyet. A kormány­tól különben elég, ha mellékesen támogatja a fel­adatot. A társadalomnak kell a szükséges pénzt összegyűjteni s a telepítést megcsinálni, a kormány feladata pedig, hogy adjon heverő földe\ Odescalchi Arthur herczeg a Sz. László-társulattál kíván érintkezésbe lépni. Prônai/ Dezső báró nem barátja a társulat ala­kításnak. Már azt is némi eredménynek tartaná, ha a Moldova és Beszarabia felé irányuló vándorlási áramlatot hazánk felé lehetne terelni s erre nézve óhajtaná, ha a vasútépítésekhez s a duiiamelléki munkálatokhoz fajrokonaink alkalmaztatnának mint munkások. György Aladár szerint betelepítésről most szó sem lehet, csak arról, hogy bukovinai és moldvai szé­kelyeknek alkalmat nyújtsunk a Magyarországba való jövetelre, hogy munkát keressenek s legsürgő­sebb teendőnek barakk-lakások építését tartja. Grosz Lajos főfeladatnak a szükséges költség kéz­hez juttatását tartja. Apponyi Albert gróf szervezkedés szükségességét hangsúlyozza. Szóltak még többen is a tárgyhoz s végre abban történt megállapodás, hogy a közönséghez intézett felhíváson aláirt négy tag (Soinssich, gr. Apponyi, br. Prónay Dezső és Szontagh Pál) szedje be a hír­lapoknál begyült adakozásokat, ezek gyümölcsözte- fcéséről s esetleg a bevándorolni kívánó munkások segélyezéséről gondoskodjék. Alapszabálytervezet ki­dolgozásával pedig lig. Odescalchi Arthur, gr. Ap­ponyi Albert és László Mihály bizatot; meg. E bizottság előtt már fekszik egy javaslat, me­lyet hg. Odeschalchi Arthur készített. A javaslat következő : 1. §. Az egyesület czime Csángó magyar egye­sület. Székhelye : Budapest, 2. §. Az egyesület czélja : Magyarország keleti határain túl szétszórva lakó magyarok érdekeinek felkarolása, szellemi és anyagi támogatása, illető­leg fentartása s Magyarországba telepítése. 3. §. Az egyesület tagjai (férfiak és nők): Alapitó, rendes, pártoló és tiszteletbeli tagok : 1. Alapitó, ki legalább 100 forintot fizet belé­pésekor. 2. Rendes tag, ki 5 évre ö frt fizetésre kötelezi magát. 3. Pártoló tag, ki legalább 5 írttal járul hozzá ( az egyesület megalakulásához. 4. Tiszteletbeli tag, ki vagy az egyesület czélja j előmozdítása körül érdemeket szerzett, vagy na­gyobb pénzáldozattal járult hozzá. 4. §. Választó, választhatási és szavazási joggal, a pártoló tagok kivételével minden tag bir. 5. §. Az egyesület tisztviselői : egy elnök, két alelnök, egy titkár, pénztárnok és ügyész. Az igazgatótanács s az elnökség nyilvános köz­gyűlésen választatnak, és pedig, az elnökség három évre: — az igazgatótanácsból (mely az elnöksé­gen kívül 24 tagból áll, melyet a gyűlés választ) 3 év után egy harmada kisorsoltatik s 8 tag újra beválasztatik. Az izgatótanács határozatképes, ha az ülésen három tag jelen van. Titkárt, pénztárnokot s ügyészt az elnök ne­vez ki.“ 1 6. §. Evenkint egy közgyűlés tartatik február hóban, a midőn a választások is megejtetnek s az elnök az elmúlt évi munkálkodás eredményét elő­adja. A választások nyilvánosak. A közgyűlés tár­gya még az alapszabályok megváltoztatása, az egye­sület esetleges feloszlatása s ez esetben a pénzrész­let hováförditásának meghatározása. Az izgatótanács havonkint egyszer, de szükség esetén bármikor tart ülést. Három tag kivánatára az elnök, vagy akadály esetében egy alelnök köte- i les igazgatótanács ülést tartani. 7. §. Az igazgatótanács feladata: tanácskozás és határozathozatal, a számadások felülvizsgálata s minden az egyesület czéljára vonatkozó ügyben a kezdeményezés és határozás. 