Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-20 / 41. szám

A gyámpénztár mérlege: 1882. decz. 31. kötelezvénybeli tőke 236.470 frt, kamathátralék-követelés 98 frt, pénztári maradék 5217 frt. Együtt 241.785 frt. Ezzel szemben az árvák követelése tőkében 227.392 frt 99 kr, 1882-re kamatban

11.623 frt 3 kr, gyámpénztár kamathátralék követelése 98 frt. Együtt 239.114 frt 2 kr, melyet levonva a 241.785 írtból, a gyámpénztár 1882. évi tiszta nyeresége tesz 2670 fit 98 krt ; ez összegen a tartalékalap részére 4°/o-os magyar aranyjáradék- kötvények fognak a m. kir. központi állampénztár közvetítése mellett vásároltatni. Megjegyezendő, hogy a 98 frtnyi kamathátralék a folyó évben befizettetett.

A háromszékmegyei gyámpénztári tartalékalapban van jelenleg 12.000 frt 40/0-°s magyar aranyjáradék kötvényben, és 141 frt 45 kr készpénz a háromszéki takarékpénztárban. Ezen tartalékalapba folyt be az 1859-ben életbe lépett és árvák kielégítése után 1882-ben megszüntetett miklősvárszéki összesített árvái pénztárnak múlt évig takarékpénztárban kezelt 3323 frt 21 krnyi s a hasonló módon megszűnt kovásznai összesített gyámpénztárnak 1323 frt 81 krnyi készpénze és a takarékpénztár által ezen idő előtti kivétele miatt adott kamatja 9 frt 66 kr. vagyis összesen 4656 frt 68 kr. Ebbe folyt be az 1879. évi január hó 1-én életbe lépett háromszékmegyei összesített gyámpénztárnak 1879. 80. s 81. évi tiszta nyeresége.

Ezen tartalékalap kamatjából fizettetik jelenleg és fog jövőre is fizettetni a gyámpénztári könyvvezetőnek évi 500 frt fizetése.

Azon elfogadott kölcsönzési rendszer, hogy az adósok a kölcsön összeget 5, 10, 20 vagy 30 évi egyenlően elosztott tőkerészletekben október 1-én kötelesek vissza fizetni, a nem törlesztett tőke után esedékes évi 7°/0 kamatokat pedig félévenkinti részletekben január 1-én és julius 1-én; s mig az adósok 7% évi kamatot fizetnek, addig az árvák részére évi 63/10°/0-os kamat iratik elő s az is csak év végén tőkésittetik : e rendszer eredményezte, hogy a tartalékalap évenkint jelentékeny összegekkel szaporodik.

Ezen kölcsönzési rendszer az 1884. év január 1-től kezdődő hat évre újonnan átdolgozott szabályrendeletekben is érintetlen hagyatott.

Hagyatéki ügyek kimutatása. 1881-ről letárgyalat- lan átjött 73 hagyatékügy, ehhez 1882 ben tárgyalásra kiadatott 349, összesen 422. Ebből letárgyaltak a kir. közjegyzők (Sepsi-Szentgyörgyön és lvézdi-Vásárhelytt) 326, szolgabirák 30 s községi elöljárók 14 darabot, 1882. decz. végén letárgya- latlan hagyaték volt 52.i „v

• iA hagyaték tárgyalások a helyszínén lévén esz? közlendők, az azokkal megbízott szolgainak J,öbb esetben útiköltséget számítottak fel, mely által a hagyatéki tárgyalás költségesebbé tétetett, mintha azzal közjegyzők bízattak volna meg. Ezen segítendő, a törvényhatósági közgyűlés az árvaszék előterjesztésére meghagyta a szolgabiráknak, hogy csak a felek különös kívánságára szádjának ki a helyszínére, más esetekben pedig, miként a közjegyzők teszik, a hagyatéki tárgyalásokat székhelyeiken intézzék el. A közjegyzők a törvényszék által megszabott díjért teljesitik a hagyatéki tárgyalásukat ; e tekintetben kiemelendő Benedek János s.- szentgyörgyi közjegyző, ki a tárgyalási jegyzőkönyvbe, a hol lehet, az osztályos egyezséget is külön díjszámítás nélkül felveszi, mi által az érdekelt árvák az osztálylevél külön költségeitől megkiméltet- nek.

Az árvaszéki elnök jelentése tudomásul vétetett.

