Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-02-18 / 15. szám
15. szám Sepsi-Szentgyörgy 1883, Vasárnap, február 18.___________XIII évfolyam. Sz erkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető 1c ő /. 1 ómé nyék leül demi ő к. Kiadó hivatal: oBc miM<zí иKüs YVNVOMUÁ.TA. kom a hirdetések és előfizetési plnáek hérmentesen intézendök. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökén és vasárnap Előfizetési áur helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre (i frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért fi kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. wyilttér sora 15 kr. S> f * A székely kivándorlás és a telepítések. ni. ' Próbáljuk meg már most a kivándorlás ellen is szólani valamit, hogy az ügy „pro és contra“ legyen megvitatva. Mondjuk, hogy a kivándorló székely logikája nem jó ; hogy nincs igaza, mikor egész birtoka a kevés felkelhető- böl áll, a mi rajta van s mégis utolsó pénzét oda teszi, hogy „passust“ váltson egy nehéz útra, melyből hogy lesz-e visszatérése, jómaga sem tudja. Helyezkedjünk tehát olyan álláspontra, honnan elítélhetjük a kivándorlás eszméjét, s kárhoztassuk a szegény góbé logikáját. Mondjuk, hogy nem helyeselhető a székely azon észjárása, mely szerint ha mindenétől „megtisztult“, nyakába veszi az utat a „belső földre“, hogy ott meggazdagodjék. Nem helyes azért, mert hogyha már birtokkal nem is rendelkezik, de van két erős karja, munkakedve — mert hiszen végre máshol is dolgozni akar — s igy ezen vagyonával is a hazának tartozik. Legyen napszámos, mint annyi más, vagy szegődjék el, hisz az idegen helyen sem csaphat fel mindjárt urnák; vagy végre folytassa a háziipart, de maradjon itthon, — mindezekből talán csak megélhet ! Ne tartózkodjunk e pontnál sokáig, ámbár megérdemelné, hogy kissé hosszadalmasaidban foglalkozzunk vele. Tehát hogy miért vándorol ki az elszegé- nyült székely, a helyett, hogy a fent adott tanácsokat (bizony csak tanács, de hol van a kalács) megfogadná ? 1-ször azért, mert a napszámosnak csak kapáláskor, aratáskor, meg csépléskor van becse, ez utóbbitól is pedig maholnap leszorittatik a „csépelő masina“ által. Ha tehát azt a napszámot vesszük, mely az intertenczió mellett 40—GO krajezár körül váltakozik s ha több is, a legjobb esetben 80 ki ig megy fel : hát biz ebből egy családot fentartani nagy számtani feladat. Hogy a munkaidő sokkal rövi- debb, hogysem az azalatt szerzett keresményből egész télen át élni lehessen, azt a közmondás legjobban bizonyítja, hogy : „több nap, mint kolbász.“ Tehát ejtsük el e kérdést. 2- szor. Cselédnek egyrészt azért nem szegődik el az elszegényedett székely, mert nagy részében még él ama makacs büszkeség, mely e fajnak egyik jellemvonása. Megtisztelni, becsülni, megsüvegelni tud a székely, de a „gazd- uram“ szóval már fukar, azt nem akárkinek mondja oda, Másfelől úgy gondolkozik, hogy : ha már cselédnek muszáj lenned, légy az Oláhországban, hol különben fizetnek, urasan élsz, de meg nem is ismer mindenki ! — Már most tessék ennek ellentmondani ! 