Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-08 / 20. szám
74 A szerbek magyarok iránti érzelmeiben beállt fordulatnak figyelemre méltó tünetét képezi azon cikksorozat, melyet az újvidéki „Zasztava“ indított meg közelebb a szerb egyház viszonyairól. A nevezett lap többek közt azt mondja ugyanis, hogy An- gyelits patriarchával semmi kiegyezés nem lehet, mert ő az uj egyházi szervezettel többet vett el a szerb néptől, mint a magyarok, mert ha a magya- rok el is vették a szerbektől a czikkiró szerint régi jogaikat, de adtak helyébe ép' annyi polgári jogot, mint a mennyit ők magok is élveznek s ezért többre becsülik a szerbek a magyar nemzetet, mint An- gyebts patriarchát. Politikai szemle. Múlt csütörtökön az országgyűlés mindkét háza gyűlést tartott. A képviselőházban a kúriának a képviselőválasztások íeletti bíráskodásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása volt napi renden, melyet a kormánypárt szerdán hasztalan kísérlett meg a napirendről levenni. Tamásy Béla előadó röviden elfogadásra ajánlta a javaslatot. Horváth Lajos a dolgok természetében fekvőnek találja, hogy a választás vitás kérdéseiben a bíráló bizottság tagjai, kik nem szűnnek meg tagjai lenni a háznak s a pártnak, a párttekintetek nyomása alatt állanak, a mi a legtöbb esetben meghiúsítja a teljes objektiv igazságszolgáltatást. A kúria bíráskodásánál ellenben a részrehajlás gyanújának még csak árnyéka sem forog fenn, minthogy a választási ügy a kúriára nézve, nem párt-, nem politikai- vagy hatalmi kérdés, hanem egyszerű vitás ügy, melyet az osztó igazság szerint dönt. Nem tart attól, hogy a hatalom befolyást gyakoroljon a kúria tagjaira. Hisz ha a hatalom beavatkozásától való félelem indokul szolgálhat, sokkal inkább szükséges a verifikatiót elvonni a bírálóbizottsági tagokhoz. Ezekre sokkal könnyebben befolyást gyakorolhat a hatalom, mint a kúria veterán bíróira. Kőiösy Sándor a hatalmi körök összezavarásának s a souverainitas lealacsonyitásá- nak tartja, ha a verificatió joga a rendes bíróságra bizatik. Irányi Dániel szerint hatálytalan minden választási törvény, ha nincs gondoskodva arról, hogy választási ügyekben részrehajlatlan független bíróság ítéljen. Azt pedig kénytelen elismerni mindenki, hogy a bíráló bizottságok esküjük daczára sem jártak el mindig szigorúan a jog és törvény szerint, hanem többé-kevésbbé a pártszellem befolyása alatt állottak. E t.-javaslat hivatva van, hogy a képviselő- választások törvényszerűségét és tisztaságát biztosítsa. Lánczy Gyula igen fontos alkotmány fejlődési érdeknek tartja, hogy mindaz, a mi a bírói hatalom De nem is tekintve a nőuralom gyászos következményeit, maga az elv olyan, mely ellen minden férfinak körme szakadtáig és utolsó csepp vérig küzdeni, harczolni, vívni és vérzeni szcDt kötelessége. — Principiis obsta ! Megmondta ezt a genie Mucius Scaevola már Waterloonál, midőn dy- namittal robbantá szét kezét, és Cato, ki mert nem akart az elvekből alkudni, főbз lőtte magát. Kövessük e dicsőknek nyomdokait! írjunk, tegyünk, csatázzunk, kinek mint adák az istenek ! Ne rémítsenek el a nemes czél ellen intézett gálád fondor- kodások, melyekben különösen kormánypárti lapjaink múlják felül egymást. Nem akarok ezekre hosz- szasan reflektálni. Elégnek tartom a „Függetlenség“ mai számának ujdonsági rovatából egy czikkecskét önök előtt felolvasni, mely törekvéseinket kigunyolni akarja. (Előveszi s olvas.) Ilire jár, hogy mit egykor Brüsselben lángeszű férfiak elhatároztak, az örök békét népek és nemzetek között, most nehány kótyaeszü reformátor megtámadni akarja. Harczot akarnak provokálni a női uralom ellen. Sokkal nevetségesebb ez ügy, hogysem komolyan kellene fölemelni ellene förmedvényes szavunk. Hallottunk már ar- ról, hogy a munkás tagok föllázadtak a tétlen gyomor ellen, de hogy a gyomornak oka volna a lázongásra, eddig arról tudomásunk nem volt.