Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-09-13 / 74. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1883, CiüLörtök, szeptember 13. 74. szám. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Deraeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cB с-'МфМ&'ИФ 0Tüáz/ff KÖNYVNYOMDÁJA, hová (i hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : ! Egész évre 6 frt — kr. , Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. \ Politikai szemle. A letépett magyar czimerek pén- teken délben függesztettek ki ismét Zágrábban a gundulics-utczai adóhivatali és pénzügy igazgatósági épületekre. Л zágrábiak közül kevés nézője volt s a kik jelen voltak, nyugodtan viselték magukat. Este 8 óra tájban azonban a Gundulics-utczában csoportosulni kezdtek, de a katonaság csakhamar szétkergette a tömeget, mely futás közben az adóhivatal három ablakát beverte. x Másnap, szombaton délben Hervoics István kormánybiztos egy fölhívást ragasztatott ki a falakra, melyben elrendeli, bogy a házak kapuit este 9 órakor, a vendéglőket s kávéházakat 10 órakor be kell zárni ; a csoportosulások tiítatnak ; a katonaság utasittatott, hogy mindenki ellen, a ki felhívásának legott nem engedelmeskedik, fegyverét használja ; a gazdák szolgáikat s munkaadók munkásaikat ne engedjék az utczára menni ; este nyolcz óra után a serdületleneknek, főleg a mesterlegényeknek és inasoknak feltétlenül tilos az ut- czán tartózkodni. Azonban a felhívás daczára is egymást érték a csoportosulások. Délután 3 óra felé az Iliczábau a Gundulics-utcza bejáratánál addig meglehetősen nyugodt tömeg rakonczátlankodni kezdett. Eleinte csak a „Zívila Hrvatska“, „Krepala Magyarszka“ kiáltások hallatszottak, nemsokára azonban egy kő is repült a Sachs- féle házba, hol az adóhivatal van. E követ több is követte, mire a katonaság szuronyt szegezve rohant előre és a tömeget hátra szorította. Az Iliczát ezután rögtön elzárta a katonaság. A tömeg azonban csak nem akart helyéről tágítani, akárhányszor kergették is szét szuronynyal, megint csak uj csoportosulás, kur- jongatás és kődobálás következett. Még a katonaságot is meghajigálták. Negyedfél órakor Hoffmann polgármester, Dezselizs szenátor és Folnegovics képviselő, valamint több polgár a zavargó tömeg közé mentek, azt szétoszlásra bírandó. Hiába; a szép szó nem használt semmit. Egyszerre, mint valami adott jelre, a tömeg a Jellasics-tér íelé hömpölygött és a Jellasics bán szobra mögött foglalt helyet. Többnyire éretlen ficzkók voltak és más iiyes szemétuép, melyek most az újonnan épült pompás Prieszter-féle ház ablakait dobálták be kövekkel. A téren levő kő- halmazból szedték az anyagot ; az ablaküvegek csörömpölve hullottak alá. Erre a csőcselék báró Zsifkovics háza elé ment, majd Baumgartner és Wasserthal lakásaihoz, hol az ösz- szes ablakokat behajigálták. — Kurjongatva, iivöltve szaladt ezután a fékevesztett tömeg a Heimbach-féle kávéházhoz, hol az ablakokat és ajtókat pörölyökkel és feszitő vasakkal bezúzták, a berendezést megsemmisítették és egyáltalában nagy pusztítást vittek véghez. Heimbach kávés erélyesen védekezett, revolveréből hatszor tüzelt a tömegre, a nélkül azonban, hogy valakit megsebesített volna. A katonaság az Iliczáből mintegy félóra múlva érkezett a Jellacsich-térre, a zavargókat szétverte s a tért megszállotta. A csőcselék a csapatok közeledtére a káptalan-térre vonult, a katonaság követte s midőn a tömeg kővel hajigálni kezdte, kétszer sortüzet adott, de sebesülés nem történt. yegre sikerült a katonaságnak az érkezett huszárszázad támogatásával kiüríteni a teret. A hol jó szó nem hatott, erőszakot használtak, igen sok elfoga- tás történt ; azt mondják, százon felül tartóztattak le gyermekeket és munkásokat, kiket aztán az adóhivatal piaczéiben helyeztek el. A katonák közül kettőt elég súlyosan megsebesítettek a kövek ; egy nő fején meglehetős nehéz kardvágást szenvedett. Vasárnap csöndben folyt le. Bár a tömeg tett egy pár kísérletet az előbbi nap kihágásainak ismétlésére, a katonaság csirájában elfojtott minden zavargást. E közben a vidék is egyre lázong. Gorában, Petrinja közelében véres ösz- szeütközés volt a parasztok és a csendőrség közt. Három paraszt meghalt, számosán megsebesültek és egy csendőr is nehéz sebet kapott. Zagor iából, hol a mozgalom valóságos antiszemitizmusba csapott át, ismét szomorú hírek érkeztek. Kam niez áb an, Varasd mellett a lakosság és a katonaság között valóságos ütközet fejlődött ki, mely alkalommal a parasztok részéről kilenczen elestek és számosán megsebesültek. A katonák közül öten nehéz sebet kaptak. A parasztok kaszákkal, fejszékkel és vasvillákkal harczoltak, de lőfegyverük nem volt. Neumarbofban, Erdődy Rezső gróf birtokán összeütközés volt a csendőrség és a parasztok között. A szeptember 3. és 4-ike közti éjjel pedig mintegy 500 desenici paraszt a biderzsicai kastélyt támadta meg a következő szavakkal : „Agyonverünk benneteket, mert a magyarok barátai vagytok!