Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-12-16 / 101. szám
101. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1888. Vasárnap, deczember 16. XIII. évfolyam. X9 Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: évnyiéin- 0ÍLá-lA KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. % ЩсйЩм. társadalmi,§zépim és fjczgazdáizati lap,. cfv . A Megjelenik ezen lap heten- ;> kint kétszer : . 1 csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér t helyben házhoz hordva, ▼agy vidékre postán küldve: ( Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. í Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, Tagy ; annak helyéért C kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. I Nyilttér sora 15 br. ,—^árpolitikai szemle. A főrendiház elvetette a keresztjének és zsidók közti polgári házasságról szóló törvényjavaslatot: ez a lefolyt hét legkimagaslóbb politikai eseménye, melynek fontossága kellően ma még прш is méltányolható ; s elvetette oly népes ülésben, melyhez hasonlót tizenhat év óta nem látott a muzeum díszterme. Parlamentáris életünkben példátlan ez esemény s méltán feltűnést és izgalmat keltett országszerte. Magyarország rég elszokott attól, hogy a főrendiházban a kormány valamely javaslata csak érdeket is tudott volna kelteni; a legfontosabb törvényjavaslatok tárgyalására alig harmincz-negyven tagja szokott a felső háznak megjelenni, az is sietett a vitán mihamarább túl esni s megszavazni, amit a kormány kivánt. Ez a közönyösség a közögyek iránt tart már másfél évtized óta s mindenki azt gondolhatta, hogy nem lehet oly életbevágó, Magyarország léteiét koczkáztató intézkedés, mely a méltóságos főrendeket fel tudná rázni egykedvűségükből. Annál meglepőbb volt tehát a hétfőn és kedden folyt vita s annak eredménye. A kormány állása meg van ingatva; Tisza alatt recseg a miniszteri szék, melyen a politikai erkölcstelenség oly frivolitásával, minőre csak a renegátok képesek, kilenczed féléven át daczolt a közvéleménynyel. Ha csak ez volna a következménye a keddi szavazásnak, csak üdvözölni tudnék a főrendi házat, hogy a hosz- ezas dermedtség után valahára feladatának magaslatára tudott emelkedni. De ha magában véve örvendetes is, hogy Tisza már-már megdönt hűtlennek hitt diktatúrája végét járja, nem szabad szemet hunynunk azon körülmény előtt, hogy a győzelem nem Magyarország haladni kívánó, a kormány félintézkedéseivel s nemzeti érdekek helyett udvari parancsszót követő politikájával elégedetlen közvéleményének, hanem a reakcziónak, s tegyük hozzá : az ifjabb főúri nemzedék léhaságának győzelme volt. A reakcziónak, mely nem tudja megérteni a kor követelményeit, s egy elmúlt világ eszmekörében élve, képtelen felismerni azon intézkedés J^tttftsságát, mely megadja a lehetőséget, hogy Sîtëjjÿ Minden hibái mellett is fejlődésünkben hiányt pótló, mert nemzeti sajátságaink sokoldalúságát előmozdító faj belénk olvadjon ; — s a léhaságnak, mely a politikát, a nemzet életbe vágó érdekeit is csak sportnak tekinti s a reakczió szolgálatába áll csak azért, hogy egy szükséges reform megbuktatásával boszut álljon Tiszán, mert ez a nemzeti kaszinó dolgaiba avatkozva, a sport hőseinek haragját vonta magára. A vita lefolyása a következő volt. Simor János herczegprimás beszéde elején a családi intézmény isteni eredetét bizonyítgatja s azon nézetének ad kifejezést, hogy a család elébbre való, mint az állam. A családot nem az állam gondolta ki s találta fel. Élt a család, élt az ember állam nélkül ; a patri- arkhai hosszú korszak bizonyitja, hogy az állam nem létfeltétele sem a családnak, sem az embernek. Tévedés tehát a házasságot és családot államilag szervezni akarói. Isteni eredetű a családi, szülői hatalom, ilyen az egyházi, az