Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-07-08 / 55. szám
került 1848-ban keresztülvinnünk; igen, de az előterjesztések azon nyilatkozattal lettek bevezetve, hogy : „semmi sem tünteti ki inkább ő császári királyi felsége atyai jóságát (! !), mint azon szándéka hogy Ausztria s többi örökös tartományai közigazgatása Magyarországra is kiterjesztessék.“ Es ki tagadhatná, hogy azon intézkedések között is, melyeket II. József császár behozni raegki- sérlett, sok üdvös reformeszme is volt ? igen, de azok hazánk államiságának eltörlesztésével s nemzetiségünk elfojtásával voltak összekötve. Nemzetünk tehát azon szerencsétlen helyzetben volt, hogy minden oly fejlődésnek, mely a szabadságnak kedvezve az állami lét megvédésére a nemzet erejét gyarapithatta volna, az országló hatalom politikai iránya állott útjában; minden oly haladásnak ellenben, melynek behozatala a független állami lét megtámadásával volt kapcsolatos, a nemzet volt kénytelen elenszegülni. Ezen helyzet történelmi kényszerűségből s nem egyes emberek igyekezéséből fejlődött ki azon kettős irány, melylyel a nemzeti ébredésnek már kezdetén 1790-ben találkozunk s melynek párhuzamos meg valósítását az európai körülmények 1848-nak tartották fel. Az egyik irány hazánk állami függetlenségének biztosítása, vagyis a mint magát Bereg vármegye tisztelt közönsége kifejező, „legázolt nemzeti létünk visszaszerzése.“ A másik a szabadelvű reformok. E két egymást kölcsönösen feltételező s kölcsönösen biztositó iránynak már az 1790-iki ország- gyűlés törvényeiben is, de még sokkal inkább tanácskozásaiban s bizottságainak a szabadelvű átalakulás vágya felől tanúskodó reformterveiben oly nyilatkozványait bírjuk, melyek mindenkit meggyőzhetnek, hogy 1848 nem úgy toppant elő, mint Pallas Athene Zeüsz agyából a görög mythosz szerint, hanem már 1790-ben fogamzott. (Folytatása következik.) Válasz a liétfalusi óvodák ügyében. (Folytatás ) K. F. ur mondja: „Egyetértünk abban, hogy az óvodákat állandósítani kell“. Ez már szép dolog és fényes elégtétel annak az elkárhoztatott Libertásnak. Mert lám, az óvodák ügyében közzétett 5 iv tartalmú munkája és fáradsága gazdagon meg van e szerint jutalmazva, épen K. F. ur ama fönnebbi nyilatkozata által. Lám, lám ! előbb épen az óvodák állandósítása és rendszeresítése miatt túlzott követeléssel vádolta őt eképpen : „Procax libertás civítatem miscuit“, és most ime Libertás régebbi indokainak ad igazat, nemes önmegtagadással, mert most már egyet ért vele! Ez valóban dicséretre méltó ügyszeretet. Libertás teljesen meg is elégszik K. F. ur amaz uj nézetével, hogy a 4, 5 és 6 évesek járjanak fel az óvodába, de állandóan a 2—3 éves kis gyermekek nélkül. így az ügy kifejtett helyes nézetei szerint sokat nyer, és a nevelés-oktatási fő czól is az érdekeltekkel el fog éretni. Az óvódai költségvetés is kifogásoltatik. — Erre megjegyzem, hogy alulírott egy óvoda évi költségvetését vette fel csupán, az adott viszonyok szerint a 140 forintot megkétszerezve 280 forintra, óvóterem és óvónő lakásán kívül, de nem a „Sz. N.“ 76-ik, hanem 74-ik száma szerint, hol a harmadik oldal második hasábjának 9-ik sorában a 380 szám sajtóhiba, mert az eredeti szövegben 280 frt áll egy óvóda után, egy óvónő és dajka 8 havi szorgalomidejének dijául. Tehát a mit Libertás költségvetésképen mondott a „Sz. N.