Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-01-01 / 1. szám

nyújtsa be indítványát írásban az állandó választ­mányhoz, a jelen gyűlésről úgy sem marad el s akkor a törvényes formák közt tárgyalhatjuk. A törvényes formák mellőzésére ne alkossunk praece- denst, midőn arra nincs szükség. Székely Gergely egy régebbi indítványát újítja meg, melyet két szolgabirói járás személy­zete s egy állatorvos költégeinek felemeléséről tett. Elnök ez indítványra nézve is, miután a ré­gebben tett indítvány a jelen gyűlésre nézve el­évült, az állandó választmányhoz való Írásbeli be­nyújtást tartja szükségesnek. D r. Cseh Károly az alispáni jelentésben nem látja eléggé részletesnek Háromszék megye köz­egészségi viszonyait. Pedig óhajtotta volna, ha az alispáni jelentés tüzetesebben foglalkozik e kérdés­sel. Mig Csikmegye lakossága az utóbbi időkben szaporodott, Háromszéké fogyott, holott mind köz- gazdasági, mind klimatikus tekintetben szerencsé­sebb viszonyok közt van, mint Csikmegye. Ennek más oka nem lehet, mint az, hogy nálunk a köz- egészségügyre kevés gondot fordítanak. Háromszéken a múlt évben nagyon uralkodott a himlő. S mily intézkedések tétettek ennek meggátlására? A him­lőoltás kötelezve van, de a törvényt kezdik nem respektálni. A gyermekek 40°/(,-ka nincs beoltva. Még hatósági orvosok is vannak, kik a himlőoltást feleslegesnek tartják. Hogy valakinek privatim mily nézete vau a himlőoltásról, ahhoz szólónak semmi köze; de azt meg lehet követelni minden orvostól, hogy tartsa magát a törvényhez. Hogy a himlőol­tás mennyire meggátolja a járvány elterjedését, kon­krét esetek bizonyitják. Az 1870-iki német-franczia háború alatt 20 ezernél több franczia katona hullt el himlőben; a német katonák, kik nyomukban jár­tak, nem kapták meg. Pécsben a himlőjárvány alatt a be nem oltottak 50%-ka meghalt, a beoltottak közül csak 8%. Forró F. alispán az orvosi kart védelmébe ve­szi. A beérkezett hivatalos jelentésekből oly mu­lasztások, minőket a felszólaló egész általánosság­ban megemlít, nem tűnnek ki. Mondjon egy speczia- lis esetet, hol az orvos rendetlenül járt, ott lehet segíteni. Dr. Cseh E. mint orvos genant helyzetben van, hogy neveket említsen. De négy szem közt nevet is mondhat, Egy visszaélésre azonban itt is rámutat­hat. Egy embert, nem keresi, miféle indokból, őrült­nek deklarálnak; felhozták erőszakkal S.-Szent- Györgyre a kórházba s itt konstatálják róla, hogy elméjének legkisebb baja sincs. Ez emberen azon sé­relmen kívül, mely becsületében érte, most azon mél­tánytalanságot is elkövetik, hogy a kórházi költsé­geket exequálják rajta. Felhívja ez esetre az alis­pán figyelmét. Elnök a felszólaló beszédéből azt vette ki, hogy czélja az volt, miszerint az alispáni jelentésben a közegészség ügye kimerítően jeleztessék. A mi a Háromszéken dühöngött járvány meggát- lását czélzó intézkedéseket illeti, e tekintetben a megyei közegészségügyi bizottság, a rni tehetségé­ben és hatáskörében állt, megtett mindent. A jár­vány legjobban pusztított Kézdi Vásárhelyen; ide közegészségügyi biztost kért a bizottság a kormány­tól s alakult egy szakbizottság kolozsvári egyetemi tanárokból, mely K.