Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-03-15 / 22. szám

Melléklet a „NEMERE“ 22-ik számához. (Csütörtök, 1883. márczius 15.) ‘'“tSKí

azonban ezen intenczióknak nem felel meg s azért nem fogadja el. — Grünwald Béla a magyar államot és nemzetet még nem találja késznek. Ily helyzetijén nem csoda, ha minden kérdés tárgyalásába belevegyül a nemzeti szempont is. Ez az oka, hogy a középiskolai oktatás nálunk nem c .ak paedagogiai, nem csak kultúrái, hanem elsőrangú nemzeti kérdés is. A magyar nemzet missziója Európa e pontján az államfentartó szervezés nagy munkája, mert egyik itt lakó népfaj sem oly erős és kifejlett, hogy azt végezhetné. Az tűzi ki a magyar faj feladatait. Az egységes önálló magyar állam fentartá- sának missziójából ki kell vonni a legszigorúbb logikai következtetést.

A magyar állam fentartása a czél, melynek elérésére minden eszközzel kell törekedni, melyekkel nemzetek uralmukat fenntarthatják. Nem azt az uralmat, mely csupán mások erőszakos elnyomásán, gyengébb voltuk kizsákmányolásán alapszik az erősebb érdekében, — hanem azt a nemesebb értelemben vett uralmat, mely nehéz kötelességekkel van egybekötve, minők : gondoskodni az állam polgárainak szellemi és anyagi jólétéről fajkülönbség nélkül, meghonosítani az európai eszméket és kul túrát a magyar irodalom közvetítésével s felemelni és egy nagyobb nemzeti és kultúrái közösségé egybeolvasztani a különböző nápfajokat, melyek magukban gyengék az emberi fejlődés minden feltételének elérésére. A törvényjavaslat intézkedéseiben vannak hiányok, melyek kulturális és nemzeti érdekeinknek nem mindenben felelnek meg. Nem az intézetek szervezésére, hanem a tanítás eredményére fekteti a fősulyt a javaslat, s a tanárképzésnél is figyelmen kívül hagyja ennek tervszerű kezelését, nem gondol vele, vájjon tanárainkat Németországban, Romániában vagy Szerbiában képzik-e?

Van egy másik intézkedése is a javaslatnak, mely a nemzeti egység megalkotásával a legélesebb ellentétekben áll. A felekezetek az általunk fenntartott középiskolákban a tanítás nyelvét maguk határozhatják meg. Ezt a legnagyobb hibának tartja. A köznép lehet más nyelvű, ez nem akadálya a nemzeti kultúra egység megalakításának ; a nemzet magasabb osztályainak azonban magyarnak kell lenni, mert a nemzetegység a közös állami életen kívül az összetartás tudatában, az irodalom és kultúra közösségében nyilvánul. Mindamellett haladást lát a törvényjavaslatban a nemzeti és kultúrái közösség felé, s azért elfogadja. — Beszélt még Leskó István, a katholikusok magyar szellemét vitatva Thalyval szemben.

Csiky Kálmán, ki főleg a protestánsok által beadott emlékiratokkal s a szászokkal foglalkozott, ezeknek a magyar állam és nyelv elleni gyűlöletével szemben sikerült volt azon megjegyzése, hogy a hollandi boerok, a szászok ősrokonai, megtanulják a zulu-kafferek nyelvét, holott azok közt mint czi- vilizáló és hóditó nép laknak. Beszélt továbbá Pró- nay Gábor, ki a reáltudományok nagyobb mérvű tanítását tartja szükségesnek, és Göndöcs Benedek, ki a görög nyelv tanítását szükségtelennek mondja, midőn legfölebb ezer növendék veszi csak némi hasznát s 37 ezer pedig megnyomorittatik vele ; nehány megjegyzése zajos derültséget keltett.

A szombati ülésen öten beszéltek. Orbán Balázs élesen kikelt a szászok ellen, kik iskoláikban hazaszeretet helyett a gyűlöletet hirdetik ; az ily vipera- fészkek neveltjei nemcsak a hazára nézve vannak elveszve, hanem leginkább önmagukra is, mert ki vannak ragadva természetes életkörükből. Felhozza, hogy volt idő, midőn a szászok szívesen megtanulták a magyar nyelvet, nemzetiségük azért nem lett veszélyeztetve.

Hoffmann Pál szintén a szászok ellen fordul, kik oly indokból vetik el a javaslatot, mely megtagadása minden közösségnek az országban a nemzeti kultúrával. Beszélt még a javaslat ellen Gruber János és Turgonyi Lajos, mellette pedig Lukács Béla.

