Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-07 / 81. szám

A Starcsavics párt ezalatt folyton izgat Magyavország ellen Jelenleg a tengermel- léki kerületekben s Dalmáczia határrészein, ne- nezetesen Otocsácz, Ogulin, Gospicz és Obro- vazzó környékén folytatja a hajtogatást. Az izgatok meg vannak elégedve Horvátország mai állapotával, mely, mint volt már alkalmunk kifejteni, midőn Ramberget királybiztosnak nevezte ki, tényleg a közös minisztérium hatáskörébe lett vonva.

Egy berlini lap szerint Becsben a kuliszák mögött erősen küzdenek Horvátország érdekében ; a dualizmus ellenségei — úgymond — a monarchia három felé osztása mellett kardoskodnak, hogy igy meg legyen törhető a magyar befolyás ; e czélra fa trializmus megteremtésére) a Boszniával és Ilerczegovinával kikerekitendő Nagy-Horvátország eszméjét pártolják. Annyi bizonyos. — végzi a czikk, — hogy a magyarság állását a zágrábi események megingatták.

[Kossuth Lajos levele.

(Vége.)

Azon határnál állok, melynél a test bilincseiből kibontakozni készülő szellem tisztábban véli hallani a történelem logikájának akkordjait amaz ismeretlen tájról, melynek neve „jövendő“, s az a hang azt mondja nekem, hogy mert megvan ama rezgés nemzetünk szivhurjain, el kell következni annak, a minek „oly sokan szeretnének tanúi lenni a hazában.“ Talán nem is csak „sokan“, hanem „mindannyian“, még azok is a kiknél a hit hiányzik; a vágy azoknak szivében is megvan, a hit majd megjön, amint a sors kereke egyet fordul. Pedig fordulni fog, a rengeteg kaszárnyává alakított Európa egy nagy kérdőjel, s a politikában oly sokat mozgatott, de állandó megoldásra csak keveset juttatott XIX-ik század, a meglepő fordulatok korszaka. Alig volt egy másik század, melyben oly sokszor lehetett volna azt a felkiáltást hallani, hogy „ki kitte volna !“

Ki hitte 47-ben, hogy 48 azzá leszen, a mivé lett' hogy forduló pontot képezend a magyar nemzettörténelmében! Ki hitte? Senki. En magam sem. De ha azt nem hittük is, hogy a valósulás oly közel van : arról én, arról sokan erősen meg voltunk győződve, hogy csak ki kell tartanunk ernyedetle- nül, s az átalakulás, melyet czélul tűztünk ki magunk elé — előbb utóbb valósulni fog. E hitnek köszönhettük, hogy az alkalom, mely a sors kedvezése s nem a mi müvünk vala, nem röppent el, mert készen talált: megragadni üstökét.

Tanulság van ebben, melyet nem kellene elfelejteni. Csak arra vágyni, a mihez a nemzetnek elvi- tázhatlan joga, a mire történelmi rendeltetése van, de hinni a jog diadalában és számot vetve a történelmi fejlődés természetes törvényeivel, ébren tartani a rendeltetés betöltésének elhatározott akaratot az alkalomnak hasznát venni. Az elzsibbadt akaratnak hiába nyújt kedvezést a könyörület Istene is.

Nem lehet magyar ember, a ki ne tudná, hogy mi az a boldogság, mely után — nem magam számára (az én homlokomra már reá van ütve a közel enyészet bélyege), hanem hőn szeretett hazám számára szivén sovárog, s pedig nem „titkon“ so- várog, mert hiszen e sóvárgás megtestesülése gyanánt állok nyíltan, fölemelt fővel hontalanságomban Isten, nemzetem és világ előtt.

Bukaresti tárczalevél.

Bukurest, 1883. okt. 2.

Ide kerültem tehát a rumunok fővárosába, a melyet keleti Párisuak csúfolnak.

Olyan város ez, a minőt Budapesten is láthatni. Egy váczi utcza (Calea Victoriei), egy nagy rakás Terézváros, Ó Budából egy rész összekeverve, de ugy, hogy a Calea Yictoriein, melyen a királyi palota, színház stb. foglal helyet, apró szurdikok is vannak ; a hol a járdán sétálva láthatom, hogyan süti a pék nagy kalácsait, melyeket csaknem a járdára rak ki a közönség csalogatására ; s ugyanez utón kerítések is gyönyörködtetnek — ház nélkül, minden nélkül.

