Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-03 / 80. szám

1*01, hogy a királyt nem lehetett látni. Bármily nagy volt a zaj, a fütyülés* sípolás, a rendőrség nem léphetett közbe, mert a tömeg máskülönben illedelmesen viselte magát. A királyi kocsi gyois ügetésben ment a folyton fütyülő és sivitó, több ezerre menő tömeg között. — Vasárnap, midőn Alfonz király Grévy elnökhöz ment, megújultak a tüntetések. A csőcselék Alfonz kocsiját megtámadta és inzultálta a spanyol királyt. Egy asszony esernyőjével meg akarta döfni ; egy suhanczot, a hi követ akart rá hajítani, elfogtak Az Elysée palota előtt nagy tömeg gyűlt össze, mely folvvást fütyölt és sértő kifejezésekkel illette a királyt.

Nyelvi kérdés Fiúméban. Fiume város legutóbbi közgyűlésén több családapa kérvénye olvastatott fel, melyben az iránt tesznek lépéseket, hogy az ottani gimnáziumban az előadási nyelv kizárólag olasz legyen. A kérvényben el van mondva, hogy az olasz nyelv tanítására csak kevés óra forditta- tik ; hogy a philologiai oktatással megbízott tanárok csaknem teljesen nélkülözik az olasz nyelv is- meretét, s végre ellenzi egy nehány tantárgynak magyar nyelven történő előadását. Thierry Frigyes elnök a fölolvasott kérvényt fölötte fontosnak tartja s azért indítványozza, hogy az a tanügyi bizottságnak adassák ki s hogy ez a tett intézkedésekről a városi képviselő testületnek jelentést tegyen. A közgyűlés elhatározta, hogy e kérdést rendkívüli ülésen fogja megvitatni.

Kossuth Lajos levele.

Kossuth Lajos a következő levelet intézte Maros- Tordamegye alispánjához, mely levél a szept. 28- diki megyei közgyűlésen olvastatott fel:

Különösen tisztelt alispán ur!

Hálás köszönetét mondok Maros-Tordamegye törvényhatósági bizottságának a szives megemlékezésért s részvétes jókivánatért, melyekkel a hontalan magányban vállaltaira nehezedő 80 életév alkalmából megörvendeztetni kegyeskedett.

Tisztelt alispán ur becses levelében, melylyel megyéje nevében e kegyességet tudtomra adni méltóz- tatott, megható vonásokban jelzi, hogy minő nagy idő nemcsak egyes emberre, hanem még nemzetekre nézve is az évek azon hosszú sora, melyet viselek.

80 év ! egy ötödrész híján egy egész század ! így egyszerűen kimondva, valóban nagy idő. Elborzad az ember, ha számba veszi, hogy csak tizenkét ily létráfogat kell a gondolatnak visszalépni a múlt idők lábtóján, s már is a honalkotó Árpád oldalánál találja magát. Hát bizony nagy idő az a nyolczvan év !

Es mégis ez a hosszú létrafogköz, melyből tizenkettő oly rémületes messzeségbe, a népvándorláshoz viszen vissza, ha egyszer átléptük, csak úgy nincs többé, mint a tegnapi nap ; egy röpke pillanat volt, mely elmerült az enyészetben, mint lányka sóhaja a zugó szélben.

Es én tudom, nagyon is tudom, mennyire igaz alispán ur azon megjegyzése, hogy e röpke pillanat szűk körében mennyi kebelrázkódtatás, minő tengernyi szenvedés elfér.

Nekem bus gond által zavart tünékeny örömök mellettt e rázkódtatásokból és szenvedésekből mint embereknek is, keserves bőven kijutott a hosszúra nyúlt életnek azon* atkából is, hogy a lelki szenvedések sebének sajgása a sírig kisér, az örömnek elhervadt virága pedig nemcsak nem hagy maga után szívderítő illatot vigasztalásul az örömtelen aggkornak, de sőt még az öröm emlékezetét is szenvedés kutforrásává teszi elvesztésének kínos érzete. „Nincs nagyobb fájdalom, mint visszaemlékezni a boldog időre a nyomorúságban,“ mondja Dante. Egy czélt vesztett élet késő agg kora nagy nyomorúság, olyan, mint a száradozó fa, mely körül a lehullott levél rohadozva a földön hever.

