Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-01-25 / 8. szám - 1883-01-29 / 9. szám

— Л 4 —

Politikai szemle.

Az országgyűlés, mely a múlt héten a közügyek iránti közönyösségnek nehány napon át oly kiáltó jelét adta, szombaton a katholikus s hétfőn és kedden a zsidókérdésben ismét felemelkedett azon magaslatra, melyről soh sem volna szabad letérnie. A liberálizmus termékenyítő szelleme lengte át, mely a klerikalizmus és antisemitizmus hangjának elenyésző csekélységét annál kirívóbbá tette. A vitából, melyben kormánypárt és függetlenségi párt versenyzett egymással a szabadelvű eszmék nyilvánításában, csak a mérsékelt ellenzék vonta ki magát. Ugrón Gábor. Irányi Dániel, Mocsáry Lajos, Herman Ottó, Jókai Mór és Tisza Kálmán babérjait senki közülük nem irigyelte meg.

A keddi ülés folytatta a tapolczai kérvény tárgyalását. Első szónok Mocsáry volt, ki a zsidókérdés megoldását a polgári házasságtól várja, mi különben nem lesz rögtönös, mert a mit kétezer év elrontott, azt nehány rövid évnek nem lehet helyrehoznia. Irányi a jogegyeidőség védelmére kelt hatásos beszédében, melyben vázolta az emanczipáczió visszavonásának következményeit is. Yerhovay határozati javaslatot nyújtott be a zsidó vallásfelekezet szervezése, zsidó zugiskolák kiirtása, anyakönyvvezetés szabályozása, a zsidóbevándorlást megakadályozó honosítási törvény, az élelmi és ital czik- kek meghamisításának korlátozása, az iparviszonyok rendezése s a váltóképesség megszorítása tárgyában. Jókai a székelyekre hivatkozott, kiket takarékosságuk és kereskedői szellemük megmentett azon gazdasági bajoktól, melyek bűnbakjául a zsidót állítják oda az antisemiták. Humoros beszédét lapunk mai számában közöljük ; kár, hogy végefelé olyan háromszoros ethnografiai botlást követett el, milyennek a parlamentben nem lett volna szabad megtörténnie. Ónody a szokott antisemita frázisokat mondta el. Herman Ottó egy mindvégig feszült figyelemmel hallgatott s általános tetszésben részesült beszédben a zsidókérdés okait tárta fel. Nem elégedett meg a jogegyenlőség hangsúlyozásával s az antisemiták izgatásainak kérlelhetlen elítélésével, hanem reámutatott a zsidóság orvoslandó hibáira is. A bajok kuttorrását a zsidó vallás mystikus és a kor szellemével össze nem egyeztethető elemeiben találja. Az orvosszert az ezen elemektől való megtisztításban s általában a zsidó vallás reformá- jásáhan találja.

Tisza Kálmán a kérdést nem zsidókérdésnek, hanem a jogegyenlőség s a fajok és hitfelekezetek közötti jö egyetértés kérdésének tartja. Uzsora-törvényt, korcsmáItatási rendszabályt, honosítási törvényt nem zsidó-ellenes, hanem általános szempontból kíván. S^alay Imre nem akarja eltörölni az emanczipácziót, sőt szükségesnek és helyesnek tartja azt s ha Istóczy javaslatát mégis aláírta, annak oka az, hogy a kérdés minél részletesebb megvitaterveit. Fiatal mérnök volt, szerény fizetéssel alkalmazva egy vasúti társaságnál.

Csak hogy Eliz szive nem kérdezte mindezt.

G csak müveit szellemét s értelmes szemeiből kisugárzó lélekjóságát látta.

Mindjárt az első találkozás alkalmával érezte, hogy szivében láng lobbant föl, tiszta, nemes, égi láng, melyet annak a szép, deli ifjúnak megjelenése gyújtott föl benne. S nemsokára érezni kezdte, hogy az a tűz, mely az ő szive oltárán föllobogott, lángra kapott annak az ifjúnak keblében is.

S a két tiszta, égi láng összeolvadt.

Es mikor a szülők nyomára jöttek a viszonynak, már késő volt. Ennek a két lángnak egyesülését csak a sir lett volna képes elválasztani, a mély, sötét, rideg sir.

*

Nemrég egy rokonomnál voltam látogatásban.

Szép fiatal asszonyka, pár hónapja, hogy férjnél van s hogy a fővárosban lakik. Gyermekkori játszótársak voltunk s igen szeretjük egymást, persze csak mint játszótársak.

Epen gyermekkori emlékeink fölelevenitésével voltunk elfoglalva, mikor a szobaleány egy varrónőt jelentett be. Fiatal rokonom egy pillanatig gondol- kozólag nézett reám, de aztán mintegy elhatározva magát, mondá a szobaleánynak, hogy vezesse he a varrónőt.

