Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-22 / 33. szám
33. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883,..Vasárnap, április 22. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сБег Hitein 01 Cár 4 KÖN YVN Y 0.MI) AJ A, hová a hirdetések és előfizetési pénzek hérmentesen intézendó'k. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. М(Щш. társadalmi, #zépjmlalmi, [щегфЫцщгЫ és UhaazdásmU lan. < Megjelenik ezen lap heten- ' kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, { vagy vidékre postán küldve: < Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. i ------i Hirdetmények dija: ; 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. ; Bélyeg-dijért külön 30 kr. j Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. A hét legszenzácziósabb eseményét Füzessé г у interpellácziója képezte, mely a könnyelműen szélnek eresztett gyanúsítással, hogy a képviselőház egyik tagjának neve tolvajok névsorában szerepel, alkalmas lehetett volna az egész országgyűlés, az egész nemzet jóhirnevét beszennyezni. Az interpelláczió kínos felháborodást keltett mindenfelé, mely akkor sem szűnt meg, midőn a gyanúsított képviselő fényesen igazolta magát. Csakhogy a felháborodás éle most teljesen azok ellen fordult, kik botrányt botrányra halmozva, gyanúsításaikkal állandóan fenyegetik a becsületet. Különösen nagy volt a megbotránkozás a függetlenségi pártban, mely ez alkalmat felhasználva, gyökeres lépésre határozta el magát, s ez kölcsönöz a botrányos eseménynek szenzácziós voltán kívül politikai fontosságot is. Elhatározta ugyanis, hogy valahára megtisztítja sorait azon elemektől, melyek folytonosan kompromittálva a pártot, megrontására többet követtek el, mint legelkeseredettebb ellenségei. A képviselő házat a hét első felében az interpelláczió megtétele után kizárólag ezen ügy foglalkoztatta. A hétfői ülésen az interpelláczió előtt elintézte a szombati ülésről leszorult kérvényeket. A kikötői illetékekről szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ugrón Ákos interpellálja a pénzügyminisztert a Kézdi-Vásárhelyre kirótt sörfogyasztási adó tárgyában. — A szerdai ülésen a Füzesséry ügy elintézése után elfogadta a ház a részletügyletekről szóló törvényjavaslatot s megkezdte a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalását az 1881. évi számadásokról. F rancziaországban általánosságban véve megelégedéssel értesültek Tisza válaszáról, melyet Helfy interpellácziójára adott az uj hármas szövetségről. A „Republ. Fr.“ különösen megnyugtatónak találta a Francziaország iránti rokonszenv azon nyilvánítását, mely Tisza beszédét átlengte. Németországban nagy izgatottságot I keltett a császárnak egy a birodalmi gyűléshez intézett leirata, melyben ráparancsol a gyűlésre, hogy a jövő évi költségvetést még a tavaszi ülésszakban vegye tárgyalás alá. A" berlini sajtó nagyon óvatosan szól a parlamenti szabadság e brutális^ megsértéséhez s ez óvatosságnak méltó pendantja az a hang, melyen a hivatalos sajtó beszél, alkotmányellenes dolognak mondva azt, hogy a liberális lapok az uralkodó tetteinek birájául tolakodnak fel. Az augol „Daily News“ a háború előjelét látja ez üzenetben, mely összeköttetésben van Olaszországnak a magyar-oszt,rák-német szövetséghez való csatlakozásával. Bismarck e lap szerint annyira szabadulni akar a birodalmi gyűlés által ráerőszakolt korlátoktól, hogy azt gyaníthatni, oly politikán fáradozik, melyet a parlament nem helyeselhet. Ugrón Ákos interpellácziója a pénzügyminiszterhez a képviselőház hétfői ülésén. 1. Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter urnák arról, hogy Kézdi-Vásárhely városra f. évben a nagyszebeni ’pénzügyigazgatóság által csak sörfogyasztási adóátalány czimén, minden alap nélkül 4724 frt 83 kr utaltatott, akkor, midőn a város a múlt 1882. évben szintén e czimen ráutalt 900 írtból egyesekre a kincstári képviselő pénzügyőri biztos jelenlétében megtartott tárgyalások folytán, csak 4G1 frt 72 krt róhatott ki és 438 frt 28 kr fedezetlen maradt; akkor, mikor még ezen összeget is a város rossz anyagi viszonyai miatt kifizetni képes nem lévén, az ottani adófelügyelő áltál annak kifizetése czéljából a városnak piaczi vásárvámbére foglaltatott le? 2. Ha az említettekről a t. pénzügyminiszter urnák tudomása nem volna, hajlandó-e az ügyállásról magát mielőbb részletesen informáltam, a város lefolyamadásának beérkezte előtt a tényálást megvizsgáltatni és az említett 4724 frt 73 kr. adóáltalány után havonként esedékes részletek fizetését felfüggeszteni, hogy az úgyis zilált anyagi viszonyok közt levő város, a felebbezés törvényes elintézéséig is a pénzügyi közegeknek ezen túlbuzgó és anyagilag végmegsemmisitéssel fenyegető eljárása miatt kárt ne szenvedjen. A Füzesséry-Polonyi ügy. Nem egy botrányos jelenetről tud beszélni a parlamentek krónikája; a mi országgyűléseink is többször voltak színhelyei a fékevesztett szenvedély viharos kitöréseinek; de aligha keltett egy is oly kínos hatást, oly mély megdöbbenést s általános megbotránkozást, mint az, mely hétfőn folyt le a kép- viselőliázban. Füzesséry Géza interpellálta a belügyminisztert, hogy van-e tudomása arról, bogy a gráczi rendőrség február közepén Glavotsnik nevű rendőrbiztosát küldötte Budapestre egy állítólagosán a magyar fővárosban tanyázó s a gráczi takarékpénztár kirablásával gyanúsított tolvajbanda kinyomozása végett? Van-e továbbá tudomása arról, hogy a gráczi rendőrség által feljegyzett névsorban egy országgyűlési képviselő neve is fel volt Írva ? S mit szándékszik tenni a képviselőház tekintélyének s ama képviselő reputácziőjának érdekében ? Az interpelláczió leirhatlan izgatottságot keltett a házban. A gyanú, hogy a magyar törvényhozó testület tagjai közt olyan is helyet foglalhat, ki tolvajokkal czimborál, a ház legközönyösebb tagjait is felrázta nyugalmukból. Minden oldalról felhangzott a kiáltás, hogy ki az? De Füzesséry csak annyit mondott: „majd ki derül; majd megtudja a ház a miniszteri válaszból. Az ülést a legnagyobb izgatottság közt oszlatta fel az elnök. A képviselők siettek a szélső bal felé, honnan az interpelláczió jött, hogy felvilágosítást nyerjenek. A kérdezősködések alatt sáppadtan, feldúlt arczczal előlépett Polonyi Géza képviselő s felindulástól reszkető hangon, a legmélyebb indignáczió kifejezésével előadta, hogy az interpelláczió az ő személye ellen van intézve s az egész nem egyéb mint összeesküvés becsülete ellen. S felhívta nyomban Mocsáry Lajost, a függetlenségi pártkör elnökét, hogy sürgősen hívja össze a pártot értekezletre, hol elő fogja adni a tényállást. Mocsáry délntán elment a rendőrséghez, hogy Polonyi gyanusittatása felől felvilágosítást nyerjen. Tliaisz főkapitány minden ügyiratot rendelkezésére bocsátott, de egyetlen egyben sem volt olyas, a mi Polonyi vagy akár melyik képviselő gyanúsítására alapul szolgálhatna. Á rendőrségtől a pártkörbe sietett Mocsáry, hol feszülten várakoztak már rá a nagy számmal összegyűlt tagok. Az értekezleten bejelentő eljárásának eredményét s lesújtó szavakkal adott az utálatos intrika fölötti megbotránkozásának kifejezést. Ezután Polonyi emelt szót s elmondta az ügy állását, mely a következő : Ügyvédi irodájában egy A „Nemere“ tárczája. j&jzi én dalom. Cseresznyefa, legyintget a virága, Elég nekem e kis telek világa; Domboldalon suhogó fű, lombsátor, De okos is, ki lemond a világról ! Kakuk madár jövendőlget az ágon. Bárki fia holtig él e világon. Bgy-egy jó nap, egy-egy derült szép óra, Bús heteknek, de jó szembori tója ! Ilir, dicsőség . . ? Járja más a bolondját, En ugyan már elvetettem a gondját; A mi hozzám kívülről még hat által : Virágillat, furulyaszó, madárdal. Cseresznyefa., csókolgat a virága, Kietemnek itt hunyjék el világa ’ Itt nyíljék meg nekem az a porsátor, Mely örökre elzár e rósz világtól. E. Kovács Gyula. 