Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-20 / 76. szám

76. szám ^——--------------------% S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön ' Demeter-f’éle ház, hová a lap szellemi részét illető' közlemények küldendők. Kiadó hivatal: í еВег-иМс-иг 01 Cci z к KÖNYVNYOMDÁJA, ; hová a hirdetések és : előfizetési pénzek / bérmentesen intézendó'k. < ;____ A hirdetmények és nyiltte- ( rek dija előre fizetendő. %™-----------------------­Sepsi-Szentgyörg}', 1883, Clltörtök, szeptember 20. XIII. évfolyam.- -- ^ Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: < Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. Л külföldi, főleg a franczia lapok behatóan kezdenek a horvát-kérdéssel foglalkozni, s azt általában úgy Ítélik meg, mint egyik jelenségét a foederalizmus felé haladásnak, melyhez a Habsburgok monarchiája mindinkább közeledik s mindenik lap megegyez abban, hogy a magyarság helyzetét a monarchia ily nemű átalakulásában aggodalmasnak találják. Л kik az eseményektől távol esnek, azok­nak mindig meg szokott lenni az a hátrányuk, hogy a részletek, melyek nélkül nagyon sok dolog érthetetlennek látszik, elmosódnak előt­tük. I)e azután megvan az az előnyük, hogy a haladás irányát sokkal tisztábban kivehetik, mint a közel állók. így vagyunk a horvát zavargásokkal is. Mindenütt, a hol lázongani kezdett a nép, megvolt annak a specziális oka, mely más ter­mészetű Zágrábban, ismét más Zagoriában és más a volt báni végvidéken. Egyik helyen politikai jelleget öltött, másikon társadalmit ; Zágrábban a magyar nyelv ellen, Zagoriában az urak és a zsidók ellen, a végvidéken a pol­gári közigazgatás ellen keltek föl. De bár­mennyire különböző is a legközelebb fekvő ok, mely a zavargásokat előidézte : az az egy bizonyos, hogy a horvátországi eseményeket általános szempontból helyesen Ítélte meg a külföldi sajtó. Az a szlávság küzdelme a mo­narchia jelenlegi formája ellen, melynek egyik részében a németek, másik részében a magya­rok viszik a vezérszerepet. A szláv elem nem képes azzal a gondolattal Kibékülni, hogy ám­bár I73!i millióra megy száma a Habsburgok monarchiájában, mégis alárendelt szerepre van kárhoztatva a 107* milliónyi némettel és a 67a milliónyi magyarral szemben. S valóban, ha az egész monarchiáról van szó, alig lehet tagadni a szlávok törekvéseinek jogosultságát. S a fejlődés törvényei kérlelhetlenek. A mo­narchia mostani szervezetében a jövő rnulhat- lanul a szláv elemé, mely azután a maga igé­nyei szerint szervezheti újabb alapon a mo­narchiát. S ez esetben ránk szomorú szerep vár. Égy foederalistikus alapon berendezett „Ausztria“ körülbelől ilyenformán nézne ki : Csehoeszág megnagyobbodva a tótok által la­kott feNjjtöáttjtótfországi megyékkel 10Va mil­lió, N agy-Horvát о rsz ág 47» millió, Galiczia lengyel része 37a millió, Galiczia ruthén része s az észak-magyarországi megyék 3V2 millió, Szerémség, Bácska, Bánság 2 miliő, Ausztria német tartományai 47a millió, s Erdély s a kelet- és dél-magyarországi oláh részek 3 mil­lió lakossal ; maradna Magyarország mintegy 67* millió lakossal. De a fejlődés ez irányban ma még csak csirájában van meg. Azt ma még meg lehet gátolni.. Magyarországban minden más elem nagy kisebbségben van mellettünk. Magyaror­szág teljes függetlensége, az az egyedüli mód, mely útját vágja a Habsburgok monarchiájában megindult fejlődésnek. A lázongásokról a legújabb hírek a következők : A zagorjai fölkelés teljesen el van nyomva. A varasdi börtön annyira telve van, hogy 60 vizsgálati foglyot egy időre a lepoglavai or­szágos fegyházba kellett szállítani. A zágrábi zavargások részesei közül negyvenhármat a törvényszéknek adtak át; ezek a pör lefoly- táig vizsgálati fogságban maradnak. A Száva mellékén azonban folyton terjed a lázadás. Mecsencsaniba a kerületi hatóság Lu- kacsevics tisztviselőt rendelte ki a zavargások lecsilapitása végett A kiküldött a fölkelőket fejszékkel, fütykösökkel, handsárral és pisz­tolynál föl fegyverkezve találta a község háza előtt.. Hallgatni nem akartak rá, sőt egyenesen neki mentek, úgy hogy Lazics hely. bíró laká­sára kellett menekülnie. A tömeg azon hitben, hogy Lukacsevics és a zsandárok a magyar zászlót akarják fölhúzni, körülvette házat s már-már bekövetkezik a támadás, mikor Kla- darics elöljáró a dühöngő nép közé lépett, a horvát trikolort fölmutatta s kijelentette, hogy neki nincsen másféle zászlója. De a tömeg azért még mindig követelte a magyar lobogók ki­adását. Elöljárónak esküt kellett letenni, hogy magyar zászlója nincsen. Erre a községházára mentek. A parasztok akkor már odakisérték Umeticsből is a lelkészt s ezt az elöljárókkal és a kerületi kiküldöttel együtt bezárták a községi fogházba. — Délután 3 órakor három zsandár érkezett Kosztajniczából s Lázics kertjén akartak átlo- pózni, hogy