1 Az elnök a határozatok végrehajtója, kiküldeté­seket elrendel, szügség esetében az egyesület nevében a kormánynyal érintkezik s az egyesületet képviseli. A tagok feladata : a tagok számának szaporítása, pénzgyüjtés, a mire a közjótékonyság minden for­rását felhasználhatják. ^7\ eg.Vesület hivatalnokai egyelőre nem húznak fizetést, lia azonban az ügykezelés felszaparodása később megkövetelné, akkor a titkár s a pénztárnok tiszteletdijban volna részesítendő. Segesvár varos és vidéke tisztelt tőihez és gyámjaihoz. szu­M. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ő nagyméltósága, tekintetbe véve azon körülményt, hogy a Segesváron létező felekezeti elemi iskolák tultömöttségök miatt nem felelhetnek meg egészben a gyermekeiket nevelni kívánó közönségnek, idei 2943. sz. alatt keít^ magas leiratával elhatározni méltÁztatott Nagy-Küküllő megye székhelyén Se­gesvár városában egy állami elemi iskola felállítását, pedig külön a fiuknak és külön a leányoknak. Ezen iskolának 1-ső osztálya már folyó évi ápril hó első napjaiban megnyílik, úgy hogy az abban járó növendékek már a jövő tanévben a 11-ik osztályba lépnek át. Ezen fokozatosan fi—6 osztályig kiegészítendő elemi iskoláknál a 2 első osztályban, — tekintettel a lakosság nagy részére — az előadási nyelv a német leend, s a magyar állami nyelv párhuzamo­san úgy fog taníttatni, hogy a Ill-ik osztályokon kezdve az előadási nyelv lesz a magyar állami nyelv; a német nyelv is azonban párhuzamosan mint kő- j teles tannyelv fog taníttatni. A leányok kézi-munkákban, a fiuk pedig vala- 1 mely házi iparágban fognak oktatást nyerni. Felvételi feltételek: fiuk úgy mint leányok számára a betöltött fi —12. év. Minden növendék után 2 frt évi tandíj fizetendő, mely összeg azonban hatóságilag kiállított bélyegmentes szegénységi bizonyítvány alapján az iskolai elöljáró­ság által elengedtetik. Iskolai helyiségek: fiuk számára a Lázár Ger­gely-, ezelőtt Gottschlig-féle ház (Baier-utcza 800. sz. alatt); leányok számára a piacz-soron lévő Stolz János háza 200. sz. alatt. Felvételi jelentkezések f. év márczius hó 29., 30. és 31. napjain a fiú iskolában lévő tanítói irodában fogadtatnak el délelőtti 9 — 12 és délutáni 3 — 4 órakor. Segesváron, 1883. évi márczius hó 5-én. Horváth László. kir. tanfelügyelő. L E V E L E K. Bodola, 1883. márczius 9. rálni sem nem igazságos, sem nem méltányos, már csak azért sem, mert „egy fecske még nem csinál nyarat.“ Túlhajtott s igen erős és nem is udvarias ki­fejezést használt t. czikkiró, midőn hölgyeinknek a bevétel szaporítását czélzó sorsolás, szivar, virág, sütemény stb. elárusitásánál kifejtett tevékenységet „zsarolásának mondja. Sajnos, hogy egy ily jóaka • ratu czikk írója ennél alkalmasabb s az igazságnak is jobban megfelelő szót, nyelvünkben nem talált. E kifejezés hölgyeink eljárására nem alkalmazható. Eltekintve azonban ettől, igaz, hogy 12 fillérestély közül 2 — 3 olyan is volt, melyen az ifjúság pénz­tára tán a kelleténél kissé nagyobb mértékben igényoe lett véve a szép hölgyek által; de a kér­déses estélyen ily dologról szó sem volt. Ha igen : czátoljon meg czikkiró. Nem lehet tehát érteni: mikép lett valaki „meg- pumpolva.“ Téves information alapszik, t. czíkkirónak azon állítása is, mintha 80 frt lett volna akár a kérdés alatti, akár bármelyik estély jövedelme. A legna­gyobb bevétel ugyanis eddig csak 72 frt volt, ha csak t. czikkiró ur utólagosan ki nem pótolta zse­béből 80 írtra. Maradjon meg csak az eddigi kedélyesség, házias­ság. egyszerűség fillérestélyeinken, a tagokban az ügybuzgóság: s hisszük, hogy nem fog filléresté­lyeink felett egyhamar megkondulni a halálharang. T. czikkiró pedig fogadja előleges, jóakaratu ag­godalmáért e sorokban kifejezett elismerésemet. Ennyit czikkiró szavainak nem félremagyarázásául, de az igazság érdekében ! „Megnehezedett az idők járása felettünk.