Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-07-29 / 61. szám

61. szám.

Sepsi-Szentgyörgy, 188Я. Vasárnap, julius 29.

XIII. évfolyam.

Szerkesztőségi iroda

1 Sepsi-Szentgyőrgyíín '

Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kiadó hivatal:

KÖNYVNYOMDÁJA,

( hová a hirdetések és \ előfizetési pénzek \ bérmentesen intézendők.

\ A hirdetmények és nyiltte- < rek dija előre fizetendő.

és fji)z<nazdá$mU

Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kv. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Hirdetmények dija:

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.

Még egy szó a zsidó kérdésben.

A „Székely Nemzet“ csütörtöki számában (juj. 26., 113. sz.) E. S. ur „Tisza Eszi ár“ czim alatt, Sepsi-Szenígyörgy, jul. 18-ról keltezve, egy hosszabb czikket tett közzé, melyben, mint mondá, helyre akarja igazítani a mózes-hitvallás felől sokak által táplált téves nézeteket.

A czikkben egy kalap alatt sok minden van elmondva. Van benne szó antiszemitizmusról, Tisza-Eszlárról, Baryról, Holdingról, Talmud-. Tói, neolog és orthodox zsidókról, sat. sat./ Megemlékszik lápunkról is, mely egynéhányszor szintén bátorkodott hozzá szólni az E. S. ur által érintett kérdésekhez s jóakaratu- lag megnyugtat bennünket ama hosszú kabátos és hunczutkás felső-magyarországi zsidókra nézve, kik látszólag nem kis aggodalmat okoznak nekünk. ,

Semmi kifogásunk ellene, hogy E. S. ur védelmébe veszi hitfelekezetét azon veszedelmes áramlat ellen, mely az utóbbi évek alatt helyet talált Magyarországban ; mi is — ha talán nem is veszedelmesnek, de mindenesetre fölötte károsnak találjuk ez áramlatot. Szívesen hozzácsatlakozunk, midőn lelkesedbe hozza fel a zsidók dicsőséges történetét és nagy kulturmisszióját ; ez utóbbiról a mi viszonyaink szempontjából néhányszor már mi is beszéltünk. Elnézzük azt a kis hibát, hogy a törököket is a sémita népek közé sorozza ; nagyobb ember is bele esett már e hibába, an nál kevésbbé követelhetjük tehát E. S. úrtól, hogy az ethnografia a kis ujjábán legyen. Es még azon erős kifakadásokhoz sincs semmi közünk, melyekkel az antisemiták ellen kel ki, vakoskodóknak, a szabadság és czivilizáczió konok ellenségeinek, félmivelt s a gyermekkorukban beszivott előítéletektől és babonáktól szabadulni seliogy sem tudó vagy akaró tudá- kosoknak s kétes jellemű embereknek nevezve őket. kik nem ismernek akadályt, nem kö- nyörületet, csakhogy feltett czéljukat elérhessék, mely nem egyéb, mint merénylet az emí beriség, a tizenkilenczedik század felvilágqsult- sága és kultúrája ellen sat. sat.

Hanem hát E. S. ur sok mindenről beszélve, sok mindent összezavar; összes védelmét a vallásra pazarolja, s úgy látszik, még csak sejtelme sincs arról* hogy a zsidó-kérdésnek nagyon sok oldala van, melyekről lehet beszélni, a minthogy beszéltünk mi is, a nélkül, hogy a vallásos türelmetlenség hibájába esnénk vagy ellenségei volnánk^ zsidóknak. Jegyezze meg, ha még nem tudja, hogy a kérdés, melyhez [ hozzá szólt, más megbirálás alá esik vallási,

I más alá nemzetiségi, más alá társadalmi s megint más alá nemzetgazdasági szempontból ; s ezektől ismét különbözik a tisza-eszlári bűn-per kérdése.

Mi sem kívánatosabb, mint hogy e különböző szempontok, melyek együttes összefüggésben a zsidókérdést képezik, minél jobban elválasztassanak egymástól s ez nemcsak reánk nézve kívánatos, hanem még sokkal inkább az a zsidóságra nézve. Nem minekünk kellene ezt E. S. urnák megmagyaráznunk, hanem az ő feladata lett volna, ha már sikra szállt az an- tiszemitizniuè ellen. Mert a mézes-vallás védelme s a nagyhangú szavakkal való dobálódzás még nem szünteti meg azon követelményeket, melyeket a zsidóságnak teljesítenie kell, még pedig saját érdekéből/ mert mindaddig, mig nem teljesíti, látszólag igazolja az.az antisze- mitizmust.