Az alispáni jelentéssel kapcsolatban az ojtozi in- ségnmnka ügyében történtek felszólalások. T uzson János kifogást tett az alispán azon intézkedése ellen, hogy a kivándorlást, mig az inségmunka tart, megakadályozni szándékszik. A közgyűlés az alispán intézkedését tudomásul vette. Br. Apor Gábor főjegyző indítványozza, hogy a kormányhoz az in- ségmunkára utalványozott segélyért köszönő feliratot intézzen a megye s Pótsa József főispánnak az ezen ügy előmozdítására tett fáradozásaiért jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetét a közgyűlés Az indítvány élénk helyeslés mellett elfogadtatott.

Л miniszteri beíratok közül élénk eszmecserét idézett elő a belügyminiszteré a megye által felterjesztett szabályrendelet tárgyában. A miniszter a szabály lendelet intézkedéseit a tiszti ügyészre vonatkozó pont kivételével jóvá hagyta; a tiszti ügyészre nézve azonban kimondta, hogy az most mint me- gyei rendes hivatalnok, magán ügyekben nem ügy- védkedhetik, s fizetését 1000 forintban és 200 frt lakbérben állapította meg. B. Apor Gábor főjegyző indítványozna, hogy miután ma sem szűntek meg az indokok, melyeknél fogva a szabályrendelet meg- engedhetonek tartotta a tiszti ügyészség mellett a magán ügyvédi gyakorlat folytatását is: Írjon fel a megye a belügyminiszternek s kérje meg, hogv nézetét változtassa meg s hagyja helybe a megyei sza*- baly íendeletnek ezen pontját is. Künnle József megmarad a múlt közgyűlés alkalmával kifejtett állás- pontja mellett, hogy a tiszti ügyésznek legyen rendes fizetése, de magán pereket ne vihessen. __

Konstatálja, hogy a miniszter azon elvi álláspontra helyezkedett, hogy a tisztiügyész fizetése nem ügyvédi honorarium, hanem hivatalnoki fizetés. Be mint ilyet, kevésnek tartja a miniszter által megszabott 1200 frtot. Indítványozza, hogy a tisztiügyész fizetése egy rangsorozatban legyen a főjegyzőével és az árvaszéki elnökével s ez ügyben írjon fel a megye a miniszternek. Székely Gergely csatlakozik Künnle indítványához. A tiszti ügyész állása nemcsak Háromszékre, de az egész országra nézve elvi szempontból inkompatibilis azzal, hogy magán pereket is folytathasson s ha egyszer elvi álláspont, akkor föltehetni a miniszterről, hogy Háromszék kedvéért nem tesz kifogást. Szotyori Nagy Károly nem tudja, hogy a miniszter vájjon az egész országra nézve egyöntetű elvi álláspontot foglalt-e el a tiszti ügyész állására nézve? Ha úgy van, akkor meghajlik a miniszter rendelete előtt ; de ha nem, akkor kérje meg a belügyminisztert, hogy hagyja helyben a szabályrendelet erre vonatkozó intézkedését. Br. Apor Gábor a miniszteri leiratból meg győződött, hogy a miniszter elvi szempontból nem hagyta helybe a megye határozatát s ha újból felírna is a közgyűlés, nem hiszi, hogy eredménye legyen, azért visszavonva indítványát, Künnlééhöz csatlakozik. Erre elhatározta, hogy feliratot fog intézni a miniszterhez. A feliratban hangsúlyozva lesz, hogy a megye, midőn megállapította a tiszti ügyész fizetését, azon elvi álláspontra helyezkedett, hogy az magán pereket is folytathat ; de mivel a miniszter más állást foglal el, az elébb megállapított és a miniszter által is helybenhagyott fizetést kevésnek tartja s kéri a minisztert, hogy a tisztiügyész a főjegyzővel és árvaszéki elnökkel egyenlő- leg 1200 frt évi fizetésben és 250 frt lakbérben részesüljön.

Olvastatott továbbá a közoktatásügyi miniszter leirata a kezdi-vásárhelyi felső népiskolának polgári iskolává leendő átalakítása ügyében. A miniszter tudatja a megyével, hogy a gondnokságnak ez iránt tett kérése jelenleg nem teljesíthető.

A belügyminiszter a káros hitelügyletekről s korcsmái hitelről szóló törvény értelmében leiratot intézett a megyéhez, hogy a helyi viszonyok tekintetbe vételével a törvény által kijelölt 2 frt minimális és 8 frt maximális összegek közt határozza meg a megye területére a korcsmái hitel nagyságát. A közgyűlés akkép határozott, hogy oly helyeken, hol két korcsma van, a hitel 4—4 írtig terjedhet, az egy korcsmával biró községben pedig 8 frtig s elvül kimondotta, hogy az összes korcsmák hitele ugyanazon egyénre nézve 8 Írtnál nem lehet több.