De alispán ur megemlíti, hogy egy század négyötöd részének lefolyásába a rázkódtatások és szenvelgések mellett, az élettapasztalásnak sok egybe- gyüjtött kincse is elfér. Hiszen igaz, az élettapasztalás elméletileg kincsnek látszik, de ha meghúzzuk az élet számlakönyvének mérlegét, azon eredményre jutunk, hogy az. élettapasztalás nagyon drágán szerzett heverő tőke; drága, mert életbe kerül, s heverő, mert mikorra megszereztük, már hasznát nem vehetjük, s nem is oly nemű szerze meny, melyet örökségül lehetne másokra átbocsá tani; mert az élettapasztalás olyan, mint az úszás, magának kell a vízbe menni, magának kell magát belegyakorolni, a ki meg akarja tanulni. Könyv, hagyomány csak doktrínát adhat, tapasztalást nem!

Hát bizony a keservesen szerzett tapasztalás, melyet a 80. év nyújt, szomorú kárpótlás a rázkódta- tásokért, melyekbe került, s a szenvedésekért, melyek megszerzését kisérték.

De nekem egy jobb kárpótlást juttatott életem végén az irgalomnak istene : hazámfiaiuak pArtkü- lönbség nélküli jóindulatát. Nagyon becses kárpótlás ez, sokat enyhít a keserűségen, mely czéltvesz tett életem visszaemlékezésein elömlik. Becsesnek vallom azt, nem mivel talán arra engedhet következtetni, hogy a fáradt vándor szerény nevének emlékével az történhetik, a mit a költő a virágillatról mond: „mely a rózsát, ha lehull, még egy perczig éli túl.“ Vanitatum vanitas! Oda sorozható azon dolgok közé, melyekről rnegirá a prédikátor, hogy hiába valóságak. Erre soha még csak nem is gondoltam. Nem érdekel. Hanem becset helyezek hazánkfiai szives jóindulatú megemlékezésére azért, mert ha meggondolom, hogy mennyire összeesküdtek az aktualitás viszonyai arra, hogy tehetetlen hontalanságom rideg magányát feledés vegye körül, lehetetlen hazámfiai szives megemlékezésének megújulásához más kulcsot találnom, mint azt, hogy az alaphang, mely közéletem törekvéseinek magát soha meg nem tegadott összhangzatán végigvonul, nem szűnt meg rezegni nemzetem szivhurjain.

E rezgés jövendővel biztató zenéjét hallom Maros- Tordamegye tisztelt közönségének sokat mondó szavaiban is, melyekkel azon kivánatuknak adnak ki fejezést, hogy az emberélet szokottas határán már is messze túl terjedt aggkorom daczára, „engedje megérnem, a mindenható azon boldogságot, mely után szivem titkon sovárog, s melynek oly sokan szeretnének tanúi lenni a hazában.

(Vége következik.)

^ 31« —

llá i*o ni sz é km egy e közigazgatási bizottságának szept. 2-iki ülése.

Iiáromezékmegye rendes havi közigazgatási ülését kedden tartotta Pótsa József főispán elnöklete alatt.

Forró F ere n ez alispán felolvasta a múlt hóról szóló jelentését, melyet a következő kivonatban ismertünk. Mindenek előtt megemlíti, hogy a vi- rilis képviselők névsorának megállapítására összehívott igazoló választmány egy gyűlést tartott, a melyben az adóhivatalok által beküldött kimutatások, valamint a felszólamlások utján megtette határozatát s az illetőkkel való közlés végett a járási szol- gabirákhoz megküldötte, egyúttal felszólítást inté zett a megyén kívül lakó birtokosokhoz, hogy nyilatkozzanak a tagság el vagy el nem fogadása iránt. Ezen felszólítás alapján br. Szentkereszty Györgytől azon válasz érkezett, hogy ő a tagságot elfogadja, Béldi Gergelytől, hogy nem fogadja el.

Össze volt hiva a központi választmány, mely szintén egy gyűlést tartott az országgyűlési képviselő választásra jogosultak névsorának összeállítására; letárgyaltattak a felszólamlások s a határozatok kiadattak.