3- szor, a házi ipart azért nem űzi kereset- képen, mert Íiem látja czélszerünek ; kefét, kast, seprüt kötni stb. ha tudna is, de amig túlad készítményein, addig sokszor megehül bizony. Aztán végre is, ha minden szegény ember csak készítene : ki lenne a fogyasztó közönség ? — Tehát ezen spekuláczió sem épen alaptalan, s igy vagyunk egy fölvetendő 4-ik, 5-ik, G-ik stb. ponttal is, miről hasábokat lehetne írni, de végül is csak oda jutnánk, hogy a székely minden képessége, munkakedve daczára is legokosabbnak tartja a kivándorlást ; mert ez szerinte azon mentsvár, mely számára nemcsak megélhetést biztosit, hanem még idővel szorgalma után jóléthez is juttatja. Hagyjuk tehát a szegény nyomorultakat menni, hisz eddig felülről is csak összedugott kézzel nézték a mind nagyobb mérveket öltő kivándorlást, csak nem régiben kezdettek felőle gondolkozni ; hogy mikor fognak valamit tenni is : boldog isten a megmondhatója. A jámbor statisztikusok hiába igyekeznek a székelység- nek hova-tovább mind nagyobb arányú apadását kimutatni ; hiába akarják a halandóságok nagy mérvét felhozni, — ezt ők is csak azért állítják, hogy valaki belekiáltsa : nem igaz, mert a kivándorlás az oka ! De hiába, ha odakiáltja is azt valaki, az nem elég hangosan van arra, hogy odafenn is meghallják. Hanem majd meghallják azt későre, mikor nem is kiabál senki, csak úgy súgva mondja egyik ember a másiknak : Szikulia elpusztult, a falvak megnéptelenedtek, a székelyek elvándoroltak, a székelyföld üres Î Meg fogják mutatni azok az üres rubrikák abban a nagy könyvben, a hol be van Írva a szegény székely nép nehéz izzadság mellett szerzett pénzével megváltott adója, a mit majd nem fog kifizetni senki ; és ezek az üres rubrikák még sokkal hangosabban fognak kiabálni mély hallgatásukkal is, sokkal érzékenyebb szemrehányás lesz az, mint a minőkkel manapság illetik a kormányt. — Hát azok a listák mit szólnak, hová a derék, ügyes szál székely legények neveit Írták be eddig ? Azok is hallgatni fognak ! Tátott szájjal, mint a pogány Astaroth, várják áldozataikat, de hiába, azok csak késnek, késnek valahol Romániában. . . Vájjon az amnestia hogvjog akkor ?.Férték haza kedves fiaim ; nem kívánjuk, hogy ki nem töltött időtöket most kiszolgáljátok, legyen hibátok megbocsátva — csak jertek vissza. Lesz-e sikere a szép szavaknak ? Hagyjuk e kérdéseket, hogy tépelődjenek velük azok, a kiket illet; hiszen fáj, nekünk is fáj rágondolni, de mi nem segíthetünk. R J. A vármegyék háztartásáról szóló törvényjavaslat szerint, mely szerdán került a képviselőházban tárgyalás alá, Háromszék megye évenként 48,500 írttal fog az állampénztárból javadalmaztatok — Brassó 41 300, Csik 4G.800, Udvarhely 40.300. Maros-Torda 54.600, Nagy-Kiiküllő 51.600 írttal. Legtöbbet fog kapni Pest-Pilis-Solt és Kis-Kun megye 170.000,Torontál 160.000, Bács-Bodrog 154.600, Bihar 135.900 s Krassó-Szörény 127.000 frtot, legkevesebbet pedig ügocsa 33.300, továbbá T urócz 34.200, Bogaras 39.800 s Kiskiiküllő 39.900 frtot. Politikai szemle. I. A függetlenségi párt válsága véget ért. Az ellen, tétek, melyek a pártot szétszakadással fenyegették, a kedden este tartott pártgyülésen kiegyenlittettek. Győzött az önmérséklés a szenvedély, az elvkérdés a személyi ellentétek kérdése fölött. A „Nemere“ tárczája. Barátomnak. Mi vagy nekem? megmondni nem tudom, És mi nekem vigasztaló szavad ? Egy viharos, zimankós éj után Harmat, mely bús szivemnek nyugtot ad. Vagy a midőn a nyár már sírba szállt S letartott néma, puszta a határ : Vigasztaló szavad az elhangzott Fészek körül csicsergő fecske-pár. Oh jó barát! ne hagyj el engemet, Csak te maradj a sok közül nekem ! Mig nyár virult e bús kebel felett, Itt pihenőnek akkor ezeren. De most eltűntek! ám de te maradj, Ne hagyj el engem, oh, ne szállj tova! Légy zöld fenyő a téli táj ölén, Mely mindig egy, nem változik soha. Nemo. A magyar díszítő styl. (Folytatás és vége.) A századok egymást felváltó divata nem hagyott bennünket érintetlenül, bár a ma még meglevő legtöbb terméke a magyar díszítési