Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-03 / 36. szám

36. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883, Csütörtök, május 3. XIII. évfolyam. NEMERE. I fdiW’fli, társadalmi, szépirodalmi, 1§щегфЫщ§%М és ^l'zgazdd§zati Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyőrgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: 0XCá'ifa KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. A honvédség fejlesztésére ismét egy fontos lépés tétetett ; Ráday Gedeon honvédelmi miniszter ugyanis egy újabb törvényjavaslatot terjesztett a ház elé a múlt csütörtöki ülésen, melynek czélja pótolni a honvéd tisztikar tény­leges állományában mutatkozó hiányokat s mint ilyen, kiegészítésévé szolgál a múltkor beter­jesztett törvényjavaslatnak, mely a szabadsá­golt állományú honvédtisztek kellő számáról gondoskodik. Az uj törvényjavaslat megnyitja a fiatalság előtt a Ludoviceumot, hova eddig csak azok mehettek, kik a közös hadseregben már befejezték szolgálatukat ; ugyanis ezentúl évenkint hatvan ifjú léphet a honvédség köte­lékébe, kik még nincsenek a hadköteles sorban s igy kikerülhetik a közös hadseregben való szolgálatot. A törvényjavaslat szerint még ez évben hármas tanfolyam állittatik fel a Ludo- vika akadémiában. Először a tényleges állo­mánybeli tisztképző tanfolyam, melybe hatvan 14 — 16 éves korban levő önként jelentkező ifjú fog felvétetni ; e tanfolyam 4 évre terjed. Másodszor a szabadságolt állománybeli tiszt­képző tanfolyam, melybe a honvédségből ke­rülnek azok, kik önkénytesen jelentkeznek vagy egy évre bevezényeltetnek. Végre az ed­dig is már fennálló, ugyanezen czélból jövőre is fentartandó felsőbb tiszti tanfolyam. A mily általános elismerésre talált я honvé­delmi miniszter eme két törvényjavaslata, ép olyan rósz hatást keltett a szombaton tárgya­lás alá került javaslat a csendőrség kiegészí­téséről. Ha elfogadtatik ezen törvényjavaslat, a honvédek szolgálati idejük alatt köteleztet- nek csendőri szolgálatot is teljesíteni. Am ha önkéntesek vállalkoznának erre a honvédség­ből s a minisztérium ezek alkalmazhatására kérne a háztól felhatalmazást : még megjárná. De a törvényjavaslat nem ezt foglalja magá­ban, hanem kényszeríti a honvédséget a csend­őri szolgálatra s jogot ád a kormánynak, hogy e czélra tetszése szerint válogathassa ki az illető egyéneket. Az egyéni szabadság ily mér­! vü korlátozása arczulcsapása a liberalizmusnak. Ez megjárja az önkényuralomnál, mely nem ismer sem egyéni, sem másnemű szabadságot ; megfelelhet a szocializmus alapelveinek, mely az egyént teljesen alárendeli az egésznek s az egyéni jogokról nem tud, — de a honvédség feladatával, a magyar jellemmel s alkotmá­nyunk szellemével teljesen ellenkezik. A pénzügyminiszter közzétette az 1883-iki első negyedévi pénzügyi helyzetünkről szóló kimutatását. E szerint a lefolyt évnegyedben 2 millió 115 ezer forinttal volt több a kiadás, mint a múlt, év első negyedé­ben, a bevétel pedig 6.8G 1,000 forinttal több. A javulás tehát négy és háromnegyed millió forint. A bevétel szaporodása a múlt évi or­szágos jó termés után várható volt. Ily körül­mények közt az adókkal megterhelt nép elvár­hatná, hogy oly helyeken, hol rósz volt a termés, mint Háromszéken, könnyítsenek sor­sán. De a jég által elvert községek hasztalan folyamodtak adófizetési halasztásért; az adó­présnek nem szabad szünetelni, ha egész köz­ségek jutnak is tönkre