Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-12-29 / 104. szám
Politikai szemle. Az új horvát bán alig foglalta el helyét, a zágrábi tartománygyülés már is oly jelenetek színhelyévé vált, melyek Horvátország egész jövőjét koczkáztathatják. A szenvedély kifaka- dásai gyakran áthágják a parlamenti illem korlátáit, attól nincs megkímélve a világ egyetlen egy parlamentje sem ; de a mik Zágrábban történnek, azok már nem a parlamenti vitatkozások, hanem a korcsmái veszekedések közé tartoznak. Starcsevics és párthiveinek már a „honáruló“ jelző sem elég, hanem ösz- szegazemberezik és tolvajnak mondják az egész pártot, mely a mag\ árokkal — legalább egyelőre — még nem akar szakítani. A folyton ismétlődő botrányok, melyek a múlt szerdán lefolyt jelenetben tetőpontjukat érték, világos tanúbizonyságai a hoivátok éretlenségének s az a hasznuk megvan, hogy mi sem lehetne ezeknél alkalmasabb lehűtő azon v- *ér zerep- lési viszketegre, melyet a horvátok a délszlávok közt szeretnének vinni. A szombati ülés Starcsevicset és Filepicset, a szerdai skandalum hőseit, nyolcz ülésre kizárta. A kizárás ismét alkalmat nyújtott Star- csevicsnek szitkozódásai ismétlésére. A többséget elmondta betyárnak, tolvajnak, rablónak, pióczának, a zágrábi érseket, Mihálovicsot az összes keresztyénség szégyenének, a szerb pat- riarchát, Angyelicset oly embernek, kinél rosz- szabbat a világ még nem látott. E szitkozódd- sok közt már fel sem tűnhetik azon vakmerő hazugsága, hogy nem a magyarok azok, kik Horvátországra ráfizetnek, hanem megfordítva áll a dolog : Horvátország tartja fenn Magyar- országot. Ezen bombasztikus mondásához méltó társul csatlakozott Kukuljevics, a ki szerint a horvát alkotmányos jogok réggebbiek a marokéinál. A tartománygyülésre, melyen a bán mindvégig jelen volt, Starcsevics dühöngése ezúttal inkább komikus, mint sértő oldalánál fogva hatott s az ülés sokkal kevesebb izgatottság közt folyt le, mint várták. A francziák és ch in a iák még folyton alkudoznak Tonkin g felett. S az alkudozásokat még az sem zavarja, hogy a háború e hó 16-án tényleg kezdetét vette a franczia hadaknak Sontay ellen történt előnyomulásával. És pedig a kezdet igen szerencsés volt, a Egy nehéz sóhaj hallszik halvány ajakáról, mint a megszűnt könyzápor folytatása ; úgy tetszik ez, miként nyári eső után a távolból fölhangzó moraja a záporral tovább vonult esőterhes fellegek-okozta menydörgésnek. Ilona fölegyenesedik s mintha valami borzasztó lenne az, a miről elébb gondolkozott, ismét összerázkódik. — Majd hirtelen vetkezőjéhez rohan s egymásután dobja le magáról a drága ruhát, mely most rabbilincsként tűnik föl neki. Az uszályos selyemköntös ott hever, mellette a drága persa shawl, mig a selyemszoknyát undorral löki tova, mintegy feleletül a mellékteremben fölhangzó vig kaczajra s az ezt követő zene dévaj ütemeire. Még az ezüstcsattos atlaszczipőkből is kiszabadítja lábait s a piros selyemharisnyák ott feküsznek egy perez alatt a szögletben. — Oh, bár soha ne kellett volna neki e drága öltözet ! Arany hajtűk, nyakláncz, drága kristálygyöngy, csillogó karperecz, gyémántos gyűrűk, mindinegany- nyí drága ékszerek, mintegy varázsütésre tűnnek el a chatouille fenekén. Aztán mind lázasabban siet ; dûs fürtökben leomló haját rendbeszedi, lemossa arczárói a festéket — pedig hiszen könnyei eléggé lemosták; mindegy: nyoma