Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-07-15 / 57. szám
— 226 — foglal magában, mely minden hitelét lerontja. Ugyan kicsoda veszi komolyan kinoztatásnak azt, midőn Hersko elmondja, hogy másfél liter vizet itattak meg vele úgy, hogy ráparancsoltak, hogy igyék s ő meg is itta, csakhogy nem egyszerre s aztán szomjas is volt ; vagy midőn azt állítja, hogy megütötték, de az ütést nem érezte. De a vád világgá kürtöltetett, az európai lapok fölkapták, hanem hogy a részletekkel is megismerkednének azt már unalmasnak találják. És világgá ment Eötvös vádja is, melyet más formában egy év óta hirdetnek a filoszemita lapok, hogy a vádlottak ellen egy egész szövetség működik s a hamis tanuságtételről sem riad vissza. Igaz-e ezen az egész nem zetetet megbecstelenitő vád: nem tudjuk. Azt ellenben látjuk, hogy a védelem egész csapatát állítja be azon tanuknak, kiknek a törvény színe előtt szemükbe vágják, hogy meg vannak fizetve. Ott van Barcza, Hatalovszky, Sza- kolczai Julcsa; ott Vámosi Julis, kiről saját anyja állítja, hogy megvesztegették. Legyen valahára vége annak a frivol játéknak, mely Nyíregyházán folyik ! S bűnhődjék példás büntetéssel az a szövetkezet, ha van olyan, mely ártatlanokat vett üldözőbe. De ha nincs, s Eötvös vádja csak a védelem egy kétségbeesett lépése volt : sújtsa a nemzet . megvetése azokat kik e bünperben a rágalmazásoktól és saját nemzetük meggyaláztatásától sem riadtak vissza, csakhogy a bűn elpalástol- tassék ! tiiia * *. '■* * Politikai szemle. Az oláhok bocsánatkérő levele, melyet Ausztria és Magyarország követéhez intéztek, a következőleg hangzik : Báró Mayr ő Méltóságának, ő cs. és ap. kir, Felsége rendkívüli követének s meghatalmazott miniszterének. Bukarest, 1883. junius 23. (jul. 5.) v A Jassyban mondott meggondolatlan szavak sajnálatos benyomást,keltettek az osztrák magyar kormánynál. Ellensúlyozására egy közleményt hozott a „'Moniteur“ azon czélból, hogy helytelenítse e szavak értelmét s irányát. E közleményt mindazáltal későinek s elégtelennek találták. E kétkedést a királyi kormány nyilatkozatainak őszinteségében nem csak nem vehetjük közönyösen, de bensőleg óhajtjuk eloszlatásukat. Ő felsége a király s az én távollétem a fővárosból indoka annak, hogy nehány napig késett a felvilágosítás, a mely mindazáltal őszinte és loyalis, mert ő felsége a király kormánya soha sem követett oly magatartást, * a mely az osztrák-magyar monarchia iránti ellenséges irányt hitethetné el. S valóban nem ma történik először, hogy ő felsége kormánya kárhozdék, melynek hasa straszburgi pástétomokkal van megtömve, azok közé pedig kedvelt gyümölcsök és finom nyalánkságok oly magasan voltak fölrakva, hogy a burgundi szollőt és almát a kisebb termetű vendégek csak székre állva érhették föl. Az asztalok mellett köröskörül ülnek vagy támaszkodnak a töldesurak magas, faragott támlás- székekben ; büszke, élvsovár urak, öregek és fiatalok. Itt zörögnek a koczkák és cseng a hatalmas összegekből álló betét ; amott dorbézolnak össze- koczczanó ezüst bilikomokból, hátradőlve az asztaltól és karjaikat a nevető szépségek körül fonva, vaíD lovagiasan az oldalukon levő nemes asszonyoknak bókolva, kik fehér ujjaikkal csipkedik a magasia felhalmozott szőllőfürtök mézédes szemeit. Kellemesen és díszesen ülnek a szép hölgyek e kőiben, mint ritka virágok; valamennyien régi családból