3 E I_i I UHU O. Afrikai elbeszélés. — Flórián után, francziából. — (Folytatás és vége.) „Db király ! — felelt Borissá, még mind a karóhoz kötve — én nem fogadhattam el szerelmedet, mert az én szivem nem volt többé az enyém; én nem féltem ezt neked megmondani. Gondold meg, hogy a ki nem hazudott egy korona megszerzése ellenében, mikép hazudhatna a halál perezé- ben. Nem ! én mindent megvallottam s jelenleg megújítom vallomásomat : egy ember jött be hozzám az éjjel a szerályba s csak hajnalban ment el onnan ; de ez az ember nem az, ki ott meg van kötve mint áldozat. Te sürgetsz, hogy őt megnevezzem, de én azt nem tehetem, nem akarom tenni ; kész vagyok a halálra, — tudom, hogy attól semmi meg nem szabadit s csak azért nyújtottam meg a halál irtózatos perczeit, hogy téged egy vétek elkövetésétől, az ártatlan vér kiontásától megmentselek. Újból esküszöm, hogy ezen ártatlannak vére fejedre fog hullni ; bocsásd szabadon őt s en- gemet büntess meg, többet nem szólhatok !“ A király megilletődve Borissá beszédétől s azon elhatározott hangtól, melylyel e szavakat kiejtette, semmit nem rendelkezett ; fejét lehajtotta s egy titkos érzet tiltotta vért ontani. Végre hosszas lelki harcz után meggondolva, hogy ez a néger magamagát vádolta be, tehát itt nem lehet más ok, mint a szerelem, — ezen gondolatában megerősítette a Borissá nagy érdeklődése, mely szerint a fogoly férfi ártatlansága mellett oly határozottan, oly szilárdul tanúskodik ; egész dühe kitört és intett a bakóknak, hogy a máglyát gyújtsák meg s a nőknek, hogy a forró vízzel közeledjenek, midőn hirtelen egy agg férfi lelkendezve, a fára 1 Ságtól fuldokolva, sebekkel födve és portól ellepve, tört keresztül a sokaságon és a király lábaihoz vetette magát, kiáltva : „Állj meg, állj meg ! én vagyok a vétkes, ki sze- rályod várán az éjjel behatolt, hogy elragadjam leányomat onnan. En az istennek papja voltam itt; a pusztítás között elragadták karjaim közül leányomat és a te palotádba hurczolták, — azóta mindig kerestem az alkalmat, hogy őt láthassam; ezen éjjel hozzá mentem, megbeszéltük a menekülés tervét, de ő hasztalan kísértette meg engemet követni: az őrök észrevették, neki maradni kellett, én pedig nyilak zápora között menekültem. íme tehát én vagyok az áldozat és jövök, hogy leányommal meghaljak, kiért egyedül szerettem az életet.“ Alig végezte Farulho beszédét, a király azonnal parancsolta, hogy oldozzák fel a két áldozatot s vezessék azonnal lábaihoz. Kérdezte Selikot, hogy minő indok vezette arra, hogy ily borzasztó halált keressen. Seliko, kinek szive az örömtől repesett annak tudatában, hogy Berissát hűnek találta, nem félt már, mindent felfedezett a király előtt ; elbeszélte Berissával való viszonyát, szerencsétlenségüket, jó anyjának nélkülözéseit, és azon erős elhatározását, hogy mivel Berissát elveszettnek hitte s már nélküle semmi kilátása sem lehetvén az életben, legalább anyja számára a négyszáz aranyat megszerezze. Berissa és atyja könnyek között hallgatták s bámulták a jó ifjú előadását ; a főnökök, katonák s a bámuló sokaság meg voltak illetődve, a király könnyeket érzett szemeiben rezegni, melyek eddig arczát soha meg nem nedvesítették, ilyen az erény becse, melyet még a barbárok is tisztelnek. Miután a király meghallgatta Selikot, kezét nyújtotta neki, felemelte s az európai kereskedők felé fordulván, kik e látványra megjelentek, ezt mondotta : „Ti, a kiket a bölcsesség, a tapasztalat s egy liosz- szas czivilizacziónak a világa eléggé megtanítottak arra, hogy mit érhet egy ember, mire becsülitek ezt?“ A kereskedők elpirultak e kérdésre és nem