“ (A 1 apót leteszi.) Eddig a czikk. ítéljenek önök líraim ! íme, palam et publice gyomornak neveztetünk egy oly lapban, mely a kormány és udvari körökhöz közel áll. Nem; ezt nem lehet tovább tűrnünk. Nem vagyunk mi gyomor, de harczedzett, erős kar, mely sebeink begyógyultával újra fölveszi à győzedelmes kardot. Felhozzák ellenünk azt is, hogy miként egykor Babylonia földje a belevetett mag\at 2 bOO-szorosan adá vissza s napjainkban kietlen pusztaság, úgy a férfinem is már betölté hivatását; nagy eszmék és tettek keresztülvitelére képtelen. Uraim ! ily sértő vádakkal szemben csak egyesült erővel győzhetünk. Ne feledjük, hogy a hópelyhek, melyek külön-külön orrunkra szállva annak melegétől gyorsan elillannak, lavinákká egyesülnek, melyek ezreknek romlását, halálát okozzák. Viribus Unitia! Ez legyen jelszavunk! Midőn ezen mély jelentőségű mondatot szivükbe vésni önöket kartársi bizalommal fölkérem s munkánkra áldást kívánok, egyszersmind a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. körébe tartozik, oda tartozzék. A törvényjavaslatban ezen irányban lát közeledést. Literáty Ödön attól fél, hogy ha a törvényjavaslat életbe lép, a kúriának óriási módon felgyűl a teendője. Unger Alajos adatokat hoz fel, hogy választások idején mennyire visszaélt a kormány jogával. Szemére veti a többségnek, hogy pénzkérdést csinál ezen fontos politikai kérdésből, holott a Boszniára kidobott milliók megszavazásától nem riadt vissza. Vidlicz- kay József az alkotmányos élet egyik legfőbb ga- rancziáját a választások törvényszerűségében és tisztaságában találja s erre nézve több biztosítékot lát a kúria bíráskodásában, mint a többségében. Polonyi Géza elítélésre méltónak mondja a többséget, mert ott, hol az igazságügyminiszter az igazságot képviseli, nem számíthat a többség támogatására. Csanády Sándor tiltakozik Literáty ama gyanúsítása ellen, mintha az ellenzék tagjai megfeledkeztek volna a nemzet érdekeiről. Pauler Tivadar a kúriát oly bíróságnak tartja, mely politikai pártok befolyása alatt nem áll s igy igazságosan és pártatlanul járhat el. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlja, a részleteknél azonban fen tartja magának, hogy a miniszteri törvényjavaslat eredeti álláspontját védelmezze. — A névszerinti szavazásnál a javaslat mellett 108-an, ellene 113-an szavaztak, távol volt 191 képviselő, így a törvényjavaslat el vettetett. Az ülés végén Thaly Kálmán adott be interpel- lácziót a nemzeti múzeumnál szándékolt építkezések tárgyában. A főrendiház a megyék háztartásáról, az angyalföldi tébolydáról, a társaskocsi-üzlet szabályozásáról, a fillokszera elleni óvintézkedésekről s a vadászati és fegyveradóról szóló törvényjavaslatokat tárgyalta le. Az utóbbin némi stylaris módosításokat tettek. Csanádmegye száznegyven főből álló küldöttsége vasárnap tisztelgett Tiszánál a Maros—Tisza mentén szándékozott megyekíkerekités megakadályozása végett. A tervezett uj megye magába foglalná Csa- nád megyét, Pest, Bács és Torontál egyes részeit s Szegedet, mely a megye székhelye fogna lenni. A tervet Pest, Bács és Torontál Szegedhez közel eső részei kedvezően fogadták, Csanádban azonban agitáczió indult meg ellene. A küldöttség azt kérte a megye nevében Tiszától, hogy Csanádmegye ne csonkittassék meg. Tisza megjegyezte, hogy a tervezet épen hagyja a megyét, sőt más részeket kíván hozzá csatolni ; egyébként megállapodásában