Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-15 / 31. szám
31. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, április 15. ХШ. évfolyam. \(*><*4 Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cbctnúte-i'H' KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézeudők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. NEMERE. §сИЩш, társadalmi,szépimlalnxi, és ЩщаыкЦгаЧ ■ Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : ] csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár < helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: < Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. \ Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: < 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért C kr. < Bélyeg-díjért külön 30 kr. \ Nyilttér sora 15 kr. A német barátság*. A tapintatosság sohasem tartozott a németek erényei közé. A megnyerő modort, az udvariasságot nem ők találták fel. Ellenben különös virtuozitással értenek hozza, mint idegenítsék el maguktól azokat, kik barátsággal közelednek feléjük. Ha egy kissé jól megy dolguk, felfuvalkodottságuk, otromba gőgjük nem ismer határt s barát, ellenség egyformán ki van téve pöffeszkedő kiméletlenkedéseiknek. Egy idő óta ellenünk lovalták fel magukat. Sehogy sem fér a fejükbe, hogy mi is akarnánk élni és saját lábunkon járni. Valóságos felségsértésnek tartják azon vakmerőséget a németség ellen, hogy ez országot, melyet mi alapítottunk s tartottunk fenn ezer éven át, valóban magyar országgá akarjuk tenni. S most valóságos hajtóvadászatot tartanak minden ellen, a mi magyar. Olyan lett előttük a magyar név, mint a bikának a vörösposztó. Sértegetnek a legkíméletlenebb módon; elneveznek bennünket félvadaknak, ázsiai barbároknak; gyanúsítanak a legigaztalanabb vádakkal; rágalmaznak a legképtelenebb föltevésekkel^ százszorosán nagyítják, százszor felhányják, a mi kis szolgálatot tettek valaha ; elferdítik történelmünket, bepiszkolják legszebb lapjait és sárba rántják legnagyobb alakjait. Mintha csak a legelkeseredettebb ellenségeskedésben élnénk. Mintha csak napok választanának el attól, hogy ágyuk némitsák el azt a zajt, melyet a német professzorok és hírlapírók csaptak. Pedig hát ez nincs igy. Hisz nem csak ba- barátságban, hanem szövetségben is volnánk egymással. Csak a napokban lett ismét szellőztetve e szövetség az egész európai sajtóban. Ha a szövetség a három közép európai hatalom, a magyar-osztrák monarchia, Németország és Olaszország közt olyan formában köttetett meg, mint a leleplezések mondják : az mihamarább terhűnkre s nem előnyünkre lesz. Oly szövetség, melynek éle Francziaország ellen fordul s bennünket nem segít egy esetleges orosz háború alatt, nem verhet gyökeret Magyarországban. Világhelyzetünk alakulása is olyan formát kezd ölteni, mely e szövetség fölöslegességének árnyékát már előre veti. Oroszország, mely egyformán fenyegetett bennünket és Németországot, előre láthatólag egy belső bonyodalmakkal, legchaotikusabb felfordulással teljes jövő előtt áll, melynek a mai nemzedék aligha fogja végét érni. S Oroszország tehetetlensége a pánszlávizmus rémét is semmivé teszi. A német szövetségnek csak addig van értelme, mig Oroszország magatartása veszélyt rejt magában a szomszéd országokra és népekre. Egy belzavarokkal elfoglalt állam azonban nem lehet veszélyes. De a pánszlávizmus veszélye helyett kezd ismét a pangermánizmus kisérteni. A tudós professzor urak gondoskodtak róla, hogy valahogy meg ne feledkezzünk ama hagy ományos régi magyar dalról, s nem kell sok idő, csak folytassák még egy ideig, a hogy elkezdték, hogy minden figyelmünket a németség részéről jöhető veszélyek el hántására kell fordítanunk s akkor