— Hisz ön nem vendég! — szólt felém mo- solygva.

tását kívánja. A vita folytatása szombatra halasz- tatott.

A tapolczai kérvény tárgyalása megszüntette azon i kétértelmű helyzetet, melybe a függetlenségi pártot antisemita tagjainak magatartása juttatta. A párt erélyes állást foglalt az antisemitizmus ellen s ki- j mondta, hogy Magyarország függetlensége mellett a párt egyik alapelvét a szabadelviiség képezi. A határo- 1 zat válságot idézett elő a pártban; az antisemiták valószínűleg ki fognak lépni.

Szerdán az uzsora-törvényjavaslatot tárgyalta a ház. Beszéltek Kőrösy Sándor előadó, Komjáthy Béla, ki a kamat-maximum megállapítására nézve határozati javaslatot nyújtott be, melyet azonban Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalására visszavont s a részletes tárgyalásra halasztott, Darányi Ignácz, ki a váltóképesség korlátozása tárgyában nyújtott be határozati javaslatot, továbbá Károlyi Sándor gróf és Göndöcs Benedek a hitelviszonyok javításának szükségéről.

A külpolitika terén a franczia bonyodalmak felé fordul Európa szeme. Még Giers, az orosz külügyminiszter bécsi utazásának politikai jelentősége is elhalaványul e mellett, habár királyunk egyenesen e miatt rövidítette meg budapesti tartózkodásának idejét s ment Bécsbe.

A lranczía köztársaság nagy megpróbáltatásnak néz elébe. A válság, daczára annak, hogy a mo- narchisták részéről semmi jelentősebb mozgalom nem történt, kitört, melyet a kormány javaslata az egykori uralkodó családok tagjaival szemben esetleg követendő rendszabályok felől idézett elő. A javaslat ellen Billot had- és Jauréguiberry tengerészügyi miniszter tiltakozott, mi kormányválságot idézett elé. A helyzetet a bizonytalanság teszi veszélyessé. Attól félnek, hogy a hadsereg fel fog lépni a nemzetgyűlés ellen. A zavaros helyzetet az izgatottság még zavarosabbá teszi. Párisban ma valóságos an archia, kormány nélküliség van.

Jókai Mór beszéde.

(Tartotta a képviselöház keddi ülésén a zsidó-kérdésben.)

A mig az úgynevezett zsidó-kérdés a társadalmi téren forgott, nem tartottam magamat hivatottnak arra, hogy beleavatkozzam. Ha a zsidóknak vannak hibáik, pedig vannak, azokat felismerni az ő kötelességük, azokat megorvosolni az ő kötelességük.

Ha méltatlanul vannak vádolva, vannak nekik talentumaik, vannak nekik orgánumaik, azok őket megvédelmezik. Ha a támadások a kriminalitás terére mennek, vannak biráink, ezeknek feladata azokat megvizsgálni, ezeknek feladata azok felett ítélni. De midőn a tárgyalt kérvények alakjában egy törvénynek megszüntetése hozatik indítványba, mely a jogegyenlőséget támadja meg, itt többé nem a zsidók vannak megtámadva, de meg van támadva a magyar alkotmány alapja: a jogegyenlőség.

Némán hajtám meg magamat.

Pár perez múlva halk, felénk kopogás után megnyílt az ajtó s egy feketébe öltözött fiatal nő lépett be rajta.

Alig hittem szemeimnek :

Eliz volt !

De halvány most az az arcz, mely úgy ragyogott a boldogságtól, mikor azon a bálon láttam! Azóta két év múlt el: s azok a szép szelíd vonások, hogy megváltoztak! Az idő és a szenvedések letörülték arczárói az ifjúság bűbájos himporát 8 azoknak a kék csillagoknak fénye, hogy meg van törve ! Homlokára mélyen odavéste bélyegét a bánat és a szenvedés, csak a szendeség és szelídség maradt még meg szép vonásainak romjain. Öltözete szegényes volt, de tiszta és rendes. A gyászöltönyben kimondhatlanul szomorú jelenség volt.

Csak később tudtam meg, kit gyászol.

Bokonom beszélte el történetét, mikor eltávozott a reá bízott munkával :

— Ez a varrónő — úgymond — valaha jobb napokat látott, de szegényt a sors nagyon üldözőbe vette. Szülei akarata ellenére ment férjhez, egy mérnökhöz, a kit nagyon szeretett. Szülei máshoz akarták kényszeríteni, ő megszökött szerelme tárgyával s összekelt szülei ellenzése daczára, kik kegyetlenül kitagadták. Szegényt — mint haliám —• nagyon bántotta szüleinek keményszivüsége s ez volt az egyetlen felhő, mely boldogságát zavarta.

