Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-20 / 41. szám

intézvényes közélet minden zugába betolakodva, az önkormányzati szellemes fejlesztés, ápolás .helyett folyton zsibbasztja, mintha egyenesen feladatul tűzte volna ki magának azt, hogy a magyar nemzetet gyámra szoruló kiskorúságba sülyeszsze, s a saját lábán járásról leszoktassa.

Nem tagadhatom, tisztelt tanács, hogy idegessé leszek annak láttára, miként mindennél, a mit a magyar kormány kezdeményez, behoz vagy kezel, a vezéreszme a miniszteri hatalom kiterjesztése. Oda juttattak, hogy csaknem bánnom kell, hogy a miniszteri kormányzat behozatalában részem volt. Nincs ország az egész mi veit világon, a hol az, a mit az állam mindenhatóságának szokás nevezni, annyira pronuncziáltan csörtetne előre tüskén-bok- ron keresztül, mint Magyarországon. Oly borzasztó anakronizmus ez, hogy nevetségesnek kellene mondani, ha oly igen veszélyes nem volna. Vannak doktrínák, melyek a jövendő történelméből ki akarják törölni a családot, a hazát, az államot, ki akarnak törölni mindent, a mi évezredeken keresztül rugót adott az emberiségnek arra, hogy nemesebb czé- lokért is lelkesüljön, mint azok, melyek az oktalan állatok ösztöneivel közösek ; ha valaki azt tűzné ki czélul magának, hogy Magyarországot termékeny talajul készítse elé azon doktrínák vetésének számára, alig találhatna hathatósabb eszközt, mint azt, a mit a hatalom terjeszkedés „pru rítusa“ által izgatott magyar kormány mivel. „Állami mindeuhatóság !“ — a XIX. század alkonyán ! Es épen Magyarországon, a mely nem állam ; s a hol az önkormányzati szellem kiirtása eszköz arra, hogy állammá ne is legyen.

En értem annak a hatalomterjeszkedési viszke- tegségnek logikáját. Nagyon is értem, de épen mert értem, a tényt kétszeresen fájlalom.

Levele további részében áttérve a főváros népoktatási visszonyira, igy folytatja nagy hazánkfia:

A mi a közoktatást illeti: a minden központosítás nyayalyájában sinlődŐ miniszteri kormány és a törvényhatósági önkormányzat költségvetései közt az összehasonlítás meglepőleg tanulságos.

1882-ben az országos költségvetésnek több mint 335 millió írtra menő kiadásaiból a „tanintézetek szükségleteire“ csak nyomorult 3.654,444 frt jutott, alig egy parányi töredékkel több, mint egyetlenegy százalék. . <.

A fővárosi törvényhatóság ellenben ugyanazon évben 6.478,328 frtnyi rendes és rendkívüli kiadásaiból a reáltanodák, polgári iskolák, elemi népiskolák és iparrajziskolák rendes szükségleteinek ellátására közel 980 ezer frtofc, tehát többet, mint 15 százaié kot juttatott. Amott egy, itt 15 százalék; az összes kiadás pedig akként irányul egymáshoz, hogy minden százra, mely amott az egész országra kiadatik, itt 27 esik magának a fővárosnak tanodáira; a mellett még megjegyzésre méltó, hogy a főváros egyesítésének első évéhez képest (1874) a népoktatásra forditott rendes-évi kiadások több mint száz per- czenttel szaporittattak.

ügy vagyok értesülve, hogy az ily kitűnő gonddal ápolt fővárosi népoktatás, már is csodás hatással volt a magyar nemzetiségnek úgy terjedésére, mint megszilárdítására a fővárosban.

Borzasztó volt még nem rég azt csak meg is gondolni, hogy Magyarország fővárosának nincsen magyar jellege, — hogy az egyedüli főváros az egész világon, mely hazája történelmi typusát nem személyesíti, nem képviseli, de minél fájdalmasabb a közelmúltnak ezen emléke, annál örvendetesebb annak tudata, hogy ma már a magyar főváros meg van alapítva.

Hálás elismeréssel tartozik a haza Budapest törvényhatóságának e nagy érdemért.

Az én görnyedező alakom felegyenesedik, ha magyar hazám magyar fővárosának élettől pezsgő szép ifjúságára gondolok.

