Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-27 / 78. szám

78. szám.

Sepsi-Szentgyörgy, 1888. Csütörtök, szeptember 27.------------%

S

zerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyörgyön

I Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kiadó hivatal:

иф s

KÖNYVNYOMDÁJA, ^ ;

hová и hirdetések es ) előfizetési pénzek ;

( bérmentesen intézendők.

A hirdetmények és nyiltte- ? rek dija előre fizetendő. í

V®

társadalmi. széjfimlalmi- 1фщегфещ$гЫ

és Ц<щ(шШраЫ (иц.

Xllí. évfolyam.

X™--------------------------%

M

egjelenik ezen lap heten- < kint kétszer : csütörtökön és vasárnap.

ZElőfLizetési ár

helyben házhoz hordva,

: vagy vidékre postán küldve : \

< Egész évre 6 frt — kr. t

Fél évre 3 frt — kr. I

Negyedévre 1 frt 50 kr. t

í Hirdetmények dija: í

3 hasábos petit-sorért, vagy > annak helyéért 6 kr. j Bélyeg-dijért külön 30 kr. ;

I Nyilttér sora 15 kr. j

4*

Előfizetési felhívás „NE M E R E“

tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére.

Eófizetési ár :

Egész évre......................6 frt — kr.

H

áromnegyed évre . . . 4-frt 50 kr.

Félévre................................3 frt — kr.

N

egyed évre............................! frt 50 kr.

E

gy hóra............................—- frt 50 kr.

K

ülföldre egész évre . . 8 frt — kr.

Az előfizetéseket, melyek legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhetők, kérjük mielőbb megtenni, hogy a szétküldésben fennakadás vagy zavar ne történjék. Előfizetési pénzek Bernstein Márk könyvnyomdájába, mint kiadótulajdonoshoz intézendők.

A „Nemere“ kiadóhivatala.

Politikai szemle.

Dél-Szlávia forrongásban van s napról-napra kevesbedik azok száma, kik Ausztria-Magyar- országga! tartanának. A horvátok nyílt lázadásban vannak ellenünk ; Bolgárországban a fejedelmet megfenyegeti az orosz, mivel az menekülni szeretne az orosz generálisok gyámsága alól; Herczegovinában ismét életjelt adnak magukról a „rablók“ ; a dalmaták konfe- rencziáznak, melyen titkos határozatokat hoznak ; Montenegró sohasem volt. jó barátunk. Áz egy Szerbia, azaz helyesebben a szerb fejedelem ég kormány volt mellettünk ; a legutóbbi szerbiai képviselőválasztások azonban Szerbia barátságát is kétségessé tették. A választásokon a szerb kormány határozott vereséget szenvedett ; 34 kormánypárti képviselő ellenében 61 radikális választatott meg A kormány ugyan az alkotmány értelmében még 45 képviselőt nevezhet ki s igy 79 szavazat fölött rendelkezik, de az abszolút többséget igy sem éri el ; a legkisebb többség 87 szavazat, a szerb kormánynak tehát még legalább is 8 szavazatra volna szüksége Vájjon a radikálisok veszik-e át a kormányt ? ha igen, osztrákj magyar-barát politikát fognak-e követni, vagy Ők is az oroszhoz csatlakoznak? — mindez a jövő titka, melyre mindamellett tán a közelebbi napokban már feleletet fogunk kapni.

A h о г V á t lázadás szünőfélben van.

A múlt héten Farkaseváczon volt - lázongás, a hol múlt szerdán délben mintegy hatszáz paraszt gyűlt össze, folyton azt kiabálva: ,,Nem akarunk Magyarország uralma alatt állni !“ A körösi alispán azonnal tisztviselőket küldött a zavargók lecsillapítására, két-két csendőrt és honvédet adva.,,.a tisztviselők mellé, ezek azonban kénytelenek voltak a botokkal, fejszékkel sőt lőfegyverekkel fel fegyverzett tömeg elől visszavonulni. Éjfélután egy órakor Körösről egy hadnagy vezénylete alatt 13 főnyi honvédcsapat érkezett segélyükre. A tömeg a csapatot kődobálással, fejsze Csapásokkal és lövésekkel fogadta mire a csendőrök és honvédek is tüzeltek. 10 paraszt meghalt ; a sebesültek száma ismeretlen A honvédek közül ketten súlyoson megsebesültek.

A Zrinjbeii történetekről az „Agr. Ztg.“ egy szemtanútól a következő tudósítást vette :

Itt egyszerre az a hir támadt, hogy a felkelők, kik állítólag 30 frt foglalót és 3 frt napidijat kaptak, nappal az erdőkben rejtőznek és éjjel meg fogják gyilkolni és ki fogják rabolni mindazokat, a kik az utóbbi választások alkalmával „nagy pénzösszeg fejében“ a „magyarokéra szavaztak. Pivusából e hó lóén azt a hirt hozták, hogy a magyar zászlók már odaérkeztek és éjjel ki fognak tűzetni a Zrinj-templomban.