En, ki egyike vagyok azoknak a keveseknek, kik még élnek azon korszakból, midőn Magyarország átalakulását megkezdette, nagyon jól emlékszem arra, hogy midőn e szót felirtuk zászlónkra: szabadság, a másik két szót is mellé irtuk : egyenlőség, testvériség. E hármat csak együtt lehet fogadni, uraim! mert a szabadság egyenlőség nélkül nem szabadság, az szabadalom, kiváltság, az privilégium- azt én a magyar alkotmány alapjául el nem fogadhatom. (Helyeslések.)

Rum t. képviselője tegnapi beszédében egész a naivságig menő non chalai.ce-al vádolta az egész képviselőházat, kivéve magát és 8 aláíró társát, ta. Ián, hogy ezen kérdésben nincs bátorságuk a képviselőknek felszólalni, mert félnek odahaza saját választóiktól, hogy azok mit mondanának hozzá. Hát én nekem van szerencsém ezen vád által nem érintetni. Az én választókerületemben nincsen zsidó (Derültség jobbfelől. /aj a szélsőbalon.)

Az illyefalvi választókerületben egyetlen zsidó választó sincs. (Zaj a szélső baloldalon.) Es hogyan lehetséges ez? Vannak taláu a székelyeknek külön törvényeik, melyek gátolják a zsidókat a politikai jogok gyakorlatában, vagy talán kiüldözték őket maguk közül? Nem! Hanem oka az, hogy a székely még egy fokkal takarékosabb, mint a zsidó, még egy árnyalattal jobb spekuláns és kereskedő, mint a zsidó. (Elénk helyeslések a szélsőbaloldalon.,)

A székely nem irtózik vissza semmi munkától, miről másutt azt mondják, hogy végezze el a zsidó, mert az nekünk bűnös; a székely nem vásárol semmit, mire szüksége nincs, — a mire pedig szüksége van, azt előteremti maga; a mire szüksége van, azt veszi első kézből, ő maga boltos, korcsmáros, szatócs; azután a székely úgy ragaszkodik ősi földjéhez, hogy abból senkinek, se zsidónak, se a római pápa unokaöcscsének nem ad egy talpalatnyit sem. (Zajos derültség.) Egy szóval, idegent nem enged maga közé letelepedni, nem engedi, hogy földet vásároljon. Es végül a székely nép sokkal jobban iskoláztatja gyermekeit, mint maga a zsidóság; azon két iskola, a mely Sepsi Szent- Györgyön van, beillenék Nyíregyházra vármegye- házának. (Zajos derültség,)

En tehát azon aggodalom nélkül szólalhatok fel e kérdésben, hogy odahaza választóim közül valakinek örömet okozok vele.

T. ház ! Valahányszor baja van a népnek, az pedig mindig van, olyankor mindig igen népszerű dolog azt mondani, hogy ennek a zsidó az oka. Hiszen a keresztesháborukor, valahányszor egy hadsereg el akart indulni a szent földre, mindig először a zsidókat verték meg. Mikor a németek ösz- szegyültek keresztesháborura ezelőtt 70Ü esztendővel Nürnbergben, azt kérdezték : „Merre vannak a hitetlenek, ki fog oda vezetni minket?“ Akkor azt mondta a legokosabb ember közöttük : hozzatok egy

Mert férjével végtelen boldog volt. Méltók voltak ők egymáshoz. Férje tudta, hogy mit áldozott e nő érte s százszoros gyöngédséggel akarta azt fizetni

Talpig derék, becsületes ember volt s nem volt életének más czélja, mint boldoggá tenni nejét, kit oly rajongással imádott, s viszont a nő ismerte a férj nemes szivét s egész szerelmével csüngött rajta.

S ők boldogok voltak.

Hanem a sors megirigyelte boldogságukat.

A szegény fiatal asszony egy napon igen-igen szomorú hirt kapott, mely egészen földig sújtotta. A fiatal, tevékeny mérnököt egy vonat elgázolta és izzé-porrá tiporta. A nő éppen gyermekágyban feküdt és veszélyesen megbetegedett; de azért gőgös szülei még sem siettek hozzá.

Magára hagyták a szegény beteg nőt s csak a könyörületes szomszédoknak köszönhető, hogy életben maradtak,

Szegény asszony most kézi munkával keresi meg kenyerét s egyedül gyermekének él.

Ha az ember igy elgondolja ennek a nemes szivü, jó asszonynak szomorú sorsát — tévé hozzá rokonom — szinte föl tolul lelkében az a kérdés, hogy: van-e a földön gondviselés ?

— Az ám, van-e a földön gondviselés?!