Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-12-29 / 104. szám
104. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1888. Szombat, deczember 29. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: KÖNYVNYOMD i.JA, hová a hirdetések ét előfizetési pénzek bérmentesen intézendó'k. A hirdetmények és nyiltte* rek dija előre fizetendő. ■% XIII. évfolyam. ЯИ* NEMERE. $сйЩа1, Unadaliÿi, $zé$ircd ésfi(kgmdd§mU laß. ^ Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár j helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy ; annak helyéért 6 kr. \ Bélyeg-díjért külön 30 kr. ■! Nyilttér sora 15 kr. < Előfizetési felhívás. „Korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövep®» dője, mely komolyan törekszik az általános műveltség' színvonalára emelkedni s azon előre haladni“ — igy mond a haza atyja és bölcse : Deák Ferencz. S ha igazak a bölcs szavai — mihez kétség nem fér — bizonyára megvitathatatlan tény, hogy az általános művelődés előmozdítására nagyrészt a sajtó van hivatva. Azon sajtó, mely felkarol mindent, mi egy nemzet s állam emelésére szükséges ; mely hü őre az állam politikai életének s ismertetője minden egyes mozzanatának ; mely fejlesztője, előmozdítója a társadalmi életnek, gondos és lelkiismeretes képviselője iparnak, kereskedelemnek, földmivelésnek, azaz általában a közgazdaságnak — minthogy ettől tétetik függővé minden állam anyagi jóléte ; — mely elég gondot fordit a közmivelődésre s itt egyenként irodalomra s tanügyre, s végre melynek első és fő czélja a nemzeti nyelv megőrzése és terjesztése. Mert „az egészséges nemzetiségnek egy fő kísérője a nemzeti nyelv; míg ez fennmarad, a nemzet is él, bármi sinlőd- ve sokszor — mint erről számos a példa — de ha egyszer elnémul, akkor csak gyászfíízt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre csüggeteg lombjait.“ Mind e feladatokért küzdött tizenhárom éves fennállása alatt a „NEMERE“. Mint oldotta meg e feladatokat és egyáltalában mint futotta meg eddigi pályáját, azt Ítélje meg a t. olvasó közönség. Lapunk jövő számával létének tizennegyedik évébe lép. Nem állunk elő uj programmal, — teljesen és mindenben hűek maradunk a régihez, csak megtoldjuk azt. Az uj évvel lapunk uj czimet is vesz fel — ,Денеге. Ka» társzélf — s mint ilyen, szaporodott feladata is. Uj czimének megfelelően teljes és hű képét akarjuk nyújtani hazánk e keleti határszéle politikai s társadalmi életének. Kiváló gondot akarunk fordítani a határszéli élet legkisebb mozzanataira, mint a melyik igen befolyásosak a vidék lakosságának jólétére. Ez tehát uj czélunk és ezzel kapcsolatban kiváló súlyt fektetni Brassó-, Foga r as- ésSzebe n-, mint magyar lappal nem biró megyék mindennemű érdekeire, az azok területén lakó különféle nemzetiségek közötti békés együttműködés előmozditására s különösen mindarra, mi által a magyar állameszme s nemzeti nyelv idegen ajkú s nemzetiségű polgártársaink között terjeszthető. Figyelmünk ki fog terjedni mindenre, s nagyon természetes is, hogy készségesen fogunk tért adni szász és román polgártársaink minden jogos és méltányos igényeinek is. Egyáltalában oly lapot akarunk, mely hü tükre legyen hazánk és a külföld minden nevezetesebb politikai mozzanatainak ; köz- igazgatási, törvénykezési s pénzügyi hatóságaink működésének ; a : hazai és különösen vidékünk társadalmi életének ; a közgazdaságnak, — tehát iparnak, kereskedelemnek s földmivelésnek, a melyekre különös figyelmet fogunk fordítani, — a közművelődésnek s itt tanintézeteinknek s a hazai irodalomnak ; de kiváltkép a határszéli megyék magyarosodásának. Hogy tehát tisztán lehessen mindezt látni, ennek a tükörnek igazat kell mutatni. Mint eddig is, úgy ezentúl sem fog pártérdek vezérelni, még kevésbbé pedig személyes érdek. Főtörekvésünk tehát az lesz, hogy békés együttműködésben élve laptársainkkal, a t, közönségnek jó lapot nyújtsunk, mert „a mint jellemzi az egyes községeket, hogy milyenek a közlönyeik, ép úgy jellemzi az magát az illető országot is.