-Vásárhely egészségügyi viszo­nyait alaposan meg fogja vizsgálni. nem azt mondottam én, hogy itt bőgj, hanem . . , No, ne sírj édes gyermekem, ne sírj no, hanem mondd el inkább, mi a bajod Mariskám. Nem bán­talak, isten ments, dehogy bántalak, édes virág­szálam. Mariska megtörölte szemeit, s igy felelt: — Nincs nekem semmi bajom, kedves öreg szü­lém, nincs, épen semmi sincs. Kata néni megcsóválta a fejét, s azzal kibal- logott. — Szerelmes szegény, szerelmes, mormogta ma­gában. 1 >e mi a mennydörgés mennykőnek is vettem én a házamhoz ezt a hadnagyot. Világos, ebbe szeretett bele. Fikomadta! már most mit tegyek? Még ma felmondom neki a szállást. Azaz nem, két hét múlva amúgy is elviszi őket az ördög.. Hanem szemmel tartom, szemmel, mert ugv látszik, kutya van a kertben. — Lassú dödögéséből hirtelen erős férfi hang riasztja fel: — Adjon isten jó napot, nénémasszony ! — f ogadj isten, fiam! Mi járásban vagy ? — Egy an bizony, talán csak meg sem ismér? — Ni, ni ! Habos káplár, maga az mundért ho­va tette? — Letettük azt, nénémasszony, kitelt a három esztendő ! eljöttem búcsút mondani. — Isten vezéreljen édes fiam, gondolj néha re­ánk is. — Köszönöm szives jó kivánatát, hanem hát nem csupán azért jöttem ám, ha meg nem sérteném, hogy elbúcsúzzak, de még valami másért is. — Mond, fiam mond, vagy el is hagyhatod, úgy is tudom: nincs úti kölségre, ugy-e? (Ismerem én gondolatotokat is. Adok, édes fiam, adok. Mennyi is kellene csak ? — Köszönöm a szívességét, másra kérném én a nénémasszonyt. Székely Gergely a községi hátrálékok ügyé­ben szólalt föl. Kökösy^Endre az alispáni jelentésből meggyő­ződött arról, hogy a marhavész elterjedésének meg­gátlására minden intézkedés megtétetett. Sőt az el- zárlást a tulságig vitték. Interpellálja tehát az al­ispánt, van-e tudomása arról, hogy a vészkerület­hez tartozó gyűrűbe oly helyekről sem szabad szé­nát vagy húst vinni, hol nincs vész. Forró F. alispán az interpellálónak csak any- nyit felelhet, hogy tudomása szerint a vészbizott­ság oda, hova lehetett, megengedte a széna bevite­lét. De olyan esetben, minő volt az, midőn Kovász- na a vásár megtarthatásáért folyamodott, nem ad­hatta a kérelemhez beleegyezését. Kökösy E. a választ nem veszi tudomásul. Ké­ri a közgyűlést, utasítsa az alispánt, hogy a vész­kerületbe olyan helyről, hol nincs marhavész, lehes­sen húst vinni. Az elnök megjegyzi, hogy az alispán köteles ma­gát a törvényhez s az ahhoz adott miniszteri uta­sításhoz tartani. A mennyiben némely község az előirt óvintézkedéseket túlozná, ott léphet közbe az alispán, utasítva az illető községeket a törvény szi­gorú megtartására. Gyárfás Imre a felől interpellálja az alispánt, hogy gr. Mikó Imrének a megyei nagyteremben le­vő arczképe meddig marad még betakarva ? Forró F. alispán és elnök hivatkoznak arra, hogy a kép költségeire fölajánlt adományok még nem gyűltek be s mindaddig, mig ez meg nem tör­ténik, a leleplezésnek el kell halasztatnia. Kökösy E. a községi jegyzőkönyvek átvizsgá­lása felől tesz indítványt. Elnök figyelmezteti szólót, hogy indítványát nyújtsa bo Írásban. (Folytatása kővetlceziк.) — Másra ? kérdé Kata néne szörnyen elálmél- kodva. — Hát tudja, édes nénémasszony, kezdé Babos, én árva gyerek vagyok, se apám sem