A népnek megmondták, hogy ennek nincs értelme, mert zászlókat ott, a hol azelőtt nem voltak és le nem tépettek, nem lehet újra kitűzni. À zrinji nép mindazáltal (csupa katho likus) a templom elé gyűlt, hogy megvárja a felkelőket és a zászlókat. A szomszéd falvakból még a görög-keleti lakosságú Voliiijéből is, a nép fegyveresen jött. A dohánytőzsökről letépte a ezimereket és összezúzta azokat. Ezután a tömeg a csendőrségi laktanya elé vonult

és a csendőröktől követelte, hogy Kos brdjani káplánt, a ki a nép elől oda menekült, szolgáltassák ki. Kos égre-föld re esküdözött, hogy ártatlan, de a dühöngök azt kiabálták, hogy „a lelkét és a testét akarják“ és már táma- madásra készültek a laktanya ellen, hanem ekkor a Kosztajniczából rohamlépésben megjött katonaság szuronyszegezve neki ment a tömegnek és ötven zavargót elfogott. A lázongok a magyar zászlót az előtt a tanítónál és a sekrestyésnél keresték, sőt felkutatták érte a templom minden zugát. A zrinji kath. lelkészt, bár ez is a nemzeti párttal szavazott, nem bántot ■ ták. Kos családjának el kellett pár napon át rejtőznie. Brdjanban e hó 16-án, mikor a katonaság már megszállva tartotta Zrinjet, lerombolták a káplán házát, Kakotovics segesz- tini káplán, a kit a nép szintén azzal vádolt, hogy „elárulta a magyaroknak“, annak köszönheti menekülését, hogy nem volt. otthon, mikor a nép kereste. A mozgalom kitörése óta nem látták még.

A zágrábi lapok a lázadás okait kutatják. A „Narodne Noviue“ határozottan állítja, hogy a zavargásokhoz sokban járult hozzá a „Pozor“ pártja, de leginkább az úgynevezett „jogi párt“, vagyis a starcsevicsist.ák, a kik a terrorizálás által a választási kerületeket maguknak meghódítani vélték. E lap továbbá azt is tudja, hogy a magyar felírások és czimerek eltávolítása csak ürügyül szolgált a nevezett párt üzel- ineinek ; „de abban is csalatkoznak ezen urak, — úgymond — ha azt hiszik, hogy Pejache- Á’ics bán bukásával a nemzeti párt is felbomlott, s hogy a jogi pártot erősbiteni fogja.“

A „Pozor“ „A déli szlávok mozgalma“ czi- mü vezérczikkében a magyar lapirodalommal polemizálva, azt állítja, hogy : a mozgalom okát nem kellene Pétervártt, Moszkvában és a vándorló rubelben keresni, hanem Szapáry miniszter és Dávid pénzügyigazgató eljárásában. Ezen bevezetés után a keleti politikára tér át s azon nézetben van, hogy „lia az ottani népek elégedetlenek s ha komolyabb mozA „Nemere" tárczája.

A zsidó népI.

Egyetlen egy nép sincs a föld kerekségén, mely annyi viszontagságon ment volna keresztül, mint a zsidó, mely harmadfélezer év óta néhányszor majdnem egészen kórtatott, hazájából kiüzetett s idegen népek közé a föld minden táján szétszóratott s mindezek daczára, bár nyelvét is régesrég elfeledte, egyedül^ vallása által j egé»z mai napig fenn bírta magát tartani. Azok a népek, melyekkel a zsidó történet első korszakában találkozunk, bár sokkal nagyobbak és hatalmasabbak voltak a zsidóknál, mind letűntek a történelem színpadáról, A kanaáni- táknak, fibszteusoknak, foenikiaiaknak nyoma sincs többé ; a zsidó állam megdöntői,'fAsszyria és Babylon népéből mintegy százezer lélek (a nesztoriánu- sok) tengődik Örményország, Mesopotamia s Persia néhány félreeső falvában ; a szyrekből háromszázezerén maradtak fenn a Libanonban (druzok, ma- roniták és jakobita keresztyének), s kétszáznyolcz- vanezer lélek, a kopt nép képviseli napjainkban a faraók egykor hatalmas nemzetét.