„Ave!“ Hazám büszkesége! „Moriturus te salutat !“

Fogadja a tisztelt tanács úgy maga, mint a fővárosi törvényhatóság számára hálás köszönetemnek tiszteletteljes kijelentését az irántam tanúsított kegyességért.

Kelt Turinban, 1883 ápril 28-án.

A mélyen tisztelt főv. tanács alázatos szolgája

Kossuth Lajos, s. k.

A csángók.

Torontálmegye közelebbi közgyűlésén szóba jött a Pancsova környékén letelepedett bukovinai székelyek állapota is, melyet egyes szónokok kétségbeejtőnek mondottak. Különösen nagy izgatottságot keltett nemcsak Torontálban, de országszerte Szentkláray Jenő bizottsági tag beszéde, ki a betelepítettek sanyarú helyzetét a legsötétebb színekkel rajzolta. A pancsovaraelléki telepitvényes községek viszonyait s a csángók állapotát — mint állitá — maguknak a panaszos csángóknak előadása után a következőkben terjesztő a megyei közgyűlés elé :

1) Ivánova községében nincs egy talpalatnyi föld, melyet telepeseknek adni lehet és máris 200 család van oda telepítve. A kormánybiztos akar ugyan 4—500 holdat a csángóknak szánni, de ez oly föld, melyet egy privát konzorczium sem akart átvenni, mert haszonvehetetlen. 2) Hertelendyfalván, lia a vojloviczi erdőterület csakugyan átadatik tej

lepitvényi czélokra, mi eddig még nem történt, 200 családot, de nem többet lehetne oda telepíteni. 3) Gyurgyevón az ottlevő 2000 hold kincstári rétre 200 családot lehetett telepíteni. 4) A rétföld olyan, hogy az egyes régi, antochton telepesek, kiknek 8 hold adatott, alig felét használhatják, mert a többi mindig viz és sár alatt volt és most is úgy áll. 5) A megérkezett csángók, számszerint 2250, földhöz ragadt szegény, sőt kétharmadrészben munkaképtelen asszonyok s gyermekek lévén, jelenleg gödrökben, gyékénysátorokban az eddigi kegyadományokból tengődnek. A töltésépítésnél egy-egy munkabíró családfő alig képes naponta 40—50 krt keresni a kubikolással. Ha ezeknek hajlékot, a gazdasághoz szükséges eszközököt és vetőmagokat nem fognak adni : a földet, bármennyit juttatnának is nekik, nem használhatnák, hanem menhetetlenül tönkremennek.

Ezen előterjesztésével kapcsolatban indítványozza, hogy válaszszon a megye bizottsága egy „megyei csángó-bizottságot“ s ellátván azt a szükséges költségekkel, tegye kötelességévé, hogy legott megjelenve a csángótelepités színhelyén, az ottani állapotokat megvizsgálja s azokról a megyének és a kormánynak jelentést téve, a csángók érdekében továbbra is állandóan közbenjárjon.

Az indítvány értelmében Tallián alispán a helyszínére utazott a csángók állapotának megvizsgálására, s mint a „Nemzet“ Írja, jelentését a keddi közgyűlésen terjesztette a megye elé. E szerint a nyugtalanító hírek nagy részben valóknak bizonyultak.

E hírekkel szemben Nagy György kormánybiztos egy általunk is közölt levelében a csángók állapotát kielégítőnek mondja. Megerősíti ezt László Mihálynak, a csángó-magyar egyesület titkárának, ki a nyugtalanító hírek valóságáról meggyőződést szerzendő, Pancsovára utazott — Somssich Pálhoz intézett távirata is, mely igy hangzik :

Pancsova, május 16. Megvizsgálva a csángó telepeket, beszélve a néppel, mindenütt rendet találtam. Nyomor, éhség nincs; 2258 lélek közül csak 12 beteg; elégedettek és nyugodtan néznek sorsuk elé. Egy része már le van telepítve falujában és vetett is, a másik része is pár nap alatt le lesz telepítve és a mezei munka után is nézhet ; a kik dolgozni tudnak, kenyérben segélyre nem szorulnak, de igen a munkaképtelen öregek, gyermekek és özvegyek. A torontáli rémhírekből semmit sem találtam. A nép áldja nagy méltóságod névtelen fáradozásait érdekükben és biztosnak érzi magát a kormánybiztosság keze alatt. A munkadijat pontosan kapják. Eddig 8438 írt 40 krt kerestek, melyből férfiúra, nőre és gyermekekre átlag 80 kr esett. A vidék, a hely, hol laknak és lakni fognak gazdag és biztos. Egész várszerü töltések védik a kiöntés ellen. Kegyelmes uram tehát ne aggódjék, mert véreink sorsa megnyugtató és jövőjük is biztosítva lesz, ha a kormány kezébe veszi az ügyet. A rémhíreket egyes izgatók csinálták, a kiket pénzért mindenre meg lehet vásárolni.

