Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-21 / 7. szám
7. szám Sepsi-Szentgyörgy 1883, Yiisürnap, január 21. X11L évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demetor-félc ház, hová a lap szellemi vészét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: j : 11 a le I n 01c ci ; h KÖNYVNYOMDÁJA, honi a hirdetések és előfizetési pénzel-: hémentesen intézendő!:. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Megjelenik ezen lap» lieten- kint kétszer : csütörtökén és vasárnap Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 0 t'rt — kr. Fél évre 3 irt — kr. Negyedévre 1 fi t 50 kr. Hirdetmények dija: ? 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért ü kr. , Bélyeg-dijért külön 30 kr. Ny il ttér sora 15 kr. Politikai szemle. I. Valóban megdöbbentő az a rész vétlenség és közöny, mely Magyarországban a közügyek iránt mind általánosabbá lesz. A politika nemcsak a társadalom előtt vesztette el minden érdekét, hanem kezdenek már a honatyák is beleunni. Az a semmi kapaczitálásnak meg nem hajló makacsság, melyet a többség tanúsított kivétel nélkül minden esetben minden iránt, mi az ellenzéktől jött, lett légyen az bármily jó, meddővé tett minden egészséges parlamenti küzdelmet s a képviselőházat vezényszó után induló szavazó géppé sülyesztette le. Az az utóbbi években tett tapasztalat, hogy érdekeink fölött nem rendelkezhetünk saját belátásunk szerint, s bármit óhajtson, bármit ellenezzen a közvélemény, a hatalom előtt annak semmi értéke nincs : megmételyezte egész politikai életünket. Fásulttá tett legvitálisabb érdekeink iránt; úgy sem mi vagyunk a döntő tényezők. Rólunk, nélkülünk határoznak. '•Az a hanyagság azonban, melynek pár nap óta színhelye a képviselőbáz, egész a botrányig megy. Adófölemelésről van szó : a ezukor- és sörfogyasztási' adó fölemeléséről s a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék jövedelmének megadóztatásáról. S akkor, midőn egész ország panaszkodik a nagy adók miatt : két Ízben is kevésbe múlt, hogy nem lehetett megkezdeni a tanácskozást. Négyszáz negyvenhét igazolt képviselő közül hétfőn százhat, kedden százöt volt jelen az ülés kezdetén ; s a fogyasztási adó megszavazásánál több mint fele távol volt a képviselőknek; az első szavazásnál távol volt kétszáznegyvenegy s jelen csak kétszázöt, a harmadiknál pedig a távollevők száma kétszáz- nyolczvanegyre emelkedett, és csak százhatvan hawaii szavaztak. A szavazógép különben jól működött. Három nap alatt két adóemelést szavazott meg. II. A képviselőház hétfői ülésén tárgyalták a kávéfogyasztási adó megszüntetéséről s a ezukor- és sörfogyasztási adóról szóló törvényjavaslatot. — Előzőleg Helfy Ignácz tett indítványt a felől, hogy a takarékpénztáraknál elhelyezett tőkék megadóztatásáról szóló javaslat az uzsoratörvény tárgyalása után tűzessék ki napirendre ; a ház elvetette az indítványt. A fogyasztási adóhoz Hegedűs Sándor előadón és Szapáry Gy. miniszteren kivül Helfy, Stein- acker és Horánszky szóltak, az utóbbiak mindnyájan ellenezték a törvényjavaslatot. Helfy utalt arra, hogy az adóemelés káros befolyással lesz a sörgyártásra s utat nyit a sokkal kedvezőbb -helyzetben levő osztrák gyárosok térfoglalására; Horánszky pedig reámutatott pénzügyi bajaink gyökerére, a kormány elhibázott közgazdasági politikájára s a boszniai politikára, melyen ily aprólékos javítások nem segítenek. A névszerinti szavazásnál 124 szavazattal 81 ellenében elfogadta a képviselőház a törvényjavaslatot. A keddi gyűlésen a fogyasztási adók részletes tárgyalása volt