Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-18 / 23. szám
23. szám Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demcter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cB e гп-ù le i n 01 Cá v к KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy 1883, Vasárnap, márczius 18. ___________XIII. évfolyam. % 5C Megjelenik ezen lap heten- . kint kétszer : csütörtökén és vasárnap Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: ) Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. ; Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: í 3 hasábos petit-sorért, vagy \ annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. ■ Nyilttér sora 15 kr. \ A székely kivándorlás és a telepítések, vili. Hadd zárjuk be tehát czikksorozatunkat azon tudattal bár, hogy az eddig elmondottak úgyis csak elhangzanak, miként a kiáltó szó a pusztában s nem találnak fülekre, melyek azokat meghallják, minthogy azon urak, kiknek figyelmébe ajánltuk, talán nem fogják megérteni akarni, Ám szolgáljon nekünk megnyugvásul azon szomorú tény, hogy nem ez az első eset, midőn a jámbor székelyek panasza kellő helyen nem talált meghallgatásra, annál kevésbé lett segitve bajain ; szolgáljon megnyugvásul, hogy, ha talán eredmény nélkül is, de feltüntettünk egy-egy vonást a székelység, azon nép helyzetéből, mely bizonyára megérdemelné, hogy mostoha viszonyain a kormány lehetőleg segítsen. Rámutattunk és rámutatunk az orvoslan- dó bajokra, s ha nem sikerült az orvos urak magas figyelmét és jóakaratu készségét a székely kivándorlás és az ezzel kapcsolatba hozott telepítések kérdésénél megnyernünk : azon tudattal tesszük le a tollat, hogy a tőlünk kitelhetőt megtettük, a többi a kormány teendője, s ha elmulasztja segíteni, vagy csak kísérletet sem teszen arra, hogy a kivándorlók sorsán valamitjavitson: úgy szálljon fejére a jövő elnyomorodott oláh-székely nemzedék áldása! Mert -— hogy, mielőtt e czikket bezárnám, még egyszer a sokat emlegetett tárgyra visszatérjek — ne bigyje a kormány, hogy már eleget tett azzal, ha a kincstári eddig úgy is parlagon hevert birtokokat hasznavehetőkké téve, helyet ad nehány ezer embernek a letelepülésre, munkájáért cserébe neki kenyeret kínálván ; hiszen ezt máshol is megszerzi a munkás. Oh, sokkal többet tehet, többet kell tennie, lia a nemzet hálájára számot tart. Azzal, hogy a délvidéki telepitvényeket men- helyül kijelölte a kivándorlóknak, a kivándorlási kérdés gordiusi csomójának megoldását még korántsem vindikálhatja magának kormányunk. Igaz, hogy tett valamit, de ezzel még nagyon kevés lépést tett a kitűzött czél felé, mely a szegény nép sorsának javítása lenne, s miként a német mondja, hogy: „halb getlian —nichts gethan“, tekintse erkölcsi kötelességének tovább haladni a megkezdett utón : igyekezzék eddigi üdvös intézkedéseit még üdvösebbekkel szapo- ritani úgy, hogy a csángókat s az Oláhországban sínylődő székelyeket hazatelepítse, a kivándorolni akaróknak Magyarországon adjon hazát és segítse föl a pusztulásnak indult népet : akkor föltette üdvös munkájára a koronát, melyben igaz gyöngyként fog tündökölni a boldog nép s az egész nemzet hálája. Aztán meg, a szép frázisokou kívül, eltekintve az erkölcsi hasznot, melyre a nemzet megtartásával biztos kilátás van, az anyagi erdmény sem fogna elmaradni, hanem fényes siker jutalmazná a kormány buzgóságát, mely nem szorul rá, hogy bővebben fejtegessük ; hiszen csak az nem látja, a ki szándékosan huny szemet a számok előtt, hogy milyen anyagi nyereség lesz az az egész államra, ha eddig szétszórva élő, idegen helyeken nyomorgó testvéreink egyesült munkaereje benn a hazában lesz összegyűjtve s közösen munkálunk országunk jólétén. A munkás kéz megbecsülhetetlen, s miként nagy költőnk monda: „tiszteljétek a közkatonákat!