Folyó hó 2G-án alispán pénztárvizsgálatot tartott, mely alkalommal a pénzek kezelése minden tekintetben rendben találtatott.

Az állami utón, a törvényhatóság nevében elvállalt kavics halmok kihordására szükséges intézkedéseket, alispán megtette; a munka meglehetősen előhaladott ugyan, mindazáltal a mennyiben a kihordott kavicshalmok több helyen hiányosan rakattak s a mennyiben darabos kövek hordattak és azoknak elaprózása mulhatlanul szükséges, alispán intézkedett az illető járási szolgabirákhoz.

Múlt hóban igtatóra érkezett összesen 1048 drb.

Útlevél 15 napos kiadatott 55G ; egy éves fel lett terjesztve a belügyminisztériumhoz 112, a régebben felküldöttekből leérkezett 186 drb.

Tüzeset volt 9 ; többnyire vigyázatlanságból. Két esetnél gyanúsítás fordult elé.

A községeknél még fizetetlen levő tánczvigalmi jövedelmek beszolgáltatására az intézkedés megtétetett. Más egyéb közérdekű ügyek a lefolyt hónapban nem fordultak elé.

Séra Tamás árvaszéki elnök jelentése szerint augusztus hó végén az árvák létszáma volt 9121 személy. Gyarapodás szeptember hóban 23. Összes létszám 9144 személy. Ebből felszabadult nagykorúság által 29 sz., férjhezmenetel áltat 5, halálozás által 3. Összesen 37. Szeptember végén az árvák léi száma volt 9107. Augusztus végén gondnokság alatt volt 245 személy. Ebből felszabadult 1 személy. Szeptember végén a gondnokoltak száma 244.

A liáromszékmegyei összesített gyámpénztárnak augusztus hóra áthozott készpénze volt 1475 frt 37 kr. Ehhez szeptemberben bevétel volt egyes árvák javára 1289 frt 98 kr. gyámpénztári kamatokból G47 frt 87 kr, visszafizetett tőkéből 135 frt, összesen 2072 frt 85 kr, Összes bevétel volt 3548 frt 22 kr. Kiadatott szeptemberben árvák kielégítésére 2115 frt 86 kr. Kölcsönképen 300 frt. Együtt 2415 frt 8G kr, melyeket a bevételből levonva, 1132 frt 36 kr készpénz jött át október hóra, mely összeg az októberben befolyó tőkerészletekkel együtt kikölcsönzésre vár.

Ezen gyámpénztárnak- 1883. évi tiszta nyereményével a tartalék-alap javára 3 drb. 1000 frtos 4%-os aranyjáradék kötvény vásároltatott és a fen- maradott 122 frt 57 kr, takarékpénztárba helyeztetett. Ezzel együtt a tartalék-alapnak van jelenleg

15,000 frtja államkötvényekben és 349 frt 92 krja a háromszéki takarékpénztárban.

Az ügyforgalmat illetőleg a múlt hóról elintézetlen átjött 88 ügyszára. Ehhez szeptemberben érkezett 678. Összesen 766 drb. Ebből szeptemberben elintéztetett 584. Elintézetlen átjött október hóra 182 drb.

Babarczy Ferencz kir. adófelii yelő jelentése szerint a lefolyt szeptember hóban 13,071 frt 73Vs kr tolyt be egyenes adóban, vagyis 6400 frt 89 krral kevesebb, mint a megelőző év hason havában. Hadmentességi díjban befolyt 1572 frt 36 kr, vagyis 411 frt 11 krral több, mint a múlt év hason havában. Az egyenes adónál mutatkozó kedvezőtlen eredmény onnan ered, hogy hatvanhét községben múlt hó végéig a végrehajtás fel volt függesztve, mely felfüggesztés a hadmentességi díjra nem terjedvén ki, az eredmény itt kedvezőbb. Az 1883/4. évi fegyveradó-lajstromok előírás végett a községeknek kiadattak. Házadó-mentesség és fizetési halasztás a múlt hóban nem adatott.

Dr. A utal Mihály megyei főorvos jelentése szerint a megye egészségügyi állapota a lefolyt szeptember hóban teljesen kielégítő volt.