valók, koronával és czimerrel ; vállaikról tiszta ezüst szövet hullámzik alá s mélyen kivágott nyakukon különféle csillogó ékszer himbálódik. — Jóf van dolgotok, ti brandenburni mágnások ! Hii telén mély csend állott be. A piaczi énekes- n Joachim karján belépett a terembe és mint va- íázsütésie sülyedtek a kancsók s némultak el a koczkák az asztalon. • Ez ő! — susogta mindenki a körben. < Ma tekintete szabadon révedezett a termen keresztül, piros ajkai mosolyogtak s a kerek aranypénzek halkan csengtek gyorsan lihegő keblén. — önnyü léptekkel lépett a tágas terein közepére s &zép fejét Brievall ur felé forditá. f.i“i.JáíSZaa? a izeket, uram! — kérte gyors lolpillantással ; — egy sebes nótát, mely mindig gyorsabb és viharosabb legyen. — Bármit óhajtasz, Óla ! - sugá ez mély lélegzetet veve, mialatt szabadon bocsátá karját s a zenészek közé lépett. tat minden törvénytelen izgatást, a mely a szomszédos állam s igy az osztrák magyar tartományok biztonsága s nyugalma ellen irányulhatna s mindig forma szerint ellene nyilatkozott azoknak, kik mások jogos érzékenységének provokálására alkalmas czimmel illeték a királyt. Magunktartása állandóan az volt minden irányban s bizonyságát is adtuk, hogy szemeink előtt tartjuk az államok egymás közti viszonyait s azon kötelességet, hogy ne tűrjünk meg oly agitácziókat, melyek megzavarhatnák a jó szomszédi viszonyokat. Belépvén az európai független államok sorába, bizonyára soha sem fog eltérni Románia s kormánya ezen eljárási iránytól s kérem önt, báró ur, nyújtsa ez iránt kormányának a leghatározottabb biztosítást. Stourdza, m. p. Angol franczia konfliktus. Gladstone az alsóházban hivatalos jelentést tett a Madagaskar szigeten fölmerült angol-franczia viszályról. A franczia tengernagy ugyanis kiutasította az angol konzult és több angol hittérítőt elfogatott, valamint az összes angolokat elzárta a hajóikkal való közlekedéstől, azon hitben, hogy az ellenséggel egyetértenek. Az angol kormány már felvilágosítást kért Párisban. Albán-tö'i’ök viszály. Skutariból jövő megbízható hírek szerint a törökök még a múlt hó utolsó napjaiban végleg leverték az albán fölkelést. Remény van rá, hogy Assim pasa a nehány, még renitens fölkelővezért is meghódolásra fogja bírni. A kolera. Alexandrából jövő sürgöny szerint kedden 52, Mansurahban pedig 102 ember halt meg kolerában. Tisza-Eszlár. Szombaton folytatták a tanúkihallgatásokat a dadái hullaszerale ügyében. Nevezetes Lőrinczi István jegyző vallomásának azon része, mely. szerint a festéket takaró papír részben még ép volt, mi azt bizonyítja, hogy nem rég köthették kendőstől együtt a hullára. A tanuk egyhangúan azt vallják, hogy a hulla nem volt Eszteré. A hulla kék szeme mellett még felhozzák azt is, hogy az állán torra- dás volt. Több tanú, kik az első vizsgálat alatt a hullát hozzávetőleg Eszternek állították, most kinyilatkoztatják, hogy az ügy szemére, mint köpczösségére és hosszára nézve más, mint Eszter; Juhász Andrásáé azt vallja, hogy akkor főleg ‘ruhájáról hitte Eszternek Az ő s valamint Szakolczai Julcsa leleplezései nagy izgalmat keltettek. Juhászné elmondja, hogyan csalogatta őt Lichtmann Józsefné magához, hogyan ígérgetett neki tengeriföldet, liogyán czélozgatott 700 frtra, mely összeg azok részére van letéve, kik a hullában Esztert felismerik. Szakolczai Julcsa pedig elbeszéli Grossbergről, kinek felesége