az e községben levő zsandárokat ki­szabadítsák. Fölfedeztek őket s több mint 500 ember rohant rájuk. A zsandárok lövöldözni kezdettek, de elvégre sem maradt számukra más menedék, mint a futás. A parasztok Kre- sevo faluig a hegyekbe kergették őket. A vad üldözés egy óra hosszat tartott. Azalatt a La­zics házában fogva levő községi zsandárok megtudták, mi történik társaikkal. Azonnal el­hagyták a házat s az utczai csőcseléken át­vágták magukat. Este Kosztajnicából négy vagyonos polgár ment át Mencsencsauiba s az napra sikerült is rendet csinálniok. A mecsencsaniak azt adták fölkelésük oká­ul, hogy az adó miatti zaklatás elviselhetleu, meg hogy magyar nyelvet és zászlót kénysze­rítenek rájuk ; a nép — mondják — hű a királyhoz és a hazához, de a magyar uralom nem kell nekik. Kosztajnicában egy elfogottnál na­gyobb pénzösszeget találtak, melynek eredetére nézve megtagadott minden felvilágosítást. Az 1882. évi zárszámadás, mint a „Nemzet“ je­lenti. teljes 1) millióval kisebb detiezitet mutat, mint a menny i abudgetben elő volt irányozva. A budget szerint ugyanis 55 millió frt lett volna ez évi hi­ány, a valóságos hiány azonban (csuk ? !) 46 millió. Tudvalevő dolog, hogy az 1881. évi zárszámadás 7U millió deficzittel végződött. A „Nemere" tárczája. Arany ismeretlen költeményei. Az „Egyetértés“ vasárnapi számában egy 1848- iki ponyvairodalmi terméket ismertet dr. Kerék­gyártó Elek, melynek czime : „A lelkes jászok és kunok elindulása 1848.“ (Nyom. Debreczenben Te- legdi Lajosnál.) Az egész müvecske négy levélből ) áll s négy költeményt foglal magában, melyek kő- | zül kettőt A. J., kétségkívül Arany János 1 irta. — Midőn e két költeményt közöljük, egyszer­smind felhívjuk olvasóink figyelmét a régebbi pony­vairodalmi termékekre, melyek épp azért, mert senki sem tartotta valami nagy becsben, napról- napra ritkábbakká válnak s nem egynek közülök, még a közelebbi időkből is — miként az említett müvecskének is — irodalmi в könyvészeti értéke van. A Székely Nemzeti Muzeum az ily liányt- vetett könyvecskéket nagy köszönettel fogja venni. Arany két költeménye itt következik : I. életiïnk eg'sr l^alámnlr. „Muzsika szól : dörög a menny, Bömböl a szél nagy keményen, Zimankó gyűl a hazára : Egy életünk egy halálunk : A veezólylyel szembe szál lünk ! OsszerÖffent rácz, csel), német, Hogy felfalja ezt a népet, Ezt a népet, a kit itten Ezer éve tart a/, isten. Egy életünk, egy halálunk: A bitanggal szembe szültünk. Ezor éve, nem ma — holnap, Türjük itt, csak úgy lakónak, Es ehol, még feiiilfordul! Ki a házból ... a pitvarból ! Egy életünk, egy halálunk : Jaj nekik, ha mi kiállunk! Itt élodött, hi zott rajtunk, Mellé ült, ha kitálaltunk, Zsírunk ette, vérünk szopta, Hogy testvérünk, azt hazudta. Egy életünk, egy halálunk : A czudarral szembe szál lünk ! ()s apánk jól földhöz verte, De azt, látom, elfeledte; Most megint feltörte ingét, De mi vágjuk földhöz mindég. Egy életünk, egy halálunk : Jaj nekik, lia síkra szállunk ! Azt mondják: nincs magyar haza, Holló! de nem addig van a’; Nem lesz magyar, az meglehet : De titeket még eltemet. Egy életünk egy halálunk, Szép hazánkért kardra hányunk. II. legszebb ■virág'. „Szép virág a rózsa, hát még a bimbója! Mert az ég harmatja mindennap mosdatja; Szép virág a, szűz lány innepnapra kelve : De legszebb virág a haza szent szerelme. Nem terem a kertbe’, a fekete földbül, Sem a virágágyból soha ki nem zöldül : Csak terem az épen az ember szivében, Az ember szivének legislegmélyében. A gyökere pedig vértől nedvesedik, 11a lankadni kezd is, vérrel öntözgetik : Öntözzük, locsoljuk ezt a szép virágot! Ez gyümölcsöz nekünk édes szabadságot.“ Csevegjünk. — Karczolat. — Csevegjünk ! . . De ugyan miről ? . . Hiszen a kedélyek ma már annyira le vannak hangolva, mint ama hárfa kopott húrjai, melyet mint szent Dávidtól hátrainaradt ereklyét őriznek az örök vá­rosiján. A komoly arc/.ok egész özönét találod az utczán lesütött fővel tovahaladni, s az „adjon Is­ten !“-t is csak robotból mondjuk egymásnak. Bizony, nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy milyen gyenge volt az idén az isten áldása. A bú­za „kupori“ szemű és mégis méregdrága; a rozs keveset „ereszt“ s az is gyenge ; a törökbuza, az épen semmi s a mi van is, csak annyinak ha elég. hogy jövőre a nevét el ne feledjük. S mindezekre ráadásul még a horvát atyafiak „makranczoskodása !“ Csoda-e hát, ha arczunk komoly s hangunk elné­mult, mint a nem tudom hovávaló harang V Ugyan kinek volna kedve ilyenkor mulatni, ví­gan lenni ? ! Hanem mindezeknek daczára van nekem — az­az engedelmet kérek ! -— édes mindnyájuknak egy páratlan vig kedélylyel megáldott ismerősünk, ha­lálunk, sőt mindennapi vendégünk, kinek kedvét, sem a rósz időjárás, sem a horvát lázadás el nem

Next

/
Thumbnails
Contents