Nekünk is, a zsidóságnak is közös óhaj,a az, hogy ne külön népnek, hanem az ország mózeshitü polgárainak tekintessenek. De a mai "viszonyok közt nemcsak külön vallásfelekezetet, hanem a zsidóság egy nagyon kis töredékének kivételével külön népet s a társadalomban- külön társadalmat képeznek. S hogy ez •igy van, azt senki sem helyeselheti ; de tény, hogy igy van.

Vájjon goudolt-e erre E. S ur, csikkének írása ‘közben ? S jutott-e eszébe, hogy ennek ■okai után kutasson?

Úgy látszik, gondolt, mert panaszkodik, hogy

alig egy pár évtizede az emanczipáczió kimonr dásának, már is egy veszedelmes áramlat kezd helyet találni, melynek czélja a régi helyzet visszaállítása.

Ámde az antiszemitizmus nagyon is uj dolog, melynek már csak az idő rövidségénél fogva som lehetett azon hatása, hogy az emanczipáczió által kimondott egyenjogúsítás daczára is uj korlátokat teremtsen, melyek a zsidóság külön nemzetiségi és külön társadalmi jellegét továbbra is fenntartják.

Másutt van a hiba tisztelt E. S. ur! S azt a hibát nem takargatni, hanem orvosolni kell.

Ha az a követelésük, hogy a zsidóságot, másnak ne tekintsük,, mint az ország egy külön hitfelekezetének : az utolsó korlátokat ie szét kell rombolni, melyek a zsidót nemzetiségi és társadalmi téren elválasztják a ma- gyartóh ,,

Az emanczipáczió tizenöt éve, hogy kimondatott; a polgári házasság pár hónap múlva ténynyé válik: a nemzet megtette mindazou intézkedést a korlátok ledöntésére nézve, mit a zsidóság méltán követelhetett tője.

De a zsidóság nem tett meg mindept.

Elmondtuk már, hogy nekünk nemzetiségi téren sok még a követelni valónk.

A zsidóknak majdnem fele vallotta magát idegen ajkúnak az utolsó népszámlálás alkalmával s E. S. ur tudni fogja, hogy még itt városunkban is vannak, kik nem mondhatják el magukról, hogy őlr magyarok. A zsidókuak nincs meg a joguk arra, hogy külön nemzetiséget képezzenek. A mi a jogosultságot megadná : az a nyelv, sL azt Ők rég fölcserélték idegen nyelvekkel. ‘ Vagy magyarokká kell tehát válniok szívben, szellemben, nyelvben, névben és minden külsőségben, vagy pedig akkor ne panaszkodjanak, ha az a „veszedelmes áramlat“ még nagyobb arányokat fog ölteni. S ezt annál- inkább hangsúlyozzuk, mert már is hallatszanak' oly hangok, hogy a tisza-eszlári por oly visszahatást keltett a zsidóságban, m dy az utóbbi évek alatt megindult asszimilácziót

A „Nemere“ tárczája.

A szemfényvesztő nő

Németből Hoós János.

(Folytatás.)

Évek múltak el. — E közben az ősz is leszállt Brandenburg tarló földeire, a tavasz és nyár vendégei, a fecskék és gólyák is elköltöztekmár ; a .vénasszonyok nyarának fakó jele l^tszjk szerteszét a fák és virágok levelein és lombjain, melyek lázasan rázkódnak meg s hullanak le a föld hideg keblére. A szél nyögött és süvöltött a neunhauzeni kastély tornya körül, csörömpölt az ajtó előtt álló nehéz ü.eges kocsi",széles ablakain, s ’föíborzolta a bogárfekete lovak sörényét. Rég áll már az urasági kocsi az ajtó előtt, rég tartja az inas'a nyitott ajtó fogantyúját kezében, s a felhők mindig komorab- ban húzódnak össze a kastély fölött, mind.mélyebben és mélyebben helyezkednek az árnyékok alá a földre. A kastély kapuja nyitva van; a kőfalról egy bodzafa-cserje csüngött alá, s befödte a kőfalat és szögletet, melyet az a kapuval képezett. Egy emberi lélek sem nézett arra felé. A szögletben íé- lénken kuporog egy alak, eltakarva a bodzafa siirü gályáitól, beburkolva sötét köpenyébe, reszketve, a hidegtől és bágyadtságtói'. Hosszú, összekuszált haja homloka körül leng éj fekete szemei mozdulatlanul merednek a várakozó kocsira, soványi kezeivel a durva redőket fogja össze mellén.