se maradjon rajta ezen elátkozott légkörnek ! Most gyorsan a szögletben álló kis ládacskához főidül, lekuporodik előtte s fölnyitva annak födelét, egyszerű köntöst vesz ki belőle : kék szövet, apró fehér pontokkal. Akár ha az ezüstcsillagos két eget nézné, oly boldog ennek látásán, — hiszen mikor ezt viselte, olyan nagyon nagyon boldog volt! Félve veszi ki onnan, nehogy valami baj érje; szintúgy emeli ki a ládából az egyszerű kabátkát is, meg a ■ötét fejkendőt, azután a czipőket. Mint drága prédával a rabló, rohan hirtelen az asztalhoz, ráteszi félve őrzött kincsét s gyorsan az öltözéshez kezd. Perez alatt be van fejezve az, s most előttünk áll a szép Iiona a maga egyszerű ruhájában, miként volt ezelőtt csak két évvel is. De ezen két év alatt sok, nagyon sok történt ! Habozva áll meg a leány tükre előtt, mintha félne bele tekinteni, mintha attól félne, hogy a tükör neki valami szomorút mond. Aztán mégis csak belepillant, mintha elkészült volna minden szemrehányásra. Igen, о az, a volt szép Ilona — de hajh ! milyen változás ! Szinte elretten arczától, olyan hal' vány, fénytelen szemei beesettek, ajkai olyan eámennyiben távirati tudósítás szerint könnyű szerrel hatalmukba ejtették a város külerődeit. Cseng marquis e közben újabb béke ajánlatokat. tett Ferry franczia miniszterelnöknek, melyekből az tűnik ki, hogy Khina nagy engedményekre kész, a mennyiben Sontayt hajlandó a fraueziáknak átengedni 8 Annám fölötti fen- hatóságáról lemondani. így aztán már csak Bac-Ninh bírása maradna kérdéses, melyről Khina nem akar lemondani. A kölni újság hire szerint kilátás van Anglia közvetítésére, mely aztán véget vetne a további ellenségeskedéseknek. A nevezett lap párisi tudósitója ugyanis megbízható forrásból azt hallotta, hogy Cseng marquis utolsó londoni időzése alkalmával titkos szerződést kötött az angol kormánynyal, melynek tartalma következő pontokba foglalható : 1. Anglia kötelezi magát, hogy Sontay bevétele után Francziaországnak felajánlja közvetítését; 2. Khina kijelenti, hogy utolsó engedményül kész Tonking megosztásába beleegyezni s az Annám feletti fenbatóságról is lemondani, de Bac-Ninh minden körülmények közt Khináé maradjon; 3. Anglia kötelezi magát, hogy a közvetítést ez alapon vezeti s Khina feltételeit tőle telhetőleg támogatja Fran- cziaországgal szemben ; 4. ha Anglia közvetítése folytán a khinai óhajoknak megfelelő szerződés jő létre, úgy Khina kötelezi magát, hogy hat hő alatt átadja Angliának Hainan szigetet. Huéból decz. 14-ki kelettel érkezett hir szerint Annám királyává Toc-Duc neveztetett ki. A beírni!lőttek között bizonyos mozgalom észlelhető. Attól tartanak, hogy a franczia követséget fogják megtámadni, de a támadást Champeaux erélyes magatartása eddig még megakadályozta. Thud Nan erődből 150 főnyi katonaság küldetett a hűéi helyőrség erősbi- tésére. A Szudánból érkezett legújabb hirek igen kedvezőtlenül hangzanak. Sinkatot és To' aht élelmi szerekkel ellátni nem sikerült. Az álpróféta hadereje igen megszaporodott. Lehetetlen vonalai mellett észrevétlenül elhaladni S/ua- kim közelében áll az álpróféta egyik alantasa 20 ezer emberrel, melyek közül 1200 Re- mington-fegyverrel van ellátva. Sinkot. és To- kah helyőrsége élelemben hiányt szenved és " 1 ■ ■' .'.'’