állami is, melyek rendezhetik ugyan egymásközt az érintkezési pontokat, de nem létjogaikat, létokaikat, létczéljaikat. Nem hiszi, hogy a törvényjavaslat elfogadása által a zsidók beolvadása bekövetkeznék. Hivatkozik két évezred történelmére. A beolvadás nem fog megtörténni, mert a társadalom keresztyén, amaz pedig zsidóság. És ha az a történelmi botrány előállana, hogy a társadalom megszűnnék keresztyén lenni, akkor ez a társadalom feloszlik és nem lesz mibe beleolvadjon a zsidóság, És ha ez megtörténik, az izraelitáknak szívós ragaszkodásuk a valláshoz és fajelszigeteltségük mellett ők törhetetlenül állván a maguk állapotában, az igy feloszlott, de már nem keresztyén társadalom vagy rabszolgája, vagy üldözője lesz a másiknak. В. V a y Miklós szerint a polgári házasság ellen elvileg nem tehető kifogás, csak behozatala idejét és módozatát kell jól megválasztani. A törvényjavaslat égető posztulatuma a létező körülményeknek s ha visszavetné a főrendiház, ki nem kerülhető, hogy rövid, talán nagyon rövid idő múlva nyakunkra nő az általános és kötelező polgári házasság, mitől sokan annyira félnek. A törvényjavaslatot szükségesnek, méltányosnak, a keresztyén felebaráti szeretet kifolyásának, a körülményekkel való bölcs megalkuvásnak és eddigi baj és kellemetlenség megelőző eszközének tekintve, elfogadja. Haynald Lajos kalocsai érsek nemcsak egy egyház, hanem a vallásosság nevében szólal fel a törvényjavaslat ellen. Magyarország történetében a vallásosság mindig nagy szerepet játszott, a jelen törvényjavaslat azonban sérti azt s azért nem fogadja el. B. Rozner Érvin alaptalannak mondja, amit e törvényjavaslattal szemben az erkölcs megrendüléséről hangoztattak. A zsidók egyenjogúsításának kiegészítése e törvényjavaslat s azért elfogadja Schlauch Lórin ez szatbmári püspök a törvényjavaslatban azon elvet látja kifejtve, mely a házasságot pusztán polgári szerződésnek tekinti s az állam souverain jogáuak állítja egységes házassági jogot alkotni, egyesek magánügyének tekintvén azt a vallással összeköttetésbe hozni vagy nem. A kötelező polgári házasság barátai e javaslatban látják az archimedesi pontot, melyre támaszkodva kiforgathatni vélik az egyházi szempontokat s ha ők nem, az élet fogja levonni a következtetéseket. A kedélyek hozzá fognak szokni a külső legalitáshoz, az erkölcsi szempontok el fognak halaványulni, a mozgás szabadabb lesz, az intézmény gyengülni fog és a polgári kötelező házasság mint szabadelvű, tehát szabad kötelék, mint érett gyümölcs, önként fogja magát kínálni. — A házasság társadalmi s nem állami intézmény ; hogy pedig a társadalom nem politikai, hanem kiválólag erkölcsi természetű, azt alig A „Nemere“ tárczája. A takarék-kölcsön szövetkezetek. (b elolvasta Brassóban, 1883. deczember 2-án a „Magyar Polgári Kör“-ben Szterényi József. (Folytatás.) Hova megy ilyenkor? Elmegy bankokba s vesz drága pénzt, vagy az uzsorások kezeibe esik. Ettől óvjuk meg népünket s akkor alapját vetettük meg iparunknak és kereskedelmünknek. Ha azt akarjuk, hogy az ipar és kereskedelem emelkedjék, olcsó pénzt kell teremtenünk, ki kell ragadnunk iparosainkat és kereskedőinket a teljes eladósulásből és ők mentve lesznek. Azonban erre egyesek képtelenek, erre közös munka kell s erre legalkalmasabb az önsegély. Be mi az az önsegély és mikép érhető el ezen önsegély? Bármiként is tárgyaljuk ezen kérdést, a végeredmény, az első feltétel a takarékosság lesz, mint a mely népünkben egyáltalán hiányzik. Fejleszteni kell a népben a takarékosság szellemét és a czél elérve leend. Évtizedek óta vannak már nálunk is bankok és takarékpénztárak, melyek évről-évre számban és vagyonban gyarapodnak — úgy hogy hazánkban ma már 330 takarékpénztár vau — és népünk mégis a régi nyomorban