Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-20 / 76. szám

— 302 —

A horvát zavargások eredetéről és jelentőségéről az „Egyetértéssel a következő tudósítást köz ük, mely lényegesen hozzájárul ama homály eloszlatásához, mely a kormánykörökön kívül álló legavatottabb politikusokat is folyton zavarta, a mint ez például Somssich Pál nyílt levelében is kifejezést talált. E fentartással közfött tudósitás szerint a horvát zendülés semmi egyéb, mint egy Oroszország részéről gondosan megásott és megtöltött akna időelőtti <t. i. az akna készítőjére nézve ilyen) felrobbanása. A gyújtó kanócz Becsből Budapestre, innen Dávid pénzügyi főnök kezeibe adatott s megtette szolgálatát. A Balkán-félsziget ujjáalakitási menetében két hatalom versenyez a döntő befolyásért: az

egyik Ausztria-Magyarország, a másik Oroszország. Az utóbbi úgy Bukarestben, mint Belgrádiján. Szófiában és Csettinyében már kezében is tartotta a szálakat és azon iparkodott, hogy Horvátországot megnyerje terveinek, a mi annál könyebbnek látszott, minthogy Horvátország népe a valóbau rossz adminisztráczió következtében elégedetlen volt. Star- csevics Dávid é.s társai ezen a nyomon haladva dolgoztak Oroszország javára s a siker biztosnak látszott, ha meggondoljuk, hogy Bjsznia és Herozego- vina is egy töltött akna, mely Ausztria ellen föllázadni mindig készen áll. E veszedelmes játékról Bécsben idejekorán értesültek s mindent elkövettek, hogy a Belgrádban, Bukarestben, Szobában, Gse- tinjében és Zágrábban szőtt hálót széttépjék, a mi Belgrádban és Bukarestben sikerült is, annyira, hogy ma Szerbia és Románia királya egy-egy közös hadseregbeli ezred tulajdonosa. Oroszország igy már csak főképen Zágrábra, Csetinjére és Bosznia-Herczegovinára támaszkodott, kivált az utóbbi háromra, a hol az aknának ez őszszel való fölrobbantása tervbe vétetett. By körülmények közt Ausztria-Magyarország részéről az volt a föladat : valamely elfogadható ürügy alatt a déli részekre tetemes hadsereget vetni s a legintimebb körben folytatott tanácskozás, melyben Tisza miniszterelnök is részt vett, abban állapodott meg, hogy az ürügy legjobban úgy található, ha Zágrábban zavargások provokáltatnak, melyeket az aláásott vidék a kitörésre szolgáló jelnek vehet s szintén zavargáshoz kezd. A tanácskozáson felraeuilt a volt bán, Pejacsevich gróf sorsa is, mert előre látható volt, hogy buknia kell ; de a végeredmény az lett, hogy sokkal nagyobb érdeket látott a tanács- kozmány Oroszország terveinek megzavarásában, mint a bán személyében, ezt tehát feláldozta. A zavargás provokálása könnyű volt, tekintettel arra, hogy Horvátországban minden ellen, a mi magyar, ingerültség uralkodott s Tisza miniszterelnök volt az, a ki megjegyezte, hogy egyetlenegy magyar felirat vagy czimer kifüggesztése elégséges arra, hogy zavargások kitörjenek. így történt az, hogy a magyar feliratú táblák kifüggesztése elrendeltetett. Erezhető volt, hogy minden politikus végelemzésben annál a kérdésnél állapodott meg: miféle aktuális

veszi, hanem inkább növeli és bőbeszédűségének anyagot, tápot nyújt.

Ezen ismerősünk nagyon szívesen látott vendég mindenütt, tárt karokkal várja úgy a. pór, mint a magas úri kör, a hol a szóvivő mindig ő, mivel hatáskörébe tartozik az állampolitika, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, pénzügy, stb. stb ; ügyeinken kívül a divat, háztartás, összeházasítás, választás stb. ügyek és ügyeknek nevezhető körülményeinknek mikénti vezetéséről szóló ítéletek továbbítása és nagyobbitása , — szóval, ő a társadalmi élet különböző köreinek tudósítója, élő teleg- rammja.

