Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-07-29 / 61. szám

— 242 — felállt 8 átadta К az о vies alelnöknek, ki Vojnovich gróf, a gyűlés elnöke távoilétében elnökösködött, az uralkodó leiratát, mely által a tartománygyülést berekesztette. A gyűlés többsége viharosan tilta­kozott a kormány eljárása ellen s az ülés rendkí­vüli izgatottság és pokoli lárma mellett, éltetve „Ferencг József horvát király“-t, rekesztetett be a nélkül, hogy jegyzőkönyvet vettek volna fel s azt hitelesítették volna. Alsó-Dalmácziában, mely lier- czegovinával együtt a „szerb császárságnak“ vau szánva, a szerb egyesülési eszmék terjednek. Köze­lebb Raguzában tüntetett azok mellett az ifjúság, a „porta Pülte“ előtt, kifütyölve a Radetzky-marsot játszó katonai zenekart. A dolog úgy történt, hogy a zenekar egy régi, még Rodics táborszernagy ide­jéből fenmaradt szokás szerint a „Radó ide srbin u vojniko“ kezdetű szerb indulóval zárta be a sé­tatéri zenét. A nagyreményű ifjúság tapsolt s az induló ismétlését követelte. A katonai karmester azonban kellő politikai tapintattal odazenditette a tüntetőknek a Radetzky-indulót. Erre aztán nagy fütyülés és pisszegés következett, de a zenekar azért mégis lejátszotta végig, a mit akart. A trieszti németek nagy ünnepélyre ké­szülnek. Meg akarják ünnepelni augusztus [2-án a bombamerénylet első évfordulóját,. Délután nagy- szerü gyászünnepélyt akarnak rendezni a merénylet áldozatának, Portinak sírjánál, este pedig ötezer láklyás indul a korzón át azon ház elé, melynek ablakából vetették ki a bombát, s onnan a hely­tartó ablaka alá mennek, hol szerenád lesz. Az olaszoknak az ünnepélylyel szemben leendő maga­tartásáról eddig semmi hir. De nem igen hihető, hogy tétlenül fogják nézni, Trieszt teljesen szatu­rálva vau az olasz egyesülési eszmékkel s a déli vérmérséklet hevessége — könnyen megtörténhetik — oly ellentüntetést rendezhet, mely egy újabb gyászünnepélyre adhat majd okot. A mohamedánok Boszniában nem igen vannak eltelve az okkupáczió gyönyöreivel. Körülbe­lül egy hóval ezelőtt hatvan család felkerekedett a bihácsi kerületből, hogy Ázsiába költözzék. Noviban <i, esendői ség két század katonával azon ürügy alatt, hogy nincs útlevelük, feltartóztatta Őket. A mohamedánok azonban kijelentették, hogy inkább ősszel öv útik magukat, semhogy visszatérjenek. A sze- rajevói tartományi kormány végre is kénytelen volt őket elereszteni. A közelgő ramazán ünnep után ismét számos mozlim szándékszik a bosnyák Kraj- nából kivándorolni. Oroszországból ismét hire jön a nihilisták mozgolódásainak. Beszélik, hogy julius 1-én és 13 án Kievben, Charkovban és Nikolajevben gyűléseket tar­tottak s elhatározták, hogy eddigi tétlenségükkel felhagynak. A múlt hónapban pedig újabb elfoga- tások történtek. Mintegy hatvan ember került fog­ságba, kik azon gyanúban állottak, hogy a forra­dalmi párt tagjai. Az elfogottak nagyrésze'a kato­nasághoz tartozik, és pedig jobbára a tüzérséghez. Ez események megdöbbentették a czárt, ki a koro­názás óta teljes biztonságban hitte magát. A múlt héten magához hivatta Konstantin Nikolajevics nagy- herczeget s tanácsot kért tőle. A nagyherczeg hely­telenítette a túlszigoru rendszabályokat s különö­sen a titkos eljárás alkalmazását, nehogy a folyton növekedő elégületlenség nyílt lázadásban törjön ki. Szt.