Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-07-15 / 57. szám

57. szám.

Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, julius 15.

Xíll. évfolyam.

Szerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyörgyön

Deiueter-féle.ház, hová a lap szellemi részét illető t közlemények küldendők.

Kiadó hivatal:

оВ&ги у le i n 01cátJr

KÖNVVNIPOMDÁJA,

hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmçntcsen iutézendők.

A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő.

fUiWíüi, íá

és É

Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési ér

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Hirdetmények dija:

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.

Sepsi-Szentgyörgy, 1883. julius 14.

Nem vagyunk antiszemiták, sőt legélesebben kárhozliatjuk Istóczy őrült1 izgatásait, ’melyek végkonzekyencziája nem lehet más, mint hogy a zsidót ki kell kergetni Magyarországból. Azok törekvéseit is hibáztatjuk, kik a zsidókat az emanczipáczió előtti viszonyokba akarják visz- szahelyezni. Még azokkal sem tudunk rokonszenvezni, kik „keresztyén“ s más ilynemű szövetkezetek felállítása által a társadalmi elkülönítést akarják megteremteni. Mi ellenkezőleg valamennyi korlát ledöntését követeljük, mely zsidót és magyart elválaszt egymástól. Mert a zsidóságot a magyar nemzettest nemhogy káros, de sőt nagyon is szükséges és hasznos tagjának tekintjük, melynek fontos hivatása van : gazdagítani a magyar faji sajátságokat

egy hiányzó s boldogulásunkra feltétlenül szükséges elemmel, az élelmességgel, a kereskedői szellemmel, nem is említve ezenkívül azt, hogy mily tekintélyes értelmi tőkét képvisel nálunk a zsidóság. ;V

S épp ezért ítéljük el az antiszemiták agi táczióját, mert idegenkedést támasztva a* zsidóság ellen s a zsidóságban ellenünk, késleltetik a beolvadás üdvös lefolyását. De midőn kárhoztatjuk az antiszemitákat : legkevésbé

sincs szándékunkban szemet hunyni a zsidóság azon hibái előtt, melyek ép úgy s talán még jobban hátráltatják az asszimilácziót, miként az antiszemiták. Mi minden elkülönző korlát ledöntése mellett küzdünk s ott, a hol a zsidók maguk az okai e korlátok fennmaradásának, küzdünk ellenük is, mert mi sem anti-, sem filoszemiták nem vagyunk, hanem magyarok és e szempontból tekintjük a zsidók minden olyan szervezetét, minden olyan tettét, melyben szembe helyezik magukat a magyarság eszipéjével s külön faji érdekeiket helyezik előtérbe.

Vagy nem szembeszáliás az a magyarság eszméjével, midőn sehogy sem akarnak elszokni a német szellem kultiválásától? Midőn az emailA „Nemere" tárczája,

Л7"őleg'én^ barátomnak.'

>■ • / (1882.)

Elérted, ott vagy, hova hordja'vágya Az ,ifjp szivet tüskén-bokí’on át ;

Sok küzdelemnek íme valahára Föléb.e. tetted most a koronát.

Egy koszorút, mit rózsákból fonottan Abrándképednek szép feje visel,

.Feléd mutatva bpldog vig mosolyban

• Л szép jövőt ezer reményivel.

Ezer remény, a . tervek tarka raja Kelé; száll tőled himes lepkeként,

S az a parányi koszorúcska adja A tápot, — hogyha annyi lenne,,mégE . Ne iléjj úgy . venni, mint a .hogy van ; óva, i ; Remegv.e. nyúlnod.-üdvódért.minek ? . Voltál sötét sorammina, hordozója ;S.-yzótkni’ tarajé .szenvedésinek.

•>* it:Ii iii •( ;i • и f ■ 1 ' . '

Hideg kalmár, nem ád az élet ingyen,

Még kell-fizótói'— látod —percznyi kéjt-; Nyomort 'Vegünk :meg olykor drága kincsen, S létet dobunk el sokszor semmiért.