“ ép oly joggal mondhatni azt is, hogy „becsüljétek a munkást!“ Ha hazánknak nagy szüksége van diplomatákra, tudósokra, kereskedőkre, iparosokra, urakra : miért volna el- hányi való az egyszerű munkás, az erős karú, munkabíró napszámos? talán fölöslegben vagyunk? Ne feledjük, hogy : „oly kevesen vagyunk mikép még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni. . .!“ Azt se téveszszük szem elől, hogy a nemzet zömét mindenha csak a munkás nép után él ; az államgépezetben egyforma tevékenység jut mindegyiknek a munkából : ezek dolgoznak észszel, amaz izzad kezemunkájával, hogy fen- tartsa magát s művelje a földet az urak számára is. Ne vessük meg tehát azt a néposztályt, melyre az államnak oly nagy szüksége van. Ha egy jobb sors reményében itt hagyták a keveset adó hazát, ne szeressük őket örökre elveszetteknek hinni; ha panaszszal, kéréssel járulnak elénk, ne fordítsunk hátat nekik. Ha kormány higgadtan gondolkoznék e kérdésben, be kellene látnia, minő nyereség várható a székely kivándorlás megszüntetésétől. Ha a ki vándorlásoknak mód nyujtatnék hazatelepülni s a kivándoini akarók is előnyös feltételek mellett tartatnának meg a hazábau, a jólét legalább is 40°/o-kal zökkenne föl. Lenne megelégedett, boldog munkás nép ; a katona- állitásoknál nem mutatkozna olyan silány eredmény, mint mostonában ; de még az adók is pontosan folynának be s az adóvégrehajtói rendszer 1 assankint kimenne divatból. Igaz ugyan, hogy a szegény kivándorló addig úgy sem kap külföldre útlevelet, mig adóját le nem fizeti, sőt az adót még a távolból sem feledi meghozni vagy elküldeni ; de ha tekintjük, hogy az ilyen szegény ember két teher alatt görnyed — külföldön is kell adót fizetnie, meg itthon is — szívesebben látnok itthon, hogy- sem kétszer lássuk nyuzatni. Végül is nem kívánhatunk az államtól, a kormánytól mindent, de nem is kérünk lehetetlenséget; egy kis jóakarat kell hozzá csak s a kivándorlás megszűnne, hogy helyet adjon egy megelégedett nép hazaszeretetének s kormánya iránti háládatosságának. így, ha a kormány csángó testvéreinket hazatelepítené; módot nyújtana a többi, Oláhországból vagy máshonnan haza vágyódó székelyeknek a hazajövetelre; ha a kivándorolni szándékozókat visszatartaná, a napszámosoknak különféle vállalatoknál munkát biztosítana, a földmivelőket pedig megtelepitené a délmagyarországi telepitvényeken, de az 50 forint előleg fizetését jobb időre hagyná, sőt az uj gazdaság megkezdéséhez némi segélylyel járulna — pl. gazdasági eszközök és marhák szer- ! zésénél, — vagy talán a kisbirtokosok földA „Nemere" tárczája. A csángók.*) — György Endre felolvasása az akadémia hétfői ülésén. — A magyar faj kezdettől fogva nem volt mondható földhöz kötöttnek. A történet minden korszakában találunk a, hazából elszakadt magyar telepekre és pedig olyanokra is, a melyeket nem csak egyes bel- zavaroknak zivatarjai, hanem saját szándékuk vitt ki külföldre. Egész nyugaton, sőt az Óceánon túl is ép úgy találunk magyar telepeket, mint a keleten. Mind e telepek között legfontosabbak a csángók és egyáltalában a Romániában élő magyarok. Három osztályú magyar van Magyarország keleti határain: a bukovinai székelyek, a kik helytelenül csángóknak neveztetnek, a moldvai csángók és székelyek s végül az oláhországi székely és magyar kivándorlók. Számát adni a bukovinai székelyeknek csak megközelítőleg lehet. A Szt.-László társaság 11,660- ra teszi; G ego Elek (a harminczas években) 7—8000- rc, Kubinszki püspök 1880-ban magának Hadikfal- vának 6000 lakost tulajdonit. László Mihály 20 ezernél többre becsüli számukat. A moldvai magyarok és csángók közt különbségi A csángó név jelentése nyelvészeink szerint annyi, mint : „csatangoló“, „barangoló.