-Pétervártt nagy feltűnést keltett, hogy a czár azon nagybátyja tanácsát kérte ki, a ki ellen a közelebbi időben oly nagy volt ingerültsége. A Ludovika-akadémia uj növendékei. (Folytatás.) <i. Аг alapítványi helyek betöltése. Az alapítványi helyek nem nyilvános pályázat utján, hu nem az illető jogosult felek által bemuta­tott s a felvételi vizsgán képesítettnek találtatott ifjak közül fognak betöltetni. A folyó 1883—84. évben betöltendő magán ala­pítványi 30 helyre nézve a bemutatási jogot a kö­vetkező hatóságok s magánfelek vannak hivatva gyakorolni : 1. A gróf Buttler-féle alapítványra: Pestmegye 2 növendéket, Ungmegye 2, Ilevesmegye 2, Nóg­rádinegye 2, Bihartnegye 2, Borsodmegye 2, S/.a- bolcsmegye 1, Gömörmegye 1, Zemplénymegye 1, Abaujmegye 1, Tordamegye 1, Beregmegye 1 és Mgocsamegye 1 növendéket. 2. Debreczen város alapítványára: Bebreczen vá­ros 1 növendéket, 3. Gróf Élez féle alapítványra: Élez gróf 1 növendéket. 4. Gróf Festet ich-féle alapítványra: Gróf Eestetich Tasziló 1 növendéket. 5. Báró Rudics-féle alapítványra : Br. Rudies József 1 növendéket. G. Szabadka város alapítványára: Szabadka vá­ros 1 növendéket. 7. Gr. Zichy-féle "alapítványra: Gróf Zichy Fe- rencz 1 növendéket. 8. Gr. Beleznay alapítványára: Gr. Beleznay 1 növendéket. 9. Pest város alapítványára: Pest város 1 nö­vendéket. 10. Gróf Batthány-féle alapítványra: Gróf Zichy Károly örökösök 1 növendéket. 11. Gr. Battyán Jankovics-féle alapítványra: Jan- kovics László l növendéket. 12 Gr. Eestetich Pál (Déghi) 1 növendékre néz­ve szintén gyakorolja a bemutatási jogot s az ek­ként betöltendő hely a bevezetésben említett 10 díjmentes hely közé tartozván, ellátási költségei a kincstárból fedeztetnek. Hogy mind az 1883/4 iki, mind pedig az azután következő tanévekben a jogosull alapitványosok, a tényleges állományú tisztképző tanfolyaio cdső (eset­leges második) osztályába leendő fel vétel végett hány pályázót fognak bemutathatni, különös érte­sítéssel fog tudtokra adatni. Ehhez képest mindazon pályázók, kik magánala- pitváuyi helyre kivánják magukat felvétetni, sza­bályszerűen bélyegzett és felszerelt kérvényüket a fentebbi pontok alatt megnevezett s a bemutatási huzamosabb időre visszaveti. Nagyon szeren­csétlen gondolat volt ez attól, kinek agyában megfogamzott, de ha már alakot öltött e gon­dolat, a zsidóság müveit elemeinek kötelessé­gévé vált, a zsidóság érdekében is, és pedig főképpen e miatt, teljes erővel ellene szegülni, hogy az gyökeret verjen. Hiszen, ha ez eszme elterjedését nem fojtják meg már csirájában, önnön maguk fognak igazat adni az antiszemi­ták azon vádjainak, hogy a zsidókban sem az akarat, sem a képesség nincs meg arra, hogy valódi polgáraivá váljanak a hazának ; s ha a magyarság érdekeire nézve nem lehet kívá­natos, hogy az antiszemitizmus általános elter­jedést nyerjen, — a zsidókra nézve éppen nem az. Midőn tehát K. S. ur tollhoz nyúlt, hogy a zsidókat védelmébe vegye az antiszemiták támadásai ellen: a védelmezések helyett, me­lyek, mint a „Székely Nemzet“ szerkesztősé­ge is megjegyezte, történeti szempontból