Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-08 / 20. szám
90 szám К Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сВегиз-tein 0lcá tfi KÖNYVNYOMDÁJA, hová ci hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- > rek dija előre fizetendő. —■'~v I огч /4 ) Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökén és vasárnap Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: { Egész évre 0 frt — kr. ■: Fél évre 3 frt — kr. ' Negyedévre 1 frt 50 kr. } ------- ) Hir detmények dija: } j 3 hasábos petit-sorért, vagy ; annak helyéért G kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. $ A székely kivándorlás és a telepítések. VI. Hogy inért nincs a dél-magyarországi telepítések által a székely kivándorlók helyzetén segítve, azt bajos volna úgy egyszerre mind elmondani ; de tekintsük végig az okok egy részét, és okvetlenül rájövünk azon eredményre, hogy daczára a kormány jóhiszemű erőlködéseinek egy cseppet sem fog a kivándorlás mérve apadni, sem pedig az uj telepitvények nem lesznek valami nagyon ellepve szorgalmas és munkaképes szikulusaink által. Vegyük csak például a Pancsova melléki telepítések feltételeit. Hát biz az úgy papiroson ' olvasva nagyon kecsegtető lehet ; mert kilencz hold tagositott birtok, melyről 30 esztendeig nem kell adót fizetnie a betelepülőnek — egy olyan kivándorolni akaró napszámos embernek annyi, mint egy kis grófság. Ha itthon 3—4 hold vagy még kevesebb szántóval is gazdás- kodhatott, hogyne lenne a dus termésű Magyarországon jó dolga kétszerannyi birtok mellett, melynek földje legalább is 17a szer termékenyebb, jutalmazóbb a székelyföldi kimerült talajnál Az eszme tehát megkapó, hogy ne mondjuk csábitó. De más oldalról nézve, a kivihetőség e tekintetben ép olyan jámbor óhajtás marad, akár egy szép álom megvalósulása, Mert a telepítéseket intéző urak elfelejtettek egy valamit, még pedig fontos valamit, mely a telepítésekhez ép olyan feltétlenül szükséges, miként a szánkázáshoz a hó vagy a székely ember puliszkájához a liszt ; ez a valami pedig a pénz ! A pénz ? óh, hiszen az a legkevesebb ! — gondolják talán az urak. Fájdalom, úgy van : a pénz nálunk legkevesebb. Azon uraknak könnyű volt ám ott a papiroson úgy szépen kipláuizálni a telepítések módozatait, de arra aligha gondoltak, hogy a székely embernek nagyon hiányzik a pénz. Ha ők utazni akarnak, hát van kéznél mindjárt „freibillet“, vagy ha nem, kifutja az utazás költségeit a Wertheim gyomra könnyen ; de nem úgy ám minálunk, legkevésbé pedig a kivándorlóknál. Említettem egyik előbbi czikkemben, bogy a székely ember a végleges kivándorlásra Oláhországba akkor gondol, ha birtoka ama kevés felkelbetőből áll, a mit magával vihet. S ha az alvidéki telepítések élén állók egyáltalán gondoltak a székely kivándorlókra és azt hitték, hogy ezek tömegesen, lovastól ökröstől s gazdasági eszközökkel megrakott szekerestül fognak tódulni a kijelölt telepitvényekre : akkor épenv^uiÁÍya^csalódtak, mint a szegény góbé csaló^^fef azon reményben ringatózik, hogy ő meg fogja látni az Ígéret földét ott Alsó- Magyarországon. Ha talán nem értenének meg, világosabban szólok. Szabadjon hinnünk, hogy az egész telepítési kérdés mozgalma onnan indul ki, hogy a külföldre szakadó munkaerő benn a hazában maradjon s maguk a kivándorlók legyenek visszatartva a végpusztulástól. Hát ez nagyon szép, bár a közmondás szerint, hogy : „jó tett helyébe jót várj“, egy kis jutaírnas hála nagyon valószinünek is Ígérkezett ; mert hogy a telepítések, ha azonnal nem is. de előbb utóbb hasznot fognak hajtani az államnak, azt tagadni épenséggel nem lehet. Mondom tehát, ha kizárólag a kivándorlók számára terveztettek a telepítések, akkor semmiesetre sem számíthattak arra, hogy kis- és nagybirtokosok fognak „czakk und pakk“ oda zarándokolni, itt hagyva birtokaikat, csupán egy kis levegőváltoztatás kedvéért csapván fel települőnek. Egy Székely Gergelynek ép oly kevéssé van esze- ágában a kivándorlás, mint a hogy egy bir- toktalan kivándorolni készülő napszámos szerencséjének tartaná magát az uj települők sorába felvétetni. És itt állapodjunk meg, ne menjünk tovább. Ha a szegény kivándorlók sorsán gondoltak könnyíteni a telepítések által, akkor lehetetlen volt számításon kívül hagyni a kényszerítő szegénységet s nem kellett hozzá épen jöven- dőmoudói tehetség, hogy előre lássák, miszerint egy olyan nyomorult napszámosnak, kinek pgyebe sincs két karjánál, nem állhat módjában, az ország legvégső szögletéből kigyalogolni — mert bizony vasúton nem kéj utazhat. — Dél-Magyarországra ; sem pedig nem vihet magával az uj gazdaság megkezdésére ekét, boronát, szekeret vagy két pár marhával, hanem igen legfennebb feleséget s néhány gyermeket. Hanem ez még mind nem elég. Ha mindjárt rászánná is magát a nagy útra, mely kevés pénzét bizonyára fölemészti, oda érkezve első teendője lesz ötven forint előleget letenni, hogy ezzel magának a telepitvényt és a tele — pitvénynek magát biztosítsa. Édes istenem ! hát már ugyan honnan vegye az a nyomorgó kivándorló ez összeget? Hiszen ha ekkora summa pénzzel rendelkezik itthon, úgy akármi másra gondolhat, de a kivándorlással édeskeveset törődik. Ha van még ötven forint értékű földecskéje vagy viskója, azt direkte azért, hogy kaucziónak letegye az uj telepen, bizonyára nem fogja eladni, s ha van még egyáltalán valamicskéje, akkor nem hagyja azt el, hogy kivándoroljon. Itt van a székely kivándorlás gordiusi csomója, melyet hogy a telepítés lenne hivatva megoldani, abban nagyon kételkedem Nem lehet, elégszer ismételni, hogy a telepítések tervezeténél kihagyták a legfőbb tényezőt, melyre pedig legnagyobb súlyt kellett volna fektetniük ; szem elől tévesztették ugyanis, hogy szegény napszámosokon segíteni a főczél ; hogy nem birtokosokra, pénzes emberekre kell számitni, hanem a munkás nép azon osztályára, mely semmi vagyonnal, de pénzzel legke- vésbbé rendelkezik s a kivándorlás szomorú gondolatára csak a szegénység, a nincsenség kényszeríti és épen a kivándorlást tekinti azon mentő eszköznek, melyen a nyomorúság tengeréből talán egy jobb lét kikötőjébe juthat. És önök ezen embertől akarnak 50 foriutot kipréselni, a ki örülne, ha csak éhen meg nem halna az utón, a mig ama Kánaánt meglátja ? Keserű irónia ! _ . A „Nemere“ tárczája. Gyűlést megnyitó beszéd egy század múlva. Tisztelt, uraim ! Potytyondy Demeterné, férjének távollétében is mélyen tisztelt, de egyszersmind rettegett felesége, az én szeretett nőm, dr. Gerleházy Zirzabella, a bayreuthi Wagner-féle zeneakadémia levelező tagja, a chochinchinai férfinemesitő társulat tiszteletbeli igazgatója, a Taygétosz-egylet élethossziglan választott titkára, több angol, franczia, német, spanyol, muszka és oláh tudós társulatnak elnöke és alel- nöke, a bitbölcsészeti, jog- és orvostudományok tudora, megyei physikus és egyetemi jogtanár, valóságos belső titkos tanácsos ő nagyméltósága, mint láthatják önök, tisztelt uraim, nincsen honn. Elutazott az aquincumi nem rég fölfedezett gyémántbányák megtekintésére, melyeknek jövedelmét a sena- tus a magyar függő és független államadósság törlesztésére fordítani határozta. Ezen kedvező alkalmat, tisztelt bajtársak és honfiak! jónak láttam fölhasználni, s önöket szerény házamhoz egy kis értekezletre meghívni, hogy teendőinket illetőleg közmegállapodásra jussunk. (Zaj. Igen, jussunk, nem hagyjuk a jussunk!) Előzetesen bátor vagyok egy pár vonásban lelki szemeik elébe idézni azon helyzetet, melybe a nőknek már egy század óta tartó zsarnoki uralma alatt jutottunk. Kérem becses figyelmüket! Mindenek