ж " ---- . padtak ! Tovább szemléli magát a tükörben, mig tekintete az egyszerű ruhára tapad ; édes emlékek kelnek föl keblében s hosszan legelteti szemeit az igazmondó tükör sima üveglapján, mintha gondolatait akarná onnan leolvasni, vagy a sokat ólt fiatal leány története volna oda Írva. S a tükör kezd neki mesélni. * Volt — ée még nem is olyan régen — egy boldog család. A becsületes apa zongoramester volt, ki leczkeadással tartotta fenn családját, melyre büszke volt. A szelíd jó anya otthon két leánykát oktatott a gazdasszonyi teendőkben : Julia volt a kisebb, Ilona a nagyobbik, ki 16 éves volt в már- már felváltja az anyát nehéz munkájában ; mig a legkisebb fiú az iskolából hazajőve, alig győzi várni az apát, hogy őt térdeire véve, a katonás meséket folytassa, melyekből soha ki nem fogyott. így ólt a család sokáig, szerényen, egyszerűen, de boldogan. Ekkor eljött a kígyó és földulta e paradicsomot, s azóta a boldog család sok szerencsétlenséget ért. Egy napon fiatal uracs kopogtatott be a szerény lak ajtaján s tudakozódott a zongoramester után, ki a házon kívül adta leczkéit. Az anya ép a kertben volt s az idegent Ilona fogadta, ki a konyhából jött elő. A ezép idegen láttára arcza még pirosabb lön, mint volt a konyha tüzétől s az uracs kérdéseire csak hebegve, zavarodottan tudott felelni. Végre bejött az anya, ki megmagyarázta az urfinak, hogy férje a háznál nem szokott tanítványokat fogadni, de a házon kivül adhat még egykét órát, melylyel rendelkezik, és pedig mérsékelt áron. — Asszonyom! — feleié a divatlepke — nekem nem annyira a mérsékelt tandíj, mint inkább az áll érdekemben, üogy a leczkóket itt kapjam ; nem akarom ugyanis senkinek tudtára adni, hogy csak most tanulok zongorát, s ha egy negyedév alatt megtanulhatok, busásan fogom önöket azért kárpótolni, hogy férje ez egyszer eltér elvétől. Mikor délután második látogatását téve, odahagyta a zongoramester lakát, elégedetten fütyörészett, miközben kis bajsza alatt ilyenformát mormogott : — Még arra is fogadni mernék, hogy megnyerem a fogadást. Jól megy ; az öreg enged, a lányka iruhpirul ; keveeebb idő alatt, mint a negyedév, — 414 — sokáig nem bírják magukat fentartaui. Szudán visszafoglalása a mostani egyiptomi hadsereggel, még ha Baker összes csapatai felhasználtatnak is, alig lehetséges. A Khartum felé nyomulás csak indiai, vagy török csapatokkal lehetséges. Időközben a tárgyalásokat, melyek azon törzsekkel folytak, melyek eleinte az ál- prófeta ellenségeinek jelentették ki magukat, be kellett szüntetni. Ha egyitomi csapatok idejében érkeznének, úgy e törzsek az egyptomi- akhoz csatlakoznának, mig most kényszerítve vannak az álprófétával tartani. Az egyiptomi katonák megbizhatlanok, elégedetlenek s hajlandók arra, hogy az álprófétát elismerjék. A horvát kérdés és a francziák. A félhivatalos „Temps“ megemlékezik a lap élén, hogy a horvát országgyűlés megnyílt, az uj bán megjelent az országgyűlésben és jól fogadott beszédet mondott. Ez azt jelenti, Írja tovább az említett lap, hogy a rend helyreállott és véget ért a múlt nyáron kezdődött válság. Annyira ment a dolog, hogy a királyi kormány szükségesnek tartotta fölfüggeszteni az alkotmányos garantiákat, katonai intézkedéseket tenni és rendkívüli hatommal felruházatt biztost küldeni Zágrábba. A magyar kormány eljárása különben nagyon békülékeny volt. Arra szorítkozott, hogy megmentse a korona tekintélyét és manu militaru ismét kifüggesztesse a magyar souverainitás