Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-13 / 74. szám

— 295 —

tettek irányát és alapeszméjét, mert úgy van meggyőződve. hogy két része van a kérdésnek : állást kell foglalnunk, mint a nemzet tagjainak, Horvátországgal szemben, azokban, amikért Horvátország tehető felelőssé, és állást kell foglalnunk a kormány- nyál szemben, mint párt, azokért, miket a kormány követett el. Polónyi nézetét, a revizióra vonatkozólag mondottakat illetőleg nem osztja, különben is czélszerünek tartja, hogy a nyilatkozatban a megtörtént tényeken túl ne terjeszkedjenek. Ha tekinti a bajok okait, azok egyikét szintén az okkupáczió- nális politikában találja fel. Éhez járul a Horvátországban követett hagyományos politika s még az az abszolutizmusból származó sok tisztviselő magyarellenes magatartása ; de végre tagadhatatlanul az is, hogy őket is nyomja a renkivüli súlyos adok terhe, az adókezelés és végrehajtás zaklatásai. Ez utóbbi magyar- és horvátnak közös baja, de épen azért rá kell mutatni arra, hogy a horvátok mindezek megszavazásával s általában politikáj okkal folyton támogatták a kormányt. Ezt is bele kivánja tehát vétetni a nyilatkozatba s azonkívül helyesli, hogy a kormány kósedelmezése, alkotmányértése felsoroltassanak és felelősségre vonása követeltessék. A nyilatkozatot nem kivánja manifesztum alakjában, mert jelenleg nincs kit akczióba felhívni, hanem legczéíszerübbnek tartja, ha a párt jegyzőkönyvbe foglalja az értekezlet érdemleges megállapodásait.

Herman Ottó amellett van, hogy jegyzőkönyvbe foglaltassák a tárgyalás merituma, de csak azzal a konklúzióval, hogy miután tehetetlennek bizonyult a kormány : hagyja el a helyét.

Ezek után az elnök szintén a jegyzőkönyvi alak mellett nyilatkozván, az értekezlet elhatározta, hogy alapul véve az értekezlet kezdetén tett előterjesztést és felvéve a tárgyak közé az adókérdésnek megemlítését is: a tárgyalás eredménye jegyzőkönyvbe foglaltassák s e jegyzőkönyvi nyilatkozat szerkesztésével M о c s á г y Lajos elnöklete alatt Eötvös Károly és G у ő г y Elek tagokból álló bizottságot bizta meg.

II.

Másnap, pénteken délelőtt a párt újabb értekezletet tartott Mocsár у elnöklete alatt, melynek tárgyát a horvát-kérdésben kiküldött hármas bizottság jelentése képezte.

Elnök felkérésére Eötvös Károly felolvassa az általa fogalmazott határozati javaslatot, mely- általánosságban egyhangúlag elfogadtatott,

A részletes tárgyalás folyamán különösen három pontnál fejlődött ki hosszabb eszmecsere.

A javaslatban ugyanis e pont fordult elő: „a szükség eddig nem indokolta, hogy Horvátországban az alkotmány minden irányban teljes szünetelésre kény szer ittessék. Az alkotmányt az álltam bármely részében még ideiglenesen is csak a magyar országgyűlés a koronával egyetértve függeszthetné fel s a kormány eljárása e tekintetben is súlyos alkotmány- jogi sérelmet képez.“

Helfy Ignácz e pontot nem fogadhatja el. О ha- zafiságával nem tudja megegyeztetni, hogy mi al kotmánysértésre mutassunk akkor, mikor ebből a horvátok mentenének erőt. Lázadás leverésére teljhatalmú királyi biztos kell s maguk a horvátok idézték elő azt az állapotot, melyben ők ideiglenesen alkotmányukat nem gyakorolhatják.