előtt azonban fölszólítom önöket férfiúi méltóságuknak konstatálására. (Kalapokat vesznek elő; fejükre teszik, s pipára, szivarra gyújtanak.) (Pathossal). Ez uraim., ez önöknek fején (egyiknek fejére (it) azon bomba, moly szét fogja robbantani a nőknek türhetlen uralmát! (Torkát feni. Zaj. Halljuk!) Férfiak! Honfiak! Szenvedő bajtársak ! Vannak pillanatok az életben, mikor az ember keble elszorul, tekintete elkomorul, sőt szinte könye kihull (Könyeznek). Am az ilyen pillanatok által okozott fájdalom ellen egy hatalmas orvosszert bir az emberi nem. A mi egyik pillanatban fájdalomnak tetszik, az lmzamosb idő alatt, bár a pillanat is egy része az időnek, örömmé válliatik. Olyan az ilyen fájdalom, mint a kutyaszőrrel gyógyított ebmarás. Régi krónikákból olvassuk, hogy még a 18 —19 -ik században élt s nejük halála miatt vigasztalliatlan férjek sem ölték a Dunába, Marosba vagy Oltba magukat, hanem az idő, ezen homoeopatha orvos által praescribált gyógyszernek, a feledésnek fátyolát borítva elfelejthctlen nejük emlékére, uj s az addiginál kellemes!) életet kezdettek s folytattak. Napjainkban is éreznek ilyen fájdalmat mindazok, kiknek barometrumos lába nyugtalan éjeket okoz, avagy a tomboló szenvedéllyel lejtett walezerben parókájuk lehull, s azok, kik a szerelmi vallomást követő csók közben ujdo- nat uj logsorukat lenyelik. Nem az ilyen fájdalomról szólok. De a fájdalomról, mely pillanatról-pillanatra, évről-évre nő, mint a tordai hasadok ; mely már születése első perezé- ben szivropesztő jajt ad a férfinak szájába; a fájdalomról , melynek átoksulya alatt annyi nemes kebel szakadt meg. Oh ! hová tűntek azon régi idők, midőn Hannibal akkora győzelmet vívott ki a rómaiakon, hogy a holtak ujjairól lehúzott gyűrűkből Karthago minden asszonyának juthatott; hová Leonidas kora, ki a hegyszorosnál, hol meleg források fakadnak, hősiesen áldozta föl életét? Jogosan kérdezhetjük a koszorús zsoltáriióval: Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? A nők, kiket magukhoz emeltek őseink, s előzékenyen házukba fogadtak, szolgájukká tették a férfiakat, s a puliszkakeverő helyett a kormány botot vették a kezükbe. Mi pedig a tanszékekből a hord- székbe jutottunk, s a zöld asztal helyett a zöldséggel megrakott konyha-asztal mellett tárgyalunk. — Mig mi az uj világpolgárral karunkon a rántást vizsgáljuk, addig nejeink drukkoló ifjak tudori vizsgáján ülik az elnöki széket. S ha fájdalomtól dúlt életünkből egy napot vállaínkról leráztunk, nem szalad a nő karjainkba, szeretetteljesen lesimitam ezeknek redőit, de tudós képpel virraszt a másnapi vég tárgyalásra, tisztára mosni rablógyilkossággal vádolt clienseit. Kezükben van a marsallnak botja, a csillagvizsgálónak teleskopja s a távirász multiplicatora. Ok tanulmányozzák a népek történetét s az emberi fejlődés titkait. Ok fedezték fel a hatodik világrészt; ők okkupáinak el minden területet, a birodalomnak ki kerekítésére: S bár minden az övék, belőlük telnek ki a szoczial-demokra- ták is, kiknek semmi sem elég. Ok nem elégszenek meg egy csepp olajjal. — Ok az izgatók. — Éhez különösen jól értenek. Zavarba hozzák furfangjuk- s merészségükkel a kormányokat. Londont Dublin- ba, Budapestet Zágrábba s Rétervárt Konstantiná- polyba akarják költöztetni. — Ok kormányozzák a víznek és légnek hajóit; ők a lokomotivek fűtői s a vasúti bakterek, kik kedélyes szinti, piros zászlójukat lobogtatva, oda kiáltják a vonatnak : mehet! szóval mindent Ők tesznek, kicsinyt és nagyot, jót és rosszat egyaránt. Es mi semmit. Mi csak férjek vagyunk. Ez tovább így nem mehet ! Megbuktatni a tudományosan képzett ifjút a szigorlaton csak azért, mert bőre ripacsos; s a strá- j zsamestert ezredessé léptetni elő, csupán kék sze- I méért, nem bir az igazság eriteriumávab