modornak renaissance; a divatból rég kiment román styl is maradandó nyomot hagyott ornamentikánkban a félkőrives fries alakjában. A somogyi gulyás czifra szűrén, díszített fokosnyeleken, minő egy csinos példányban a Székely N. Múzeumban is látható, s festett ágyvégeken egyaránt előjön a félkörivü díszítés s kívüle más mértani alak kevés található. Azonkívül körző segélyével képzett körfonatok, a sugárral alkotott körbe irtt csillag, vagy hat küllős kerék s a diszités legkezdetlegesebb fokán nagymértékben használt zig-zeg (zick-zack) vonalak alkotják a magyar díszítési modor leggyakoribb mértani alakjait. Előjön még a sakktábla s a birtokomban levő és sótartónak használt kábák-tökre egy tanulatlan bihari juhász által faragott dűlt négyszög (Raute) disz is. E sótartó beosztásában, a díszek különfé- leségében, csínjában és kellő helyen való alkalmazásában, tekintve előállítójának csupán természetadta tehetségét: a magyar faj kitűnő diszitő tulajdonságát szemlélhetjük. A szövetiparban, különösen egyenes vonalakkal számtalan mértani combinatio található, melyek nagyrésze azonban, a külföld hasonnemü termékein is honos. Össze van gyűjtve a kultuszminisztérium kiadványaiban a „Magyar házi ipar diszitményei“-ben. azért itt felemlítve a gyakrabban előjövő mértani alakokat, áttérhetünk a leveleknek s azután a magyar styl tulajdonképeni díszítési elemeinek, a virágoknak tárgyalására. Valamint a virágok közt leggyakoribb a rózsa : úgy a levelek közt is a rózsa játsza a főszerepet. A természethű utánzattól a legkonventionalisabb előállításig számtalan alak kapható, melyek némelyike teljesen perzsa ugyan, de mivel leszármazása követhető: ép úgy feltehetjük, hogy nálunk fejlődött ki, mint azt, hogy átvettük, ltokon forma volt, értettük, a sajátunkba beillett; teljes alakjában átvettük, vagy a magunkét hozzá idomítottuk. A rózsalevélen kívül még a renaissance akantus levele is honos, bár meglehetős conventionalisan kezelve. Azonkívül a szintén előjövő szegfű és tulipán mellett a borostyán több alakja is megkapható. A levelek néha virágokul, s viszont a virágok levelekül alkalmaztatnak, mikor aztán stylizálásuk is megfelelő, A mellékelt 8 első virág tulajdonkép rózsa levél, s a négy utolsó pedig viola- és buzay.i • ragból alkotott levelek. Eme levél-virágok, s virât- levelek mind azt mutatják, hogy a magyar styl lényegét a virágok teszik; mert a mint a levelet ie virággá alakítja ; úgy a sok virág közé okvetlen szükséges levelet meg virágból képezi. Lássuk tehát a magyar styl tulajdonképi lényegét alkotó elemeket, a virágokat. Legszokottabb virág-typusok: rózsa, tulipán, búzavirág és szekfü. A rózsa ősidőktől, a búzavirág a XIII. századtól, a tulipán és szegfű a XVI-ik századtól kezdve szerepel. A XVlI-ik században már a napraforgó, őszi rózsa és más fel nem ismerhető fészkesek; a XVIII. és a XlX-ik században pedig a gyöngyvirág, erdei liliom, ökörszem, arany virág, havadi, ibolya, nefelejcs és szalmarózsa csatlakozik még a négy legrégibb és leggyakoribb virághoz. A stylizálásnál a virág háromféle állásban figyeltetik meg: távlatilag, egészen szembe (en face) és oldalt (en profile). A müvemhez csatolt rajzok négy első lapján a rózsa távlatilag ábrázoltatik a legtermészetfiivebb alaktól a legconventionalisabbig; az 5-ik lap 3-ik virága azonban már egészen szembe (en face) adja a rózsát. A következő alakok egész a 9-ik lap no- gyedik idomáig szintén en face tüntetik elő, ámbár az előző néhány alak is kezd már profilbe hajlani. Az oldalnézet egész a 14-ik lapig tart, hol is a