Ugyanez ülésen intézteitek el a kérvények és in- terpellácziók. A kérvények közt a ház elé került az erdő vidéki községek kérelme is, hogy szétdara- bolásuk szüntettessék meg. A kérvényi bizottság azt határozta, hogy a kérvény kiadatik tanulmányozás végett az igazságügyi és belügyminiszternek. Incze József indítványát, hogy a megfelelő törvény- javaslat még az ülésszakban terjesztessék be. elvetette a többség.

Ausztriában foly a harcz a nemzetiségek között. A németek kezdig türhetlennek találni helyzetüket. A felbomlásnak mind több és több jele mutatkozik. Legutóbb a német tanulók bécsi egylete Wagner emlékére lakomat tartott, melyen németországi tanulók is vettek részt. A búcsú alkalmával a bécsi tanulók a Hohenzollem-dynasztia s a nagy németség mellett tüntettek, melyért aztán a rendőrség szombaton feloszlatta az egyletet.

Szent-Péter vár ott márczius 14-én nagy politikai perek készülnek a nihilisták ellen, a nyilvánosság teljes kizárásával. Hatvan egyén kerül a vádlottak padjára, kik mind tagjai a forradalmi pártnak; de ceoportba osztva fognak ítélni fölöttük. Az első csoportba tartoznak, kiket a hatóság a nihilisták vezetőinek tart, ezek : Kobozev, a volt czár ellen elkövetett merényletkor nagy hírnévre vergődött kiskertész-utczai sajtos bolt áltulajdonosa, valódi nevén Bogdanovics Jurje, azután Grehve tengerész- tiszt, Sznarszki, Budzevics, Kaluszni, Gracsevszki, Csekotszki huszárőrnagy, Pribilov állatorvos és neje, kiknek lakásán volt a múlt évi májusban el- í fogott terroristák főtanyája, s Korba Pavlovna Anna stb. Csekotszki őrnagy, kinek előkelő összeköttetései voltak, szerezte meg a nihilistáknak azok j névsorát, kiket a rendőrség mint gyanús egyéneket ■ folyton szemmel tart.

A rendőrség a legutóbbi elfogatások alkalmával 1 titkos-jegyű írást is talált, de eddig még nem tudta megfejteni. Eközben elfogták Charkovban Fiegner Eugéniát és nála megtalálták a kulcsot, a melynek segítségével megtudták a kérdéses iratok tartalmát. A bíróságnak e szerint, mint állítják, határozott bizonyítéka van arról, hogy a koronázás előtt végrehajtandó merénylet volt tervezve. Nem lehet kételkedni. hogy igen fontos fölfedezést tett a rendőrség a nihilisták szakadatlan tevékenységéről.

A múlt hétnek két kiváló halottja volt. Gorcsa- koo Mihajlovies Sándor, volt orosz kanczellár. Európa egyik legnagyobb államférfin, vasárnap reggel négy órakor Baden-Badenben végkimerülésben, élete 85-ik évében meghalt. Nagy halottja van Görögországnak is, mely elvesztette Knmundurosz volt miniszterelnököt. Márcz. 9-én este 10-kor halt meg.

ruháztassék. Berzeviczy Albert figyelmeztet azon különbségre, mely a protestáns automia helyzetére nézve Thun pátense s a jelenlegi javaslat közt van. Akkor a szászok, kik autonomikus jogaikat félték, elfogadták a pátenset s az autonómia hajdani védői ma a javaslat mellett vannak. Majd a szászok ellen fordul s élesen elitéli azon agitácziót, melyet a törvényjavaslat ellen megindítottak s hazafiatlan- ságnak bélyegzi ez eljárást. A szászok közül Kaiser szólt a javaslat ellen.

A már-már unalmassá lett vitát b. Prónay Dezső, Hojtsy Pál és Grünwald Béla nagy szabású beszédei élinkitették fel a pénteki ülésen. Prónay középiskolai viszonyainkat olyanoknak találja, hogy az ezen ügyről folyó eszmecserébe szükségkép beleve- gyüi bizonyos felekezeti szempont. A javaslatot felekezeti, . általános tanügyi és speciálisán magyar nemzeti szempontból rosznak és elvetendőnek tartja.

A szászokat nem tekinti szövetségeseknek a javaslat ellen, hanem legfölebb fogadatlan prókátoroknak. Javaslatot nyújt be, hogy Erdélyben két vagy három protestáns állami középtanoda állittassék fel.