A csángó magyar egyesület igazgató választmánya múlt szombaton, május 12 én délben ülést tartott, melyen Apponyi Albert gróf a vidéki bizottságok teendőire nézve a következő tervezetet olvasta fel :

I. A vidéki bizottságok szervezete.

A vidéki bizottságok álljanak egy elnökből, alel- nökből, titkárból, pénztárnokból, ezeken kívül még legalább 5 bizottsági tagból. Szervezetük módja az, hogy az egyesület választmánya először is minden törvényhatóság területéről értesülést szerez magának, kik volnának a vidéki bizottság alakítására alkalmas és hajlandó egyéniségek és ezeket vidéki bizottsággá alakulására fölkéri. Az előbb említett tisztviselőket a vidéki bizottság saját köréből választja és szabadságában áll magát uj tagokkal kiegészíteni.

II. A vidéki bizottságok hatásköre.

1-ször: Tagok gyűjtése, nyilvántartása és tagdijak beszedése. Minden vidéki bizottság évnegyeden- kint beküldi a választmánynak azon tagok névsorát, kik az ő területén az egyesületbe léptek és mindazon egyesületi pénzeket, melyeket beszedett, valamint a hátralékok és hátralékosok kimutatását. 2-szor a központi választmány mindennemű megbízásainak teljesítése, milyenek a) ideiglenes munka megszerzése az erre szorult bevándoroltak számára ; b) tájékozás szerzés a területükön létező telepítésre alkalmas birtokokról és az arra hajlandó birtokosokról ; esetleg hatás ezen hajlandóság előidézésére; c) közreműködés a netalán területükre eső telepítés végrehajtásánál, a mennyiben az egyáltalán az egyesület hatáskörébe tartozik; d) eset leg területükön átvonuló bevándorlók támogatása ;

e) a közp. választmány mindennemű tudósításainak és hirdetéseinek területükön való terjesztése. 3-szor: ügy saját kezdeményezésük, mint a központi választmány megkeresése folytán minden más szokásos eszköznek igénybevétele az egyesület jövedelmeinek szaporítására.

Többek felszólalása után a javaslat azon módosítással fogadtatott el, hogy a már meglevő vidéki egyesületek befogadtassanak az országos egyesületbe ; továbbá, hogy az alakuló vidéki bizottságok tskintetbe vehessék saját különleges viszonyaikat és végül, hogy a vidéki bizottságok alakítására nem csupán a törvényhatóságok élén álló tisztviselők,

— 163 —

hanem a vidéki gazdasági egyesületek is felszólit- tatnak.

Sztupa György pénztárnok jelenti, hogy az egyesületnek még 15.753 frt 5 kr készpénze van. A lapok még folytatják a gyűjtést s ez utón ezután is jelentékeny összeg várható.

A pancsovai telepítési társulat kérelmére az útban levő bukovinai szekeres gazdák segélyezésére 1000 forint szavaztatik meg.

A bukovinai családok elhelyezése ügyében folytonosan érkező ajánlatokra a választmány elhatározta, hogy azon ajánlatok, melyek egyeseknek cseléd gyanánt való alkalmazására vonatkoznak, mellŐztetnek. Az egyes családok letelepítésére vonatkozó ajánlatok köszönettel vétetnek s a választmány, a mikor alkalom nyílik rá, igénybe fogja venni. Azon ajánlattevők névsorát, kik aratókat kívánnak, a választmány tudomásvétel és megfelelő intézkedés végett megküldi Nagy György kormány- biztosnak.

A játékról.

(Folytatás.)

Igen káros a gyermekekre nézve, ha szülei sok és drága játékszerekkel halmozzák el. Ez azokat nem teszi boldoggá, mert azokat először mohón veszi kezébe, s kevés idő múlva unalmasoknak találja, félre teszi vagy elrontja. Mert a gyermek sokkal élvezetesebben eljátszik egy darab fával, mit fúrni, faragni kell s miből ő gyenge tehetsége által különféle alakokat vagy eszközöket farag, mely neki élvezetet nyújt s munkásságban tartja lelkét.