Különben legszebb része a Boulevardulu Acade- miéi. Olyan széles, mint a mi Sugárútunk, de még csak évek múlva lesz belőle valami. Most ott áll az universitás és akadémia közös épülete, előtte Mihaiu \ odá lovas szobra bronzban, odább Heliade Radulescu márvány szobra, aztán egy kupolás oláh templom, meg nehány magáuház.

Hogy mivé növi ki magát ez a boulevard, azt csak képzelni, de látni nem lehet.

Azt találtam, hogy ott, ahol Bukurest nagyon szép akar lenni, épen nem sikerül neki semmiféle kendőzés. A párisi styl utánzása pedig épen nevetséges. A nagyzás mániája mindenütt kirí. Nagyhangú hírlapi ozikkek, nagyhangú ulcza-elnevezések, franczia szabású oláh katonák, Mihaiu Vodá legke- vésbbé sem fönséges lovas alakja, az utczák porát és pocséláit seprő sleppek —.mind csak a magát ökörnek képzelő békára emlékeztetnek. Csak az

Mondhatlanul kedves, de éppen nem váratlan előttem Maros-Tordamegyének azon nyilatkozata, hogy sokan szeretnének tanúi lenni e boldogságnak a hazában ; nem váratlan, mert ha az idők vihara sok mindenféle részletnek elfujta is agyamból emlékezetét, azt nem feledtem el, hogy a hajdani Marosszék a maga 127 községével e derék megye 208 községének három-ötöd részét képezi, közel 6000 bátor rendes harezost adott volt a magyar haza megtámadott állami függetlenségének védelmére, és adta különösen a 12-ik és 87-ik honvédzászlóalja kát, melyeknek emlékezetét annyi dicsőség fényköre veszi körül. A magyar nemzeti szabadság elhullott bajnokainak szellemei ott lebegnek e megyének sokszor vérrel áztatott mezői felett. Hát éppen nem váratlan előttem onnan hallani, hogy sokan szeretnének tanúi lenni annak, a mi után az én szivem sovárog ; de legyen epedő honszeretetemnek raeg- boosátva a figyelmeztetés, hogy az elévülhetlen államfüggetlenségi jog diadalának s a nemzeti rendeltetés betöltésének munkájánál a magyar nemzetre nem a tanú, —- hanem a tényező szerepe vár.

Az európai történelem fejleményei világosan oda mutatnak, hogy a Habsburg -Lotharingiai ház csak Magyarország függetlenségének alapján ígérheti még magának azt a jövendőt, mely a történelemben a királyok számára még feltartva lehet. Vájjon felfogják-e már illető helyütt ezt a történelmi kény szerűséget ? vagy ama hagyományos kabinet-politika, mely hazánkat századokon át annyiszor lángba, vérbe borította s a „háznak“ nyereség helyett annyi megaláztatást, annyi veszteséget hozott, átalkodot- tan utánozni akarja-e még az olasz költő azon har- ezosát, „a ki nem vette észre, hogy halott, szegény ! még mindig hadakozott“ ? — ezt nem tudom, te- nát azt sem tudom, hogy megelégelte-e már a végzet azt a vérözönt, melylyel Magyarország önczéli- asságának, nemzeti szabadságának fája öntözve lett, avagy még több öntözést fog kívánni ? de azt tudom, hogy legyen igy vagy amúgy, nemzetemnek a tanú szerepét a világra kell bíznia s magának a tényező szerepét kell választania, ha élni akar.

„Zörgessetek és megnyittatik nektek“ — mondja az irás.

Legyen szives alispán ur, megyéjének átadni nagyrabecsült kegyes megemlékezéseért őszinte hálás köszönetemet, s fogadja megkülönböztetett tiszteletemet.

Kelt Turinban, 1883. julius 8-án.

Tisztelt alispán urnák

alázatos szolgája Kossuth Lajos, s. k.

Háromszékinegye közigazgatási bizottságának szept. 2-iki ülése.