Eötvös Károly megjegyzi, hogy c nem a horvát alkotmányt, hanem a magyar alkotmányt védi, s ő mint a magyar parlament tagja, szó nékül el nem nézheti, hogy egy generális az alkotmányt felfüggeszthesse, a képviselőket még a konferenczia-tar- tástól is eltilthassa, a sajtóra a czenzurát rákény- szerithesse, mint most Zágrábban történik. Igenis képzel rendkívüli esetet, a mikor a király az ösz- szes miniszterek ellenjegyzése mellett az ország- gyűlés megnyíltáig adhat ily megbízást biztosának, de ezért az egész kormány felelős ; hogy pedig br. Bamberg ily megbízást nyert volna: arról eddig

semmi tudomásunk. Zágrábban — szerinte — ép úgy magyar alkotmány van, mint Zalaegerszegen, s a nép képviselőinek ezt féltékenyen óvni kell mindig, mindenütt.

Mocsáry Lajos most nem látja czélszerünek ezeket különösen hangsúlyozni, mert ezzel a horvát renitenseknek adnánk szarvakat, különben is eddig csak annyi bizonyos, hogy br. Ramberg a pártgyü- lés megtartását tiltotta be, hogy pedig ez poli - cziáiis okokból nem volt-e czélszerü, e fölött még most nem Ítélhetünk.

Az értekezlet a fent közlött pont kihagyásában állapodott meg.

A javaslatban egy másik pont ekként hangzott :

„Horvátországnak s esetleg egyes részeinek a történeti jog alapján a magyar államhoz bensőbb alkotmányos kapcsolása most már elodázhatlanua/c mutatkozik. “

E pont fölött hosszabb vita fejlődött ki, melyben a pont kihagyása mellett Mocsáry Lajos, Győr y Elek, Iielfy Ignácz szólaltak fel, nem ugyan érdemleges okokból, hanem azért, mert a tegnapi értekezlet a magyar-horvát egyezség revízióját e pillanatban eszmecsere tárgyává tenni nem akarta s mert a fölött, hogy végső esetben mi történjék Horvátországgal, igy per tangentem pártvéleményt mondani nem vélik czélszerünek.

Velük szemben Halász Géza, Polónyi Géza és Eötvöz Károly a pont felvételét tartják szükségesnek.

Eötvös Károly különösen megjegyzi, hogy az egész ország türhetlennek tartja már a horvátokkal való viszonyt s a nemzet közvéleménye osztatlanul oda irányul, hogy végső esetben a három szlavón vármegyét vissza kell kebelezni s a horvátokat inkább lehetőleg magukra hagyni, mintsem az általunk évről- évre hozott nagy pénzügyi áldozatok daczára is csak örökös gyűlölködést és izgatást nyerjünk tőlük.

A nemzet közvéleményének ebben hangot adni a függetlenségi párt van főleg hivatva, csak azért is, hogy a horvátok lássák be, hogy ha ők örökké feszegetik a kiegyezést, annak felbontásából mi is ki tudjuk, sőt most már ki akarjuk vonni az eredményt.

Az értekezlet a tegnapi megállapodáson változtatni nem akarván, a pontot kihagyta.

Még azon tételnél volt ólénkebb vita, mely a körül forog, hogy a horvátok egy része még mindig Bécs felé gravitál a magyar állam háta mögött. Az udvari kamarillának árnyéka vau itt felidézve, melynek kísérteties megjelenését, fájdalom, ezen egész ügy folyamán konstatáltuk. Polónyi, Helfy azt jegyezték meg, hogy e kérdés is elejtetett a tegnapi tanácskozmánynál, s az szintén nem vehető most fel. Azonban a többség más nézetben volt, s a tétel úgy állapíttatott meg, miként alább következik.

III.

A függetlenségi párt nyilatkozata a horvát- kérdésben.

„Az országgyűlési függetlenségi párt most már szükségesnek tartja, hogy a horvát kérdésben nyilatkozzék .

Zágrábban a magyar birodalom állami jelvénye a közhivatalok épületéről utczai zendülés közben nyilvános erőszakkal letópetett s hasonló merénylet követtetett el más városokban és községekben is. A letépett állami jelvények visszahelyezését sem a bán, sem a Horvátországban működő állami hatóságok, sem az önkormányzat törvényhatóságai nem teljesítették, sőt azok visszahelyezését egyenesen megtagadták. Zendülések, sőt forradalmi kitörések következtek be Horvátország sok vidékén, melyekben egyrészről a magyarság elleni gyűlölet, másrészről a magyar államtól való elszakadási törekvés nyíltan s eddigelá büntetlenül hirdettetik.

