Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-13 / 74. szám

— 294 — ségben -sorra leszaggatta a hivatalos czimere- ket, azután pedig nekiment és rutul össze-vissza rongálta mindazok vagyonát, kik az utolsó vá­lasztásoknál magyarbarát képviselőkre sza­vaztak Zsidóellenes mozgalmak hire újabban Mohácsról, Mágocsról, Sárkereszturról és He­vesről érkezett. Mohácson múlt vasárnap a földművesek és munkások nagy csoportban járkáltak az ut- czákon, énekelve a „zikczeni, zakczeni“ nótát s több helyen beverték a zsidók ablakait. Állí­tólag egy ablakból kilőttek a zavargókra ; a lövés azonban nem talált, s a tömeg minden nagyobb botrány elkövetése nélkül szétoszlott. — Mágocson több zsidót megtámadtak az ut- czán s elpáholták ; vasárnap este a korcsmá­ból hazamenő fiatalság a zsidó házak ablakait beverte. A zavargást egy ottani zsidó földesur visszaadhatlau mondása okozta. Sár kereszt uro n (Fehérm.) e hó 4-én este Wollner József regale-bérlő korcsmájában több földmives mulatott, s midőn már többet ittak kelleténél, a korcsmárosnak mindenét ösz- szetörték. Nagy Kálmán sárbogárdi szolgabiró 12 pandúrral megjelent a helyszínén és Sár- keresztur jegyzőjével és birajával egyesülten sikerült a zavargást csirájában elfolytauia. Há­rom izgató elfogatott. Hevesen pénteken reggel a középületeken és magánházakon „Üssed a zsidót!“ — fel­iratok voltak olvashatók. A hatóság rögtön intézkedett eltávolításuk felől. A g a 1 i c z i a i lengyelek és ruthé- nek közti örökös viszálkodás a Szobjeszki- ünnepélyből újabb tápot meritett. A ruthének az ünnepélyen nem jelentek meg, a miért a lembergi lengyel lapok részéről heves támadás­ban részesülnek. A Francziaország és China közti vi­szony ismét javulni kezd, úgy hogy bizonyos­nak veszik a békés kiegyezést. Cseng marquis chinai nagykövet pénteken délután hosszasan értekezett Challemel-Lacour külügyminiszterrel. Ê barátságos jellegű értekezés folyamában Cseng marquis közölte amaz egyezmény alapelveit, melyet China Tonking és Anam ügyében Fran- cziaországgal megkötni hajlandó volna. Ez alap­elvek, melyeket a franczia külügyér az Állam­ban előállt uj helyzetre való tekintettel meg­fontolandónak talált, a következők: 1. China Anam fölötti suverainitásának kérdése egy tisz­teleti jog később meghatározandó formájában nyerjen elintézést; 2. a határok oly módon rendeztessenek, mely esetleg bizonyos ponto­kon neutrális zóna felállítását is lehetővé teszi. ről, aki a héten itt vendégszerepelt volna a nép­színházban, ha a politika — — Képzeljék csak ! Deszkasev ur este már benn ül öltözőjében és nyugodtan festette arczát, hogy csinos Jean Greni- cheux legyen a „Kornevilli harangok“-ban, midőn egyszer csak belép Evva Lajos igazgató s igy szól : — Kedves Grenicheux, ön ma nem fog énekelni. — Miért ? — kérdezi ez meghökkenve. — Mert ön — e 1 г e к e d t. — De én nem rekedtem el ! — dörgé ez vissza. — De önnek el kell rekednie, mert a — rendőrség attól tart, hogy az ön Grenicheux-je ellen horvátellenes tüntetés fog történni, és betiltotta az ön fellépését. — De hiszen az én Jeanora nem politizál, csupa ártatlan keringőket énekel. Hiába ! — inondá Evva — Ön a zágrábi nemzeti színház tagja, és a rendőrség azt hiszi, hogy a horvátokat okvetlen megdemonstrálja. л ón nem vagyok horvát, én