érde­kesek lehetnek, de e dolgon nem változtatnak semmit, — sa rekrimináczók helyett, melyek még nagyobbá teszik az antiszemiták által előidézett űrt a magyarok és zsidók közt, sok­kal hasznosabb munkát végzett volna ha meg­jelöli az utat, melyen a zsidóknak haladniok kell. Hanem hát ezt bajosan várhatjuk tőle, ki még a XIX. sszázad szellemébe egyátalá- ban nem illő orthodoxizmusra is ta’ál mente­gető szavakat. Föltétien magyarság; a vallás gyökeres re­formálása a század s a magyar nemzeti fejlő­dés szellemében, tehát végleges szakítás a zsi­dót úgy nemzetiségileg, mint társadalmilag el- külöuző s a fanatizmusnak melegágyát ké­pező orthodoxizmus nem mentegetése és pa­lástolása a hibáknak, hanem azoknak beval­lása és ostorozása: ezt követeljük mi a zsi­dóságtól. Politikai szemle. A horvát propaganda az utóbbi időkben nagy hódításokat tett Dalmácziában. Dalmác/.iában a vezérszerepet eddig az olaszok vitték, noha az összes lakoságnak alig Vi0-dét képezik. Azonban ebből az V10*ed résznyi olaszból került ki a tarto­mány intelligencziája, melylyel a műveltség megle­hetős alantas fokán álló 9/i0-ed rész horvát-szerbség nem versenyezhetett. De ez az elem is öntudatra ébredt s követeli magának azt a helyet, mely szá­mánál fogva megilleti, sőt az olaszokat teljesen ki akarja szorítani. x\ Zárába összehitt tartománygyil­lésen Pavlinovics javaslatot tett, hogy a horvát nyelv minden közhivatalban az ügykezelés nyelvévé tétessék. A vita éppen megkezdendő volt, midőn Pavics udvari tanácsos, mint a kormány képviselője — Köszönöm neked, Istenem! A cserfa gyökerén egy kis csipkenövény nőtt, sö­tét szinü, de még a fagytól nincs megpattanva. Óla őrjöngve, kaczagva kapkodja össze mind, a mennyit csak találhat; aztán újból fölugrik s viha­ron és esőn keresztül rohan vissza a falu felé. Ezalatt egy könnyű jármű zörgőtt a letarolt me­zőkön, tüskön bokron keresztül, mintha forgószél hordozta volna. Végre a neunhauzeni kert falainál megállott, s a szeker üléséből egy magas férfialak szállott le, halvány, búbánatos arczczal, szemeiben a kétségbeesés merev tekintetével. (Vége következik.) Tömös bevétele. (Vége.) Már nem messze a Eelső-Tömöstől, egy ellensé­ges vet-ágyuból ürgolyók kezdettek felénk hullani. Ezt észrevéve, oldaltámadás által a vetágyut futás- I a kényszeri té a honvédség, én utána s midőn egy utdomborulatra értem, előttem terült el a Felső- lömös. futni látván az ellenséget, három ágyuiö- yést küldtem utána; hát az ágyuszóra a fogadó bütűjén íejtekbe felállítva volt dragonyosok utczu ! nekiiramodnak a futásnak. En sem késtem, felmoz donyozva űzőbe vettem őket, Tömösön keresztül, a l’redeálon ki. De ebbeli akaratom — a sok útban levő mene- kü.Ő rakott szekér miatt az ut el lévén zárva — akadályba ütközött s kénytelen voltam az üldözés­sel felhagyni, s visszatértem a vámba. Ott még egy daiabig csatakészen vártunk, de midőn a tábor na­gyobb része az üldözésből visszajött, nem lévén mitől tartani, a zuzmorás hideg ellen az ágyulova- kut íellepedőzött muszka-paplanokkal betakarva, első gondom vala elfáradt tüzéreim éhét, szomját megenyhiteni, mivégre az ételen kívül több veder bort megnádmézelve melegittettem s azt kiosztva, gondoskodtam