A magyar kormány e viszonyokkal szemben nem teljesítette alkotmányos kötelességét, sőt több irányban megszegte azt. _______

A letépett állami jelvények visszahelyezését s a megsértett állami tekintély helyreállítását haladéktalanul nem teljesité. Időt engedett arra, hogy a Zágrábban megkezdett zendülés tovább terjedjen, s a kezdetben csak helyi baj általánossá váljék.

A magyar kormány nem az alkotmányban, s nem a törvényekben kereste a hatalmat, meiylyel a kitört bajokat mindenekelőtt orvosolnia, s az enge- detlenkedő horvát hatóságokat engedelmességre, s a törvény végrehajtására szorítani törvényes módjában állott volna, hanem már előzetesen akként terjesztő a korona elé a kérdést, bogy az ott alku tárgyává tétessék ; eltűrte, sőt előmozditá azt, hogy az egyszerű kormányzati, sőt közigazgatási kérdés mesterségesen nagy politikai kérdéssé növesztessék ; eltűrte, sőt közreműködött, hogy Magyarország ezen tisztán beltigyébe a közös miniszterek befolyást, sőt irányadó szerepet nyerjenek.

Idáig jutva: az alkotmány felfüggesztése, királyi biztos alkalmazása s katonai erő kifejlesztése mutatkozott szükségesnek Horvátoszágban. De még e szükség sem indokolja, hogy királyi biztosul katonai egyén s idegen állampolgár alkalraaztassék.

Ily helyzetben az országgyűlési függetlenségi párt múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy Horvátországban a magyar állam tekintélye haladéktalanul helyreállitassék, az állami jelvények ünnepélyesen visszahelyeztessenek, a nyílt kitörés elfojtassék, s a zavargások tettesei példásan mefenyittesenek. Szükségesnek tartja azt is, hogy az alkotmányos állapot mielőbb ismét életbe lépjen s a legkomolyabb szükség mérvén túl ideiglenesen se csorbittassék meg.

Másrészről az országgyűlési függetlenségi párt feladatának tekinti azon mélyebb okokra is rámutatni, melyek a mai kitörést valósággal előidézték.

Horvátország népének némely rétegeiben izgató anyagul a nagy délszláv államalkotási eszme hasz - náltatik. Ez eszmének tápot, ennek erőszakos terjesztéséhez bátorságot a gyökeresen elhibázott bos- nyák politika nyújtott. E politikának mag változta tása már ez okból is elodázhatlannak mutatkozik.

Horvátországban és kivált hivatalos köreiben még mindig sokan vannak, kik a magyar állam kikerülésével s az alkotmányos tényezők mellőzéseivel, a bécsi udvartól várják a horvátok üdvét s az udvarnak hagyományos politikája őket e feltevésből még nem ábrándította ki.

E politikával szemben csak Magyarország teljes államjogi függetlenségében található fel az orvoslás. A független magyar állam képes egyedül a horvátok jóllétét, szabadságát, nemzeti fejlődését s megelégedését biztosítani, az állami összetartás érzetének s intézményeinek meglazitása nélkül.

Horvátország jólléte súlyosan szenved azon pénzügyi politika s azon adókérdés óriási terhei alatt,(

melyek egész államunk társadalmi jóllétét is hasonlóan fenyegetik. De e politikát fentartani a horvát képviselők szakadatlanul segítettek a magyar országgyűlésen. Horvátországban azzal izgattatik a szegény nép, hogy csupán a magyarok azok, kik az elviselhetlen terheket a horvát népre rójják ; pedig a horvát képviselők támogatása nélkül az a rendszer, mely e terheket maga után vonja, már nem egyszer megváltoztatható lett volna.

Végül kijelenti az orsz. függetlenségi párt, hogy a rendelkezésére álló alkotmányos eszközökkel felelősségre vonandja a kormányt az országgyűlés megnyílta után azonnal mindazon mulasztásokért, melyek lehetővé tették a horvát viszonyok elfajulását, s mindazon cselekményekért, melyek által hazánk jelenlegi államjogi helyzetében is súlyos alkotmány- sértés követtetett el.