“ 74., 75. és 76-ik számaiban — úgy, a mint és a mily értelemben kifejezve van — kifogás alá nem jöhet, az idézett 380 szám sajtóhibán kívül, a mi nem az iró hibája, ám tessék után kérdeztetni. „De a csángó községeknek nincs semmi jövedelmük (az igaz), s igy államsegély és ismét államsegély“ (ez meg nagyon természetes.) Az 1868 ik évi 38. t. ez. csakis községi jellegű iskoláknak ad segéiyt, és pedig a mi a helyi rendes és rendkívüli évi jövedelmekből ki nem telik az iskolák fentartására. azt a többlet szükségletet eo ipso — az állam pénztárának kell, hogy fedezze. Így tehát, a mely évben az iskolai költségvetésbe felvétetik községi iskolákként a helyi óvoda évi fentartására szükségelt 420 frt s ez utalványozva lesz, akkor azt más években a nagyméltóságu vallás- és közoktatási miniszter ur bizonyára nem fogja. .töröltetni, s hogy hasznosabbra, mint a népnevelés valódi és gyökeres emelésére, nem is fordíthatná amaz összeget — az is világos ! Hogy pedig ezen óvodai intézménynek a jelenben voltaképen már eljött az ideje, s hogy annak mielőbbi szervezését az előre haladott kor kívánalma tanácsolja s megköveteli, azt kétségbe vonni nem lehet. Hanem hát K. F. ur részrehajlatlan méltányossági érzetéből kifolyólag egy magyar községben már volt és van rendes óvoda, azonban a más 9 községre nézve némi vigasztalással elégnek tartja csak ezt mondani : „Kommt Zeit, kommt Bath“. Egyébiránt mi annak is őszintén örvendünk, hogy legalább nyári óvodáink vannak, de jövőre nézt a kiváltságos előnyöket, kedvezményeket csak egyesek részére óhajtandó lesz mellőzni. Mert 10 falunk anyagi helyzete s nevelószeti életszüksége egyiknek úgy, mint a másiknak, mondhatnám teljesen egyenlő. Hogy pedig a kiváltságos privilégium egy helyen miért történt, azt csak К, I. ur tudja a legjobban; s azt is, hogy — 219 — miért hallgatta ezt el a nyilvánosság előtt? Pedig ily fontos mozzanat közlésére a nevelésügy terén a tanügy barátok annak idején méltók és jogosultak lettek volna, hogy a létezési rövid kifejezésen kívül a részletekről, az okokról is valamit halljanak. Libertás közleményeibe tagadhatlan, hogy több sajtóhiba csúszott be; ez első sorban a szedőnek tulajdonítható; hogy pedig az eredeti kézirat szerint ki nem igazittatott — arról a tekintetes szerkesztő ur felelős. A mi pedig K. F. ur szerint a „muri“ szót illeti — engedjen meg, de azt tévesen fogta fel, mert az nem akart a latin szó accusativusa lenni „muros“, hanem akart lenni „muri“, az pedig egyenlő = mulatság. Hiszen Libertás nem akarta mondani „inter pocula“ hogy ezzel ne sértsen, mig ellenben a muri = mulatság lehet épen pohár nélkül is. A szerkesztő ur helyesen tette, hogy az eredeti kéziratot, mint volt, nem igazította ki öreg belükre, de K. F. ur igen. Azért kérem szíveskedjék az idegen szavak szótárában az ejte- gethetlen szók után nézni, s akkor Libertásnak igazat adand ! Egyébként, mivel a nagy szünidő már itt van, hajlandó volnék bizonyos feltételek- mellett K. F. úrtól a helyesírás, a mondatszerkezet, a gondolkozás és lélektan tárgyaiból magán oktatást venni. Mert én a nyilvánosság előtt is őszintén be vallom, hogy nemcsak a K. F. ur által kifogásolt irányokban, de még sok más szakból is a tudomány s ismeret terén sok rám férne. Ide vonatkozólag egyik jeles Írónk ezt mondja : „Járdáim a tudományok országában nem oly könnyű és biztos, mint a hímzés gyermekjátéka. Ha nem képzelheted, mi a tenger végtelensége : hasonlítom a tudományt egy folyamhoz, melyből annyian merítenek, mégis mindenik rá érkezik meríteni, mely mégis békésen tovább folydogál,“ A „honesta et reverenda“ kifejezésekre csak azt jegyzem meg, hogy ezen jelzőket ily alkalommal kár, hogy ajkára veszi az, kiről a nyilvánosság előtt közkézen forgó ily czirnü könyvecske van kiadva: „Tükör K . . F ...........életéből.“ E me mondás ellen pedig : „Ezzel azután csakugyan végeztem Libertás úrral“ határozottan tiltakozom! Még pedig legelső sorban azért, mert válaszában ezt tetszett kijelenteni: „Az apró-cseprő csipkedések, szenvedélyeskedés nekem ugyan meg nem ártanak“. Másodszor azért, mert ama válaszban ünnepélyesen férfiasán ezt is Ígéri: „Nem fogom tehát ezt az egyet ezután is kevésbbé szeretni, támogatni, mint eddig.