“ A tömeg a kastély körül lövöldözött. A kastélyban Kollenz, a ház és a hozzátartozó birtok ura feleségével, négy kis gyermekével és dajkájukkal kétségbeesett órákat töltött. El lévén készülve a legroszabbra, revolverét magához vette s a betóduló tömegre lőtt. A csőcselék roppantul feldühödött a lövésre s Kollenzet halálra kereste. Az ügyes ember azonban kétségbeesett védelem után családjával együtt eddig még ismeretlen módon kivágta magát a veszedelemből s osztrák földre, Windisch Landspergbe menekült. A csőcselék elözönlötte az üresen maradt kastélyt s abban mindent izzé-porrá zúzott. A kárt körülbelől 10,000 írtra becsülik. Kollenz korábban Deseniczben községi jegyző volt s mint a magyar állam tántorithatlan barátja, már régen magára vonta a horvát nemzetiségi izgatok gyűlöletét. Házának meg- rohanása nagy taktikával éjfélkor történt s bizonyosra veszik, hogy a tömeget izgatók vezették. A környék csőcseléke különben nem elégedett meg ezzel a cselekedettel, hanem a közA „Nemere“ tárczája. Eózsafánaik: . . . Rózsafának lombos ága lehajtva, Barna kis lány búsan sétál alatta ; Rózsafának harmata hull reája . . . Szegényt, szegényt megcsalta a babája. Barna kis lány szeme könnytől harmatos, Barna kis lány lassan-lassan hervadoz. Esztendeje, hogy a rózsám elhagyott ! En Istenem, meghalok én, meghalok ! Temessetek, lyányok rózsabokorba, Ültessetek virágokat síromra ; Gyászos sorsom legyen Írva fejfáraon, Hogy még hűtlen szeretőm is sajnáljon. Néha-néha síromhoz ha kijártok, Öntözzétek hús könynyel a virágot, Hogy teremjen ne csak bimbót: rózsát is, Bokrétának szakíthasson rózsám is. Bokrétának hadd szakítson belőle, Mikor megy a templomba esküvőre ; Egy-két könynyel hadd öntözze síromat. — Nem hiszem, hogy úgy ne lenne boldogabb. Nemo. Fővárosi levél. Budapest, szeptember 5. (Az ágyuk szerepcseréje. — Deszkásev, az elrekedt énekes. — Még egy báróné !) Bumm ! így szólott vasárnap reggel az ágyú, (csakhogy persze kissé hangosabban, mint ahogy én ezt ide leirom !) Bumm, bumm ! Es a főváros kiváncsi közönsége, mely egy talicska nyikorgására is csoportosulni kezd, csak úgy tódult a Dunapartra, hogy megszámlálja az ágyulö- véseket. 101 = fiú. 21 = leány. Mikor tehát az ágyú bömbölve hirdeté a családi eseményt: senki sem tudta, hogy fiu-e. vagy leány? (már tudniillik az ujdonszülött.) A budai hegyek viszhangja felelt a dörgésre és a Rákoson (a hol hajdan más élet volt) keresztül surranó szárnyakon vitte tova a hirt a reggeli szellő. Fogadások történtek jobbra-balra és az érdekeltek most már inkább érdeklődtek, hogy háuyat fog szólam a csaták szörnyetege, mely ime most örömhírnek lett postillionja. íme, igy lesz a halál szörnyű hírnökéből az uj élet hirdetője. Bumm, bumm, bumm! Tizenöt, tizenhat, tizenhét !... Számlálgatják minden oldalról és az arezok kifejezését most a fülek dominálják és regulázzák. Mert minél jobban közeledik a 20-as szám, a fülek annál hegyesebb pozicziót foglalnak el. De teringettót ! mit jelentsen ez V Tizenhétnél elhallgat a csaták megszelídült szörnyetege. Van rémület, van találgatás. Vájjon mit jelenthet a 17-es üdvlövés? Erre nem ismernek kádencziát !... Hát bizony nincs is arra kádenczia. A baj csak az volt, hogy elfogyott a szufla, a mi ágyúnál puskaport jelent. De csakhamar összeszedte aztán magát s ismét : bumm, bumm ! Tizennyolcz, tizenkilencz. Bumm, bumm : Húsz, huszonegy! ?-.... Nincs több ! Mély sóhaj. . . Tehát leány! A fülek visszahelyezkednek normális állapotjukba ; a ki nyert, annak sugárzik az arcza, a ki vesztett, az se búsul . . . Főherczegnő született! A nemzeti zászlók kitüzetnek és az összecsődült néptömeg zümmögve oszlik szét, hogy egy óra alatt minden zúgába a fővárosnak széthordja a hirt. * De mig a Gellérthegyen örömhirnöknek fogták he az ágyút, azalatt ki tudja hol, hol nem tartják már bereitschaftban ennek kollegáit, hogy igazi hivatásuknak éljenek. Mert hát a horvátok rakonczátlankodnak, és Tisza Kálmán . . . De ne politizáljunk ! Hiszen csak átmenetet akartunk magunknak hidalni egy színházi eseményhez, melybe belejátszott a politika. Szegény Deszkásé vről (állítólag Deszkásynak hívják őkelmit), a magyar születésű zágrábi énekes-