Ez Óla. — ví

Ekkor megnyílik a kastély ajtaja ; gyorsan pakolják a ládákat és bőröndöket ív- kocsira, zavart arczkifejezésekkel integetnek egymásnak a cselédek és suttognak halk hangon, aztán félre lépnek.

Joachim urfi a küszöbre lép, sietve vezeti öreg anyját a kocsihoz s meleg párnákba burkolja; aztán komor homlokkal veti magát a kocsi mellett várakozó hátas lovára.

— Hajts József, ne kíméld a lovakat! — kiált a kocsisnak, s egy pillanat múlva kocsi és lovas kirobognak a kapun át az országúira, mintha rósz lélek kergetné őket.

01a most előlép s az udvaron át a visszamaradt cselédséghez siet.

— Jaúdsi ! — szólítja meg egyiket reszkető hangon, >— ismersz-é még ? .

— A s^emféiiyvesztőnő ! Uram bocsáss! — rikoltott ez mégrémülve. — Honnan vetődtél ide,

■oia?*, •• ’ 4 л ;. _ j ..../; - V

— Felelj inkább, mit jelént az uraságok e gyors elutazása? miért néztek ki mindhárman úgy, mint a halvány borzadálv ? s,miért oly' üres és kihalt Neuhlíauzen, mint a sír ?

— Még kérdezed, czigánynő ? jMert Neunhauzen egy temető! Nézz körül: itt is, ott is azokból az ablakokból a faluban a pestis vigyorog ki ; minden ajtó előtt a halál áll fölemelt kaszájával s a szögletekben kuczorog a kétségbeesés összekulcsolt kezekkel.

Vádul fölkiáltva, ragadja meg 01a a beszélőnek kezét.

— Jancsi! mondd, hogy, van a dolog a kertész- lakban ?

’ ' Az öreg ember lesüti szemeit.

“ — Gyermeked, Eszter halálos ágyán fekszik ; Jo'zéue és Anzelm még1 jól vannak s ápolják őt. Férjed ‘ most Rathenovba ment,. csudadoktor után kérdezősködni.

— Eszter ! Eszter ! — rángatózik ajka a halálos aggodalmaktól, s ezzel mintha fúriák kergetnék, rohan a bokrokon keresztül a kertószház felé.

Ott egy pillanatig állva marad s mély lélegzetet vévej szorítja kezét szivéhez; aztán nesztelenül lép a küszöbre.

Egyhangú ének hallszik ki hozzá : egy egyházi halottas ének. Hideg borzadály futja át a szemfényvesztőnő tagjait ; kezét a kilincsre helyezi s megnyitja az ajtót.

Jozsue a kis gyermek alacsony ágya mellett ül. Fülledt levegő csapja meg Ólát s a kis Eszter halk nyögése tőrszurásként sebzi gyöngéd -anyai.. szivét.

— Észtet ! 'kedves kis Eszter ! — zokog, kezeit tördelve, s a beteg gyermek forró ujjait ajkaihoz szorítva, rogyik le az ágy mellé. — 01a ! — ordít Jozsue fölugorva. — Mit akarsz itt, te Istentől elátkozott ?i Kitakarodj, azt mondom, különben megkorbácsollak ! Ki vele ! Ne ijeszd el az angyalt a, halálos ágytól.

Ilalottsápadtan bámult reá 01a, ajkai mozogtak, de egy szót sem szólott ;i aztán szenvedélyes gyöngédséggel hajolt a gyermek fölé, megtapogatva szívverését és száraz, forró bőrét.

— Még nem késp ! — mormolta zavart mosolygással fogai között.

Ejzzel fölpattan és mint űzött vad rohan ki az ajtón, a kerten keresztül a közeli pusztára. A szélvész szakgatja köpenyét és szétdulja dús haját ; eső csapkodja arczát s a tövisek és éles kövek véresre vágják mezítelen lábát. 01a számba se veszi, hanem rohan egyenesen a távolból integető cserfához.

Oda érve, ide s tova megy a cserjék között és vizsgálódik a földön ; remegő kezeivel szerteszét turkálja a lombokat maga mellett s óvatosan hajtogatja szé.t a rekettye cserjéket :és 'avarfüvet. Szemei lázasan fénylenek, ajkai rángatóznak. Most hirtelen térdeire veti magát s örömében mintegy félőrülten kiált föl :