Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-07-08 / 55. szám

— 218 — dott el a szörnyű járvány, az menekült. Az egészségügyi tanács elhatározta, hogy a lakos­ság sátrakban helyezendő el s hogy a ragály által meglepett városnegyed részben fertőztele- nittetni, részint elhamvasztatni fog. A zárvo­nalban elhelyezett csapatok parancsot kaptak, hogy a zárvonalon átlépni akarókat iőjje le. De a város elzárására kiküldött csendőrség na­gyon rósz helyzetben van ; a szabadban tanyá­zik, a hol nincs jó ivóvize, és folyton ki van téve a forró nap hevének. Nagyon kétes, váj­jon ki birja-e majd állani ez iszonyú helyze­tet. Az angol kormány Cyprus szigetén, Mál­tán s Gibraltárban vesztegzárt rendelt el. Fi­úméban az Egypt,ómból érkező hajók tíznapi vesztegzár alá helyeztetnek. Háromszékmegye közigazg. bizottságá­nak julius havi gyűlése. (Vége.) Komáromi) Andor tanfelügyelő jelenti, hogy a tanítás junius végén a megye területén minden is­kolában befejeztetett. A törvényszerű 8 havi tan­időt minden iskola pontosan kitartotta, sőt néme­lyik meg is toldotta. A tanítás eredménye általá­ban véve kedvezőmik mondható. Dicsérettel emlék­szik meg a dálnoki s a kovásznai iskoláról, hol a tanítók szép sikert mutattak fel s a gondnokság is kiváló buzgalmat tanúsított. Sajnálattal jelenti azon­ban, hogy a tankötelesek nagy része a két iskolá­ban nem volt elég pontos. Általában véve azonban az iskolák látogatása kedvezőbb vöt az idén, mint a megelőző években. Kiemeli még a sepsi-szent- györgyi polgári fiúiskola vizsgáját is, hol daczára annak, hogy az idén felszerelt lakatos tanműhely­ben a munka csak márcziusban vehette kezdetét, a tanulók mégis szép előhaladást tanúsítottak. E tan­műhely egyedüli az országban s mint ilyenhez, a legszebb remények lüződnek. Felemlíti még gr. Zichy J. és Jágócsi Péterffy J. látogatását is, kik meglátogatva a helybeli ipa­ros iskolát, azt igen kedvező állapotban találták, hol az iparos tanulók 3 osztályba beosztva, meg­felelő oktatásban részesültek. Ebben legfőbb érdeme a főispán urnák van, de osztakoznak vele a tanítók Is, kik a csekély fizetés daczára is kitartó buzga­lommal végezték a tanítást; felhozza azután, hogy Kézdi-Vásárhelyen 300 iparos tanuló van, kik ed­dig semminemű oktatásban nem részesültek. A szer­vező értekezlet^ azonban itt is, mint Sepsi-Szent györgyön sikeVesen végződvén, a jövő tanévben mindkét városban meg fogják kezdeni az újon szer­vezett ipariskolák működésűket. Szabó Károly zágoni volt tanító 1G éven alóli árváinak a közoktatásügyi minisztérium 50 frt évi segélyt utalványozott. Dr. Antal Mihály megyei főorvos a megye egész­ségi állapotáról jelenti, hogy az a lefolyt hóban kielégítő volt. A megye területén előfordult betegségek legin­kább a légző szervek és hurutos bánhalmaiból ál­lottak. Ezenkívül roncsoló toroklob észleltetett Al- Torja, Kurtapatak és Oroszfalu községekben s hasi hagymáz Al-Torján. A himlőoltás az alispán intézdedése folytán meg­kezdődött s jelenleg is tart. szép nem volt, sőt majdnem komor; ajkait erős bajusz födte s büszkeség- és szenvedélytől izzó sö­tétkék szemeit szűkén összenőtt szemöldök-ivek kö­rözték. Óla merengve pillantott egyik képről a másikra. — Igen, azok mind előkelő tagjai voltak a nemes Brevall családnak ; valamennyien keskeny metszésű arczaikon viselik a hasonlatosságot, mindeniknek ajka daczosságra mutat s mindnyájoknak szemeiben ül a szerencsétlen sors kinyomata. — Ivó poharak, koczka, játék és könnyelműség. Most megmozdul a barna ajtó sarkaiban, s Jo­achim urfi fehér keze int feléje. Az öreg báróné kerek erkélyszobában ült magas faragott támlásszékben, drága czoboíyprém szegély- zetü fekete bársony ruhában; nyaka körül ősi aranyláncz volt fűzve s fejét komoly özvegyi főkötő fedte. Isten hozott, Óla ! — szólt mosolyogva. — Lépj közelebb és segíts kedvenczemen. Joachim némán nyujtá Ólának az eltört rozma­ring-tőt, s a szemfényvesztőim, miután kezet csó­kolt az agg úrnőnek, a virágot vékony ujjai közé vette. Ezen nem lehet többé segíteni, — mondá za­vartan, — egész a gyökeréig el van hasadva; kár a szép törzsért, gazdagon virágzott. De hadd kí­sértsem meg, hátha idővel újból helyrejő í — foly- tatá, mialatt a virág lágy héját serényen forgatta ujjai között s lemetszette a megpattant ágacskákat. A csúcsos, boltíves ablakok közül zúgott a szél és egyes esőcseppek nagyot koppanva ütődtek az ólommal kiczifrázott ablaktáblákhoz. (Folytatása következik.) A miklósvári mmg üresedett orvosi állomást dr. Zaiszler Nándor foglalta el. A megyei „Ferencz József kórházban“ a múlt hóban ápolás alatt volt 39 beteg és pedig 30 férfi s 9 nő. Meggyógyult 14, javult 5, gyógyithatlanul távozott 1, meghalt 1, ápolás alatt maradt junius végén 12 férfi s 6 nő, összesen 18 beteg. Műtét volt 1. Az áillat egészségügy nem volt kielégítő. Takony­kór előfordult egy esetben, lépfene és ebdüh kőt esetben. Ezenkívül a folytonos esőzések miatt ta­karmányhiány állt be s a rosszul táplált szarvas- marhák közül sok hullott el hevenybéllobban. Nádor y Nándor kir. mérnök a múlt havi közle­kedési viszonyokról a következőkben adja elő jelen­tését. A brassó-ojtozi országút mindenütt jó, a GO—64. kilóméter közti szakasz is a száraz időjárás követ­keztében kielégítő s még a nyáron leendő újra építése ügyében intézkedés történt. A magyaróshegyi útszakasz kiépítése folyton ha­lad. A földmunka elkészült, az alapépítmény, ka­vicsolás és a műtárgyak építése pedig folyamatban van. Az építési összegből eddig 23.500 frt használ­tatott fel. Az államutakra szükséges uj hidak építése felől a közlekedésügyi minisztérium még nem intézkedett. A kavicsszállitást az országút 17 — G9. kilóméter hözti szakaszán két vállalkozó már megkezdte. A 67—97. kilóméter közti vonalra azonban, hova a megye volna kötéles szállítani, még eddig egyetlen egy halom sem vitetett; miért is félni lehet, hogy az idén a múlt évinél is inkább hátrálékban fog maradni a megye. A múlt évben kihordott 300 ha­lom kőből az év elején 147 halom felaprittatott, a többi még töretlen. A mérnöki hivatal kötelességének tartotta az alispán urat erélyes intézkedések téte­lére felkérni, de mind ez ideig nem lett eredménye. A megyei utak állapota, kivéve, hogy különösen a nyén bodza-krasznai utón sok a rósz hid, álta­lában véve jő. A folyó évre előirányzatba vett híd­építések csak a szükséghez mérten egyenként vagy kisebb csoportokban adattak ki s nem egyszerre, mint más években. A kavicsszálitás vállalat utján junius 25-én ada tott ki, de szállítás eddig még nem történt. Tompa Albert közgazdasági előadó a megyének a jelen évi második negyedben levő közgazdasági viszonyairól jelenti, hogy az őszi gabonák igen cse­kély kivétellel szépek s csakis a sepsi-alsójárásban mutatkozott eddigelé a rozsda kis mértékben ; korai kapás veteinények s tavaszgabona a legtöbb helyen elég szépek, a később vetettek azonban hátramarad­tak. A gyümölcstermésben a május 23 ki havas eső nagy kárt tett. A takarmány mennyisége ki­elégítő, betakarítását azonban a folytonos borult és esős időjárás nagyban akadályozza. A szarvasmarhák közt az erdei betegség (vérvi­zelés) igen sok községben uralkodott, mely miatt sok el is pusztult. E baj majdnem minden évben, csaknem mindenütt egy időben szokott jelentkezni, s mivel a rendelkezés alatti állatorvosok nem elég­ségesek a baj gyógykezelésére, szükséges volna jö­vőre a földművelésügyi minisztérium közvetítésével minden községet ellátni a szükséges gyógy-eljárási utasítással 8 szigorúan kötelezni a községeket min­den egyes eset sürgős bejelentésére, hogy oda, hol a betegség tömegesebb és veszélyesebb természetű, állatorvos legyen kiküldhető. Jelenti továbbá, hogy a földmivelésügyi minisz­térium az ő fölterjesztése következtében utasította a kulturmérnökséget, hogy a talajvizek által igen sok károsodást szenvedett Észtéinek és Kurtapatak községekben a talaj javítása végett még a nyáron helyszíni szemlét tartson. Indítványozza, hogy a törökbuzát, melyet az idén a szokott időnél legalább is 2—3 hétel később ve­tettek, október 15-ike előtt ne legyen szabad le­szedni ; egyes esetekben a községi elöljáróság indo­kolt kérésérea szolgabirák adhassanak csaka jel­zett időnél korábban eszközlendo kukoriczatörésre engedélyt. Ez indítvány azon módosítással fogadta­tott el, hogy a kukoricza október 15 ike előtti tö­rése ugyan nem tiltatik meg, de figyelmeztetik a gazdaközönség, hogy várja be, mig a kukoricza megérik s akkor szedje le. A sepsiszentgyörgyi és kézdi-vásárhelyi polgár­mestereknek meghagyatott, hogy az ezen városokon keresztül vonuló nem megyei utakat kavicscsal ja­víttassák ki. Panasz merült fel, hogy a közmunkára kirendel­tek közül többen későn érkeznek s részben munka­képtelenek. Elhatároztatott, hogy az utmunka ve­zetésével megbízott uíbiztos midig köteles igazolni, hogy a megjelentek szabályszerű utmunka-kötelezett- ségeiknek — egy napra 10 órai munkát számítva — eleget tettek-e? s hibák fölmerülése esetén azon­nal tartoznak jelentést tenni. Kérelem intéztetett a közlekedésügyi miniszerhez, hogy módosítsa azon rendelkezését, melyben meg­hagyja, hogy a közmunkakötelezettek közül a távol helyiségbeliek a pénzzel való megváltásra szoritas- sanak, s a távol lakóknak a közmunka helyére és visszateendő utazásaik ideje beszámitassék. Köpeczen és a szomszédos községekben a disz­nók közt ragályos betegség ütött ki, melyben 100 darabnál több disznó hullott el. Az alispán utasitta- tott, hogy intézkedjék a ragályos betegség konsta­tálása s az orvosrendőri teendők ügyében, mivel a Sepsi-Szentgyörgyön székelő állatorvos a miklós­vári járásban mindig meg nem jelenhet, másutt is el lévén foglalva, s igy azon községek sok kárt szenvednek. Kossuth levele Bereg vármegyéhez. Különösen tisztelt alispán ur ! Bereg vármegye tisztelt közönsége kegyes meg­emlékezésre méltatva a véletlennek azon szeszélyét, hogy daczára életem viharos rázkódtatásainak, a 80 I évet eléltem : nagyra becsült üdvözlő levelében túl­becsüli a munkarész értékét, melyet azoknak sorá­ban teljesitettem, kikre mint olyanokra hivatkozik, a kik „legázolt nemzeti létünk visszaszerzését tűz­ték ki életük feladatául.“ A nemzeti ébredés, melynek legtevékenyebb sza­kába az én közéletem is bele esett, nemcsak egyes kijelölhető személyeknek, de még csak nem is egy nemzedéknek müve volt. A történelemnek megvan a maga természetszerű folyamata, melynek irányát s útját a történelmileg fejlődött létérdek szabja ki. Talán nem élek vissza a nyújtott alkalommal, ha szabadságot veszek magamnak emlékeztetni, hogy mi kútfőből származtak, s miként jutottak elevenen átérzett felismerésre azon szükségek, melyek ha­zánk történelmének folyamát az 1848-ki átalaku­lásra vezették. A múltak emlékezete, a jelen tanul­sága, a jövendő számára. „Meminisse juvabit.“ Azon történelmi lejleményü szükségek keletkezé­sének eredete ama régi időbe esik, midőn két nagy­hatalom közé szorított hazánk az oligarchia fékte­lensége által erőtlenségbe sülyesztve, a keleti szom széd hatalom nyomása ellen, a nyugoti szomszéd hatalomban vélt támaszt találhatni. Elfogadta a nyugati szomszéd-uralkodót saját uralkodójává, de nemzeti létének s állami függetlenségének biztosí­tása végett, nemzeti léte, állami függetlensége tisz­teletben tartásának feltétele alatt fogadta el, A tapasztalás nem igazolta a számítást. A keleti hóditó uralma nyomasztó volt, de csak katonai megszállás, nem törökösitett, nemzetiségün­ket, nemzeti jellegünket sértetlen hagyta, a lelki­ismeret szabadságát nem vette üldözőbe, s legyen nagylelkűség, legyen tapintat, vagy legyen indolen- czia, a magyar politikai intézvényeket nem bán­totta; arra, hogy Magyarországnak akár meghódolt, akár souzerenitása alá került részeit saját birodal­mával összeolvassza, soha még csak kísérletet sem tett. A nyugati pártfogó ellenben egyenesen ezt akarta, kivetkőztetni Magyarországot állami önállásából, s a szomszéd patrimoniális tartományokkal egyenlő lábra helyezve, oly egységes családi birodalmat ala­pítani, melyben a hatalom a czél, a népek csak eszközök; ez volt országlási maximája nemzedékről nemzedékre. A szegény magyar nemzet cseberből vederbe lé­pett; védőt keresett, nyomorítóra talált, még pe­dig olyanra, a ki Európában az ellenreformáczió világi feje is lévén, politikájában az egyházi reak - ezióra is támaszkodott, mint ez ő reá; kéz kezet mos. Innen a kényszerűség, hogy nemzetünknek nem­csak polgári és vallási szabadságáért, hanem nem­zeti és politikai léteiéért is küzdenie kellett száza­dokon át. A magyar nemzet pedig arra van kárhoztatva, hogy örökké résen álljon egy oly idegen befolyás támadása ellen, mely léteiét fenyegeti, annak ter­mészetes fejlődésében meg kell akadnia, s mert megakadt, hátra vettetik. — Minden veszteglés hát- raesés. Ez volt a magyar nemzet sorsa. A kor haladt, a magyar maradt ; — maradt, mert létének fenntar­tásáért küzdve („a mi mindig s mindenhol jót s rosszat konzerváló küzdelem“) önmagából nem fej­lődhetett.. Pedig nemzetet, még ha akarná is va­laki, nem lehet parancsszóra fejleszteni. — Nemzet csak önmagából fejlődhetik. Ez törvénye a szerves életnek. Ezer meg ezer évek tapasztalását foglalta né­hány szóba Buckle Henrik, midőn azt irta, hogy semmi nagy politikai javítás, semmi nagy, akár tör­vényhozási, akár végrehajtási reform, nem került ki soha és sehol az országló hatalom kezdeménye­zéséből. Ez tökéletesen igaz; s a dolog kulcsa abban van, hogy az országló hatalmak mindig saját hatalmi érdeküket tartják szem előtt, kezdeményezéseik hát­terében tehát különleges czélok lappangnak, me­lyekre a kezdeményezett reformok, segédeszközül vannak számítva. Még szerencséseknek mondhatók azon nemzetek, melyeknél az ily javítási kísérletek háta mögött lappangó hatalmi czél csak abszolutizmusi vágyak körül forog, hazánkban az országló hatalom min­den reformkisérete századokon át, a magyar házzá független államisága ellen intézett megannyi táma­dás volt. így például, ha azon reforminditványokat elfo­gultság nélkül vizsgáljuk, melyeket a gyászos em­lékezetű I. Leopold a XVII-ik század végén Kolo- nics által előterjesztetett, nem tagadhatni, hogy voltak köztük jók és igazságosak is: ott volt töb­bek közt az osztályKülönbség nélküli köztehervise­lés elve is, melyet csak másfél század múlva si-

Next

/
Thumbnails
Contents