magamról is. Egy Bemei nevezetű harminczados fogalmazó az egész tisztikart meghívta vacsorára. A házigazda szívessége, jóakarata megvolt ugyan, de a tehetség hiányzott. Főzetett egy csomó kávét, tejes zsemle- kását, s végül egyebe nem lévén három csirkénél, azokat is megrántatta számunkra. De mi volt ez az egész nap éhezett farkasoknak ? Egy contumatc legény nekem megsúgta, hogy el kell foglalni Ar- butiua szállását; „ott az ur nagy konyhakészletet kap, mert Arbutina elfutott s mindent a porkoláb kamarájában felejtett.“ En a porkolábnál lévén el­szállásolva, Arbutina kamrakulcsát hatalmamba ke­rítettem ; hát uramfia ! ott van egy nagy pulyka, liba s más majorság. Nosza, neki a sütésnek s volt azután „magnum áldomás“. Béldy Albert volt élel­mezési biztosunk és segédje Gál Károly, ezek lát­tak el bennünket jó italosokkal, s csakhamar fe ledve lön a napi szenvedés és éhezés. Csak másnap láttuk a hadi zsákmányt, mely bir­tokunkba esett ; csapataink jól hozzáláttak a me­nekülő és az országúton felforgatott szekerek ki­ürítéséhez, mit azonban a parancsnokság beszünte­tett, megmentve a még megmenthetőt. A magazint tele raktuk mindennemű kelmével ; 5000 futó muszkának minden hadi készüléke ott maradt, s ott rekedt a brassói és fogarasi mene­külőknek roppant holmija; s noha dicséretére kell mondanom Szabó Sándor parancsnoknak, hogy a menekülő kereskedőknek, kik hozzá folyamodtak, kiadatta a már megmentett portékájukat, de igy is sok maradt nálunk s veszett el ; a sok rizskása, ezukor s kávé — még az utón is a sárba tapos- tatott. Az nap, de már Tömös bevétele után Bem Bras­sóból két századot küldött honvédjeiből segélyünk­re, _ noha azokra semmi szükségünk nem vala. Örömmel néztük őket, kik Szebentől fogva folyto­nosan tűzben lévén, oly feketék voltak, mintha mindmegannyi pokolbeli ördög volna. Megemlítem még, hogy Tömös dicsteljes bevéte­lénél résztvett Tuzson János és Mara zászlóalja ; voltak Kossuth-huszárok, szabadcsapat-huszárok Da­czó János őrnagy vezénylete alatt, és volt egy lo- vagágyu-üteg, mely üteget másnap, midőn Bem a tömösi csata után kijött, magához cseréll és he­lyette egy háromfontos gyalog ágyuüteget adott tó­gát. és tüzérség nélkül, parancsolván, hogy szel öl­jem tel a szükséges kellékekkel. Yégül még egy par hibás adatát akaiom kiiga­zítani á ,Sz 'kely Nemzetibe irt honvédbajtársnak. Azt mondja ugyanis, hogy Tömös bevételénél ki­tűnt rettenthetlensége által Molnár Adám tűzmes­ter. Molnár akkor csak tizedes volt s csak igen későre lett hadnagy. Téved abban is, hogy Molnár Adám minden ágyulövésre azzal buzdította volna bajtársait: „Előre az ágyukkal ! retirât az ellen­ség !“ Ez a felkiáltás egy más egyénnek tulaj loni- tandó. Az ágyuk és a csatározők serkentése, igaz, megtörtént, csak hogy nem Molnár Adám által ; valamint az sem áll, hogy Bem elismerése jutal­mául azonnal hadnagynak nevezte volna ki őt. A hadnagyságra általam lett Molnár beterjesztve és pedig Sajtos János után, kit senki sem múlt felül sem tudományban, sem vitézségben. Molnár Adám __ úgy gondolom — csak junius havában lett be­terjesztve. E zeket kelle helyreigazítanom. Egy 1848—49 iki szabadságharezoi.

Next

/
Thumbnails
Contents