miatta. A képviselő ház csütörtöki ülésén a köz - adók kezeléséről szóló törvényjavaslat folytató­lagos tárgyalása volt napirenden, melyet pén­teken befejezett a ház. Csak két szakasz ma­radt elintézetlenül, melyek újabb szövegezés végett a pénzügyi bizottsághoz utasittattak s a hétfői ülésen kerültek tárgyalás alá. Módo­sítási javaslatokban nem volt hiány, de csak ritkán fogadott el az előadó s a pénzügymi­niszter egy-egy lényegtelen módosítást; a több­ség pedig minden indítványt leszavazott, mely nem nyerte meg a miniszter tetszését. A szombati ülésen megkezdetett a dunántúli és pozsonyvidéki csendőrkerületi parancsnoksá­gok legénységének kiegészítéséről szóló törvény- javaslat tárgyalása. Tischler Vincze előadó ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Szerinte, miután az önkéntesek utján tervezett kiegészí­tés nem bizonyult czélszerünek, a bizottság­nak két rósz közt kelle választani : vagy ab­ban hagyni a csendőrség szervezését, vagy el­fogadni a törvényjavaslatban foglalt imperativ intézkedést, mely szerint az 1879—1881-ben besorozott honvédek a cseudőrseghez huzamo­sabb jdőre besoroztassanak. Hoitsy a közszabadság elveit látja megsértve a törvényjavaslat által, mely belenyúl a csa­ládi életbe és erőszakkal kényszerít egyeseket, kik szolgálati kötelezettségüknek eleget tettek, hogy csendőrök legyenek. A legsúlyosabb köte­lezettség a véradó, de egyedül ennél van he­lye a kényszernek; hogy valakit erővel fináncz- czá, vagy csendőrré tegyenek és pedig a hon­védlegénység közüPa legképesebbeket, ezt még egy állam törvényhozása sem merte tenni. Csak az abszolutizmus legsötétebb korszakában volt nálunk erre eset. Az országgyűlésnek sincsen joga ily erőszakos intézkedést tenni ; ez lehet­séges egy kommunisztikus, szoczialisztikus tár­sadalomban, de nem alkotmányos államban. Kéri a házat, utasítsa vissza a törvényjavas­latot. Orbán Balázs nem azt ellenzi, hogy a csend­őrség katonailag szerveztessék, hanem hogy az a megyék hatásköre alól egészen elvonatott. Thaly Kálmán szerint a javaslat czélja nem egyéb, mint a honvédség elzsandárositása, mely­nek szükségét már akkor érezték Bécsben, mi­dőn a honvédség élére egy köztiszteletü s az egész nemzet által szeretett egyén lépett s gondoskodtak, hogy mellé egy országul gyűlölt mellékes főt, egy főfőzsandárt állítsanak, az adlat.ust, ki a leggyülöltebb időkben az erdélyi csendőrség főfőparancsnoka volt. Ráday Gedeon a csendőrség felállítását, mely már eddig is jónak és üdvösnek bizonyult, csak azon utón tartja lehetségesnek, melyet a törvényjavaslat kijelöl. Ernuszt Kelemen elvben elfogadja a javaslatot, de egyes intézkedései ellen kifogásai vannak. Tisza Kálmán megjegyzéseket tesz az előtte szólók beszédjeire s különösen Thalyval polemizált. Elfogadásra ajánlja a javaslatot. Beszédjével a szombati ülés véget is ért, a vita folytatása hétfőre halasztatott. A „Nemere“ tárczája. IKZonn^ten.g'er. Könnytenger az én életem . . Felhői a bánatnak Boldogságom kék egére Szomorúan borulnak. Emésztő láng epedésem . . Vágy égeti lelkemet; Ne engedj hát igy elvesznem : Adjál éltet! Nyújts kezet ! Légy jó hozzám! Apaszd el, oh Könnyeimnek tengerét ! Űzd el éltem kék egéről Bánátimnak fellegét! Mosolygj reám s távolitsd el Szememből a megtört fényt ! Oh, légy hozzám édes — meleg, S úgy szeretve nyújts reményt ! Hisz te tudod, mint szeretlek, S nélküled, nem élek én. Jer