napirenden, mely alkalommal Lázár Ádám nyújtott be határozat javaslatot a felől, bogy a jövedéki kihágásokról még ezen ülésszak alatt terjesszen be a pénzügy- miniszter törvényjavaslatot. Mellőztetett. Több napi feszült várakozás után az ülés végén valahára nyilatkozott a kormány Wimpffen nagy szenzácziót keltő levele felől. Tisza válasza a levelet apokrifnek nyilvánította ki ; mindamellett vaunak olyan tények, melyek diploma- cziánkat nagyon különös világításba helyezik, Egyfelől tény az, hogy vasutainknnk a Balkán félszigeti vasutakkal való. anyagi érdekeinkre nézve fölötte kívánatos csatlakozása sehogysem bir megvalósulni : másfelől az is tény, hogy Hirsch bárónak nagyon érdekében áll, hogy e csatlakozás minél későbbre halasztassék, mert a török kormánynyal kötött egyezmény értelmében a csatlakozás megtörténte után Hirsch báró a török kormánynak minden kilométer vaspálya után évenkint nyolezezer frankot tartozik fizetni, a mi évenkint mintegy tizenöt millió frankra rúg. Miféle akadályok gördültek a vasúti csatlakozás megvalósíilása elé : nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy minden év, mig a csatlakozás meg nem történik, Hirschnek lő millió frankot hoz; az is bizonyos, hogy ha csak diplomacziánk hitelét teljesen tönkre nem akarta tenni, Tisza más választ nem adhatott, mint a melyet adott. A keddi ülésen kezdetett meg a takarék- pénztári tőkék megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása s a szerdain végeztetett be. A javaslatot Hegedűs Sándor előadó indokolta s a pénzügyminiszter szólt még mellette; Helfy Ignácz javaslatot nyújtott be mellőzése végett s kívüle ellenezték még a törvényjavaslatot Világosi Gaál Jenő, Prónai Dezső báró, Lázár Ádám, Ferenczy Miklós, Györy Elek és Németh Albert. A törvényjavaslat 144 szavazattal 100 ellenében elfogadtatott. Ugyancsak a szerdai ülésen tárgyalás alá vétetett még a ház költségvetése, mely alkalommal élénk vita támadt a fölött, hogy a ház nyomtatványai megküldessenek-e a Székely N. Múzeumnak ? (A vita lefolyását lapunk egy más helyén közöljük. A fogyasztási adó-törvényjavaslat harmadszori felolvasásban 88 szavazattal 78 ellenében elfogadtatott. Ili. A külföldi hírek közt Napoleon Jeromos „platonikus álIamcsinyje“ felé fordul a közfigyelem Európában. Alig temették el Gambet- tát, a köztársaság ellenségei már is mozgolódni kezdtek A legitimisták Périgueuxben nagy gyűlést tartottak az ötvenhároméves királyjelölt, „V. Henrik“ érdekében; a gyűlés azonban, hol egyszerre csak a köztársaságot kezdték némelyek éltetni, meglehetős felsüléssel végződött. Mindamellett napok óta szárnyalt a hir a legitimisták által készítendő meglepetésről, midőn a vörös herczeg megelőzve őket, felhívta a köztársaság figyelmét a monarehisták tizeiméi - re. Kedden reggel Paris falain Napoleon Jeromos kiáltványa volt kiragasztva, melyben a köztársaságot megtámadva, a napóleoni hagyományt igyekszik föléleszteni. Azt a hagyományt, mely a franczia történelembe véres hetükkel A „Nemere“ tárczája. Gsak е=гзгге isisért . . . Csak egyre kisért az az emlék. Csak untalan meg-megjelen még, Mint hogyha az a régi lennék S ő is a régi volna. — Hal о vány arczát ígyre látom, Bús sóhaja elűzi álmom, Almomba meg busán, zokogva, Mintha oda, elém omolna. Úgy fáj : így látni búba’, kényben !... Mint büszke rózsát letörötten Tiporja bárki porba', földben, Előbb csodálta bárha : — Birét tapodja a világ most. Ki szánna pgy letört virágot V S engem lesújt bús hervadása : 1#У megtörve, igy meggyalázva ! Első szerelmem ábrándképp ! Hol tisztaságod égi fénye V Szűz koszorúd hervadva, tépve . . . Oh menj ! óh hagyj el emlék ! Oh nézd, a bú szivembe' mint dúl ! Hervadjon, ki hervadni indul. Itt én, ott ő! Hisz egyre mennénk, Együtt, külön — pusztulva vesznénk. . . Nemo Emélkeim a hatvanas óvekből. (Folytatás.) Egyszer hátam mögött, hallom e szavakat: „nem bírók menni“, Hátra fordulok : „melyik az ?