szerb szülék­től származott magyar ember vagyok ! — monda busán Deszkasev—Grenicheux, a kinek azonban mégis rekedtnek kellett lennie és letörülnie ar­czárói a festéket. Ki hitte volna, hogy a horvát csőcselék ordito- zásától szegény Deszkasev fog megrekedni ! * Még egyet ! I ál may Ilkából hir szerint báróné lesz. Л népszínház tehát roszul felel meg hivatásának. A népnek van építve és tagjai mind fölfelé gra- vitáinak. Tehát nem a népnek játszanak ! Már két primadonnája fogja viselni a bárói ko­ronát. Viseljék egészséggel és — sokáig ! Г.— 1.— Az írek ismét kezdenek magukról be­széltetni. Folyó hó 7-éu volt Uj-Yorkban a dynamit-pártiak gyűlése, melyen mintegy két­százan voltak jelen. A gyűlésen O'Donovan Rossa beszédet tartott, melyben többek közt azt monda, hogy az amerikai nép egy könyet sem ejtene, ha egész Angliát elnyelné a ten­ger. Az egyetlen mód Angliát engedékenységre bírni, a megfélemlités. A dinamit ott fogja ta­lálni Angolor zágot, a hol nem is várja. A horvát pártok a horvát-kérdésben. A horvát nemzeti párt szeptember 6-iki érte­kezlete a következő két poutban formulázta hatá­rozatát : 1. A tartománygyülési nemzeti párt 1883. szept. G-iki értekezletén egybegyült tagjai ezennel kijelen­tik, hogy a magyar-horvát kormány a királyi biz­tos kineveztetóse által legfőbb pontjaiban megsér­tette a Horvát-, Szlavón- és Dalmátorazágok alkot­mányát, mely a Magyarország és a horvát-szlavon- dalmát királyság közt fennálló kétoldalú szerződé­sen alapszik. Kijelentik továbbá, hogy ők határo­zottan és megrendithetlenül az alkotmány és tör­vény alapján állanak és minden erejükből oda fog­nak törekedni, hogy az alkotmányos állapotok is­mét visszatérjenek és a Magyarország és a liorvát- dalmát-szlavon királyság közt már előbb fennállott difíerencziák a haza érdekében törvényes utou csak akkor oldassanak meg, ha az alkotmányos állapo­tok a horvát, dalmát és szlavón királyságban is­mét visszaállottak. 2. A magyar-horvát közös országgyűlésen lévő küldöttektől elvárjuk, hogy a nemzeti párt nyilat­kozata értelmében a közös országgyűlésen szolidá­risán fognak eljárni. A Starcsevics-párt a legtöbb horvát városban a következő köriratot osztotta ki : „Miután ő felsége, királyunk egy osztrák tábor­noknak, hadparacsnokunknak maghatalmazást adott a magyar és horvát feliratú czimerek újból való kifüggesztésére, megnyugvással fogadjuk ezt. De hogy kedves testvéreink a magyarok lássák, mily szolgá­latot teljesítettek nekünk, köszönetünket akarjuk ki­fejezni, és pedig következő módon : 1. A mint a magyar feliratú czimerek visszaállíttatnak helyökre, és az utolsó czimer is ki lesz függesztve, jel ada­tik, hogy az összes boltok bezárassanak, és mind­járt utána fekete zászlók függesztessenek ki min­den házra. E gyászünnepély három napig tart éa minden házi urnák kezeskednie kell, hogy házában rend és nyugalom lesz. 2. Harmadik napon korán reggel a fekete zászlók beveendők, és mindjárt utá­na fekete-sárga zászlók tüzendők ki; amint ez meg­történik, a közönség ünnepi ruhában kilép a há­zakból, misére megy, minden templomban mise lesz, azután a magyar-horvát czimerek mellé uj czimerek függesztetnek, felírás nélkül, csupán osz­trák kétfejű sassal ellátva. A közönség hajadon fő­vel, tömegesen fog résztvenni. A rendért mindegyik felelős. A kétfejű sas kifüggesztése alatt a közön­ségnek fel kell kiáltania: „Tartsa isten császárun­kat, 1. Ferencz Józsefet !