anyám, sen­kim e kerek világon. Kiss Péter keresztapáin uram ő kegyelme a gyámom, ki kezeli kis vagyonomat, a mi édes szüléimről maradt rám. Nem volt én ne­kem már semmi kedvem az egész élethez, azért álltam be katonának is, pedig nem mondhatnám, hogy keresztapáimék rosszul bántak volna velem Katona is maradtam volna, az isten tudja meddig, ha véletlenül jó sorsom ide nem vet Rekettyésre, elibem nem hozza azt a szép virágszálat, a kibe halálosan bele szerettem. De hogy el ne rontsam a szót, kirukkolok vele katonásan: adja ide nekem nénémasszony az unokája kezét, meglássa, hűséges ura leszek, meg nénémasszonyt is becsülettel eltar­tom holta napjáig. Kata néne erre a fura beszédre hirtelenéhen nem tudott mit válaszolni, csak bámult maga elé a le­vegőbe, mígnem egyszer kitört: — Megbolondultál, édes fiam! Azt hiszed olyan „bű­bele Balázs, lovat ád az isten“, megy az eféle do­log? Hátha nem is tudna szeretni az a lány . . . — De már bocsásson meg édes nénémasszony, hogy a szavába vágok, azt én tudom, hogy szeret. — Micsoda? Mariska, gyere ki csak leányom! Mariska kijött, s a mint meglátta, ki van .ott, végig futott arczán a vér, s alig tudta kimondani a legényhez : — Hozta isten ! Mariskám, lelkem, igaz-e az, a mit ez a legény beszél ? — Tudom is én, mit beszélt! felelt, csintalanul kacsintva egyet Ferkóra. — Hát azt galambom, hogy szeretjük egymást, lígy-e szeretjük? Mariska még pirosabb lett. — Ki vele, leányom, ki vele. Igazán szereted ? van. A jó öreg bibliában az első lapon, hol a gyer­mekek születésnapja jegyeztetik föl „pro memoria“, mogörökittetik a magas látogatás. Am ez igy van már ezer év óta. Es a magyar nem leli honját e hazában. . . . Nincsen semmi uj a nap alatt ! * Nagy Sándort megveri a meleg — Napóleont a hideg. Epen úgy, mint régen volt. Nincsen semmi uj a nap alatt ! * Plato szerint minden ismeret csak visszaemléke­zés. Ha majd a mostani, fényben úszó Páris rom­jai fölött vadak ütnek tanyát s gonddal kiásott műemlékeit múzeumokban helyezik el : vájjon egye­bet fog-e az jelenteni, mint Layard munkája Assy- riában, Champollioné Egyiptomban és Schliemanné Trójában ? Nincsen semmi uj a nap alatt! * Hát vájjon ránk magyarokra nézve kivánatos-e hogy majdan egy Layard szülessék ? Nincsen semmi uj a nap alatt. * De végre is, az, hogy most sok dologban az is­kolás gyerek többet tud, mint egykor a bölcs, mit jelent ? A telegraph és photophon, phonograph és telephon nem uj dolgok-e ?... Zavarban vagyok . . . Hát én bizony nem tilthatom meg senkinek, hogy kifordított kabátját újnak nevezze. Uj dolog szerintem azonban az volna, ha 1870-ben Páris os­trománál megállott volna a nap, mint azt egy­kor a jerikhőiak beszélték s ott is bámulhatott volna !... Nincsen semmi uj a nap alatt ! A leányka édes mosolylyal nézett Babos Ferkó szemei közé, mi közben szó helyett egyet bicczen- tett a fejével. — Lángos lobogős ! llát aztán, hogy mertél te szerelmeskedni? nem megmondtam rá ne próbálj nézni a huszárokra ! — Csak a hadnagy urra mondta édes nagy­anyám. Aztán nem is én néztem először Ferkóra, hanem ő én rám. Mikor a virágaimat öntöztem a kis kertben, látta, bogy nehezen húzom a vizet a kutból, átjött segíteni a szomszédból. Minden nap, édes öreg szülém, minden nap. Én pedig nem hit­tam ám, nem én, egy csöppöt sem . . . — Egyszer aztán csak azt vettük észre, hogy annyira összeszeretkeztünk, talán meg is halnánk, ha el kellene válnunk, egészité ki Ferkó. — No már pedig, ha szeretitek egymást, ha nem, pattant fel Kata néne, mivel az én engedelraem nélkül tettétek, majd megtanitlak én mindjárt mind a kettőtöket ! A két bűnös lesütött szemmel hallgatott. — Egy-kettő, öleljétek meg egymást ! Nem kellett kétszer kommandirozni Kata asszony­nak, mert olyan szívesen cselekedtek, mintha soha se akarták volna abbahagyni. Kata néne pedig nézte őket boldog gyönyörű­séggel ; eszébe jutott a régi szép idő, mikor ő is olyan tele szívvel borult boldogult férje nyakába, szeme könybe borult, s aztán édes megelégedés­sel suttogá: — Tudtam, láttam, hogy nem az anyjára ütött, hogy az én vérem van benne; én is mindig jobban sze­rettem a legényeket, mint a tiszt urakat. Hiába, az igazi vér soha sem tagadhatja meg magát, H-m J—f Újévi gondolatok. Uj ?... Nincsen semmi uj a nap alatt ! Puha párnán nyugodtan alszik a csecsemő. Sze­rető anyának gondja őrködik fölötte. A csecsemő ápolva, védve ifjú, az ifjú szeretve, imádva férfiú s a férfin tisztelve, bámulva öreg lesz. Es hol a nyom, melyet hátrahagyott az életnek küzdőhomok- } ján? . . . * A természet fürge meglopása közben nyerte éle­tét. Hideg szalmaágyon rongyokba hurkolva nyögi el kínjait. Tűr és ifjú lesz. Ifjúból férfiú. Szava megreszketteti a földet, de az ember a szót nem hallja meg. S a késő maradék drága emléket emel annak, kinek életében nem volt mit ennie. Nincsen semmi uj a nap alatt ! A szellő susogása is gyanút kelt a fehér czár palotájában. S a gyanú és a „fekete gond“ uj la­kosokkal népesíti be az ólombányákat és a — túl­világot, De a lelkek visszajárnak. . . Róma s erős Babylon leomlott. Nincsen semmi uj a nap alatt ! ❖ Nagyban foly a „run“. Ireg-forog a „master“. Magán kiviil a „stopper“. S ha Gödöllő ura elfá­radva betér a magyar paraszthoz, a háznál ünnep Ha jelenleg 7G elemet nevez meg a chemia, ki hiszi, hogy Aristoteles óta 72, vagy 1863. óta 12 elem született? Megvolt az a 76 mind s még a többi is, mit ezután fognak fölfedezni, már ezer meg ezer évekkel az előtt, hogy Deukalion háta mö­gé hajigálta anyjának csontjait. Nincsen semmi uj a nap alatt ! * Ha egy hires tudós számítása folytán azon ered­ményre jut, hogy Európa 4 millió év múlva egé­szen elkopik, ne bámuljunk, mert hiszen semmi sincs uj a nap alatt; s különben is csak elhisazük saját magunknak, hogy nem egyszer szedegettünk gyermekkorunkban, midőn universalis tudósok vol­tunk, s a história és mathesis mellett a geológia is érdekelt, a hegyek oldalából tengeri kagylókat. Nincsen semmi uj a nap alatt ! * Az ember, világ és társadalom sorsa, fogalma és czélja Thalestől Comteig sok nagy szellemet fog­lalkoztatott már. De a lényeg és járulék, anyag és alak, mennyiség és minőség lét és nem lét ka­tegóriái bizony nem sokkal több eredményt mutat­nak ma sem föl, mint hajdan. — Tévedések soro­zata a ma, bár tanul a tegnap-tói, s nem sokkal okosabb a holnap, bár professzora a ma, Nincsen semmi uj a nap alatt! Satyr.

Next

/
Thumbnails
Contents