“ S mivel a moldvai csángók nyelve kevés hangtani sajátosságon, minő pl. a „ez“ és „sz“ használata a „cs“ es „s“ helyett, s a szókincs némely eltérésein kivíll. mely az oláh nyelv hatásának az eredménye, általában véve megegyez a székely tájszólással : nagyon valószínű, hogy '• /ingóknak azokat nevezték, kik a székelvségből kiszakadtak. S Így semmi helytelenség nincs hemic, ha a bukovinai székelyek is csángóknak mondatnak. Szerk. get felállítani geografiailag nem lehet. A csángók a Szeret völgyén laknak, a székely telepek pedig a határhoz közelednek. A moldvai hivatalos statisztika 34,869 magyart ismer el Iloraánu és Baku megyékben, de a statisztika megbizhatlan. Obedener 1876-ban 50,000-re teszi a csángók számát s 36,000-re a magyarok és székelyekét. Azt hiszi, hogy nem fognak sokáig ellenállani az elolá- hosodásnak, melyet az ujonezozás nagymértékben elősegít. Zöld Péter 1767-ben 62 faluban 9 plébániába osztva találta a magyarokat; Gego Elek 1836-ban 15 plébániában, s 70 filiáléban 7 magyar minorita atya felügyelete alatt 50,000 magyart számit. Megjegyzi, hogy a Bukovina felé eső hajdani mezővárosok, melyekben ezer meg ezer magyar lakott, mind elkorcsosodtak. Moldvának legalább egy negyed része magyar volt. Bandin püspök 1647-ben 30 helységet meglátogatván, 10 papot, 13 diákot s 1020 famíliát talált. Jernei az 1851-ki statisztikai adatok alapján 45,184 lelket talált s csak nyolez templomot említ. Imecs Fülöp 1868-ban 56,345 ka- tholikust számlált a négy egyházterületen. Kovács Ferencz 1868-ban 65,000-re teszi számukat, részletes kimutatást adva az egyes falvakról ; szerinte a növekvés az eloláhosodás daczára is folyton tart. 1844 ben 43 ezer, 51-ben 45 ezer, 57-ben 47 ezer, 60-ban 51 ezer, 68-ban 62 ezer lélek volt. Veszély Károly a Szt. László-társaság győri nagygyűlésén 60 ezerre tette számukat. 1880-ban Kubinszky püspök 48,678-ra teszi a moldvai katliolikusok számát, kiknek főrészük magyar. Ezek részére a Szt. László • társaság eddig 4 községben állított magyar tannyelvű katholikus iskolákat, és egy kántortanitó képezde felállítását is szükségesnek tartja Bakóban, a misszió központján. E kimutatások mindegyikében csak a moldvai csángók s ezek közül is csak a róm. katliolikusok vannak felvéve ; pedig vannak görög keletiek, reformátusok és zsidók is, ezek számával tehát a tételeket fel kell emelni. Oláhországban Obedener 36,000-re teszi a magyarok számát. Aurelián az osztrák-magyar alattvalókét 28,136-ra. Kovács Bukurestre 12,000 magyart számit, Brailára 1500-at, Krajovára 1000-ret és Plojestre 1300-at. A helvét hitvallásuaknak 5 egyháza : Bukurest, Bitest, Plojest, Galacz és Szász- kut közel 4000 tiszta magyart számlál. Mivel azonban sokat nem lehet számba venni, 30 ezerre teszi a magyarok számát, kiknek 18 kath., 6 helv. hitv. s 1 ágost. hitv. templomuk van. E szám a háború, a nagyobb mérvű kivándorlás s jobb közlekedési eszközök miatt legalább 50 százalékkal felemelkedett, úgy hogy Oláhországban 45 ezer magyar él. Ehhez jön még a mozgó kivándorlás, melyet Hinz János 25 ezerre számit, úgy hogy a keleti magyarok száma Bukovinában több mint 10,000, Moldvában 60,000, Oláhországban 70,000, összesen tehát 140,000. László Mihály 250,000-re teszi e számot, de felolvasó szerint e számítás túlzott. 14a már a statisztikában is oly nagy eltérések mutatkoznak, képzelhetni, mennyivel nagyobbak azok a nyelv eredetének kérdésében. À hivatalos statisztika szerint Huss János követőiül maradtak ott a magyarok. Azóta legnagyobb részt a katholikus hitre tértek. Ezeknek egy része a Dniesz- ter mellé Besszarabiában telepedett le, hol a magyarságtól teljesen elzáratván, a legszomorubb sorsra voltak kárhoztatva. Ráday Pál 1709-ben még beszélt velők. Turkuli Sámuel 1725-ben még hót falut ismert magyarnak. Zöld Péter 1767-ben Csö- börcsökön 12 nap alatt meggyóntatott 7139 magyart, keresztelt 2515-öt, miután 17 év óta ma-