“ . A függetlenségi párt és a horvát kérdés. I. Értekezlet. Az országos függetlenségi párt a legutóbb föl­merült liorvát-kérdés megbeszélése és a párt részé­ről e kérdésben határozat hozatala végett múlt csütörtökön és pénteken értekezletet tartott, melyen a pártból mintegy 35 tag jelent meg. Mocsárg Lajos elnök megnyitván az értekezletet, fölemlíti, hogy több tag kérésére fontosnak találta és helyeselte, hogy a párt már most nyilatkozzék a horvát ügyben, mert méltán megvárja a közvéle­mény hogy felelősséggel tartozó képviselői ily fon­tos ügyben — nem várva, mig az országgyűlésen teljesebben kifejthetnék állásukat, véleményüknek kifejezést adjanak. Helfy erre előterjeszti, hogy ugyanezen nézettől vezéreltetve, e hó 2-án néhányan összejővén, esz­mecserét folytattak a horvát mozgalmakra vonat­kozólag, és midőn egyfelől abban a nézetben talál­koztak, hogy minél előbb a pártot értekezletre kel­lene összehívni, másrészről czélszerünek találták azt is, hogy az értekezlet elé, mint tanácskozási anyag, főkörvonalokban összefoglalva és írásba téve bernu- tattassanak azok a főbb pontok, melyek e magán megbeszélés alkalmával mint esetleges kijelentés tárgyai szolgálnának. E megbeszélés alkalmával ki volt emelve első sorban, hogy a jelenlegi horvát mozgalmak is tanúságul szolgálnak annak a tény­nek, hogy Magyarország fájdalommal nélkülözi füg­getlenségét, mert ime, mindaz, a mi ez ügyben történt, azt mutatja, hogy Magyarországnak saját állami területén kiütött mozgalmak megfékezésére úgyszólván mástól kellett erőt kieszközölni. Kiemelték továbbá, hogy még a jelenlegi közjogi helyzetben sem juthattak volna ennyire a dolgok, ha nem követik vala a nagy horvát ábrándokat annyira előmozdító bosnyák politikát. Hangsúlyozták egyszersmind, hogy a kormány a kitört mozgal­makkal szemben késedelmet tanúsított, hibákat kö­vetett el s a még jelenleg fennálló alkotmányt is megsértette, holott pedig annyival inkább erélyes tevékenységre lett volna szükség, mivel a czimer- letépés is csak tünete annak a szomorú ténynek, ll°gy a gyűlölet egyenesen a magyar állameszme ellen és minden ellen, a mi magyar, van irányoz­va. Hozzá teszi ezek után Helfy, hogy ezekben sa­ját nézetei is ki vannak fejezve és hogy a nyilat­kozatban figyelembe kell venni, hogy az államelle­nes teudencziákra nézve Horvátországgal szemben, de egyszersmind a kormány elkövetett mulasztásai és hibái folytán a kormánynyal szemben is állást kell foglalni és az utóbbi szempontból szigorú felelősségét hangsúlyozni. Megjegyzi végül, hogy az említett magán megbeszélés alkalmából fölmerült nézeteknek főbb körvonalakban való összevonására Győry Eleket kérték fel. Kéri a Győry Elek fogal­mazványának felolvasását. GyÖry Elek megjegyezvén mindenek előtt, hogy a Helfy által említett okból csak is általánosság­ban tartott lehetőleg rövidre vont munkálat készí­tésére vállalkozott s azt úgy tekinti, mint a ta­nácskozás czéljából összeállított pontozatokat és kér­vén az értekezletet, hogy azt is tegyék tanácskozás tárgyává, vájjon mily alakban történjék a nyilatko­zat, előterjeszti és felolvassa ezen iratot. Ebben röviden előrebocsátja a