Biztos tudomással bir mindazokról, a mik a komám asszony házában történnek, s nemcsak a megtörténtekről értesít, hanem azok indító okait a maguk valóságukban terjeszti elődbe.

hívatlanul, de azért mindig éppen a kellő időben toppan be hozzád ; hanem te azért nem is haragszol, sőt az első helyre ülteted s igyekezel mindenben kedvét tölteni, a miért ő nagyon is há ládatos, mert a mig jóizü ozsonnádat csakugyan hatalmasan élvezi és a komámasszonynál történt eseményeket híven elmeséli, — azon gondolkozik, hogy a feldicsért (értsd az ellenkezőt) komámasz- szouynal miképen adja elő a nálad hallottakat és látottakat, s bizony előre gondolhatod, hogy neked sem fog igazságosabb mértékkel mérni, mint a te jó ismerősödnek.

Nemkülönben biztos lehetsz abban is, hogy ha egyszer hajlékodban megfordult : oda annak csendes nyugodalma ; mert vagy tégedet árul be ked- 'es nőd előtt, hogy ennek vagy annak a leánynak szeme köze néztél, nyájasan beszélgettél vele vagy a te szivedbe ülteti be a féltékenység soha nem

érdek vihette a kormányt arra, hogy egyszerre, a kiegyezés utáni tizenötödik évében, magyar feÜra tokát alkalmaztasson У A fentebbiek erre felvilágosítást adnak.

Hartha Miklós kolozsvári orsz. gyűl. képviseld beszámoló beszéde.

Tisztelt polgártársak !

Két éve múlt, hogy e helyen vallást tettem önök előtt politikai hitemről. Két óv múltán itt állok megint és bármennyit fontolgassam a helyzetet és a körülményeket, mást nem mondhatok, mint mit akkor mondottam. Akkor hirdettem Magyarország függetlenségét, mint legfőbb politikai őzéit és magyaráztam, hogy ahoz jogunk van s hogy arról lemondanunk nem szabad. E bitem két évi tapasztalatom által a tűzhely körű még újabb erőslégeket nyert, s én nem azért jöttem e helyre, hogy elősoroljam az országgyűlésnek két évi törvényhozási tényeit, melyek amúgy is csak az egyik napról a másik napra való megélhetés aprólékos kisér leteiben nyilvánultak, s melyeknek fölsorolásától különben is fölment engem választóim műveltségi színvonala s közügyek iránti éi’deklődése : hanem itt állok, hogy újabban rámutassak azon örökké sajgó sebre, melyet a közjogi kiegyezés hazánk államiságán ejtett s fölhívjam önöket, hogy a függetlenségi párt sorait támogassák abban az alkotmányos harezban, melyet e tátongó seb begyógyitása végett folytat.

E harcztiak nem szabad szünetelni, mig nagy czéljainkat el nem érjük. Folytatnunk kell azt minden vonalon, a községben, a vármegyében, a városokon, ember ember ellen, párt párt ellen, szivünknek egész melegével, agyunknak minden bölcsességével. Meg kell vívnunk az érvek tusáját a társas körökben, a műhely pihenő óráiban, a fórumon, jó barátok és ellenfelek között — mindig lankadatlan erővel és állandó hittel a biztos sikerben. Lemondani e küzdelemről annyi, mint lemondani önmagunkról ; annyi, mint azt állítani egy évezred viszontagságos történetéről, hogy azt nem az ősök kardja metszette bele az emberiség országutjainak irányjelzőibe, hanem a regekóltők élénk képzelődése formálta dajkamesévó.

Századok óta az a kérdés, hogy akarunk-e önálló állam lenni; akarjuk-e, hogy Kárpát bérczei magyar hazát vegyenek körül ; akarjuk-e, hogy e magyar haza önálló test legyen, mely minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit; akarjuk-e politikai háztartásunkat saját érdekeink szerint rendezni be ; akarjuk-e, hogy annyit költ- sünk, a mennyire szükségünk van ; hogy saját hadseregünkkel védelmezzük magunkat — szóval, hogy függetlenek legyünk ?