A megyei átiratok közül Hevesmegye átirata à csángók visszatelepítése ügyében pártolólag tudomásul vétetett.

Ezután a megyéi ügyek, múlt évi számadások, községi ügyek s magánfelek kérései kerültek tárgyalás alá. A száúladásök tudomásul vétettek.

■ • M - , - ' i :■ f i ■—t-Z---:—Lii- '1 • .

Kossuth Lajos levelei.

■i . j ■..?&...; i ■ . . 1 ; "м

Fehérmegye alispánjához.

(Foly tatás és vége.)

Nem vágok elibe saját nézeteimmel senki véleményének, hanem azon kérést szeretném intézni minden gondolkozó magyar emberhez, hogy abstra- háljon egy pillanatra a közösügyesség nyomásától s feleljen meg magának „in foro conscientiae“ ezen provinciális érdekkörü kérdések akármelyikére, a mint keblének istene sugallja, aztán hasonlítsa ösz- sze saját feleletét azzal, a rai e kérdések körül 1867. év óta történt s ha ezt megtette, bizony mondom, bátor férfiúnak kell lennie, ha állítani meri, hogy Magyarország még csak a tartományi érdekek körében is valóban alkotmányos életet él. A ki alkotmányt mond, semmi idegen akarattól nem feltételezett nemzeti önkormányzatot mond. Magyarországon ez nincs, csak provincziális statutárius hatóság van, mely a municipalis statutarius hatóságtól csak annyiban különbözik, hogy ennek a törvényhez, amannak a közösügyességhez kell alkalmazkodnia. A különbség nem válik az országos statutárius jog előnyére. Törvény uralom nem zárja ki az önkormányzatot, idegen érdjkek uralma kizárja. Amaz: rend, emez: szolgaság.

Hát még ha a nemzeti érdekek azon magasabb régióiban nézünk szét, a hol egy felkényszeritett tény átkát törvényváltoztatással többé nem lehet elhárítani! — e régiókban már is történtek dolgok, melyek oly fergetegekkel fenyegetik a magyar haza jövendőjét, hogy hátam borsózik, ha a következésekre gondolok. — Es azok a dolgok a magyar nemzet határozottan kijelentett közakarata ellenére történtek. De „Magyarország alkotmányos ország“ — úgy mondják. — „De Brútusz tisztességes derék férfiú!“ Hát mi más az alkotmányos ság, mint a nemzeti akarat uralma? Es mi az abszolutizmus, ha a nemzeti akarat semmibevétele alkotmányosság ?

Bizony-bizony mondom, sehogysem tudom fellelni azt a „fele részt“, melyet nemzetem ily iszonyú nagy áldozattal megváltott.

Esedezem is tisztelt alispán urnák, ne sajnálkozzék a felett, hogy én ennek az alkotmányos átalakulásnak fáradalmaiban részt nem veszek. Méltóz- tassék elhinni: jobb az, hogy nem veszek.

De nem folytatom az elmélkedést, bocsánatot kérek, hogy csak ennyire is átengedtem magamat az eszmék lánczolatának, melyeket tisztelt alispán ur becses sorai agyamban felköltöttek.

Meghatott szívvel mondok köszönetét Fejérmegye

— 162 —

(

közönségének kegyes üdvözletéért s alispán urnák a szívélyességért, melylyel annak hiremüladását kisérte.

Meghatott szívvel mondok köszönetét, mert nagyon jól esik lelkemnek a szives megemlékezés hazámból, ily igen hosszú távoliét után. De nem tagadhatom, hogy ha az alkalomra gondolok, mely e jótéteményben részesít, nem menekülhetek azon bús benyomás alól, hogy a mi „üdvözletül“ indul meg a távol hazából, „mint búcsúszó a viszont nem látásra“ érkezik hontalan magányomba.

Alispán ur sokat szenvedettnek mondja nemzetünket. Bizony sokat szenvedett szegény nemzetünk, s ha helyzetének természetével számot vetek, félek, találnak az idvezitő azon szavai, hogy: „még nem leszen vége.“ De én mondhatlanul szeretem azt a sokat szenvedett nemzetet s bizony hiába öltögettem a rezignáczió pánczélját, a szív ott a pánczél alatt megsajdul, annak, a kit ennyire szeretek búcsúszavára, mely viszont nem látásra szól. — Pedig arról szól !