a ruhát a tutajosoknak kivitte, hogyan igyekezett az őt elkápráztatni, mondván, hogy ötezer írtból övé ezer forint, ha a hullában Esztert felismeri. Hétfőn, a tárgyalás 16-ik napján az eszlári tanukat hallgatták ki. Hajh ! miként örvónyeztek az eszeveszett hangok a teremben ! Joachim a legközelebbi oszlophoz támaszkodva állt s halvány arczczal kisérte a szép asszony izgató művészetét. Tüzes tekintete a czi- gánynő arczán függött, kinek sötét szemei mintha ördögi hatalmat gyakorolnának a Vendégseregre, úgy meresztették a nézők szemeiket- minden mozdulatára. ; Az csörömpölt, csengett és őrjöngött a szenvedélyes akkordokban, s mennél gyorsabban húzzák vonójukat a hegedűsök, mentői sebesebben futnak az ujjak a fuvola billentyűin, annál vadabbul villognak a borotva-élességíi késpengék a levegőn keresztül s annál hevesebben rángatóznak a czigány- nő ajkai. Tűz kavargott ereiben, elragadtatás sugárzott homlokáról; hosszú haja kibomolva hullámzott nyakában. El lett felejtve a föld, melyen állott, el a szőke ifjú, a ki őt ide vezette, az neki most mind álom volt! — Most újból a magas állványon állott és dobálta a késeket ; gyertyák fénylettek körülötte, csodálkozó, pillantások mosolyogták neki jutalmát. Ű volt Ola, a czigánynő, a vad, a negédes Ola, a ki előtt meghajolt az egész világ! Túl felől az oszlopnál egy magas alak támaszkodott, a nemes ur Brievall, a ki mozdulatlanul kisérte tekintetével, ezen sötét, a szerelem és szenvedély által feltüzelt tekintettel ! A trombiták éles zaja elnémult, a kések csörömpölve hullanak le a földre. Óla kebléhez szorítja kezeit és mélyen föllélekzik. — Hol volt ő? Mint köd és felhő hullámzik minden körülötte. — Üdvözlégy Óla ! Éljen a szemfényvesztő nő ! — hangzik feléje minden oldalról a bortól reketes hangon. A nemes gróf és a földesül’ barátja eléje ugrik, virágokat, s galyakat tép és a szemfényvesztő nő lábai elé veti : — Éljen 01a! — sa boros kancsó Nagy izgatottságot keltett Vámosi Julis anyjának vallomása, ki hamis tanúsággal vádolta |$ját leányát. Elmondta, hogy leányát arra kérték a zsidók, hogy esküdjék meg, hogy 1 órakor látta Soly- mosi Esztert. 0 neki leánya csak annyit mondott, Ь°КУ igaz, hogy látta Esztert, de 10 és 11 óra közt. De leányának gazdája, egy izraelita, nagy jutalommal biztatta a leányt, ha megeszküszik arra, hogy 1 órakor látta Solymosi Esztert. Múlt csütörtökön pedig, midőn az eszlári elöljárósághoz ment leányát följelenteni, hogy hamisan esküdött, egy Tulipánnak hivott zsidó leányával találkozott, ki azt mondta neki, hogy kár volt jelentkezni, mert Julis csak az igazra esküdött; hiszen a miért megesküdött, 100 fit van azért ígérve, s mihelyt kijön az igazság, azonnal megfizetik neki. A védők asztalánál egész vihar támadt Váiuosiué vádjára. Elébb az anyát rómitgetésekkel akarták megtántoritani, azzal ijesztve, hogy leányát öt évi fegyházra juttatja; azután a leány orvosi megyizs- gáltatását kívánták, mert hallomás szerint szülei irgal matlanul elverték ; kívánták továbbá, hogy a leány kihallgatásánál apja és a falu bírája jelen legyenek. Eötvös ez alkalommal ismét kvalifikálatlan módon viselte magát, kikelve az eszlári biró . ellen, „ki ámbár maga is tanú, még is tanúkihallgatásokkal mesterkél s kinek keze nyomaival ezen száz meg száz ivre terjedő vizsgálati iratokban nagyon gyakran találkozom.