Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-18 / 84. szám

biztos az ok diadaluk. Mi nom mérnök ilyen határozottan állítani, sőt ismerve az ottani intelligent gondolkozását, kilátásba helyezhetjük Ugrón urnák, miszerint „soha semmi sem lesz belőle“, akárhogy verjék félre a nagy harangot.

Kállay Béni közös pénzügyminiszter a delegácziók elé kimerítő expozét fog terjeszteni azon állapotok és viszonyok felől, melyeket boszniai utazása alkalmával tapasztalt. Л delegácziók ülésszaka mintegy négy hétre fog terjedni.

A kormány törvényjavaslatot fog előterjeszteni az iránt, hogy osztrák ujonczok a hadsereg újjászervezésének teljes keresztülviteléig két magyar ezredbe ideiglenesen besorozhatok legyenek.

Az uj miniszterek kinevezése. A hivatalos lap jelenti :

( ) Felsége a következő legfelső kéziratokat méltoz- tatott kibocsátani :

I. Kedves báró Kemény! Л midőn önt földmi- velés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar miniszteri állásától kegyelemben felmentem, s e minőségben tett sikeres és kitűnő szolgálatai felett teljes elismerésemet nyilvánítom : egynttal magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán közmunka- és közlekedésügyi magyar miniszteremmé ezennel kinevezem.

Kelt Béeslten, 1882. évi okt. hó 12-én.

Ferencz József, s. k.

Ti 8zа К á 1 mán, s. k.

II. Kedves gróf 8 z é e h en y i ! magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, önt fő kim ívelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar miniszteremmé ezennel kinevezem.

Kelt Bécsben, 1882. évi okt. hó 12-én.

Ferencz József, s. k.

Tisza Kálmán, s. k.

A magyarországi reformált egyházfTUbreczenben

tartott országos zsinatának szervezetére és az egyházi törvénykezésre vonatkozó munkálata a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter által a király ő felsége azt a legfelső helybonhagyási és megerősítési záradékkal hagyta helyben és erősítette meg.

A szászok gTácziája.

Hétfalu, 1882. október 12.

Kolozsvár ág. hi tv. ev., hitközsége a szász se,besi consistorium hatósága alatt áll, s mint ilyen, az ott üresedésben levő papi állomás betöltése iránt amaz egyházi hatósághoz azon jogos kérelemmel járult, hogy a pályázat magyar egyházi lapban is közzététessék. Azonban ezen méltányos és jogos kérelem merőben tekinteten kivid hagyatott, mivel azon hatóságnak egyedüli hivatalos lapja a „Hermannstädter Deutsches Tagesblatt“. E tény valóban nagy kegy s nagy jóakarat Kolozsvár hitközségével szemben ! Mint tudjuk, Kolozsvár ág. ev. hitközsége oly lelkészeket igényel, a kik a magyar és német nyelvet irodalmikig bírják.

De azt is tudjuk, hogy Kolozsvár Erdélyben a legelső derék magyar város, s mint ilyen, inkább magyar, de a németnyelvet is biró lelkészt óhajt választani. Ennek elég bizonysága az, hogy a derék, tudományosan müveit egyháztanácsi érdemes tagok a legelső s legtekintélyesebb magyar egyházi lapba — a budapesti Ballagi-féle szaklapba — küldötték be saját egyháztanácsi el határozásukból, azzal a megjegyzéssel, hogy midőn a pályázók folyamodványaikat a szászse- besi ág. ev. consistoriumhoz benyújtják, erről egyidejűleg a kolozsvári ág. hiv. tanácsot is egy levélben értesítsék.

Helyes, jogos, dicséretes a kolozsvári hitközség tanácsának határozata s tett lépése! Ha a szászsebesi consistorium ezt — a méltányosság szempontjából kiindulva — megteszi, az eljárás kifogás alá nem jöhet a pályázat kihirdetését illetőleg. De igy bizony kibújt a szeg a zsákból; kitűnt kegyük s jóakaratuk ékesen.

Pedig hiszen korántse volna oka az erdélyi ág. ev. 178,348 szász ajkú létszámnak a 30,300 ág. ev. magyar lélekszám ellen tenni az egyoldalú s csakis német lapban közzétett pályázat által, midőn ez utóbbiaknak is van szavuk, van joguk megkövetelni, hogy a PaPÍ pályázat itt is, ott is, magyar lapban is kihirdet- tessék. Annál is inkább, mivel az egyenes befolyás és a döntő választás kizárólag az illetékes választójogo- ! sultak szabad elhatározásától függ és feltételeztetik. A kik kétszer is meggondolják és férfias komolysággal latba vetik, hogy kit válaszszanak körükbe élethosszig tartó működésre, hivataloskodásra. Ezen egyoldalúság tehát ki nem menthető, hanem igenis elitélendő, megrovandó. Egy olyan erclélyrészi legelső és kiváló nagy- fontosságu misszióval biró egyházközség, mint Kolozsvár, méltán s teljes joggal megkövetelheti, hogy Erdély és Magyarország 5 egyházkerületének minden lelkésze megtudja, hogy ott az egyik papi állomás elhalálozás folytán megüresedett. Hogy igy nyerhessen ott tért s alkalmazást az, a ki magában hivatottságot érez, a ki okmányai, tudományos műveltsége, szónoki kiváló képessége, irodalmi és társadalmi munkássága s mivelt- sége alapján azon állásra legérdemesebb, a ki a válasz - tó -jogosultak bizalmit, köztetszését leginkább megnyeri.

