Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-03-01 / 18. szám
különben utána fog járni s akkor majd megadja a végleges választ. Л dunai konferenczia múlt héten is ülésezett. A szerdai ülésen a Ivilia-ág került szóba, mely felett a kizárólagos rendelkezési jogot követelte Oroszország, valamint azt a jogot, hogy ott minden munkálatot végezhessen o,z európai bizottság felülvizsgálatának kizárásával. Az uj franczia minisztérium, a következő tagokból áll : Jules Ferry, elnök és közoktatásügyi-, Challemel - Lacour külügy-, Waldek-Ilousseau belügy-, Martin-Feuillée igazságügy-, Tirard pénzügy-, Raynal közmunka-, Thibaudin hadügy-, Brun tengerészeti-, Co- chery posta- és táviróügyi, Méline földmivelés- ügyi s Hérisson kereskedelmi miniszterekből. Az uj kabinet a csütörtöki ülésen mutatta be magát a kamarának. Az ez alkalommal felolvasott programúiban legelső teendőjének az 1834-iki törvény alkalmazását jelenti ki aber czegekkel szemben. A parlamenti helyzet által okozott nehézségekkel szemben a kamara bizalmát kéri a kormány. Az ország reformokat követel, melyek a már végleges és szükséges kormányformává lett köztársaság megszilárdulását czélozzák, de e végből kívánatos, hogy az izgató kérdések és viták mellőztessenek s a kormánynak engedtessék át az őt jogosan megillető kezdeményezés. A kabinet külügyi politikája nem lehet más, mint a tizenkét év óta követett békepolitika. Ez azonban korántsem egyértelmű a tétlen politikával. A programm nem valami lelkes fogadtatásban részesült ; a szombati ülésen azonban fényes bizalmi szavazatot kapott a kormány a kamarától. Margaine bizalmi indítványa 395 szavazattal fogadtatott el 103 ellenében. Az orleansi herczegek a hivatalos lapban vasárnap megjelent rendeletek alapján a tettleges szolgálatból elbocsáttattak. Elbocsáttatott Henrik aumalei herczeg, Róbert chartresi her- czeg s Ferdinánd alençoni herczeg. Az ír gyilkos szövetkezet s a land- ligával való összeköttetések felől tett leleplezések nagy izgalomban tartják egész Angolországot. A parlament alsóházának pénteki ülésén Forster volt Írországi miniszter lesújtó vádakat emelt Parnell s a landliga ellen. Egyenesen azzal vádolta Parnellt, hogy mint a liga főnöke, vagy összeköttetésben állt a gyilkosokkal, vagy hallgatólag helyeselte tetteiket. A beszéd által keltett izgatottságot fokozta Kelly, egyik ir képviselő közbekiáltása, ki hazugságai ime most némán könyörög azzal a . . borzasztó két szemével . . kérjen inkább szóval . . akkor talán meg tudom tagadni a kérelmét, . . Jól van, ne menjen el hát . . megbocsátok egy kicsit . . nem haragszom már nagyon. . . De ne csináljon hát többet olyan haragos arczot . . no . . inkább nem haragszom már egy cseppet sem. — Vagy megbántottam ugy-e? . . . nagyon megszidtam . . de, tudja . . az a rokonság mégis csak számit valamit. Ne haragudjék hát . . . mondok valamit ... de jöjjön közelebb, hogy ne kellessék kiabálnom . . . azt a csókot, a mit tőlem lopott, vissza veszem magától .. . igy . . no most már szent a béke. . . Hanem szépen kerem . . menjen most haza — lássa most úgy kérem — úgy fáj a fejem . . attól ég az arczom, nem is a haragtól . . . s aztán úgy szeretnék most magamba maradni, pihenni ... és . . egy keveset sirni. _ * — Meg kell annak történni . . . bár régen elment volna már, ne holnap . . . Azt akarja, hogy én marasztaljam ? azt nem teszem . . . sőt én mondom, hogy meg kell annak történni. — Alig egy éve, hogy édes anyja ugyancsak azt mondta nekem . . . akkor ő még szeretett engem. Emlékezhetik rá maga is, hogy mennyire szeretett engem ... ! magát sem jobban. — Emlékszik-e ... együtt játszottunk, mint kis gyermekek . . . sohasem czivód- tunk . . . megfeleztük a kapott piros almát, pedig mindegyikünknek voit egy . . azután lett mindegyikünknek két fél . . . édesebb volt igy. Játék után egymás mellé ültetett bennünket a mamája . . sokáig el*el nézett rajtunk, mig ki nem perdült szemeiből a köny, az igaz szeretet meleg örömkönnye akkoi összecsókolt mindkettőnket . . . magát se forróbban, mint engem. . . . Egyszer azután magát elvitték mesze . . nagy városba s onnét tovább . . . idegen országba . . . Ettől kezdve kétszerte jobban szeretett . . . mintha valami nagy veszteségemet akarta volna kárpótolni. Átjött értem, magához vitt, nak nyilatkoztatta ki Forster vádjait. Parnell igen merev el utasító választ adott, mely feltüntette azon űrt, mely az Íreket elválasztja az angoloktól. Kijelenté, hogy semmit sem ad az angol parlament vagy nép véleményére s csak azzal törődik, hogy az Írek tiszteljék. Méltóságán alulinak tartja, hogy Forster vádjai ellen védekezzék. Minden bűnténynek Forster kormányrendszere az oka, s biztosítja a parlamentet, hogy a landliga elnyomása miatt ismét szaporodni fognak a boszu és kétségbeesés tényei. — Valóban ismét jön a hire, hogy az angol kormány Írországban uj titkos szövetkezetnek jött nyomára, mely miatt megint nagymérvű elfogatások várhatók. A nihilisták akczióba lépésének ismét mind több és több előjeléről olvasunk. A múlt héten Szentpétervár egyik látogatottabb fürdőjében egy fiatal ember megnyitotta ereit. A kerületi rendőrfőnök előtt elhaló hangon tette azon vallomást, hogy mint a terrorista párt tagjára reá esett a sors, mely őt a czár meggyilkolására kényszeríti, — de mivel nem volt elég bátorsága a tett elkövetésére, öngyilkos lett. A községi tűzoltó társulatokról. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. febr. 24. A „Székely Nemzet“ 28. számában „Orbai“ aláírással a községi tűzoltó társulatok alakítása érdekében egy czikk jelent meg, és miután ezen czikk- ben szerény nézetem szerint sok olyan foglaltatik, mely az ügynek nem hogy hasznára, hanem egyenesen ártalmára lehet : bátor vagyok én is véleményemet közre adni, hogy az érdeklődő községek meggyőződést szerezhesenek arról, mikép lehetne itt Háromszékmegyében az egyes községi viszonyokhoz alkalmazva helyes alapokra fektetett tűzoltó egyesületeket alakítani. Sok tekintetben osztom czikkiró ur nézetét, és különösen osztom azon javaslatát, hogy a községek hozzanak maguknak szabályrendeletet, mely a községben a tűzoltást szabályozza, és ebben mondassák ki az is, hogy a községnek minden szolgálati viszonyban nem álló 18—45 éves férfi lakósa köteles tűzoltó; legyen meghatározva; kik fogatokkal bírnak, fogatokkal, mások meg különböző kézi eszközökkel, csebrekkel, kártyákkal stb. tartozzanak a vész helyén megjelenni és a ki elfogadható ok nélkül a vésznél meg nem jelenik, vagy az oltásnál nem működik közre, bizonyos büntetés által legyen sújtva. iiy szabályrendelet nem csak a községekben, hanem a városokban is elfér és ennek csak azon czélja lehetne, hogy vész esetében a községben a munkás kéz, vizhordás stb; biztosittassék. Ezen szabályrendelet tovább nem mehet és nézetem szerint mihelyt tovább megy, csak holt betű fog maradni és a községben soha sem fogják végölébe vett, mintha még mindég ölbeli lennék, úgy olvasgatta előttem a maga leveleit . . . s azokból akkor sem hiányzott a nyájas megemlékezés rólam, mikor maga már nagygyá nőtt fel. Jobban szeretett talán, mint szegény meghalt édesanyám. Egyszer csak az édes apám nagyon komorrá vált, zsémbes, haragos volt, néha meg oly bánatosan tekintett rám, hogy szinte sírva fakadtam tőle. Ilyenkor nyájasabb volt hozzám, térdére ültetett, magához ölelt, beczézett. . s egy ily alkalommal minden bevezetés nélkül azt mondta, hogy férjhez kell mennem. Eleinte kinevettem érte ... de hogy mind jobban erősítette, sírva fakadtam, s azt mondtam ; nem akarok . . . ő szelíden beszélt, hogy minden lánynak férjhez kell menni egyszer, itt az ideje, hogy én is azt tegyem. En még jobban sírtam, s csak egyre azt hajtottam : nem akarok, nem akarok . . . Erre ő össze vonta szemöldeit, nagyon haragos tekintete lett . . . rám rivait, hogy ne pityeregjek, s azt mondta, hogy meg kell annak történni mihamarább. Nem hittem . . . nem hittem . . . sírva futottam át a maga mamájához . . zokogva, fuldokolva kérdeztem tőle: ugy-e nem kell annak megtörténni . . ugy-e nem kell annak megtörténni? . . Nagyon bánatos volt . . látszott rajta, mint erőlködik, hogy sírva ne fakadjon . . . magához Ölelt, a hajamat csókolgatta — tán, hogy ne lássam hulló könnyeit, melyek hajamat áztatták — s úgy suttogta halkan, fájdalmasan: meg kell annak történni . . . meg kell annak történni. . . . Megtörtént. Édes apám vidámabb lett . . : de annál szomorúbb a maga édes anyja. . . . Nem is csoda . . . maga olyan meggondolatlan volt, odahagyni dicsőséget, tudományt, fényes jövőt s haza jött rögtön, hogy örökbánatos arczával segítsen az időnek barázdákat vonni a leg- szeretőbb édesanya arczára. . . . Csak legalább azt ne tudta volna meg, hogy miért kellett ennek igy történni, ha azt nem tudja, sohasem kívánt volna látni engem . . . elfeledett volna régen . . . s most nem gyűlölne engem a maga édes anyja, ki rehajtani; s még igy is aggodalmaim vannak, hogy határozatai végrehajtassanak, mert hisz tudva van, hogy a községben ily nemű határozatokat az elöljáróságnak, helyesebben a községi bírónak kellene végrehajtani, de tudva van az is, hogy az ilynemű eljárásoknál sógor urammal, komám urammal összeütközünk; ezeket nem lehet megbüntetni.és ha ezek kötelességük teljesítésére nem szorittatnak, bizonyára a meglevő szabályrendelet ellenére egy pár év alatt senki sem gondol arra, hogy neki egy vész alkalmával emberbaráti kötelességei is vannak. Hanem ezen is lehetne segíteni, ha a megye maga gondoskodnék, illetőleg felülvizsgálná a szabályrendeletek végrehajtását. Hozott is Háromszékmegye e tekintetben egy szabályrendeletet, de az annyira általánosságban intézkedik, hogy valószínűleg sem a községek* sem pedig maga a megye nem fogja respektálni. Nézetem szerint ezen bajon csak úgy lehetne segíteni, ha az illető község járási szolga- birája a vész helyére azonnal kiszáll és ott mintegy nyomozatot indít, hogy az oltásnál és mentésnél meglettek-e tartva mindazon intézkedések, határozatok, melyeket a megye és a község hoztak. Ellenőrizet nélkül a legtöbb községben — tisztelet a kivételnek — ily szabályrendelet sem fog ezen közérdekű ügyön lendíteni. Ha már valamely községben ezen szabályrendelet meghozatott és ez által biztosítva van a község férfi lakosságának munkaereje, szükség, hogy ezen községnek értelmesebb, a közjólétért lelkesülő fiatalabb tagjai valamelyik tekintélyesebb községi tag vezetése alatt külön váljanak, a városi önkőnytes tűzoltó egyletek mintájára a helyi viszonyok szerinti változtatással egy „önkénytes tiizoltóegyesület“ - té tömörüljenek ; szükség, hogy ezen egyesület a tűzoltásnál a technikai vezetést kezéhez ragadja, magát a tűzoltás minden nemében, szerek használatában kellőleg begyakorolja és vész esetében a községi szabályrendelet szerint köteles tűzoltó eiőt czélszerüen, idő- és erő-veszteség nélkül felhasználja. Ezen egyesületnek a három3zékmegyei bármely községben elég, ha 20—30 tagja van, csak hogy azoknak alapszabályaik szerint kellőleg fegyelmezve, gyakoroltaknak kell lenni, s ha valamely községben a „kötelezett tűzoltók“ támogatása mellett egy ily egyesület működik, rövid idő alatt szép eredményeket fog felmutatni és nem fogja azt soha megbéni- tani azon körülmény, hogy a község lakósai föld- miveléssel foglalkoznak ; mert fel lehet tenni, hogy bármely időben ezen 20 — 30 ember közül egy pár a községben vagy annak közvetlen közelében van. Ugyanis vész esetében az első perczekben elegendő, ha ezen kellőleg begyakorlott tűzoltókból 2—3 a vész helyén azonnal megjelenik ; ezek képesek a védelmet az első pillanatban megkezdeni, a fecskendőt egy pár perez alatt felszerelni, azt működésbe hozni és a megjelent „köteles tűzoltók“ segítségével folytonos működésben tartani és a kellő vízzel ellátni. Rendes körülmények között lehet mindig számítani arra is, hogy legtovább 15—20 peicz alatt az egyletnek féle a vész helyére megérkezik és igy ha 10—20 ember, kik az oltásban kellő gyakorlottsággal bírnak, együtt van, főnökük vezénylete mellett rendszeresen működhetik: több sikert engem tesz felelőssé a maga bánatos arczáért. . . . De hát tehetem-e én vidámmá ?... azon az áron, a melyen tehetném — maga sem kívánná. . . . Lássa, azt rabolta el tőlem, a mi nekem olyan drága volt . . . az édes anyja szeretetét ... Es ha még soká itt maradna, talán még mást is elrabolna tőlem .............azért mégis boldogtalanok lennénk mind a ketten.................Azért hát cs ak menjen, meg kell annak történni ... én mondom .... menjen el messze . . uj emberek majd elfeledtetik a régieket . . . más országok levegője majd lemossa arczárói a bánatot, s ha édes anyja vidámnak látja újra, ha nem fog is szeretni úgy, mint egykor, talán mégis megszűnik gyűlölni .... Búcsúzzék el röviden . . . irántam való tekintetből .... itt a kezem, szorítsa meg utoljára . . . igy s most isten vele .............isten vele ! Ve — Oh de régen vártam . . teljes három napja . . . kíno3 három nap volt . . . hátha szót fogadott . . . hátha elfeledett. . . Nem tette. . . Jaj beli’ furcsán néz ki . . . hogy elégette a nap az arczát . . . s ni-ni, azt a néhány ősz hajszálat ugyan hol szerezte ? .... Hagyja el . . . most még nem mentem fel a tilalom alól, hogy erről beszéljen. Igaz . . gyászruhamra egy könycsepp sem hullott .... nem szégyenlem bevallani . . . hanem azért az mégis csak gyászruha s azt magának tisztelni kell. . . . Lássa, most megint elküldöm, oh ! de most nem kell messze elmennie s . . . nem is kell sokáig oda maradnia, csak egy évig . .. egy rövidke évig. . . Ha az elmúlt . . akkor szabad lesz újra vissza jönnie, ha akar. ... Es ha akkor újra azt mondja, mit az elébb mondott, hogy legyek én a maga üdvösége, boldogsága, mindene hát akkor . . . akkor azt fogom magának felelni, hogy leszek. F.