“ Harmadszor azért, mert nekem az eddig folytatott tisztességes polémia után is igen nagy kedvein van, mig Isten éltet, az óvoda- és nevelésügyről elmélkedni, vitatkozni, még pedig szoros tárgyilagossággal, okokkal, érvekkel! Lehet ugyan, hogy az említett „apró-cseprő“ dolog olykor előfordul, de arról biztosítom, hogy szenvedélyeskedés, iridulatroham valamint eddigelé nem vezette, úgy ennek utána sem vezetendi egyszerű igénytelen toliamat. Dehogy végzett K. F. ur Libertással, hisz még csak a dolog kezdetén vagyunk ! (Folytatása következik.) Felhívás a hazai közönséghez az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállítás érdekében. Közel negyven éve, hogy nem volt az ország fővárosában iparkiállitás és húsz éve, hogy nem ren- t deztünk Budapesten gazdasági kiállítást. Ez idő alatt úgy az ország egyes városai, mint a külföld is sürü egymásutánban rendeztek kiállításokat, melyeken a hazai termelők csaknem kizárólag hazafiui kötelességérzetükben vettek részt, mert csak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket, melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most. midőn általánossá kezd válni az a meggyőződés, hogy a hazai ipar fejlesztése legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapotával, termelési képeségével és hiányával alaposan és rendszeresen meg kell ismerkednünk. A hazai ipar — legtöbb ágában — már ma is a fejlettség oly fokán áll, hogy szükségleteinket a hazai ipar termékeivel fedezhetjük. Magyarország iparának azonban eddig nem volt még egyetlen alkalma sem, hogy készítményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathatta volna. Egyik legfontosabb feladatunk ennélfogva a hazai fogyasztó közönségnek iparunk számára való meghódítása és a versenyző külföldi termékeknek lehető kiszorítása ; ezt azonban leginkább úgy érhetjük el, ha rendszeres, általános kiállításban feltüntetjük a nemzet színe előtt azt, mivel rendelkezünk. E czélból az 1885. évben Budapesten, az ország fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában, országos általános kiállítás fog tartatni. A kiállítás általános, azaz nem kizárólag iparkiállitás, hanem gazdasági és állatkiállitással, nemkülönben közoktatásügyi, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos lesz. A kiállításnak ezen általános jellege lehetővé teszi, hogy közgazdasági és közművelődési helyzetünk egész terjedelmében feltárassék. Elő képben feltüntethetjük e kiállításon az ipar relativ helyzetét és fejlődésének aránylagos fokozatát, egybehasoníitva a mezőgazdaság, valamint a művészet állapotával. E kiállításon alkalom fog nyílni arra, hogy az iparos könnyen felismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a mezőgazdaság és művészet részéről támoga- tást és viszont. Az iparos föl fogja találni az>n forrásokat, melyeket az ország mezőgazdaságii nynjt- hat neki a feldolgozásra szükséges nyers anyagok alkalmas beszerzésekor, holott eddig ebbeli igényeinek kielégítésénél talán a külföldhöz fordult. A földműves, az állattenyésztő, a gazda viszont köze- zelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is szükségleteit az ország iparosainál. Az ismeretek tágulása kölcsönösön oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibővit- tessék, a belföldi forgalom nagyobbodjék és hogy a hazai ipar és a hazai termelés saját hazájában állandó piaczot biztosítson magának. A kiállítás főczélja ennélfogva a magyarországi kézmű- és gyáripari tevékenységnek, valamint az ezekkel kapcsolatos