“ kérdem ; erre németül a mi lengyelünk felelt „nem bírok menni!“ Én hozzá mentem láttam kimerültségét, pakkját magamra vettem, s igy követtük a többieket, de alig egy órai haladás után már magam is kezdettem fáradt lenni, azonban erősen tartottam magamat és semmiképen nem akartam elárulni gyengeségemet. így haladtunk tovább, egyik hegyen fel, a másikon le, de lengyelünknek, hallottam, hogy lélekzete mind nehezebb-nehezebb lesz. Kérdem tőle: „Talán beteg vagy?“ „Bizony barátom, nagyon rosszul vagyok“, monda ő, de már ekkor le- roskadott. En előre kiáltottam, megállásra figyel- j meztetve a karavánt. Mindnyájan kérdezték : Mibaj V „Lengyelünk roszul van, elesett“, felelém. Azonnal körülte csoportosultunk mind, buzdítottuk, de nem birt lábra állani, hanem végre is nekünk tovább kellett haladnunk, két raarkösabb tehát karon fogta kétfelöl s igy megindultunk. — Ezalatt magam is pakkomat kibontottam, s hogy könnyebbüljék, a mennyi dohányom csak volt, mind ki dobtam s ezt nem csak én tettem, hanem többen is. Szegény kalauzunk, annyi pakkot vitt. hogy alig tudott ballagni. Sokan egészen szép darab ruhákat adtak ajándékba neki, csak hogy a terűtől meneküljenek; magam is egy szép lombos debreczeni szűrt ajándékoztam neki. Eeirhatlan utakon haladva tovább, már reggel (elé meg kellett hogy álljunk, mivel előttünk egy borzasztó mélység tátongott, a melyen keresztül kellett mennünk, de ily sötétben egyik sem mert neki indulni, de meg lengyelünknek is mindig aggasztóbb rósszul léte nem engedte, hogy tovább mehessünk. Tüzet raktunk, még pedig hatalmast; kalauzunk figyelmeztetett: „Uraim, nem jó lesz tüzet rakni, mert itt járnak a zsandár-őrjár átok.“ „No, ha csak ennyi a baj, úgy csak rakja, mert jól töltött fegyvereink nekünk is vannak!“ S bizony nem tudom, hogy nem állottunk volna-e mi akkor szembe egy egész regiment osztrák bakával? Mindenki étkezett a mije volt; nehányan a közeli szénaboglyákba lefeküdtünk, lengyelünknek jó ágyat csinálva, többen elaludtak, mig mások a tűz mellett ülve társalogtak, mig végre megvirradt s mindnyájan munkához fogtunk, mert nagy munkánk volt. Mindnyájan lenyugodtak, kivéve a felállított őröket, kik között voltam én is. A ki még nem járt őserdőkben, égnek meredő havasok klzött. annak fogalma sincs azon rémes hatásról, melyet a magányosság érzete szül. Két óra tájban erős szél kerekedett s mintha valamennyi ördög elszabadult volna, oly pokoli lármát csinált. Bekapva a magas fenyvesek közé, zúgott, sivitott, fütyölt, csikorgóit, bömbölt oly kísértetiesen, hogy megrémültem s közelebb húzódtam társaimhoz, kik ekkor már javában hortyogtak a tűz mellett. El-elnéztem szegény lengyelünkhez is s azt tapasztaltam, hogy igen jól alszik. így töltöttem el az éj hátralevő részét. Elmerengtem a múlt fölött. Eszembe jutottak a jó napok, melyekben részem volt, azután eszembe jutott a meleg szoba s a jó ágy, melyektől most meg vagyok fosztva s ki tudja, mikor juthatok ismét hozzá? ! Végre virradni kezdett, minek nagyon örültem. Virradatkor már mind talpon voltunk, a friss havasi vízben megmosdva, reggelizni kezdtünk s ezután rögtön megvizsgáltuk u mélységet, melyen át kelle mennünk. (Folytatása következik.)