Bennem erős a hit annak a sokat szenvedett nemzetnek független szabad jövőjében. Renditlietlenül erős, s ha csak husz-harmincz évvel kevósbbé öreg volnék is, mint vagyok, abból „a viszont nem látásra“ szóból a „nem“ et határozottan kitörülném. De 80 év igen nagy idő abban a „röpke pillanatban“, melynek neve emberélet. A számtáblán, melyre a rohanó idő nyolczvanszor irta fel az életóvszá- mot, a „remény“ számára hely nem maradt.

Tehát a „viszont nem látásra“, sokat szenvedett szeretett hazám !

Fogadja alispán ur hálás köszönetemet s megkülönböztetett tiszteletemet. Alázatos szolgája :

Kossuth Lajos.

Budapest főváros tanácsához.

A gyönyörű levélből, melyet nagy hazánkfia Budapest tanácsához intézett, a következőket közöljük.

Megköszönve a főváros törvényhatóságának, hogy aggkora szomorú magányában, mely még akkor is szükségét érezné a vigasztalásnak, ha az évek terhének súlyát a hontalanság keserve nem növelné, részvétével megvigasztalta, igy folytatja levelét :

De a vigasznak azon poharát, melyet hazám fővárosa nyújt felém, én nemcsak vigasztaltan, hanem büszkeséggel is emelem ajkaimhoz.

Büszkeséggel, mert ha még úgy kitolonczoz is a magyar törvény a magyar polgárok soraiból, azt nem teheti, hogy szivem minden dobbanásával magyar ne legyek, s mert magyar vagyok, hát büszkeséggel tölt el a magyar főváros gyors és gyönyörű fejlődése.

Magasztalással beszél Budapestről minden idegen, a ki azt meglátogatta, magasztalással még azok is, a kik azon helyzetben vannak, hogy összehasonlítást tehetnek a magyar főváros és a külföld leg szebb, legnevezetesebb városai közt. Budapesten nincs monumentális múlt, de van szép jelen, mely még szebb jövendőt igér. En gyönyörrel merengek el azon nehány kép szemléletében, melyet Budapestről bírok ; gyönyörrel hallgatom a feleleteket, melyeket azok, a kik a hazából meglátogatnak, a főváros iránt tett kérdéseimre adnak ; örvendetes meglepetéssel veszem számba a statisztikai adatokat, feszült érdekkel kísérem a fővárosi törvényhatóság közéletének mozzanatait: s a mint mindezt összehasonlítom azzal, a mi s a minő a főváros akkor volt, mikor én utólszor láttam (fájdalom utól- szor !), — nemcsak büszkeséget érzek a bámulatos fejlődés felett, hanem hódolattal is hajtok fejet a fővárosi törvényhatóság magyar szellemű önkormányzati tehetősége előtt, mely ily eredményekben nyilatkozik.

Kétségtelenül része van Budapest gyönyörű fej - lődésében annak, hogy a kormány és országgyűlés székhelye ; része van kedvező fekvésének, mely Budapestet az ország kereskedésének központjává teszi, s a világkereskedelem egyik nevezetes államaivá fogja tenni, ha Magyarország visszaszerzi — a mint vissza kell szereznie — a gondatlanul elharácsolt államjogot, hogy önálló kereskedelmi politikát követhessen, és részök van fejlődésében azdh kedvezményeknek is, melyeket számára a törvény- hozás nyújtott ; de mindez együttvéve csak az ele meket adta meg, melyekből életet lehetett fejleszteni, nem magát az életet ; csak építési anyag volt, mely a mester kezére várt, hogy büszke épületté alakulhasson.

Es én — folytatja alább Kossuth — nem habozhatom azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy a főváros gyors fejlődésénél az érdem oroszlánrésze a fővárosi törvényhatóságot illeti, annak tevékenysége volt a napsugár, mely az élet elemeit életre keltette, az volt a mester, melynek rendező keze alatt az építési anyag ily büszke épületté emelkedett.

Neveli ennek érdemét az, hogy a fővárosi törvényhatóságnak nagyon is sokszor s nagyon is nagy mértékben kellett és folyvást kell érezni azon központosítási „pruritus“ átkát, mely Magyarország kormányzásában immár állandó nyavalyává Bulyosodott. Nagyon megdöbbentő, nagyon aggasztó jelenség Magyarországon ez a minden mértéket meghaladó miniszteriális gyámkodás prezumptuózussága, mely a magyar nemzet ezer éves történelmében gyökerező