az általános állami érdek fog előtte irányadó lenni. Oroszországban nagybani készülnek a május valamelyik napján végbemenendő koronázásra, melynek költségeit ÍG—17 millió rubelre számítják. E készülődésekkel szemben a nihilisták is mind több és több életjelt adnak magukról. Kiáltványaik mind sűrűbben jelennek meg ; egyikben a czár koronázási manifesztumának hangját és irályát utánozva, a czár nevében földosztogatást ígérnek a népnek, egy másikban rablásra és gyilkolásra szólítják fel a népet. Szent-Pétervárott napok óta oly hírek keringnek, hogy a kormány uj merénylet tervezetének jött nyomára. Varsóban a „lengyel munkások bizottsága“ falragaszok által hívja fel a munkás- osztályt, hogy a forradalom kitörése idejére tartsa magát készen. A jelek mind azt mutatják, hogy a nihilisták rémuralma már a legközelebbi időkben ismét kezdetét fogja venni. A czári abszolutizmus merevsége s a haladni kívánó elemek végelkeseredése közti ellentét Oroszországot menthetlenül a forradalom felé sodorja. S e forradalom rettenetes lesz. A köznép hallatlan tudatlansága s a czárja iránti vallásos vak tisztelete eddig eszközül szolgált a czároknak a haladási törekvések elnyomására. De már a népnek is utat kezd törni agyába azon gondolat, hogy az embernek vannak természetes jogai, melyektől eddig az orosz nép meg volt fosztva. Vastag koponyájában a nép felség és emberi jogok eszméje zavaros képzeteket támaszt, melyek még akkor is féktelenkedésre és rombolásra késztetik, midőn a haladás vezérlő elemei attól visszatartják. Alaptalan azok félelme, kik egy szabad Oroszországtól jobban tartanak, mint az önkény-uralom alatt levő Oroszországtól. Az alkotmány megadása Oroszországban múlhatatlanul anarchiára, a legteljesebb zűrzavarra vezet; de tarthatatlan az abzolutizmus is s minél tovább síkéiül fenmaradnia, a chaos, a rémuralom annál nagyobb lesz. Oly nagyok az ellentétek Oroszországban s azok oly élesen állanak egymással szemben, hogy szabályos fejlődésről körülbelül egy századig alig lehet ott szó. A végletek fogják ott egymást felváltani, úgy, miként a nagy forradalom óta Francziaországban, melyek a nagy birodalmat alapjáig meg fogják rendíteni. Az anarchisták másfelé is mozgolódnak. Brüsselben jól szervezett összeesküvésnek jöttek nyomára, mely, úgy látszik, a belga király élete ellen tervezett merényletet. Spanyolország déli részeiben s főleg Andalusiában a föidmivelőket a munka beszüntetésére izgatják. A német socialisták szélső pártja s az orosz nihilisták szövetséget készülnek kötni. Olaszországban petárdát robbantanak szét az osztrák-magyar nagykövet palotája előtt, Londonban Hartington meggyilkolására tervezett merényletnek jőnek nyomára. Az „ir legyőzhetlenek“ szervezőjét és vezetőjét, Walsh Jánost Havreban elfogták. Podgyászában megtalálták a landliga titkára Byrne és Walsh közt az ir gyilkosliga ügyeiben váltott összes leveleket s az ir titkos szövetség szervezeti szabályait. Byrne kiadása végett napok óta élénk sürgönyváltás folyik Páris és London közt. Az angol kormány Sheridant is szeretné kezei közé kapni, de az Egyesült Államok hangulata nem igen kedvező Sheridan kiadatására. A dunai konferenczia befejezte munkálatait. A Duna-bizottság mandátuma 15 évre hosszabbittatott meg. A norvég parlament jegyzőkönyvi bizottsága G szóval 3 ellen elhatározta, hogy a főrendiházban (odalsthingben) a, kormány vád alá helyezését s az államtörvényszék elé állítását fogja indítványozni. A csángók hazatelepitése. A bukovinai magyarok hazatelepitése ügyében, Nagy György kormánybiztosnak sürgönyzik Bukovinából, hogy ott hóesés van s e miatt nem hiszik, hogy az erdélyi hegyszorosokon Deés felé jöhessenek, hanem az egész utat vasúton kellene nekiek megtenni; ha elegendő pénz lesz úti költségre, akkor ezeren jönnek. Nagy György kormánybiztos f. hó 9-én Budapestre utazik, hogy az illető vaspályatársulatoknál a munkások szállításánál szokásos kedvezményt, esetleg ennél többet is kieszközölhessen A központi bizottság szombaton délután Soms- sich Pál elnöklete alatt ülést tartott. Az elnök előterjesztette, hogy a lapoknál begyült összegek nyilvántartásáról s a takarékpénztárba leendő elhelyezésről kellene gondoskodni. A gyűlés ezzel az elnökséget bízta meg. Elhatározta továbbá, hogy Nagy György kormánybiztos kéressék föl, hogy szerződtesse idejekorán a Duna és Tisza-szabályo- zás körül előforduló munkákra a munkaképes hazatelepülőket, mielőtt azokat a moldvai bojárok lefoglalnák. — Odry Lehel a jótékonyczélu gyűjtésbe a művészvilágot is szeretné bevonni s a hazat elépítés költségeire színi előadást vagy hangversenyt kívánna rendezni. Apponyi Albert gróf és indítványozó kérettek fel, hogy e czélból lépjenek érintkezésbe a művészi körökkel. Szóba került ezután, hogy a Szent-László társulat már évek óta meleg érdeklődéssel viseltetik a csángók ügye és viszonyai iránt. Határozatba ment végül hogy a bizottságnak, a jövő kedden, e hó G-án tartandó ülésére a nevezett társulat elnöke Schlauch Lőrinc?, szatmári püspök is meghivassék. Ezzel az értekezlet, véget ért. Panesován a csángók hazasegitségére. megnyitott gyűjtés már az első három óra alatt 1208 forintott eredményezett. * Adakozások a csángók útiköltségeinek fedezésére. Gyárfás Jenő ur 1 frt, Bogdán Emil ur 1 írt, sze- merjai Bora Pál, nyug. m. k. honvéd főhadnagy ur 1 frt, Hirsch Sámuel ur 50 kr, Bodor Tivadar ur 50 kr, Hauser Zugmond ur 50 kr, összesen : 4 írt 50 kr, a múlt számunkban kimutatott 5 frttal 9 frt 50 kr. Háiomszékmegyc közigazgatási bizottságán ak közgy iil ése. Háromszékmegye szokott havi közigazgatási bizottsági gyűlését kedden tartotta meg Potsa József főispán elnöklete alatt. Forró Ferencz alispán felolvasta február havi jelentését. A jelentésből közöljük a következőket : A kisbirtokosok földhitelintézete felhívására, hogy a megtartandó közgyűlésié a hatóság részéről eg-y meghatalmazott jelennék meg, bejelenti, hogy a megye részéről felhatalmazás nem adatott senkinek. Élőpatakon a múlt évben a fürdőidény alatt Müllér Gy. gyógyszerész többféle visszaélésért 300 fiiig megbüntettetett, a minisztérium a büntetést 100 frtra szállitóttá le. A közi. minisztérium a nyén-bodzai útvonalnak kiépítését, a korhadásnak indult hidaknak helyreállítását s a további építkezésekre vonatkozó műszaki művelet felterjesztését meghagyja; a költségek fedezete az utmunkaváltságból lenne ■előállítandó; egyúttal kérdést intéz a minisztérium, hogy nem lenne-e szükséges Magyarország és Románia közt a határszél megállapítása? A belügyminisztérium a közgyűlésnek az aldobolyi határon történő vadászatok felől hozott határozatát feloldotta, minthogy ily határozat csak a birtokosság többségének beleegyezésével hozható. — A közigazgatási bizottságnak múlt hó 7-én hozott rendelete a bereczki árvapénzeket illetőleg teljesittetett. Molnár Dénes kézdi-vásárhelyi városkapitány ellen a katonai karhatalom önhatalmú igénybe vételéért múlt hó 24-én a vizsgálat teljesittetett, azonban határozat még nem hozatott. Az esetnél tisztába hozandó azon körülmény, hogy kinek megkeresésére történt a katonaság kirendelése. Molnár D. oda nyilatkozott, hogy ő a helybeli 24-ik honvéd-zászlóalj parancsnokságát megkereste ugyan segédletért, de hogy azt miként rendelte el a közös hadsereg, s a katonaság kinek