A roncsoló toroklob Kézdi-Vásárhely, Kurtapatak, Málnás, Mikó Újfalu, Dálnok és Altorja községekben szórványosan mutatkozott. A légző és emésztő szervek hurutos bántalmai is csak szórványosan észlelteitek, mindeu veszélyes befolyás nélkül.

A lemondás folytán üresedésbe jött orbai járás- orvosi állomásra főispán ur dr. Boka Dezsőt nevezte ki, a ki állomását már el is foglalta.

A megyei „Ferencz József kórházban“ ápolás alatt volt szeptember hóbau 33 férfi, 9 nő, összesen 42 beteg. Meggyógyult 18, javult 1, gyógyit- hatlan 1. meghalt 2. E hó végén gyógykezelés alatt maradt 13 férfi, 7 nő, összesen 20 beteg.

. Az állategészségügyi állapot szintén kielégítő volt, mivel a hasznos házi állatok között semminemű ragálykór járványosán nem uralkodott. Azonban Szatyorban két drb takonykóros gyanús ló leszuratott és két drb csikó zár alá helyeztetett.

(Vége következik.)

A csángó-ügy.

A csángók volt kormánybiztosa Nagy György, érdekes emlékiratot adott ki az aldunai munkálatokról és a bukovinai magyarok hazatelepitéséről. Az emlékirat részletesen tárgyalja az aldunai réti földeket, réti telepítéseket és ármentesitéseket, az újabb ármentesitést, a telepítési munkálatokat s a bukovinai magyar testvéreink betelepítését, a betelepített bukovinai csángó-magyarok helyzetét s állapotát az uj hazában, végül pedig számadást ad a kezeihez befolyt pénzekről és élelmiszerekről, hogy mindenki meggyőződhessék, mily gondozásban részesültek kormánybiztossága alatt a beköltözött csángók. Az adatokban igen fontos emlékirat több levelet is közöl a csángók betelepítésére vonatkozólag.

Az emlékiratból bővebben ismertetjük aktuális értékénél fogva azt a részletet, mely „A bukovinai magyarok itthon“ czim alatt a hazai viszonyokat tárgyalja.

A partraszállás után — írja Nagy György — mindenik csoportról u. n. törzskönyveket készítettem, melyekbe a jövevények névszerint felvétettek, a nem, kor, vallás és illetőség pontosan bejegyeztettek. Ezen könyvek összeállítása elkerülhetetlenül szükséges volt, mert azok nélkül mozdulni sem lehetett.

A törzskönyvek adatai szerint bejött :

Andrásfalváról 336 család 912 lélekkel, kik közül 151 család 401 lélekkel református, 185 család 511 lélekkel katholikus ;

liadikfalváról 262 család 860 lélekkel, kik közül 2 család 4 lélekkel református, 260 család 856 lélekkel ;

Istensegitsből 353 család 1299 katholikus vallásu lélekkel ;

Fogadj istenből 46 család 158 lélekkel, a kik mindannyian katholikusok j

Józseffalvárói 61 család 231 katholikus vallásu lélekkel ;

Háromszáz helyett tehát 1058 család, 1000 munkás helyeit 3460 lélek !

A mi a beköltözőitek anyagi viszonyait illeti, e tekintetben csakhamar arról győződtem meg, hogy alig néhány család rendelkezik csekély pénzerővel, mig a többieknek ruházatán és ágyneműjén kívül egyebe nincs. Tehát a bukovinai magyarság legszegényebbje özönlött be, a min csodálkozni alig lehet mert hisz a segítő kéz után mindig azok nyújtják ki legelőször karjaikat, a kiknek helyezete a legnyomasztóbb, a kiknek a segedelemre legnagyobb szükségük van. Különösen megnehezítette a helyzetet azon körülmény, hogy a beköltözöttek között a létszámhoz arányitva igen sok a támasz nélküli, gyermekekkel bíró özvegy asszony, a tehetetlen agg s a még keresetképtelen kiskorú, a kik arra szo- rulvák, hogy mások által tartassanak el.

Midőn a megérkezés első napjainak zavara lecsillapult s a családok a barakkokban és kunyhókban elhelyezkedtek, a munkabíró jövevényeknek azonnal kiosztattak a töltésezéshez szükséges szerszámok s beálliItattak a reájuk váró munkába.

Naphosszaut ott dolgoztak a töltéseken és mégis