horvátországi ese- I ményeket s azután felsorolja a következőket : Hogy t. i. a párt e mozgalmak alkalmából is fájdalommal érzi, hogy hazánk nélkülözi az önálló állami lót tényezőit, nem hallgatja el azonban, hogy a jelen közjogi helyzetben sem fejlődhetett volna ily fokra az elszakadási irányzat, a kormánynak szavazatokért alkudozó okkupáczionális politikája nélkül. A kormánynak annyival inkább kötelessége lett volna, midőn már ez az irányzat a magyar ál­lam jelvényének megsértéséig, nyílt engedetlenségig jutott, teljes erővel eljárni, főleg mivel a magyar állam tekintélyének fentartásánál számíthatott minden ma­gyar párt támogatására. A kormány azonban e he­lyett mulasztásokat követett el. Bécsben járt ta nácskozni, nem használta fel azokat az eszközü­ket sem, melyeket a jelenlegi közjogi helyzet nyújt s oly eljárást követett, mely sérti az alkotmányt. Mulasztást követett el, midőn az első zavargások alkalmával teljes erélylyel nem intézkedett, enge­detlenséget tapasztalva, a szükséges lépésekkel ke- sedelmeskedett, végletekig engedve fejlődni a moz­galmat. Hiba volt, hogy a felmondott bánra bízták a végrehajtást. Megsértették a alkotmányt az által, hogy a magyar kormány a magyar állam belügyeire kivül álló minisztereknek engedett befolyást, kirá­lyi biztosnak hadügymiuiszternek alárendelt tábor­nokot és nem magyar állampolgárt neveztek ki. Ezeknél fogva a helyén maradt kormánytól elvárja a párt, hogy ne tegye tovább is koczkára Magyar- ország legszentebb érdekeit s az országyiilésen oda hat, bogy a kormány szigora felelősségre uonassék. Szederkényi Nándor helyesli, hogy értekezletet hívtak össze és szerette volna, ha ez előbb történik valà. A mi a teendőket illeti, véleménye az, hogy még befejezetlen alcczió előtt állunk s igy be kelle­ne várni, mi történik Horvátországban, s jelenleg csupán arra szorítkozni : hogy a kormány mulasz­tásait konstatáljuk, bizalmatlanságunkat és aggá­lyunkat fejezzük ki és az országgyűlés kezdetén kell a további teendőket felvenni. Krisztinkovich Ede úgy látja, hogy elég tény vau már előttünk, a mire nézve nyilatkozni kell és (el kell hívni az ország figyelmét s e tekintetben meg­felelőnek találja, hogy abban a keretben mozogja­nak, mely Győry előterjesztésében van körvonaloz- va. Az alakra nézve manifesztum kibocsá­tását tartaná czélszerünek. Polónyi Géza úgy nyilatkozik, hogy nem elég elégtételt követelni, hanem azt is meg kellene mon­dani, hogy miben álljon az. Továbbá, miután Hor­vátországban az engedelmességet megtagadták s igy a horvátolc magok sértették meg a kiegyezési törvényt, az volna a párt föladata, hogy a horvát kiegyezés revízióját követelje és kifejtse, hogy az mily irányban történjék. Ki kellene továbbá jelen­teni, hogy a párt helyesli a magyar feliratú czi­merek kifüggesztését. Az alakra nézve felhívást tartana helyesnek és indítványozza, hogy annak szövegezésével egy három tagú bizottság bízassák meg. Halász Géza azokba, melyek Győry előterjeszté­sében foglaltatnak, felvétetni kívánja a fiumei kérdés megemlítését is. Tóth Antal nem helyesli Polónyi nézet ;t a reví­zió fölhozott okaira nézve, azt veszélyesnek tartja s ily nézetnek a nyilatkozatba való felvételét nem óhajtja. Eötvös Károly pártolja a Győry által előterjesz-

Next

/
Thumbnails
Contents