E kérdést az 1867. és az 1877-ki törvényhozás rosszul oldotta meg. Megelégedett Magyarország részére bizonyos helyhatósági jogokkal; egy parlamenttel, melynek hatásköréből ki van véve a legfőbb állandó fnnctió, a véderő ügye ; egy minisztériummal, mely, miként legújabban a borvát-kérdés bebizonyította, a legelhatározpbb pillanatókbau nem kormányozhat öntudatos {’elsőbbséggel, hanem ügynökösködik Bécs és Budapest között, szánalmasan kapkodva azon mesterkélt érvek után, melyekkel i visszás helyzetét kimenthetni véli. A függetlenségi ' párt, melynek az önök bizalmából és saját krédóm ! után én is tagja vagyok, soha sem .elégedett meg i

alvó kígyóját: hogy a te életed párja, kinek hűségében bíztál, udvarlót tart, a kivel titkos levelezésben áll stb.

Mindezt oly barátságosan, oly hiven adja elő, hogy ahhoz a kétkedés és a roszakarat hozzá nem ferhet, sőt a mi több: ha te az ellenkezőről győződül is meg, — úgy kimenti magát, hogy rá megharagudni nem tudsz, sőt továbbra is ép oly kedély barátod lesz, mint volt.

Tudja, hogy N. kisasszonynak P. urfi. udvarol s maholnap egymáséi is lesznek ; a mit — úgy mellesleg legyen mondva — neki köszönhetnek.

Tudja, hogy X. asszonyság válik férjétől V. urfi miatt, a minek — köztünk maradjon — újból ő az oka.

Szóval, nincs olyan titok, a mit ő meg nem tud és a mit a titok leple alatt újból tovább nem ad, s mindig úgy, fiogy az nem ő tőle indult.

Ez a mindent tudó, mindent látó és mindenütt jelenlevő ismerősünk, barátunk és mindig igen szívesen látott vendégünk, kinek kedvét semminemű szerencsétlenség el nem rontja, sőt bőbeszédűségének anyagot nyújt, — mindig közöttünk van, figyel reánk s amint valamit észrevesz, az már nem titok; harmadnapra ha nem is kétszer akkora, de tizszer nagyobb kiadásban különbnél különb keret ben a titoknak vélt dolgot meghallod.

*

A mit elcsevegtem, találós mese. Eltaláltad e kedves olvasóm ? Nem ? Az csoda, mert eme jó ismerősünk s vig kedélyű barátunk becses neve : a j) 1 e t у к а !

a + b.

a nagy történeti, államhatalmi és nemzet-ethikai kérdésnek ezen idétlen megoldásával. E párt megemlékezett.; arról, hogy hazánk függetlensége, me lyért a Bocskai hajdúi, a Rákóczy kuruezai és a Kossuth honvédéi drága vérüket ontották, nem üres ábránd, hanem az élni akarás logikai kényszerűsége, a nemzeti megváltásnak egyetlen eszméje. Az 186'7-diki kiegyezés ezen megváltó eszmét betemette egy pai agrafas-özön hantjai alá. Minő kishitűség! Azt hitték, hógy a mi férfiak vérével s az azszo- uyok könyhullatásával van leírva, azt el lehet törülni tintávul !

Hát nem törülték el. Itt vannak önök, hogy bizonyságot legyenek róla ; itt vagyok én is, hogy hirdessem az igét, nem ismerve más életezólt, nem teljesítve más feladatot, mint küzdeni e szent eszme papjaként — még halálom után is küzdeni érte azzal a parányi emlékezettel, mely életemből talán fen marad. Ha hát azt kérdezi valaki, hogy mit cselekedett a. függetlenségi párt a lefolyt két év alatt У annak ón azt felelem, hogy küzdött az önállóságért, mint az erkölcsi és fizikai világrend legtöbb javáért. Ha leszavaztatok az egyik vonalon, fölvette a harezot a másik vonalon s pártunk tagjai mindig újra kezdték a küzdelmet, miként Kaul- baeli hunjai, kiknek lelke felszállt a csatatér gőzével, s tovább küzdött a menyországban is.