• Keserű búra, hosszú szenvedésre ■Hajnal helyett jön-éjjel, végtelen .■

N-eked derül ! . , . Amott sugár-verése-; r ■ Napodnak im-: a boldog szerelem !

A múlt rád dobja uélia szürke árnyát Komor felhőként, bárha íoszladoz ;

czipáczió lG-ik évében a zsidóságnak legalább is jiilencz-tizedrésze még mindig idegen, nem ősi nemzeti, hanem száz évvel ezelőtt II. József császár által rájuk tukmált nevet visel ?

S midőn még az a nemzedék is, mely az emanczipáczió óta nőtt fel, folyton a németnyelvet tekinti anya- és társalkodási nyelvének ? És nem a faji érdekek előtérbe helyezése az, midőn nincs szavuk az orthodox rabbiknak a zsidóságot a czivilizált világtól elkülöníteni akaró fanatizmusa ellenében? Avagy csak a pápák átkai nem illenek bele századunk eszmekörébe, a rabbiké ellenben fenma.radhat- nak? Csak a protestáns vaskalaposság érdemli meg a gúnyt, az orthodoxoké pedig nem ?

Ez a faji összetartás soha oly kirívó módon nem jelentkezett, mint a tisza-eszlári bünper alkalmával.

Nem keressük : igaz-e vagy nem, a mivel a sakterok vádoltatnak. À törvényszék feladata kideríteni. S ha a sakterok csakugyan bűnösök, a fanatizmusnak olyan tényével állunk szemben, mely minden népnél, minden vallásfelekezetnél, minden időben megtörténhetik. Képtelenség legkevesebb sincs benne. Vagy talán a vallási fanatizmus csak a keresztyénség privilégiuma s csak annál lelietiiek szöruykinö- vései, a zsidóknál nem ? A szeretet vallásának követői égethették az eretnekeket Spanyolországban s а кatliolik usokat Angolországban isten nagyobb dicsőségé ce ; ebben nincs* semmi képtelenség ; liauem hogy a sakterok hason i nemű bűnt követhettek volna el, az már kép- | telenség, daczára a legsúlyosabb gyanuokoknak, melyek a sakterokat terhelik..

Mire való tehát az a rendkívüli érzókeny- kedés az összes zsidóság részéről ezen immár világhírűvé vált bünper alkalmával ? Hát már a leghiggadtabb, legfelvilágosodottabb zsidóval sem lehet józanul beszélni e kérdésről?

Végre is egyetlen egy józan gondolkozásu ember sem fogta volna az összes zsidóságot vádolni egyesek fanatizmusáért. A sakterok, ha bűnösök, lakóitak volna s a társadalom az i

antiszemiták minden izgatásai daczára is csakhamar napirendre tért volna a kérdés fölött. De maguk a zsidók teszik lehetetlenné, hogy a tisza-eszlári dráma egyesek fanatizmusának kérdése helyett zsidó kérdéssé ne fajuljon. Mert az aztán egyetlen egy magyar előtt sem lehet közönyös, hogy midőn a zsidóság be akarja bizonyítani a bűn lehetetlenségét, oly eszközökhöz folyamodik, melyek a külföld előtt megbélyegzik az egész magyar nemzetet.

■ Angol, franczia s német lapok oly módon ■'b^zéTŰek gólunk, mely arczunkba kergeti a vért.

A filoszemita lapok az antiszemitákat, ezek viszont amazokat vádolják a gyalázatért, mely a tisza-eszlári bünper miatt esett rajtunk. Egyik hibásabb, mint a másik ; de Istóczy s a „Függetlenség“ minden izgatása sem ártott annyit jóhirnevünknek, mint az a mőd, mely- lyel a sakterok ártatlanságát akarják bebizonyítani.