Hoitsy Pál pusztán tanügyi szempontból veszi a javaslatot bírálat alá. Beszéde egyike volt a vita alatt elmondott legkiválóbb nyilatkozatoknak. Kifejti. hogy középiskoláink nem felelnek meg az élet kívánalmainak, mert az ifjúságot nem készítik elő a létért való küzdelemre. S nem az életnek kell az iskolához, hanem az iskolának az élethez alkalmazkodnia. A javaslat szerint az iskola czélja az általános műveltség emelése s az ifjúság előkészítése az egyetemi tudományokra. Az ^életnek azonban utilisztikus czéljai vannak. Nem vonja kétségbe azon érdemeket, melyeket a klasszikusok tanulmányozásának köszön az emberiség, sőt azt hiszi, hogy a klasszikus nyelvek tanulmányozása nélkül ki sem fejlődött volna a modern társadalom. De a klasszikusok ma már nem lehetnek vezéreink. A klasszikus kor a formák kora volt, a mi korunk a lényeg szerint való tartalmat keresi.

Nem fogadja el a klasszikái nevelés mellett küzdők azon érvét sem, hogy a latin és görög nyelv formai képzést adnak az embernek. Mert ha igaz, hogy a grammatikai formák és a styntaxis oly nagy , képző hatással vannak a szellem fejlesztésére, akkor egyenesen veszedelemnek tartja, hogy ez az izmo- sitó erő idegen nyelvek által éressék el. A szellem csak olyan formákban revelálódhatik, mely az ő természetének megfelel s a mint az egyes nemzeteknek gondolkodási módja és felfogása más és más, úgy másnak kell lenni ezen grammatikai formáknak is. Nyelvünk pedig merőben ellenkezik mind a latin, mind görög nyelvvel. A klassikai nyelvek képző erejét pótolja az egész mathematika s a természet- tudományok minden ága. Sőt az ok és okozat közötti összefüggés itt sokkal erősebb formában nyilatkozik, mint minden grammatikai formában. Itt oly törvénynyel állunk szemben, mely soha nem ismer alkut és kivételeket, mint a grammatika. Az utilisztikus tendencziák elől többé el nem zárkózhatunk annál kevésbbé, mert népünk utilisztikus hajlamú. Előttünk áll az alkalom, hogy a késő századokra kiható intézkedésekkel emlékezetessé tehetjük korunkat, midőn egészen uj mederbe terelhetjük közoktatásunk rendszerét. A jelen törvényjavaslat

mok a legrégibb oláh és moldva pénzeken a kettős kereszt, a gólyák, szűz Mária a kis Jézussal s a „Patrona Moldawi“ körirattal, az Anjonk liliom, a székely félhold és csillag, a kun ökörfő sat.

Az uralaltáji elemek a régi Kunországban a kunok Magyarorszagba való költözése után is még jó ideig fentartották magukat. A jász fejedelemség, „goszpodsztvo Jasszkó“ 1330-ban még mint Vid- dini Mihály bolgár czár szövetségese szerepel a szer- bek ellen. S maguk az első oláh vajdák is uralaltáji eredetűek.

Az oláh hagyomány szerint Oláhország alapitója a Baszarab fekete Radu vajda volt, ki Bogarasból ment Kis-Oláhországba.

A hagyományból annyi kitetszik, hogy Radu vajda hazáját, ha nem Bogarasban, de mindenesetre észak felé kell keresni. A Baszarab név megmondja azt is, hogy hol. A beszarebenek vagy biszerminek közt, kiknek emléke Bessarabia nevében maradt fenn. Plancarpini János a XIII. század közepén közelebbi adatokat is nyújt e népről. Azt mondja, hogy a kunok nyelvét beszélik, de a saracénok törvényét tartják. Ezt különben maga a biszermin, be- szareben vagy ugyanazon böszörmény név is bizo- nyitja, mely nem más, mint a muzulmán szónak egy változata.