Mily öröm elnézni az oly gyermeket, ki egy darab fából valamit alkotni akar, mint le van kötve figyelme, mint okoskodik. S ha ilyenkor valami akadályba ütközik, mint hívja segítségül a nagyobbat s mily hálásan néz reá, ha az előtte lehetetlen dolgot könnyedén és hamar végzi be.

A gyermeknek alkotó tehetségét a legjobban lehet fejleszteni a játékkal, hol ő reá bízzuk a kivitelt és a dolgozandó tárgy alakját. A legjobb a gyermekek részére egy szekér porond, melyben tetszésük szerint építhetnek, áshatnak, pinezét fúrhatnak 8tb. — Jean Paul a tiszta porondot a kis gyermekek universalis játékeszközéül ajánlja, többek közt ilyenformán szói: „a legjobb a gyermeknek olyan játék, a mely az ő rendelkezése alatt áll és nem a gyermek a játékszer szolgálata alatt.“ S igazat adhatunk neki, nem csak a kisdedek nevelésénél, hanem a már felserdülő gyermekek nevelésénél is, ha áttekintünk azon, hogy minő káros következményei vannak a játéknak a gyermekek testi és szellemi fejlődésére, ha azok nem a gyermek fejlődéséhez és korához vannak alkalmazva.

Csak be kell tekintenünk az iskolák udvarára, hol figyelemmel kisérhetjük növendékeink játékait, s meg fogunk győződni arról, hogy igen kevés és mondhatni megszámlálható játékokat találunk azok között, a melyek valami jótékony hatással lennének a gyermek testi és szellemi fejlődésére. Itt csupán egy nehányat említek fel, melyek testi fejlődési szempontból megvizsgálva, igen káros befolyással vannak s nem csupán a testre, hanem ezzel kapcsolatban a szellemi fejlődésre is.

Iskoláinkban — ki figyelemmnl kisérte — nagyon divatoznak azon játékok, melyeknél rendesen a gyermekek együttesen játszódva, a játék törvényeit tulhágva, személyes boszu vagy roszakarat lép előtérbe. S ilyenkor csupa személyes boszuból társainak kárt okoz azzal, hogy boszuját nem csak azon tölti ki, a kire haragszik, hanem igen sokszor az ártatlanon, a mi igen gyakran s legtöbbször anyagot szolgáltat a verekedésre.

Ilyen társas játék a „falba ugró“. E játéknál két részre oszlik a játszó ifjúság, egyik az ugró csapat, másik a bakk. A bakk áll rendesen négy-öt egyénből, az ugró ugyanannyiból. A bakkok a fal mellé állnak oly formán, hogy az első háttal a falnak egyenesen, ez a párna. A második az első hasának támasztva fejét meghajlik előre, s dereka a bakk. A harmadik a második derekát átölelve jobbról, vagy balról téve fejét, mint a második meghajlik s ez is bakk. A negyedik és ötödik ép úgy teszen, mint a második.

A midőn a játék kezdődik, az ugrók közül egy bizonyos távolságról (rendesen tiz lépés) neki fut a bakknak és kezei segélyével a bakkra olyfor- mán ugrik fel, mint a lóra. Midőn felugrott, következik a második, harmadik és igy tovább, az ötödikig, ki midőn ugró társai által elfoglalt helyre már nem ugorhat, azok elő hajolnak és azok valamelyikének hátára veti magát lovagülésbe, s ott azonnal hármat tapsolnia kell; ha a tapsolás nem sikerül, úgy az ugrók lesznek a bakkok és a bakkok az ugrók s igy változik a játék. A bakkok, ha a teher alatt lerogynak, az teszen egy évet, mi a taps elmaradása után még egy rend ugrathatást, mint büntetést von maga után. Igen sokszor megtörténik, hogy a bakkok 5—6-szor is lerogynak, s mindannyiszor újra kell kezdeniök a tartást.

Éhez némileg hasonló a „bakk s fütty“ czimii kedvelt játék is, hol a gyermekek közül a legerősebb egyenesen megáll, bal lábát előre vetve, melynek felső szárára támasztja két tenyerét, mi a felső testnek támaszt nyújt. Ez a bakk. Ezen kell keresztül ugrani az ugróknak, kezeiket a bakk két vállára téve s midőn azon ponton állanak, hogy az