megtörténhetik az is, ami csak hat évvel ezelőtt is még képzeletben is merészség lett volna: Magyarországot Oroszország szövetségébe hajtják. Az osztrák németségnek már sikerült oda vinni a dolgot, hogy közönyösen vegyük az ausztriai szlávok törekvéseit, holott még egy évtizeddel ezelőtt is Andrássy oly veszélyeseknek tartotta azokat, hogy szükségesnek látta Magyarország minden befolyását latba vetni az osztrákok mellett. A németországi professzorok egy még nagyobb feladat megfejtésének útjait kezdik egyengetni s kibékítenek benünket Oroszországgal. Politikai szemle. A képviselőház a hét első felében is a középiskolai törvényjavaslat részletes tárgyalásával foglalkozott. A hétfői és keddi ülésen Г j még mindig Zsilinszky javaslata volt napirenden, melyet az érettségi vizsgákra küldendő kormánybiztos hatáskörét szabályozó 22 és 24. szakasz módosítása végett tett. Az indítvány fölötti vita alatt már-már megint lobbot vetett a felekezetiesség harcza ; a kálvinista orthodoxia nevében oly szenvedélyes nyilatkozatok történtek, minőket e vita előtt régesrég nem lehetett hallani a magyar országgyűlésen. Zsilinszky mődositványa nagy többséggel elfogadtatott ; ellene csak a függetlenségi pártról r szavaztak nehányan. A szerdai ülésen tovább I folytatta a ház a törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 32-ik szakasz akkép módosíttatott, hogy a 8, 6 s 4 osztályú középiskolák tanárainak száma a javaslat szerinti 12, 8 s ß létszám helyett 10, 7 és 5-ben állapíttatott meg. Az ülés végén Turgonyi interpellálta Tiszát a regale megváltása felől. Tisza azonnal válaszolt s válaszában megjegyezte, hogy a kormány, bár Ígérete szerint foglalkozik e kérdéssel, javaslatot aligha terjeszthet elő ezen ülésszakban, mert az ország pénzügyi viszonyai még nem olyanok, hogy az újabb hitelműveletet, igénylő megváltást előnyösen lehetne keresztülvinni. A választ mind a ház, mind az interpelláló tudomásul vette. Az oláh túlzók izgatásait kezdik maguk a mérsékeltebb oláhok is veszélyeseknek tartani. Mint a „N.“ értesül, a képviselőház oláh ajka tagjai már a legközelebbi napokban hazafias és meleg hangon tartott nyílt levelet intéznek az ország oláh lakosságához, a melyben felszólítják, hogy ez izgatással szemben viselje magát eiutasitólag s hűségét a haza, trón és alkotmány iránt ne engedje megingat- tatni. A nyílt levél hivatkozik arra, hogy a tárgyalások folyamán az oláhok nevében és méltányos érdekei mellett történt felszólalások rokonszenves meghallgatásra, részben teljesítésre találtak ; a magyar nyelvi vizsgálatokra kitűzött határidő meghosszabbittatott, az oláh nyelv és irodalom tanítása, az illető felekezetek és vidékek középiskoláiban megengedtetett A „Nemere" tárczája. S E L X 2C O. Afrikai elbeszélés. — Flórián után, francziából. — (Folj tatás.) A száraz falevelekből készített ágyon fekvő szenvedő anya nem panaszkodott, az éhségtől elgyengült fiuk nem mehettek ki többé a viz által elöntött vidékbe, apró csapétőröket rendeztek a guny- hóhoz közeledő kis madarak elfogására, s ha sikerült valamit foghatni, anyjoknak vitték, hogy magát bármi kevéssel táplálhassa. Három hónap telt el a nélkül, hogy valami változás történt volna a szenvedő család helyzetében ; a testvérek kényszerülve érezték magukat a helyzet megváltoztatásáról tanácskozni az anya tudtán kívül. Guberi azon tervet állította fel, hogy utazzanak azon pontra, hol az európai kereskedők szoktak megjelenni s maguk közül egyiket adják el rabszolgaként az európai kereskedőknek és a pénzzel a más két testvér rendezze be a szükséges gazdaságot, vásároljon be mindent, a mi szükséges anyjok táplálására ; e tervre mély csend volt a más két testvér felelete. Egymástól elválni, egymást örökre elhagyni, a fehéreknek rabszolgájává lenni, elviselhetetlen érzet, borzasztó gondolat ! „Ki lenne közülünk eladható ?