(Vége)

Mikes György, a megyei építészeti hivatal uj főnökének jelentéséből megemlitendőnek tartjuk, hogy a brassó ojtozi államainak a megyében fekvő része egész hosszúságában kielégítő állapotban van, kivéve a 86—87. kilométer szakaszban az úgynevezett „Rákosi vár“ melletti útrészt, mely nagyon sziklás és meredek lóvén, annak jókarban tartása csakis az elvben jóvá hagyott, de kivitelre nem engedélyezett terv szerint leendő kiépítése után lesz lehetséges. A kavics szállitAs ez óv folytán nagyon lanyhán történt s félő, hogy az nem is lesz befejezhető. A megyei utak jó karban vannak. A legszükségesebb építkezések, kivéve a sepsiszentgyörgy- kovászna • kézdivásárhelyi útvonalon, — folyamatban vannak.

nem értem, hogyan lehet egy nagy ugyan, de istentelen módon zig zug, poros-sáros várost Párishoz hasonlítani, a világ gyöngyéhez.

Ott azonban, ahol Bukarest nem affektál, hanem magát igazi mivoltában láttatja, a központtói távolabb eső piaczok é:, mellékutczákban igen érdekes. Egy darab kelet festői rondaságaival, zsibongó életépei, nemzeti sajátosságaival.

A nagy piacz, melyen az én hotelem is (Dacia) van, a legérdekesebb pontja az én ízlésem szerint a városnak. Itt látom a gyümölcsárusok sátrait, a bering- és száritott-halkereskedőket, itt ordít legjobban a szöllőt, körtét, szilvát áruló oláh, a ki terhét iv-alaku rúdon vállára vetve hordja s az ut- czán a magával hordott sulymórtékkel méri ki ; itt szortyog a laczikonyhások üstje s éhes dorobánezók, hamálok (teherhordók) nagyokat falnak a sertéskaraj , kolbász- vagy lepényből, melyet száz laczi- konyhás árul. Ezen a tájékon minden kereskedő az utczára rakja ki áruit, úgy hogy a boltbejáratok valóságos raktárak, s a vevőnek az utcza közepéről lehet alkudnia minden elképzelhető czikkre.

Bukarestnek oláh temploma (legtöbb kupolás by- zanti stylban) van vagy száz, de mindmegannyi ki- sebbszerü ; itt-ott magaslik ki egy-egy öt kupolájával, de igazán szépet alig láttam.

Holnap kocsin fogom bejárni a várost ; többet fogok látni a keleti Párisból, mint ma, midőn gyalogszerrel barangoltam utozáról utczára.

—У -ó.

Romáromy Andor kir. tanfelügyelő jelentése szerint a megyéből nehány helyről érkeztek be ugyan jelentések az iskolai év megnyitása felől, — mindazáltal szükségesnek látszik a szolgabirók utján felhívni a megye területén levő ö s/. js iskolaszékeket, hogy a tanítás megkezdésére1 vonatkozó jelentéseiket haladéktalanul terjeszszék b . Azon iskolaszékek ellen, melyek a tanítást okt. 10-ig meg nem kezdik, szigorú kényszereszközök fognak alkai- maztatni. Az iparos tanulók iskoláját a sepsi-szent- györgyi városi tanács még nem szervezte, daczára a tanfelügyelőnek e tárgyban küldött felhívására.

A közigazgatási bizottság tehát fel fogja ismételten szólítani a városi tanácsot kötelessége teljesítésére s jelentésének e tárgyban a tanfelügyelőhöz és köz- igazgatási Ihzotttághoz leendő megküldésére. Bejelentette egyszersmind a tanfelügyelő, hogy Kózdi- Vásárhely város az iparos oktatás szervezésére vonatkozólag a bizottságot megalakította és a költség- vetést hozzá beterjesztette.

D r ág о s Elek kir. ügyész jelentésében kiemeli hogy szeptember hó folyamán a megye területén lévő kir bíróságok fogházában le volt tartóztatva 50; ezen számból vizsgálati fogoly 31, elitéit fe- gyencz, rab és fogoly 19. Az 50 letartóztatott egyén közül férti 44, nő 6. Súlyosabb bűneset miatt le volt tartóztatva 13, és pedig gyilkosságért. 9, gyújtogatás miatt 4. A letartóztatottak közül esett a kir. törvényszéki fogházra 32, a sepsi-szenlgyörgyi járásbirósági fogházra 11, a kovásznaira 6 és a nagyajtaira 1. Diuka Daniról a jelentés ismét megemlékezett. Dinkán ugyanis őrülési rohamok törtek ki, s e miatt őt az ügyészség az országos tébolydába való szállítás végett felterjesztette ; intézkedés azonban még eddig nem történt.