A böszörmény nép tehát vallására nézve saracen volt. A szerecsen szóhoz pedig, mely eredetileg „mohamedánt“ jelentett, tudjuk, hogy mily mellékjelentés járult, s igy érthetővé lesz előttünk, hogy távolabb lakó népek az egykori Etelköz lakósait miért nevezik majd „mauro-vlachoknak“ azaz „fekete araboknak“, mint a szerbek, majd „fekete oláhoknak" Moldvát „Mauro-Bogdaniának“, mint a byzan- tiak, majd „ezerni araboknak“ azaz „fekete araboknak“, mint a szerbek, majd „fekete tatároknak“ ; s megmagyarázhatjuk azt is, hogy mint került Be- barabia czimeróbe a három-szerecseny fej. De a

baszarab Radu melléknevének, a „feketé“-nek eredete is egészen világos ezek után. A „baszarab“ és „fekete“ nevek egymást egészítik ki. A hagyomány e jelzőben Radu nem valami testi tulajdonságának, hanem származásának emlékét tartotta fenn.

Az tehát, kinek nevébe fűzi a hagyomány az Al- Duna és Olt mentén szervezkedő bolgár-oláhság egy államba való tömörítését, az uralaltáji böszörmény népből származott, mely a kun nyelvet beszélte. A Baszarab-dynastia épp úgy nem volt rumun, mint Moldova első uralkodói, az elruthénosodott litván Koriatovicsok.

Az oláh történetírás még mindig az ős római dicsőségen rágódik. Volt annak értelme és haszna akkor, a mikor a nemzetiségi öntudat felébresztésére szolgált; volt akkor, midőn nem ismerte még a tudomány az összehasonlító nyelvészet azon vívmányát, hogy minden nép nyelvében megvan múltjának lenyomata, mely a fejlődés sok olyan mozzanatára vet világot, miről hallgatnak az írott emlékek. Csak az oláh tudománynak volna az hasznára, ha a nemzeti ábrándozások helyébe a kritikai szellem lépne s történetíróik szakítanának a régi mesékkel. Mert akár vesznek tudomást az eredetök felől Roesler által megkezdett, Miklosovich, Hunfalvy, Réthy és mások által folytatott kutatásokról, akár nem : a tudomány halad a maga utján tovább, s a vége az lesz, hogy az ezen czikksorozatban érintett kérdések az ő közreműködésük nélkül hozatnak majd tisztába ; s az aztán valóban lealázó lesz rájuk nézve — én legalább azt hiszem — hogy fejlődésük egy nevezetes korszakának földerítéséhez ők semmivel sem járultak. A tudomány feladata nem az, hogy a nemzetiségi hiúságot legyezgesse, hanem hogy az igazságot felmutassa.

A csángó-bizottság ülése.

A keletre szakadt magyarok segélyezésére alakult bizottság múlt kedden d. u. Somssich Pál elnöklete alatt a képviselőház pénzügyi bizottságának termében értekezletet tartott, melyen kimondatott a szervezkedés és társulattá alakulás szüksége.

Elnök vázolja az eddig történteket. Nagy György felhívására a bizottság felhívta a közönséget az adakozásra, mely már is szép eredményre vezetett. Ezenkívül érintkezésbe tette magát a bizottság a kormánynyal é3 gr. Lónyay Menyhérttel, az akadémia elnökével. Az akadémia rendelkezése alatt ugyanis e czélra több alapítvány áll, ilyen a Kra- lovánszkv-féle alapítvány, melynek haszonélvezeti joga azonban, mig él, az özvegyet illeti ; vannak azután más, mintegy 5200 frtot tevő alapítványok is, de ezeket az akadémia csak a törvényhozás beleegyezésével adhatja ki. Elérkezett az idő, hogy a pénzek kezeléséről és hovaforditásáról gondoskodjanak. Megjegyzi továbbá, hogy ez egylet a haza- vándorlás segélyezés általi könnyítésére alakult, a telepítés nagy és nehéz munkájára azonban vállalkozni nem akar, minthogy az a kormány feladata és kötelessége.

Verhovay Gyula azon kérdést veti fel, hogy az egyesület mint bizottság kiván-e tovább működni, vagy pedig, mint a külföldön élő testvérek hazate- lepitését rendszeresen eszközlő szervezett társulat-e? О ezen utóbbit óhajtaná,

Jókai Mór szükségesnek tartja a kormány hozá- járulását ezen ügyhöz. Ez adhatja csak a földet s egyéb eszközöket a letelepüléshez. Az eddigi csendes működés mellett óhajt maradni, mert nagy lármával úgy Romániában, mint Ausztriában meggondolnák a kormányok, hogy kieresszenek-e annyi munkás kezet oly tömegesen országukból.

Schlauch Lőrincz szatmári püspök úgy találja, hogy a kérdésnek két oldala van : társadalmi és politikai. A kérdést ő is társadalmi utón kívánná