A zsidók a sémi népcsaládhoz tartoznak, melynek ősi fészke az újabb nyomozások szerint az arab félsziget volt. Innen nyomultak a sémiták északi törzsei a Tigris és Eufrates mellékére s a Földközi tenger vidékére. A Tigris és Eufrátes termékeny lapályán kifejlett kultúrát találtak, melyet az ural- altáji népcsaládhoz tartozó akkádolc és szúrnirok alapítottak ; ezt csakhamar eltanulták s tovább fej- lesztették s az asszyr és babyloni nagy birodalmaknak vetették meg alapját, már akkor, midőn az

északnyugot felé vándorló törzsek még mindig no- madizáltak. Ezen nomadizálő törzsek közül egyik/ Héber vagy Izrael törzse Alsó Egyiptomba is elvetődött s a termékeny Gosen földén telepedett meg ; itt több száz évig, a hagyomány szerint négyszáz harmincz esztendeig tartózkodott s annyira elszaporodott — bizonyára más rokon törzsek beolvadása folytán is — hogy az a fáraóknak is feltűnt. Amit a hagyomány mond e szaporodás mérvéről, hogy t. i. 70 lélek telepedett le a Gosen földre s' ezek utódai közt 430 év múlva már 603.550 fegyverfogbató férfi találtatott volna: az nyilván képtelenség; még ha minden ötven évben megkétszereződtek s a 70 lélek alatt 70 család értendő is: még akkor is 430 év múlva csak mintegy 20^ezer fegyverfogható lett volna közöttük.

A Ramesszidák, Egyiptom ez időbeli uralkodói, munkára szorították a Gosen földön is nyilván cealc pásztorkodó sémita törzseket. A nomád népek általában megalázónak tartják a munkát, nem csoda tehát, hogy az izraeliták csakhamar elégedetlenkedni -kezdtek. Az első Ramesszidák erélye féken tudta tartani az elégedetlenkedőket; de Nagy Ramszesz gyenge utódai alatt hanyatlani kezdett Egyiptom, melyet I uj ellenségek is kezdtek háborgatni: a Földközi tengeren kalózkodó árja törzsek, a lykiaiak, pelaszgok, dardanok sat. Ezt felhasználva Izrael népe, felkerekedett s elhagyta Egyptomot. Az őket üldöző Faraó a zsidó hagyomány szerint seregével együtt a Vörös tenger árjaiba veszett.

A zsidók most évtizedeken keresztül kóboroltak az arab sivatagon, majd a termékeny Jordán völgy be Kamumba vetődtek, hol egész a Földközi tengerig terjeszkedve az egyiptomiakkal rokon íiliszteusnk, khetták jebuzeusok, emorreusok s más a khámi I népcsaládhoz tartozó törzsek laktak. A zsidók ;e termékeny vidéken megtelepedtek s véres barczok

után az egész]Kánaánt birtokukba vették. A hódító barczok a kanaániták ellen mintegy ötszáz évig tartottak, mely idő alatt a nomadizálő életmódról is lassanként leszoktak s megismerkedtek a Földközi tenger mellől törzsrokonaiktól a foenikiaiaktól hoz- zájuk is átszivárgóit ; kultúra vívmányaival. Ezen idő volt az, mely nemzeti jellemvonásaikat kifej- leszté s az egyes törzseket szorosabb kapcsolatba hozta egymással elébb a vallás által, majd politikailag is. A tizenkét törzs, melyből a zsidó nemzet keletkezett, a Kr. e. Xlí. század előtt még nagyon laza viszonyban volt egymással ; a hagyomány, a mint az a Birák könyvében fennmaradt, csak egyes törzsek harczairól beszél, melyet azok a kanaani- tákkal folytattak. A filiszteusok mindinkább terjedő hatalma azonban mindjobban kifejlesztő az egyes törzsekben az együvétartozás eszméjét s elébb csak időnként, majd a XII. században a főpapok, mint Héli és Sámuel fensőbbsége alatt állandóan szövetkeztek egymással s végül a Kr. e. 1095 körül királyt választva végkép egyesültek. Ez idő alatt szedték össze a hagyó nányokat s írták össze a vallásos szertartásokat. A királyok mintegy százhúsz éves uralma alatt hatalmának tetőpontját érte el a zsidó nép. A királyok Zsidóország határait messze kiterjeszték ; a szomszéd khámita népeket, mint a jebuzeusokat és filiszteusokat, s a sémita raoabitá- kat, ammonitákat, edomitákat s amalekitákat meghódították és beolvasztották. A zsidó nemzet folyton nőtt és szaporodott. Ez időből két népszámlálás adatai maradtak fenn. Egyik, mely állítólag az Egyiptomból való kijövetel alkalmával történt, de valószínűleg a főpapok uralma idejéből való, 603.550 fegy verfogbató férfiről s 22.000 levitáról ad számot; ennek mintegy 3 millió lélek felel meg. A másik nép számlálás David király parancsára történt; ekkorra a zsidó nemzet megkétszereződött,