A közbiztonsági állapot, úgy a személy, mint a vagyon elleni merényletek mialt, még a megelőző hónapénál is rosszabbnak mondható.

Törvényszéki bonczolás volt 2.

A letárgyalt ügyek közül megemlítjük a következőket :

A z a b о 1 a i tanító к nyomorúságos helyzete, úgy látszik, a közigazgatási bizottság figyelmét nem kerülte el, a mennyiben a tanfe'ügyelő egy részletesebb jelentésben indokolta, hogy a múlt évi államsegély, melynek hiányában a tanítók fizetéseiket nem kaphatták meg, azért nem utalványoztathatott, mive! a zabolai iskolaszék már négy óv óta nem terjesztett be számadást s a megelőző évekről mintegy 180 frt tandíj hátrál ék forog fenn. Daczára azonban e körülménynek, Zabola község költségvetésű a közig, bizottság utján fel fog terjesztetni, hogy a tanítók nyomora megszüntethető legyen. A fennálló számadásos differencziák kiegyenlitése végett a megyei tanfelügyelő személyesen fog Zabolára ki- szállani.

A zabolai tanítók anyagi helyzetén segítendő, az államsegélyből eddig levont 20°/0 és az idei államsegély mielőbbi kiutalására a minisztériumhoz felirat intóztetett és a kir. tanfelügyelő a zabolai iskola ügye megvizsgálására újból kirendeltetett.

A nagy-szebeni kir. postaigazgatóság- n а к uj postahivatalok rendszeresítése iránti meg- keresvénye folytán Kőrispatak, Bükszád, Gidófalva, Altorja, Bíkfalva, Bodola, Köpecz és Nagy-Baozon községekben postahivatal, Baróth és Kovászna községekben pedig távirdahivatal felállítása iránt felirat tétetett és ezekhez a helységek beosztása tárgyában vélemény adatott.

Esztelnekre postahivatal felállítása kérelmeztetett, ámbár a 200 forint jövedelemmel szemben az arra fordítandó kiadás 600 frton felül irányoztatok elő. Ezen postahivatal felállítását a szomszédos községek kulturális érdekei és a gyors közigazgatás tette szükségessé.

К ö к ö s i Endre bizottsági tag interpellácziója folytán, mely szerint — daczára a megye több községe kizárólag földiniveléssel foglalkozó lakosai részére szeptember végéig kieszközölt adófizetési halasztásnak — iutési dijak és végrehajtási költségek szedettek, úgy a kir. adóhivatal, mint az egyes községi adógyüjtők által : az adófelügyelő kijelentette, hogy végrehajtási költséget és iutési dijakat csak ott lehetett szedni, hol valósággal zálogolás történt, és egyesek kérésére kész az ily helytelenül szedett dijakat visszautaitatni.

Az állami és tör vén у hatósági útvonalak r a kihordott kavicshalmok számbavételének ideje folyó október hó 20-ika utánra tűzetett ki és erre a kiküldöttek kineveztettek.

A száraz ajtai uj üt felvételére és nyomjelzósére a mérnök kirendeltetett.

Az aldobolyi vámos hídnak a megye vagy állam általi átvétele tárgyában intézkedni a törvény- hatóság közgyűlése megkerostetett, melynek ha óhajtott sikere nem lesz, miután az adomány-levélben ilyen hidakon a nemesség vámmentes közleked- hetése biztosíttatott, a nemességgel járó azon előjog még nem töröltetett el s mely előjog pedig minden székely nemest egyaránt illet, alispán az illető megyebeli lakósokou törvényellenesen még szedendő vámolásokért, a törvény szigorát lesz hivatva alkalmazni.

В о d о 1 a i В. T. napszámos czigányjai mint cselédek I. ős Il-od osztályú kereseti adóval róvatván meg, В. T. felebbezése folytán a 86 írtban előirt kereseti adó töröltetett.