“ Közölni fogunk hetenként felváltva eredeti leveleket Bécsből, Budapestről s Bukurestből, s törekedni fogunk, hogy azon szűk tér is, melyet szépirodalomnak szentelhetünk, szórakoztató s hasznos közleményekkel legyen betöltve ; ezenkívül pedig ama szerencsés helyzetben vagyunk, hivatkozhatni oly szellemi támogatókra, kiknek egyedül neve is kezeskedik a sikerért. Ilyenek többek között: Agai Adolf, В e к s ics Gusztáv, K. Beniczky Irma, Brankovics György, dr. C s e n g er i János, F á y Szeréna, Kacziány Géza, Kiss József, К ö p e s d y H. Sándor, L at к ó ez у Mihály, Relie Iván, Si mon Ferencz, Somogyi Ede, dr. Szilassi Mór, dr. Szterényi Hugó, Tóvölgyi Titusz és Tör s Kálmán. A mi pedig a határszéli megyéket illeti, úgy mindenütt vannak kitűnő munkatársaink s tudósítóink, kiknek szives segédkezébe me'lett vidékünk minden rendbeli érdekei hivatottak által lesznek képviselve. Nem fogunk kímélni sem munkát, sem fáradságot, sem áldozatot, és ezért csak a t. közönség szellemi és anyagi támogatását kérjük. Szellemi támogatást, mert a nélkül lap nem lehet azzá, mi pedig lenni akar s a minőnek lennie kell ; — anyagi támogatást, mert a nélkül lap egyáltalában fenn nem állhat. A lap jóléte és fennállása a t. közönség kezében van ; támogasson tehát mindenképen, — annál fényesebben oldhatjuk meg feladatunkat. A sajtónak nincs más érdeke, mint a közérdek A közönség érdeke a mi érdekünk, és megfordítva. És ha rendíthetetlen bizalommal intézzük hozzá e felhívást, ha kérjük : vegyen részt a közjóiét emelésében, — teszszük azt ama reményben, hogy kérésünk a pusztában elhangzani nem fog s hogy a t. közönség nem fogja elutasítani magától saját érdekei képviselőjét. E reményben végezzük be kérésünket, köszönetét mondva t. olvasóink eddigi szives támogatása- s bizalmáért. Az áldozat kevés, — mit érte nyújtunk, sok ! , i A „Nemere" tárczája. lemondás AalaíToól. I. Mikor az est hűs alkonya Lágy fuvalmat lenget, S a tephirek játszva dalinak Tündér-szép éneket ; Mikor a bíboros hajnal Elömlik a tájon, S rózsapir dereng a néma, Fényes láthatáron; Mikor az éj csillagserge Varázst von a tájra, S fü, fa, virág, lomb figyel a Csalogány szavára ; Mikor az erdő virányán Szól elül, elhallgat, S a madarak felkeresik Elhagyott párjokat : Akkor megszáll egy szent érzés, S szivemen nyilai át : — Estve, hajnal, erdő, virány Emlékeztet reád. И. Ah ! mikor még közös volt világunk, Mennyi fényes légvárt is alkottunk. Hogy ekkor és ekkor mint leszen ; Oh ! mily gyermek is a szerelem ! Te, távol a világtól — igy mondád — Épitnéd fel szerelmünk kis lakát. Zöld erdő közt patakszelte völgybe, Hol boldogság irva rögre, köre, S minden estve halvány hold sugára Varázsfényt öntene ablakára. Felöltöznél kis pásztor-lánykának, Fű, fa virág téged bámulnának. Minden fűszál mosolyogna — látva — S esdekelne, hogy dőlj bársonyára-------É s te odaborulnál keblemre : Fű, fa virág engem irigyelne ! Bartha Imre. » ■■'.s-1 a.g-’ji........ ... ;.................. íi..i.. uij. ..'lussa A szép Ilona karácsonya. — Raj*. — Vidám zene, pajkos dal, csengő nevetés hallszik át a szomszéd teremből, melynek ajtaját ép most tévé be maga után egy szoborszépségü leányka. Szoborszépségü, mondom, mert a magas homlok ihletett, s a hóditó szemek, a rózsapiros arcz, a csattanó biborajkak, a szerephez tartozó pajzán magaviselet — mind eltűntek, mióta a fénytengerben úszó terem ajtaját maga után behúzta. Most ott áll halvány mécses által megvilágított szobácskájábán, mint egy elkárhozott angyal, ki vezekelni jött le a földre ; félkezével az asztalhoz támaszkodva, mintha attól félne, hogy a keblét nyomó nehéz teher súlya alatt össze kell roskadnia, hosszasan gondolatokba mereng, mialatt szemeit könnyek fátyolozzák, melyek lassan alágördíilnek arczain, majd pedig heves zokogástól kisérve, nyári záporként ömölnek. Pedig nincs nyár, mert künn a hó csikorog, s a kis gyermekek ép ma várják a karácsonyi angyalt. A szép Ilona is összerázkódik s finom csipkevo- lánsokkal fodrozott ruhája fölött nehéz selyem kendőjét összébb vonja, mintha fázna, vagy attól félne, hogy valaki e magános szobácskábán megláthatná mélyen kivágott selyemruhájában békebelit, amint az lázasan emelkedik föl-le.