“ A világegyetem nagy rendezője elvétette deezem- bert márcziussal s az ekkor óhajtott havat most zúdította nyakunkba, mikor már vetni kellene. Nem panaszkodnánk ellene, de az őszi marha­vész, a hosszú hótalan tél s a jelenleg uralkodó typhus előmozdítja napról-napra szegénységünket. Az intéző körök nem tudják, hogy a múlt évi szűk termés, a jövedelemforrások bedugulása már jelenben éhséggel fenyegeti köznépünket, s ép ebből szárma­zott a Bodolán uralgó hagymáz. De hát honnan is tudnák ? Hiszen maga Jókai, kerületünk képvise­lője, a jövő század regénye boldogságába képzel­tet annyira, hogy csak úgy zudul a képzelt boldog­ság nyakunkba — hideg zuhany képében. Nem bámulom a félrevezetetteket, de bámulom az afféle Jókaikat, kik Háromszéken megjelenve, ha látnak egy jó ruhás, piros-pozsgás lmnn utódot, azt képzelik, fenékig tejfel s nem érnek rá meg­vizsgálni a gabonást. Vagy azt hiszik, hogy az adó önkényt foly be ? s feledik a drákói eljárást a nyomorult községi elöl­járókkal szemben. Azért van az, hogy mig a milliók ablakon löket- nek ki ; addig az élet megmentésére szükséges kraj- czárok foghoz veretnek. Uraim! ne hazudjunk, mondjuk ki őszintén, hogy ezen segíteni kell s legyen „mindenekelőtt a haza ügye“ szent és sérthetetlen, s ne ámítsunk, hanem beszéljünk világosan és őszintén a dolgok állásá­ról ! De félre a rekriminácziókkal ! Tekintve, hogy községünk jelen évi összes költség- vetésében ember- és állategészségügyre csakis 10 frt, körorvosfi zetésre GO frt van elő irányozva, a múlt évi pénztár maradékot pedig fölemésztette a múlt őszi marhavésztől való félelem, s előre nem lát­ható kiadásokra száz forint nem elég : felkérem in­téző köreinket, hogy a költségekről gondoskodni méltóztassanak. Hisz Bodolán jelenleg 31 typhusos beteg van, a marhavész is terjed. Sa mily gazda­gok földesuraink, oly szegény a nép. Egy emberbarát. Fillérestélyeink. K.-Vásárhely, 1883. márcz. 8. Fenti czim alatt e becses lap márczius 4-iki szá­mában X—y. aláírással ellátott, több jóakarattal, mint tárgyilagossággal irt czikk jelent meg, a me­lyet épen az igazság érdekében szó nélkül nem hagyhatunk. Teljesen igaz, hogy nőegyletünk fillérestélyeit oly kedélyesekké, látogatottakká az egyszerűség, házias­ság és kedélyesség varázsolták. De nem felel meg a valóságnak t. czikkiró azon állítása, hogy esté­lyeink kezdenek kedélyes, házias és egyszerű jelle­gükből kivetkezni s hogy ezek helyett a fényűzés, feszesség kezdenek mindinkább előtérbe lépni. Igaz, hogy a február 27-iki estélyen, mely t. czíkkirónak alkalmat szolgáltatott jó tanácsok adására, oly szép­számú és válogatott közönség vett részt, mely akár egy elite-bálnak is számot tett volna bizonyára. De a kedélyesség háziasság, egyszerűség ép oly mértékben meg volt, mint a megelőző idényben tar­tott fillérestélyeken. Ki ez estélyen fényűzést, fe­szességet látott : az bizonyára egy pessimista szem­üvegén nézett keresztül. Ha a vidéki közönséget a városi közönséggel teljes, hogy ne mondjam: há­zias — hármoniába hozni egy estélyen nem lehet : az nem zárja ki a kedélyességet. Ha hölgyeink cre- ton- és szőrruhában jelennek meg: nem lehet a fényűzés vádját felemelni ellenük. Ha