Azt mondják, gyengék vagyunk, azt mondják, ki- vihetetleut. akarunk. íme a jehzavak, melyekkel egyelőre meghódították az ország többségét. De hát magyarázzák ki már egyszer magukat, mert a dolog úgy hozza magával, hogy ha mi vérrel és pénzzel tartunk egy hadsereget, mely nem a miénk s mely rajtunk kivid eső befolyásoknak áll szolgálatában: akkor mi rendszeresen gyengítjük magunkat. Hí továbbá gazdasági berendezésünk olyan visszás, hogy két különböző gazdasági rendszerrel bíró államot egy és ugyanazon törvények nyűgével egy és ugyanazon váinaorompó Brokrustes-ágyába szorítottak, s ez által hazánkat az osztrák ipar tributáriusávs tették és megnyitották vagyoni életünk minden véredén)ét. mely előbb-utóbb kimerülésre vezet : akkor ismétlem, magyarázzák ki magukat, lmgy ezen folytonosan gyengítő műtétek miként ve/.etbethetnek erősbödésre? Valóban csodálatos! Azt mondják, gyengék vagyunk arra, lmgy a magunk emberségéből megéljünk, s arra szerintük elég erősek vagyunk, hogy egy másik állam is élőd- jék rajtunk.

El hát a leplet e hitvány jelszórul, mely olyan, mint a foszforméreg fénye : csak addig hat, a inig homályban lehet. Gyújtsunk világot ! Kérdezzük meg a túlsó tábortól, hogy miért vagyunk mi gyengébbek, mint Dánia, Belgium, Hollandia, Schweif/., Görögország, Románia, Szerbia és a többi apró államok ?

A nemzetiségek miatt, — mondják nehézkes bölcselkedéssel. Jelszó ez is, mint a többi s talán hitványabb valamennyinél. Hát támogat minket Ausztria a nemzetiségekkel szemben ? A múlt század végén föllázadtak az erdélyi oláhok : a har- minczas években megindult az illír mozgalom ; 48-bau az ország minden sarkát ránk gyújtották. Hát kérdezzék meg a történelmet, hogy kicsoda volt a lázitó, a ki honfitársaink kezébe égő üszköt adott ? Nem felelek rá, de oda mutattam, mint a múlt egyik hagyományára.

S ha akkor igy támogattak Bécsben, miként támogatnak most У Azt mondták, hogy a nemzetiségek megfékezése miatt kell közjogi állásunkból bizonyos részeket feladni. Ám nézzen kiki körül, — hová vezetett ez a biztatás? Soha sem vert nagyobb hullámokat a nemzetiségi agitáczió, mint a kiegyezés óta; a mit a szászok, oláhok, szerbek, tótok tesznek, attól a lázadá ig ciak egy lépés van. A horvátok már ezt a lépést is megtették.

Érdemes volna tüzetesen megvizsgálni a nemzetiségi áramlat okait, mert tény, hógy idegen ajkú honfitársaink ugyanazon jólétben és ugyanazon ter- liekben részesülnek, mint mi magyarok. Honnan van tehát, hogy az elnyomatás német korszakában jobban érezték magukat, mint most, midőn az emberi szabadságoknak teljes élvezetében vannak? Mert itt nem az az eset van, a mi a világ minden opposi- tiojánál lenni szokott, hogy a lakosság egy része nincsen megelégedve a komárnyzás tényei vei, hanem itt egy része a lakosságnak saját hazája ellen enni áruló kezet. Mondom, érdemes volna tüzetesen megvizsgálni a kérdést, de fölvett tárgyamról nem kívánok eltérni s igy be kell érnem annak konsüu Búsával, hogy ezen indokhoz a kulcsot a népek lélektani élete szolgáltatja. Egy teljesen hamis politikai helyzet igazolására föltalálták a jelszót, hogy gyengék vagyunk, s ezt aztán úgy hirdették, mint az opportunitás bölcsességét. Ezen jelszó hatása alett ló év óta nem teszünk egyebet, mint folytonosan hátrálunk. Pedig egy nemzet ereje az ő történelme, kultúrája, hadserge és népesedzse mellett első sorban nemzeti öntudatában áll. Mert emberre és nemzetre nézve nincsen nagyobb gyengesége, mint kiölni belőle az önmaga iránt való bitet. Nos, a nemzetiségek látják ezen állandó hátrálást, hallják a folytonos érvelést gyengeségünk mellett, s ösztönszerüleg érezvén azt, hogy minden nenjzet gyenge, mihetyt annak vallja és hirdeti magát, fólehasználják e kedvezőnek látszó jiillanatot. Részemről sajnálom, de épen nem csodál közém, ha ezen