jelvényeit. A czimerek csak a fővárosban okoztak bajt, de máshol is voltak elég nagy rendetlenkedesek. a melyeket a főkóppeu belföldiek által kezelt fisca • lis adminisíratio idézett elő. A horvát képviselők nem titkolhatták el, hogy felelősek honfitársaikért. Ha mégis pártjukat fogták, maguktartása bizonyára valami utógondolatot rejtett. Autonómiájuk érdekében bizonyára lazítani akarják Magyarország és Horvátország viszonyát. A „Temps“ megemlékezvén a „Pozor“ által közölt programmról, a mely szerint a horvátok teljes közigazgatási, közgazdasági és pénzügyi autonómiát követelnek, ezt jegyzi meg : „De elfeledkeznek nyilatkozni egy főpontról, tudniillik megmondani, hogy miképpen akarják fedezni az ily szervezet költségeit a saját forrásaikból és budgetjükből, a melyet Magyarországnak kell támogatni és deficzitjét fizetni. Forró Ferencz kir. tanácsos alispán búcsiibeszéde. Méltóságos főispán ur! Tekintetes közgyűlés! A mai napra összehívott közgyűlésnek legfőbb, hogy ne mondjam egyetlen tárgya a megyei tiszt- ujitás lévén, úgy hiszem, eltérhetek az 1870. 42-ik Folytatás a mellékleten. fogom a klubban hirdethetni, hogy a szép virágot keblemre tűztem. S a pokol, melynek ezen csábitó Ördög szövetségese volt, meghallgatta ennek elbizakodott óhaját. A zongoramester csodálkozott s fejét csóválta a a fiatal ur könnyű felfogása 8 gyors haladása fölött ; sokszor volt hajlandó hinni, hogy Arthur befejezett zongorajátsző, s hogy csak ismételni kíván. Ilona előbb tartózkodó, majd engedékeny, később udvarias, barátságos volt irányában, mig bizalmas beszélgetés közben a csábitó szép szavakkal igyekezett a leány ártatlan szivébe elhinteni a gyilkos mérget, mely lelke megölője Ion. Szavai nem maradtak hatás nélkül; kiszámított szerelmi ömlengéseit Ilona meghallgatta, esküinek hitelt adott, s a mi oly számtalanszor ismétlődik a világon, megtörtént itt is. . . . A negyedév leteltével Arthur befejezte tanulmányát s gazdagon jutalmazta meg a mestert, — ámde ennek legféltettebb, legdrágább kincse, családja becsülete örökre oda volt ! Ilona mind halványabb, mint sápadtabb lett ; szemeit vörösre sírta 8 idegeire minden zaj, minden tekintet kínosan hatott. A gondos anya szemeit nem sokáig kerülhette ki ezen állapot s leányát gyöngéden vallatva, ez meggyónta neki félve őrzött titkát : hogy anyának érzi magát. Villámként hatott e fölfedezés a becsületes nőre s annyira lesújtotta egész lényét, hogy nem volt bátorsága a család gyalázatát az apával tudatni. De nem maradhatott soká titokban a borzasztó való, s a vége az lön, hogy Ilona elátkozva volt kénytelen odahagyni a szülői házat, hol oly sok boldogság után keserű bánatot, szerzett szülőinek. S most hová ment volna, ha nem a csábitóhoz, ki neki végtelen szerelmét annyiszor bizonyitá esküvel ? De ez gunykaczejjal magyarázá áldozatának. hogy soha sem szerette őt, csupán egy fogadás miatt törekedett kegyét megnyerni, hogy a szép s mindenki által bámult virágot leszakíthassa. Aztán pénzt kínált neki s tanacsMá, hogy menjen visz- eza az apai házhoz, hol legjobb helyen lesz. Végtelen utálattal utasitá vissza a vérpénzt Ilona s oda hagyta lelke raeggyilkolóját. — Haza ? az apai házba ? Soha ! inkább a halálba ! Kétségbeesetten rohant a folyam szélére, hol még egy utolsó tekintetet vetve a világra, a habok közé ugrott s azok egymással versenyezve csaptak őseit