egy valaki­nek tetszik selyemruhával különczködni, általános­ságban az egész hölgyközönséget fényűzőnek decla­Amicus. Egy pár vonás a nötoniázás köréből. (Folytatás és vége.) Nem czélom részletekbe bocsátkozni, de elkerül­hetetlennek látom itt némi tájékozást nyújtani a nötoniázás keretébe tartozó torna-szerekről, melye­ket mint erőfokozó eszközöket mellőznünk nem sza­bad ; egyszersmind némi vázlatát a nötoniázás ter­vének, egy G osztályú leányiskolának. A nőtornázásnál is, mint a fiutornázásnál, három korosztályt vagy csapatot különböztetünk meg: u. in. kezdőt, haladót és ismétlőt. Eme három csapatba sorozhatók a tanoda növen­dékei osztályonként; 1., il. oszt. kezdő. HL, IV oszt. haladó ; V., VI. oszt. ismétlő. Emez osztályozásnál némi korlátot szab a fejlődés, mert egy korán ki­fejlett nőt semmi esetre sem oszthatunk a kezdők csapatjába, bár az felsőbb osztályba járjon is. A kezdőknél csupán csak a szabad gyakorla­tokra szorítkozunk, mert a fokozatos erősítés ciak ezzel van biztosítva. A szabadgyakorlatok itt jU megválasztatnak s kerülendők azok, a melyek a szokásos „illemet“ sértenék. A szabadgyakorlatok közül leginkább a t á r s a sj á t é к о к vehetők és veendők föl, hol játszva bizonyos szabályszerű tor- názást visz végbe. A haladók csapatja az előbbi csapat tananyagát ismételi és némi ujjal pótolta: t. i. a szabadgyakorlatok azon részét, hol a torná­szainak a feltesti részekre van hatása s ez a sze­rekkel való tornázás. Kézi szereink lehetnek a bo­tok, rudak és ugrókötél (mellőzendő a súlyzó) me­lyekkel nagyon változatossá lehet tenni a torná- zást,. Az ismétlőknél a két csapat tananyaga isméte­lendő. Ezeken kívül a szergyakorlatok lépnek elő­térbe, melyeken a test önsúlya által erősittetik. A szergyakorlatok közül sokat kell mellőznünk, de nem mind. Használhatók: a nyújtó, hol a kar­erő fokozása biztosittatik, kiváltkép a hajlító izmok ; rohamdeszka, hol a láb s ennek izmai nyerik erő- fokozásukat ; gyürühinta, melyen a felső test, vala­mint az altest ereje igénybe van véve; továbbá a korlát, a mely a legnagyobb Óvatosságot követel, mert ennek alkalmazása a legtöbbet építhet, de a legtöbbet is ronthat. A korláton a karnak feszitő izmai nyerik erősitésöket. A legnagyobb óvatossá­got azért követeli meg ezen szer, mert a kar fe­szitő izmai a mell izmaival nagy összeköttetésben vannak, melyekre nagyon rósz hatást tennénk, ha azt szokszor és minden fokozat nélkül igényije ven- nők. A nötoniázás vázlatos tanterve ez lenne, mely­nél a szép mozgásról sem szabad megfelejkeznünk, mert a gyakorlatok mikéntjében fekszik s a nőtor­názásnál egyik főczél. Az állásoknál, mozdulatok­nál és járásoknál mindig arra figyeljünk, hogy azok szépek és tetszetősök legyenek, mert ez által arra tanítjuk növendékeinket, hogy ha a test nyugalom­ba van is, mintegy öntudatlanul, bizonyos szép test­tartást áruljon el, melyet csak is a tornázásnál sa­játíthat el. Es ezt nagyon könnyen is elérhetjük, ha maga a tanító a torna-órán a gyakorlatokat szépen és ügyesen teszi és követeli. Habár nem követelhetünk a nőktől erélyes moz­gást, mégis arra ügyelünk, hogy gyakorlataink ne legyenek untatók, mert van jogosultsága azon vé­leménynek, hogy a mi leányaink sokkal élénkcb- bek, mint p. о. a németeké. S ha untatólag hatna reájuk a tornászat, úgy az eredményre soha sem vezetne. Ha a nőtornászat eként mint magasabb művé­szet fogatik fel, s önmagát a szellemi és erkölcsi művelődés feladatának alárendeli, meg lesz óva

Next

/
Thumbnails
Contents