keblemre, öleljelek ! Édes lányka, légy enyém ! ! Nagy Elek — Sveiczi életkép. — Elbeszélés francziából, Berquin után. Ama nagy hegyeknek, melyek B. város fölött terjed nek el, legmagasabb csúcsán bámultam a természet szépségét, gyönyörrel szemléltem az alant elterülő széles mezőséget, mely minden oldalról megnyílt látásom előtt, mert a természet pompája varázs- hatalmat gyakorol a magánosán bámuló érzelmeire. Egyedül voltam, mert elhagytam volt hű cseléde­met a szomszédvár^sban, azon utasítással, hogy en­gem csak harmadnapra várjon vissza, mivel elha­tároztam egyedül járni meg ezen regényes hegye­ket és erdőket. Midőn reggel ezen gyönyörű hegységeknek vet­tem utamat, észre vettem a hegyek aljában egy kisded falut, mely nekem elkésés esetén biztosította az éjjeli nyugalmat. így szabadon a nyugtalanság­tól és egészen érzelmeimnek hódolva, csaknem elszé­dültem szivem érzései s lelkem gondolatai végtelen sokaságában ; látásom belemélyedt egy a természet által előmbe állított bámulatos tájkép különbféle­ségébe. Eképpen elmerengve a természet csudáin és pompáján, egyszer csak a madarak búcsú- vagy esti éneke tudatta velem, hogy ideje a visszavonu­lásra gondolni. Már a nap a szomszéd hegy háta mögé rejtve magát, arany sugaraival csak azon fák zöld tetején úszó fel legeket érintette, melyek ama hegyet koronázták. Lassan, lassan le kezdettem szállani azon fájda­lommal, hogy a láthatár, melynek kiterjedését sze­meim a nap folytában alig tudták beölelni, minden lépésnél keskenyedik ; az esti szürkület kezdette Árnyával a tárgyakat befedni, melyek lépésről lé­pésre kezdettek elhomályosulni, mig az éj király - 1 uőjo, a szolid hold nem jött, hogy azokat újból világának ezüst sugáraival láthatókká tegye. Egy perczig leültem, hogy egy kevés ideig élvezzem még ezen látványt ; a mi kevés felleg volt, el oszolt és semmi sem akadályozta látásomat az ég felsé­gességének szemléletében. Átfutottam merész gon­dolattal ezen végtelen kiterjedést ; homályos sze­meim a föld gőzkörén felül emelkedve, a csillagok ragyogó tüzén át siettek megnyugodni a csendes és tiszta kék égbolt ivén ; oh, mert mennyi vágy, mennyi remény, mennyi óhajtás egyesül a csillagos ég szent kapuján. A lég üde vala, melyet a legki­sebb szellő sem ingatott meg ; az egész természet mély csendbe volt borulva, csak egy távoli patak csergedezése zavarta valamennyire a mély csen­det. Elterülve a zöld virányos gyepen, csaknem azon gondolattal foglalkoztam, hogy a nap viszont meg­jelenését, a jövő reggelt egy üdítő álomba merülve itt a természet varázs pompája között megvárom, midőn hirtelen egy lantnak szelíd hangja, kisérve kedves és elragadó énektől, ütötte meg fülemet. Eleintén azt gondoltam, hogy képzelmem játszik elragadott, elbűvölt érzelmeimmel, és én érzettem a gyönyört, mintha egy bűvkörbe varázsolt volna át az éber álom ; de ez az édes csalódás csakha­mar eltűnt, mert újból megzendiiltek a lant kedves hangjai. — Egy lant a hegyekben ? ! — kiálték, még mind bizonytalanul kelvén föl a zöld pázsitról. De szemeimet azon oldal felé fordítva, honnan a han­gok jöttek, a fák sötétlő zöldjén túl nem messze előmbe rémiének a hold bűbájos fényénél egy kis gunyhó fehér falai. Dobogó szívvel közeledtem oda s minő bámulat lepett meg, egy ifjú pórt látván, kezében lant, melyen a legügyesebben és a legna­gyobb könnyűséggel játszók. Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents