Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-01 / 1. szám
Az erdélyi magyar kultur-egylet. Mióta csak megalakult a magyar állam : társadalmunkat egyetlen egy időszakban sem hatotta át annyira azon törekvés, hogy a magyar elem terjeszkedésének előmozdítására minden tisztességes eszközt megragadjon, mint napjainkban. A veszély, raelylyel a pangermánizmus és pánszlávizmus fenyegeti nemzetiségünket ; a kihívó magaviselet, melyet szász, oláh, szerb, horvát és panszláv-tót izgatok részéről kelle eltűrnünk, — végre felkölté bennünk azon sokáig szunyadozó erélyt, mely történelmünk válságos pillanataiban nem szokta cserben hagyni nemzetünket s nem egyszer bámulatos sikerre vezette. Л magyarosodást terjesztő társulatok egymás után keletkeznek. Egy ily egylet van alakulófélben Kolozsvárit, melynek czélja az oláh elem által elbontással fenyegetett erdélyi magyarság társadalmi utón való megerősítése. Üdvözöljük az „erdélyi magyar kultur-egylet“-et ! Sok és nehéz feladat vár rá. Másfél század, a nemzeti energia másfél százados elzsibbadásának mulasztásait kell helyrepótolnia. De a lelkesedés sokra, mindenre képes. Rafaj Károly ur, ki évnegyedenként 50 forintos részletekben fizetendő 300 frtot ajánlt fel az egylet czéljaira, s Borbáth Sándor ur, ki tiz éven át minden évre 5 Irtot ígért, bebizonyították, hogy a lelkesedés még nem halt ki, de megmutatták azt is, melyik az az ut, mely legkönnyebben c.zélra vezet. Székelyek ! kövessétek a jó példát ! Politikai szemle. A lefolyt héten semmi kiválóbb esemény vagy hir nem adta elő magát a politika terén. A belpolitikában teljes szélcsend állott be. Az országgyűlés szünetel. A pártok nem adtak életjelt magukról. Egyedül a megyékről jelezhetjük azon hirt, hogy egymásután hozzák azon határozatot, mely szerint a magyar függetlenség személyesitőjéhez, Kossuth Lajoshoz születésnapja 80-ik évfordulója alkalmából üdvözlő iratot intéznek. Ez is az idők jele! Az önerőnkben való bizalomnak, mely a hatvanos években a minimumra szállt 5ilá, egyik folyománya a magyarosodás terjesztése. Egy e czélra törekvő társulat van keletkezőben Kolozsvárott, az „erdélyi magyar kultur-egylet“, melylyel egy .másik czik- künk foglalkozik. Önbizalmunk erősödésével izmosodik a magyar A „Nemere" tárczája. Dalok. I. Szivem álmodni vágyik. Holdas éjed Borítsd föléje, édes szerelem ! lan mint a múltban, álmaidba mélyed S nem lesz csalódás ébredése sem. Bontsd föl még egyszer rózsa-nyoszolyádat, Nyugodnom engedj újra benne lágyan, S ha a boldogság most se sorsom: hát hadd Legyen úgy akkor ez halotti ágyam ! Mit ér igy élűi? Puszta néma tájon Bolyongok át, mit megtarolt a mult; Arra korán még, hogy a tél beálljon. . . Viruljon újra, újra hát, — ha tud! Mint a bokornak sárga lombbal hintve Van alja s árnyán nyílnak a virágok ; Megfértek, ugy-e bús emlékeim, s te 1 j szerelem, mit ím fakadni látok? ! >h nyilj ki ! Aggó gonddal, rejtve, féltve Növellek én, ápollak kis virág; Me félj, e kéz tán hogy durván kitépne. Ha szívemet megszomorítanád. Szerelem nélkül átkosahb az élet, Mint hordani ha véle bármi bút kell . . . Ha hervadásra kárhoztatna végzet : Szerelmem! úgy mi együtt hervadunk el! . И. Szerelem, szerelem Benned a mi édes, Be nagyon közel áll A keserűséghez ! Szerelem, szerelem Benned ami átkos. Be nagyon közel áll Édes boldogsághoz ! Szivemben annyi a Keserűség, bánat! . . Istenem! hátha még Boldogságra válhat, . . Nemo. állameszme is. Mily elemi erővel terjeszkedik ez a Kárpátoktól az Adriáig, egy kis példában eléggé mutatja Turóczmegye, egy majdnem egészen tót nemzetiségű megye, a pauszlávok főfészkének példája, mely közelebb tartott közgyűlésében pártoló- lag hozzájárult Gömör vármegyének a képviselőházhoz intézendő kérvényéhez az épen Turóczmegye székhelyén, Turócz-Szent-Mártonban megjelenő négy pánszláv irányú hírlap törvényellenes izgatásainak megakadályozása végett. A háborús hírek, melyek másfél héttel előbb oly hirtelen felizgatták egész Európát, szünőfélben vannak. Bécs jubilál ismét, Harmadszor ünnepli meg a Habsburg-család hatszázados uralmának emlékét. 1272-ben lett Habsburgi Rudolf német császárrá, 1278. augusztus 26-ikán verte meg a Morvamezőn Kun László magyar király segítségével Ottokár cseh királyt, 1281. májusban adta fiának Albertnek bűbérbe Ausztriát, Stiriát, Krajnát és a Vend őrgrófságot s 1282. deczember 27-én irta alá az augs- burgi birodalmi gyűlésen az erről szóló adománylevelet. E nap hatszázados évfordulóját ülik meg most Bécsben. Mig Bécs ünnepélyeket rendez, az olaszoknak Ausztria iránti gyűlölete Oberdank kivégeztetésében újabb tápot nyert. Rómában, Milanóban, Turinban, Bolognában, Nápolyban tüntetnek az osztrákok ellen. Egész Olaszországban visszhangzik a kiáltás : „Éljen Trieszt! Dicsőség Oberdanknak!“ Le Ausztriával! Halál a gyilkosokra!“ S ezt nemcsak a csőcselék teszi, mely minden zavargásnál ott van : a biróság az elfogott tüntetőket fölmenti ; a bolognai egyetem egyik hires tanára, Carducci a „Legga della Democratia“-ban szenvedélyes kifakadásokkal telt levelet tesz közzé az osztrák császár ellen. — Gr. Robilant bécsi olasz nagykövet s a külügyminiszter Mancini sajnálkozásai, bár ez utóbbi személyesen megy az osztrák-magyar nagykövethez, az olasz nép érzelmét nem változtatják meg. S ez már tett- iegességbe is megy át; — a római osztrák-magyar n agykövet gr. l’aar kocsiját, midőn a pápához ment kihallgatásra, Yaleriani nevű szabó kővel dobja meg. u Francziaországban a nihilisták vezérének, Kra- potkin herczegnek elfogatása képezi napok óta a beszéd tárgyát. Gambettáról, ki tudvalevőleg véletlenül meglőtte kezét — a párisi pletykalapok különben e „véletlent“ L. asszonynak nevezik — deczember 28-áról azt sürgönyzik, hogy állapota ro- szabbra fordult ; heves láza volt, úgy hogy életét féltik. A Kardos Kata vére. Bizony már a hetvenediket tiporta Kata néne, mikor utoljára láttam, de még mindig olyan keményen járt, mint néhai markotányosné korában. De hát volt is reá oka. Negyven esztendeig szolgálta a császárt, vagyis inkább a császár katonáit, a mi nem épen kicsinylendő dolog „Hej, mert hunezut a baka, szokta mondogatni, de hunezut ám a huszár is! Aztán járt utánam még az óbester ur is, a mi a legkisebb baj volt, mert tudják lelkem galambjaim, az olyan nagy úri- féle emberek, ha egyszer amúgy katonásan a körmire koppant az ember, abba hagyja a mókát, de az őrmestertől lefelé, a már oszt' a kutyája az ármádiának, mert annak, lelke teremtette, még a pofon is jól esik, ha szép leánytól, szép asszonytól kapja.“ Egyszer még is csak ott hagyta az ármádiát. Nagy eset volt az. Az egész regiment sírva búcsúzott el a jő Kádi mamától. Neki is nehezére esett megválni gyermekeitől, de .valahogy még is megvált. Unokája, Mariska, a tizenhatodikba lépett, és nem akarta, hogy úgy járjon, mint az anyja, a ki bubánatában, szégyenében a szeretője puskájából eresztette a golyót szivébe, mikor megtudta, hogy ; mással megy az oltár elé. Mariska alig három éves volt akkor. Öreg anyjának egyetlen reménye, elvesztett leányának hű képmása, az egyetlen, a kiért érdemes volt huzni az élet súlyos igáját. Megtakarított pénzecskéjén vett egy házat Rekely tyésen, s ott éldegélt csendesen, boldogan. Hanem itt is megtartotta katonás temészetét. Teremtetté- zett, lia va’ami nem volt Ínyére, csak úgy zengett belé az alvégi utcza; azon kívül is mindig nevén nevezte a gyermeket, ha mindjárt bíró uram került is szóra. Megmondogatta annak is, amúgy káp • lárosan : jobb lenne bizony a helyett, hogy örökösen a menyecskék körül legyeskedik, meg a korcsmában pityizál, csináltatná meg a falu kútját, ne kelljen a hegyi patakra járni vízért. Az ilyen tetteiért nevezték el a falusiak Kardos Katának — , Szerbiában Milán trónbeszéde képezi a legfontosabb eseményt, melyben a harczias törekvések ellenében a békés munkát hangsulyozá s fölháborodva utasitá vissza az alkotmányos jogai ellen intézett támadásokat. Románia némely hir szerint újabb javaslatokkal készül föllépni a dunai kérdésben. Miután azonban az európai hatalmak mind hozzájárultak a Barrére- féle javaslathoz, gyakorlati értéke semmi sem lesz. Különben is valószínű, hogy a javaslat keresztülvitele lölött folytatandó tanácskozásokban részt fog venni : ott azután előadhatja igényeit. Háromszékniegye deezeinbev hó 28. és 29-iki közgyűlést'. I. — Deczember 30. Tegnap és tegnapelőtt tartotta lláromszékmegye ez évben utolsó közgyűlését. A gyűlésnek voltak élénk jelenetei; hallottunk felszólalásokat, melyek tanúbizonyságot tettek róla, hogy a megyei viszonyok iránti érdekeltség még korántsem halt ki lláromszékmegye közönségéből. A gyűlés egyik legnevezetesebb mozzanatát azon határozat képező, melyet Gyárfás Imre indítványára hozott, hogy nagy hazánkfia Kossuth Lajoshoz, a jelen század történelmében kimagasló nagy alakjaink egyetlen élő tagjához, születésnapja 80-ik évfordulója alkalmából üdvözlő feliratot fog intézni. — Elénk vita fejlődött ki az alispáni jelentés után, mely alkalommal dr. (’seb Károly lláromszékmegye közegészségügyi viszonyait, lvökösi Endre pedig a marhavész elterjedésének meggátlására tett óvintézkedéseket tette bírálat tárgyává. Gyárfás Imre gróf Mikó Imrének a megyeház nagytermében levő arczképe leleplezését sürgette. Indítványokat Gyárfás Imrén kívül még Künle József, Csia György, Székely Gergely és Kökösy Endre tettek. A gyűlés lefolyását az alábbiakban adjuk. II. Deczember 28-án d. e. 10 órakor Pótsa József főispán a szokásos megliivás után az elnöki széket elfoglalván, a megyeház nagytermében szép számmal összegyűlt bizottsági tagok jelenlétében az ülést megnyitotta. A gyűlés első tárgya az alispáni jelentés volt lláromszékmegye 1882-ki viszonyairól, melyet I orró Ferenc/ alispán olvasott fel A jelentés után Gyárfás Imre szólalt fel s megteszi indítványát a Kossuth Lajoshoz küldendő üdvözlet felől. (Általános helyeslés.) Elnök, a mi magát az indítványt illeti, ahhoz készséggel hozzájárul, csakis az ellen van kifogása, hogy az soron kívül tárgyaltassék. Indítványozó igazi neve Varga volt — a mire azonban rá se hederitett. — Hadd járjon a fecsegojük, ebadta parasztjai; látszik, egyiknek se ér tovább az esze az ökre szarvánál. így élt, folyton zsörtölődve, mikor egyszer huszárokat szállásoltak a faluba. A hadnagy ur, valami báró lehetett, sehol sem talált kedvéi-e való szállást. Utoljára is a Kata néne szobája tetszett neki legjobban, vagy talán az unokája. ígért is szép pénzt a szobájáért, de bizony Kata asszonynak nem igen volt ahhoz kedve, hogy magához fogadja. Nagy nehezen még is beleegyezett, odaadta a lakást, hanem kikötötte: az unokáját meg ne lássa a hadnagy űr, annál kevésbbé próbáljon hozzányúlni, mert nem áll j(,t magáról, mit tesz, ha legkisebbet gyanít is. A szép Mariskának is szivére beszélt, megfogadtatta vele. hogy nem teszi be a lábát a hadnagy úr szobájába. Hanem nem azért huszár a huszár, hogy naphosszat az asztalra könyököljön, vagy imádkozzék, ha szép leány van a háznál. Meg mi tű lés-tagadás, a leány sem neheztel érte igen nagyon, ha egy nyalka huszárgyerek meg-megcsipi az arczát, s egy egy édes csókot rabol piczi piros ajkáról, persze mindig csak titokban. Öt hónapja telt el, mióta a huszárok Rekettyében voltak, s egyszer csak a Mariska piros arcza elkezdett halványodni, nyughatatlan volt, s valahányszor öreg anyja erősebben reá nézett, elpirult és lesütötte szemét, s kerülte a tekintetét. Kata néni, bár meg volt győződve, hogy az ő éberségét ki nem játszhatták, mégis rosszat gyanított e furcsa viselkedésből, s végre is elővette unokáját: — Te lány, neked valami bajod vagy titkod van, szolt hozzá szigorú hangon; valid meg, annyit mondok, különben magam sem tudom, mi lesz a vége, lia meg nem tartottad a mit parancsoltam. Mariska felelet helyett sirva fakadt. _ Enyje azt a pityergő teremfádat! pattant fel.