“ Az elnök izgatott hangon rótta meg. „Jó lenne — mondá — ha ügyvéd ur egyikmásik tanúra való véleményét megtartaná akkorra, mikor bebizonyul, hogy indokolt e ezen vélemény.“ Ezután több tanút hallgattak ki, a kik Esztert virágvasáruap előtti szombaton délelőtt 11 óra felé látták a zsinagóga felé menni. Hrabák Gyula molnár a rituális pászkálmz őrölt lisztre nézve azt vallotta, hogy csiirtököu és pénteken estig őrölte. De midőn esketés előtt Friedmann figyelmezteté, hogy tanuk fogják bizonyítani, hogy két bét előtt volt az őrlés s hogy ez esetben fenyitő eljárás fog ellene indíttatni, megijedt és visszavonta vallomását. Hrabák tanúskodása alatt a védők, különösen Eötvös és Friedmann ismét oly kiliivóan viselték magukat, hogy az elnök kénytelen volt őket megróni. Nagy Józsefné Hatalovszky kitanittatásáról vall. Azt mondja, hogy legutóbb Hosszuháton látta őt, hol a zsidók formális fogságban tartották s magyar embert nem engedtek hozzá közelíteni. Ott tanították, hogy mit valljon. Majd Cseresné lépett a tanuk színpadára, elmondani annak idején nagy feltűnést keltett vallomását, hogy Grossberg mint küldte feleségével a ruhát Nagyfalu alá, mint jöttek virágszombatjának éjjelén a zsidók tömegesen Grossbergéktől ásót, kapát kérni és mint jajgattak cselekedetük fölött. Cseresné közönséges arczu pórnő, ki igen jól beszéli az idevaló zsidó jargont és a zsidók szavait zsidóul mondta el. A védők egész nyelvészeti kereszttűzbe fogták az asszonyt és a közönség derültsége közt meggyőződtek arról, hogy Cseresné csakugyan tudja a jargont. — Szembesítése a Groszberg párral egy uj lappal gazdagitá a tisza-eszlári per botrány-króuikáját, melyben a védelem kihívó magaviseleté eddig még hallatlan insultálásokat engedett meg magáuak. Grossbergné s Grossberg szembe köpték Cseresnét, mire az elnök a szemtelenkedő házaspárt két napi fogságra ítélte. után nyúl, annak tartalmát az utolsó cseppig kiüríti . É* a koczkák újból csörögnek, a nemes urhol- gyek összedugják fejőket és suttognak ; Óla pedig köszöutve meghajtja magát s az ajtó felé fordul. Ekkor egy erős kar átfogja az övét és Joachim urfi egészen közel hajol arczához. — Állj meg Óla!—kiált hangosan. —Hallod-e, a zenészek tánczhoz hangolják hangszereiket ? Maradj itt és jer velem egy körtánczra ! Óla büszkén jártatja végig szemeit a lakom&zó nemes asszonyokon, kik a tetszésnek egyetleu egy szavában sem részesítették; egy hirtelen, vad, bo- szuálló gondolat czikázik át agyán, s gyenge nyomással nyugtatja ujjait a kastély urának kezében. — Uram ! — szólt halk hangon, szemeinek varázstekintetét arczára szegezve, — a te körtánczod vendégeid legszebbik nemes hölgyét illeti ! __ Az én legszebb vendégem te vagy, barna nő ! __ hangzik le hozzá szenvedélyesen. — Veled táuczolok, vagy senkivel ! Elutasítasz engem ? — Nem, uram ! Ismeretlen fölhevülés száguld át a földesur halántékain, mohón ragadja meg a czigánynő kezét s vezeti a Brievallok aranyserlegéhez. — Boldogságodért 01a! — kiált pajzán nevetéssel. — Egészségedre 01a! — s oda nyújtja ar serleget és töltet vele. Mindig vadabb lett az élet s szilajabb a jókedv a mulató teremben s mint zajos hullámtorlás, keringőztek a tánczosok a gyertyalángoktól ragyogó termekben. Majd felbomolva a díszes menüett és körtáncz mulattató figurái s az eszeveszett hajszában féktelenül száguldoznak a párok tempó és eszmélet nélkül. (Folytatása következik.)