A vádló ügyész a sakterok védőjévé lett s a védők vádlókká. Vádolják' a törvényszéket, mely a vizsgálatot vezette; vádolják oly bűnökkel, melyek ha igazak, megérdemeljük, hogy a „Times“ elmondja rólunk azon megbecstelenítő szavakat : a magyar nemzetnek nincs joga helyet foglalni a czivilizált népek között, minthogy háromszáz évvel elmaradt azoktól.

Valóban, nem vagyunk a czivilizált népek közé valók, ha igaz, hogy a bünpert az anti- I szemitizmus inscenirozta ; ha igaz, hogy ártat- I lanokat kínoztak, csakhogy vallomást csikarjanak belőlük ; ha igaz, hogy létezik egy tanu- készitő szövetkezet, mely ördögi cselszövésekkel tanítja be a tanukat, hogy terhelő vallomást tegyenek a vádlottak ellen.

De eddig csak a vádat hallottuk ; tényt, mely bizonyítaná, nem láttunk.

Abban az állítólagos kinoztatásban igen sok a komikus részlet, mely azt a benyomást teszi, hogy az a két megtorturázott ember rettenetes ügyetlenül tud hazudni. Különösen j llersko- vallomása oly végtelen együgyüségeket

: 1

Te mintha búsan gyötrő álmit járnád,

Lelked valóra kelni még haboz.

Jő sáppadozva kisértni az emlék, —

Nyíló hajnaltól bujdosó lidércz . . .

Ne tétovázva nézd, megjelen még,

Meglátó, e fénynél semmiségbe vész.

Add át magad csak most a sorsszeszélynek, Mint csolnakát a gondtalan hajós ;

Zsong-l>ong a hullám . . . Bármit is:beszélnek, Feléd hajolt, karjára vett a sors.

A boldogságnak vetve rózsa-ágya, —

Hallottad ? (3 hív — oszd meg véle hát . . . Elérted, ott vagy, hova hordja vágya Az ifjú-szivet tüskön-bokron át ! —

A . • i 'Л : - -ív

/.. . , *, Nemo.

IMI..................-ïioz' (1883. julius 12-én.)

A csendes éj sötét ködéből A hajnal pírja fölragyog,

S fényétől mint a szivek könyje, Ielszárad .a futó homok.

. i ' /. h

Nem volt tehát az éj öröklő,

S most isidét élnem kellene ;

De ráborul még nemsokára' Éltemre a bú fellcge.

r ’ „Lemondani !“ ez áll elöltem, Aztán az éj legyen sötét’

8 ez összetört szív-életet Ködébe hányja szerteszét.

Rád gondolok . . . kevés reményem, ' Hogy egykor átkaroljalak,

S ha újból nem lehet, hogy éljek,

A szív ezerszer meghasad.

A csendes éj sötét ködéből A hajnal pírja fölragyog,

S fényétől mint a szivek könyje, Fölszárad a futó homok.

{Brassó.) Szabó Lajos.

A szemfényvesztő nő. Németből Hoós János.

(Folytatás.)

— Ide? — kérdé lihegve.

Joachim kezét nyujtá válaszul :

— Én vezetlek téged, te Spanyolhon gyöngye ! — és jobbját sebes mohósággal magához szorítva, fölnyitá az ajtót, mialatt halkan mormolta fogai között :

, , „Pipacsvirág, pipacsvirág !

Oly tüzesen égsz . . .“

Száz meg száz láng sugárzik a szemfényvesztő- nőre, visszaragyogva a lakomaterem fényes, pompájában s a kápráztató, veresen czikázó gyertyalángok fényében. Lobogók lengnek a menyezetről, díszes fenyő-füzérek tekerőznek az oszlopok körül, tartva büszke vadászjelvények : kopják, pajzsok és vadászkürtök által. A terem oldalán köröskörül állanak az asztalok drága damaszk térítőkkel, rajtok fényiének a magas ezüst kancsók s finomul színezett kannák ; középen van feltálalva az ízletes sült feldíszített tálon, egy spékelt madár büszkén szétterjesztett pávafarkkal, s még egy vaddisznó-шага-