Magyar mérnök oláli fogságban.

Schnelka elfogatásáról a következő részleteket olvassuk az „Ellenzékiben :

A Zágon és Románia közti vitás területet közelebbről megjárta a mesgye kijárással megbízott nemzetközi bizottság és meg is állapította, hogy a Iler- czeg patakáig benyúló rész vita nélkül a zágoniak tulajdona, ámde a Királydombot az oláh küldöttek nem adják; mert az kitűnő stratégiai pont, erre nekiek szükségük van. Ez tehát vitás kérdés maradott. A zágoniak kérésére Írást adott az oláh küldöttségben résztvevő F. tábornok, melyben a szomszédos oláh területet felvigyázó daraboncz kapitánynak meghagyta, hogy tűrje el, ha azon területet a megosztási munkálattal foglalkozó mérnök felméri.

A felmérési munkálat menetén Schnelka mérnök- segéd ur a Herczeg patakában hajló rósz felmérésével volt elfoglalva. Este felé embereit elküldötte, hogy éjszakára tüzelő anyagot gyűjtsenek. A csendes és borzasztó magányban elmélázva ült és arra ébredt fel, hogy két villogó bajonét elölről, kettő hátulról neki van szegezve és már négy vagy öt daraboncz fegyverét töltve megadásra szólítja fel. Szegény Schnelka ur nem értett az egészből egy szót sem, mert véletlenül mit sem ért az oláh nyelvből, végre az integetésekből annyit kivett, hogy őt el akarják fogni, sőt követelik, hogy mérnöki műszereit, térképeit vegye hátára és czipelje együtt. Nem volt mit tennie, hátára vette összes ezók-mók- ját és 9—10 daraboncz fedezete mellett neki indult a romániai határoknak. Már a völgy másik oldalán haladott felfelé, mikor emberei visszatértek a darabonezok által a hősies elfogatáskor előidézett lármára. Egyik kisegítője, Deák Sándor zágoni polgár egymaga, utána ment, vállalkozott önkéntesen, hogy megosztja vele fogságát és különösen a czipelt terhek hordozását.

Ekkor egész diadalmenettel vitték embereinket a plevnai hősök, gyalogolva éjfél után 2 óráig, egész a legközelebbi őrházig; ott virradatig pihenőt engedvén, egész másnap délig, megállva minden háznál, viskónál, dicsekedve mutatván fel hősködésük zálogát, az elfogott magyar kémeket.

A legközelebbi városban aztán bezárták őket kaszárnyába, két nap, két éjszaka, étien, szomjan, kihallgatás nélkül ott tartották ; térképeit, óráját, bicskáját, mert más fegyvert nála nem találtak, pénzét elvették. Két nap múlva megjelent a központból egy magasabb rangú csendőrtiszt, kihallgatás alá vette, miért spionkodott ? Ha a valót mondotta, meghazudtolta ; tudja ő jobban, mint Schnelka ur, hogy az csak pretextus, mikép ők a szabályozás czéljából mérik az erdőt, azzal biztatta, hogy a napokban elküldi Bukurestbe, majd ott kiderül az igazság.

E közben eljött Zágonból Antal Lajos a község megbízottja, elhozta a FI. tábornak írását, a csendőr ur nem enged, igazítson ily fontos kérdést a minisztérium. Végre beleegyezik, hogy szökjenek meg; embereink nem akarnak; négy napi fogság után aztán ad melléjük két daraboncz kísérőt és igy hatan vissza gyalogoltak azon az utón, melyen jöttek, mérnöki eszközök, térképek nélkül, melyek hivatalosan le lettek tartóztatva; zsebóra, zsebkendő és pénz nélkül, melyek hivatalon kívül időközben eltünedeztek.

VEGYES HÍREK.

Nádory Nándor kir. mérnököt, a háromszékme- gyei építészeti hivatal főnökét a közmunka- és köz • lekedésiigyi miniszter a Szolnokon levő jász-nagy- kun-szolnokmegyei kir. folyam-mérnöki hivatalhoz helyezte át. A háromszékmegyei kir. építészeti hi-