és pazarlási hajlamban szenved. Távol van tőlem, elvitázni a bankok és takarékpénztárak üdvös befolyását az iparra, kereskedelemre és mezőgazdaságra; elismerem ezt s kell, hogy elismerje mindegyikünk, tényekkel állván szemben. Azonban mindamellett nem a bankok és takarék- pénztárak azok, melyek jelen szervezetükben a szegényebb kereskedő és iparos, általában a nép sorbán enyhíthetnek; nem ezek azok, melyek utján népünkben a takarékossági hajlam fokoztatik, ez által pedig nemzetgazdászatunk helyzete emeltetik. Nem elég az, hogy módunkban áll anyagi raeg- szorulásunk idejében pénzt teremteni ; keresni kell kezeseket, minőket azonban ritkán találhatunk, mert legjobb barátaink is vonakodnak ettől, sőt nem épen ritka eset, hogy az apa nem vállal kezességet fiáért. Mit használ itt a bank, mint pénzforrás, ha nem juthatunk hozzá. Olyan ez, mint mikor éhesek vagyunk, előttünk az étel, csakhogy hozzá nem nyúlhatunk, mert az ablakon belül áll. Nem elég, hogy módunkban áll megtakarított pénzünket takarékpénztárakban gyülmcsözőleg elhelyezni; könnyű ez a tehetős, gazdag embernek, a vagyonos kereskedőnek s nagyiparosnak, de annál- nehezebb a szegényebb sorsunknak. Nézzük csak a takarékpénztári intézményt. A legkisebb betét 5 frt. Már pedig öt forintokat egy szegény iparosnak vagy általában munkás embernek, ki napi keresményéből fedezi napi költségeit, egyszerre félretenni bizony bajos. De van ennek még egy másik rossz oldala. Ha már félre is tett egyszer-másszor 5 irtot, akkor talál annak ujra más helyet, vásárol érte valamit és ismét nincs megtakarítása. Ez tehát szintén nem felel meg a czélnak. Módot kell nyújtani a szegényebb sorsuaknak is, hogy egyrészt takarékoskadjanalf, másrészt pedig olcsó pénzt kapjanak. Ennek pedig — mint már előbb is eralitém — leginkább czélravezető módja az önsegély. Mert mindaddig, mig valamely intézmény mások kegyétől, idegenek — habár legjobb — akaratától függ, hiányzik annak valódi életképessége. Minden idegen segély, még az államsegély is, nem egyéb, mint alamizsna. Már pedig nagyon visszás helyzet volna az, ha a magyar nép, mely elég erős arra, hogy a saját szellemi és anyagi ügyeit önmaga vezesse, bárki segélyére is szorulna. Önmagunkban kell keresnünk és találunk segédeszközöket, csupán sorakozniok kell mindazoknak, kik tenni akarattal és erővel bírnak, hogy vállvetve működve, minél többen részesülhessenek a segélynek szabad emberhez legillőbb e nemében — az önsegélyben. „Kéz kezet mos“ — mondja a közmondás; egyik segíti a másikat, sokan egyesülnek és alapítanak szövetkezetét. Az önsegély elve szerint alkotott szövetkezetek segítik ugyan a szövetkezetbe lépett tagot, ámde e segély nem alamizsna, mivel viszontszolgálat jár érte. Ugyanis ily szövetkezeteknek elengedhetetlen kelléke, hogy minden szolgálatért megfelelő viszontszolgálat jár. Sem a szövetkezet nem szorul ajándékra, annál kevésbé ajándékoz valamit tagjainak. Es a kölcsönösség ezen elve jellemzi szövetkezeteinket és ez képezi azok erkölcsi oldalát; ez teszi lehetővé, hogy ezekbe mindenki, foglaljon el bármily társadalmi állást, minden aggodalom nélkül beléphet. így az önsegély- és kölcsönösségen alapuló szövetkezetek létesítése által segíthetnénk bajainkon. Módot nyújtunk egyrészt mindenkinek, hogy magának lassan-lassan kis tőkét gyűjtsön, mi által két czél éretik el. Mindenek előtt arra szoktatjuk a népet, hogy életmódját úgy rendezze be, miszerint munkája után mindig maradjon annyi, bármily csekély fölöslege is, hogy azt maga számára félre tehesse ; másrészt pedig lehetővé tesszük neki azt, hogy az esetleg beállható súlyosabb időre oly tőkét teremt magának, melynek segélyével sorsa mindig jobbra fordulhat. Tapasztalni kell, hogy teljeeep megérthessük, mily