“ kiáltott fel Jelue fájdalmas nyögéssel. „A sors határozandja el“, felelt Guberi, — tegyünk három egyenetlen követ ezen edénybe, rázzuk össze s a ki a legkisebbet huzandja ki, az legyen a szerencsétlen.“ „Nem, testvéreim!“ szólott közbe Seliko „a sors már kijelentette ; én vagyok köztünk a legszerencsétlenebb, vagy talán elfeledtétek, hogy én elvesztettem Berissát ? Midőn ezért halálra határoztam magamat, azon érzékeny indokkal fordítottátok el határozatomat, hogy hasznos lehetnék a jó anyának ; ime, teljesült a ti beszédetek : jelen van a perez, adjatok el engemet.“ Guberi és Jelue hiúban érveltek testvérük feltett szándéka ellen, hiúban ellenezték azt testvéri szeretetök egész hatalmával, Seliko nem hajlott kérésökre, ellene mondott minden kérés daczára a sors által leendő kijelölésnek, sőt fenyegette testvéreit, hogy ő egyedül fog elmenni s önmagát eladja, ha tovább is ellenzik, hogy valamelyik által az európaiakhoz vezettessék. Az idősebb testvérek végre engedtek s abban állapodtak meg, hogy Guberi maradjon az anyával, Jelue pedig vezesse Se- likot a hollandusok erősségéhez, hol testvére szabadságának diját meg fogja kapni s visszajön élelmi szerekkel, melyekre oly nagy szükségük van. A testvérek szive összeszorult, fájdalmas könyek- ben törtok ki, csak egyedül Seliko nem sirt ; de midőn el kellett búcsúzni s örök istenhozzádot mondani a jó anyának, utolszor ölelni meg őt és megcsalni : megígérni, hogy Jelueval visszajön — mert a borzasztó tervet nem tudatták vele, — szive csaknem megszakadt a jó anya utolsó látásán, ki hitt nekik, mégis alig tudott megválni tőlök ; valami előérzet roszat sugallt neki s midőn fiai eltávoztak, Seliko után akart szaladni. A két testvér fájdalmas érzettel ős panaszok között kevés nap múlva megérkezett Sabi városához ; az öldöklések, pusztítások már megszűntek, a béke visszatért. Habomé király már a Juida állam 1 birtokosa lett s az európaiakkal akarta a kereskedést virágzóvá tenni; azért azokat várába meghívta, hol több angol és franczia kereskedő jelent meg, kiknek számos foglyait eladta és osztozott katonáival mind a nyereményen, mind a legyőzőitek földjein. Jelue csakhamar talált egy kereskedőt, ki neki száz dollárt Ígért, illetőleg ajánlott testvéréért; midőn Jelue egész testében remegett egy ily irtózatos vásártól, dobszó hallszott a piaczon és azután egy nyilvános kikiáltó hirdette, hogy Dahome király négyszáz darab aranyat igér annak, a ki élve egy ismeretlen négert szolgáltat ki, ki a múlt éjen az ő szerályába bdopózott s hajnalban menekült az őrizet nyilzápora között. Seliko hallván e/.en kikiáltást, Jeluenak intett, hogy ne végezzen a kereskedővel és félre húzván őt, szilárd szavakkal monda neki : „Neked engem el kell adnod és én is azt akarom ; hogy pedig anyánk élhessen, azon mérsékelt összeg, mit ezen kereskedő ajánlott, nem elég, az nem teheti őt gazdaggá, a négyszáz arany pedig biztosítja az anyám és a ti jövendőteket, azt kell tehát megszerezni, köss meg engemet azonnal és vezess azonnal és vezess a király elébe, mint azon vétkest, ki titkon a szerailyba csúszott be és a kit a király kerestet.“ Ne félj! én tudom minő halál vár reám ezért, de számot vetettem magammal, a szenvedés nem fog tovább tartani, anyám pedig, midőn engemet a világra hozott, sokkal tovább szenvedett. “ Jelűé reszketett minden tagjában, áthatva az ír- tozat és egyszersmind a gyöngéd testvéri szeretet által nem felelhetett semmit, végre erőt vevén raa- ; gán Seliko, lábaihoz borulva, térdeit megölelte s I kényszeritette az anya, Berissa s mind annak névé-