művészeti törekvéseknek hű kópét nyújtani, a létező iparfejlesztési intézményeket feltüntetni, javítani és újabbakat létesíteni. Czélja továbbá, hogy a művészetnek és a tudománynak az iparra és technikára való alkalmazását és ennek ez irányban való befolyását lehetőleg teljes és áttekinthető képben is feltüntesse és e befolyás nyomán keletkezett gazdasági változásokat a c-zikkek értékére, az elárusitásra és kereskedésre vonatkozólag tisztán kimutassa ; továbbá hogy az ország mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti, bányászati viszonyait feltüntesse; s végre, hogy az ország egyes vidékeit termelő és előállítási képességükről közelebbről felvilágosítsa, az ennek folytán netán keletkező öntudatos kezdeményezéseket támogassa, a támogatásra és fejlesztésre váró iparágak felvirágzását előmozdítsa s a létezőnek fejlődésére, annak megismertetése által alkalmat szolgáltasson, s általában, hogy a jövőbe vetett bizalmat minden körben megerősítse. (Vége következik.) Köszönet nyilvánítás. Háromszék megye főispánja méltóságos Potsa József ur ismét fényes jelét adta annak, hogy nemcsak nemesen és mélyen tud érezni, hanem fenkölt lelke mélyéből tenni, sőt áldozni sem szűnik meg a nép és a közjó előmozdítása érdekében. Ugyanis: alig tett közelebbről egy nemes alapítványt, már is azt egy másikkal toldotta meg ; a mennyiben a háromszéki takarékpénztárnál 1882. üzletévre saját részére eső 233 frt 62 krnyi évi jutalékát „Potsa-al ap it ván y“ czimen oly formán tette le alapítványul, hogy midőn az kamatoskamataival 500 frtra emelkedik, kamata adassék egy oly sepsi-szentgyörgyi önk. tűzoltó tagnak, ki önhibáján kívül elszegényedett, vagy a tűzoltás következtében nyomorékká lett. Ily tett nem szorul a mi halvány dicséretünkre, magában hordja az az elismerés és nagyság babérját. Ezek és más fáradhatatlan hasznos tevékenysége által bizonyosan oly halhatatlan emléket állít magának a székely nép szivében, mely nemzedékről nemzedékre fog állani s nem fog elenyészni, mint Egyjpto n ős királyainak kőemlékei. Mikor a nemes alapítvány hitelesített másolatban • a tűzoltó egyletnek megküldetett, a parancsnokság egy küldöttség által köszönte meg s fejezte ki hálaelismerését ő méltóságánál. Fogadja ő méltósága itt a nyilvánosság előtt is a sepsi szentgyörgyi önk. tűzoltó-egylet legmélyebb köszönetét és elismerését. Tartsa meg isten sokáig megyénk ólén, hogy megkezdett nemes utján érhesse el szellemi felvirágzását. A parancsnokság megbízásából Bartha Béni, segédtiszt. VEGYES HÍREK. Kinevezések. A maros-vásárhelyi kir. főügyész, a kézdi-vásárhelyi kir. törvényszéki fogházhoz fog- házmesterné Girlea Miklós dévai kir. törvényszéki segédszolgát nevezte ki. A háromszékmegyei államépitészeti hivatalhoz Baros közlekedésügyi államtitkár a következő táviratot intézte: Az Erdély és Románia közötti határvonal rendezése czéljából kiküldött és működését már f. é. julius legelső napjaiban megkezdő vegyes nemzetközi bizostságban, mely a határvonal vitás pontjait bejárandja, a határjeleket felállitandja, valamint műszaki javaslatokat teend, műszaki közegek közreműködése lévén szükséges, utasítom a hivatalt, hogy Béldi Gergely bizottsági elnöknek e részbeni felhívására azonnal és mindenben tegyen eleget. Pályázatok A sepsi-szentgyörgyi járásbíróságnál irnoki állomásra pályázat hirdettetett ki, melyre a folyamodványok négy hét alatt nyújtandók be. Továbbá a brassói törvónyszéknól egy telekkönyvi irnoki állomás van üresedésben, melyre a pályázatok f. hó 1-től számítandó hat hét alatt nyújtandók be. Halálozás. Kolozsvári tekintélyes polgár Biazini Domokost azon súlyos csapás érte, hogy neje ma délután meghalt. Nyugodjék békével !