Miért rendelkezik a haza, az egyház kitűnő hazafiakkal, egyházi férfiakkal, ha ezek közül egyik vagy másik épen a nyilvánosság képviselője, a sajtó által egyoldalú nemzeties irányban kíméletlenül leszorittatik? Miért áldozza fel idejét a tudomány, műveltség után vágyó lélek, miért emészti fel erejét s tehetségét a szakmunkásság körében híven dolgozó férfiú, ha a separa- tistikus irány egyenesen elzárja előle az utat és módot onnan, hol hivatottságát, kitűnő szakkészültségét értékesíthetné és jobb jövőjét megalapíthatná ?

Úgy tudom, hogy a szászsebesi ev. consistorium- nak is ugyanazon egyházi alkotmánya s törvényei vannak meg, mint épen a brassói egyházmegyei consisto- riumnak ; mégis ez utóbbiak — dicséretükre legyen mondva — midőn a hosszú fal usi ev. papi állomás megüresedett, a pályázati hirdetést nemcsak a „llennann- stüdter Deutsches Tagesblatt“-ban, hanem egyszersmind a budapesti „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“-ban is, mint tekintélyes magyar szaklapban közzétették.

Igaz, liogy az imént nevezett papi állomás nem igényli feltétlen a német nyelv tökéletes bírását, mivel ezen hitközség tiszta magyar nyelvű ; de mégis szükséges az; hisz a nyelvismeret itt is csak tudománynak, ismeretnek, műveltségnek tudatik be, mint akárhol a világon. E tekintetben a költő is igy szól a többek közt: „Nyelvét más népeknek tanuld hogy általa Megismerd, a mi még ismerve nem vala“.

Szó, a mi szó, az utóbbi egyházi hatóság helyesen jár^ el a pályázat kihirdetésénél ; ellenben az előbbi a méltányosság elvétől eltért, az érdekközösség szempontját mellőzte, az egyoldalúság hibájába esett!

Gondolopi, hogy az eféle mondások nem valami kedves hangok a mi nyelvi ellentáborunk egyes elfogultjai előtt. Mindamellett azonban — bocsánat érette, mert alkotmányos országban szabad sajtó mellett az e féle vétségeket a lelkiismeret szava nem engedheti szó nélkül elhallgatni.

De meg különben is a, sajtóról gyarlóságom igy vélekedik : nagy hatalom ez, mert a tudomány, ismeret terjesztője, a mi vetődés, haladás zászlóvivője, a szép, jó és nemes tettek fejlesztője, a közerkölcsiség ápolója, a nyilvánosság szóvivője, az igazság őre, az ártatlanság védője, a megtámadott védbástyája, a közbajok orvosa, a közsebek gyógyítója, a közakarat kifejezője, a visz- szaélések megtorlója, a hibák megróvőja, a ballépések elítélője, a félszegség rendreutasitója, az egyoldalúság vesszője, a roszakarat ostora és a gonoszság dorongja; szóval a szabad sajtó igen nagy hatalom; ez egy nyilvános országos tekintélyű nagy ur !

Mint ilyent respektáld azért illőleg te is, elfogult embertársam, ha mindjárt az iró maga nincsen is tán kedved szerint alkotva, ha tettei által nem bírhatja is kegyeidet !

Neked is van hazád, egyházad, nemzeted, közügyed, közérdeked; a tér előtted is nyílt és szabad, a költő neked is mondja: „Hass, alkoss, gyarapits — s a haza fényre derüli“

Hass, liogy a népek és nemzetek kapcsoltassanak össze a szeretet kötelékeivel ; alkoss, hogy olvadjanak össze a szabadság, egyenlőség, testvériség szent gyűrűjébe: nagygyá, dicsővé alkotja e hazát és benne boldoggá teszi a népeket és nemzeteket.

Libertás.

A Pető fi-szobor leleplezése.

Budapest, 1882. október 15.

Az időjárás nem igen kedvezett az ünnepélynek, süni, komor fellegek borítják az eget, te tartalmuktól szerencsére megkímélték azon 10 ezrekre menő közönséget, mely nem tartozván ama kiválogatottak közé, kik a Petőfi arczképével ellátott névre szóló meghívók segélyével a díszterembe bejuthattak, az akadémia előtti térségen foglalt helyet, élénk bírálatnak vetve ala az egymásután felrobogó hin tó к és bérkocsikban ülők öltözékét és kemény szóharezokat viva azok némelyike kiléte felett.

Benn a Petőfi koszoruzott mellszobrával ékített díszterem már 10 óra előtt zsuíolásig megtelt a főváros társadalmának színe-javával. Ott láttuk Tisza Kálmán, Kemény br., Pauler, Trefort, Ráday, Szapári és Széchenyi gróf minisztereket; az jországgyülés képviseletében Péchy Tamás elnököt. Yisontai Kovács László háznagyot, Pejacsevics gróf és Fenyvesi Ferencz jegyzőket, ■— a fentebbiek Tisza miniszterelnök kivételével, majdnem valamennyien diszmagyarban; továbbá a magyar tudományos akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-társasag legkiválóbb tagjait. Edelsheim-Gyulay báró tábornokot és számos honvéd törzstisztet, Ivánka, Wahrmaun, \ii- rady Gábor, Csanády Sándor és számos más képviselőt, Andrásy Aladár gróf, Zichy Géza gróf, Mednyánszky Árpád bárót és a főrendiháznak számos tagját. Ott voltak még Ráth Károly és Kammermayer polgármesterek, mint a főváros képviselői, azonkívül igen sok főur, képviselő, iró és művész.

Pontban 10 órakor Ráth Károly polgármester rö- ! vid tartalmas beszédben íidvözlé a megjelenteket és az ! ünnepélyt megnyíltnak nyilvánítva átadja a szót Jókai Mórnak. A nagy költőnek a lehetőségig egyszerű fekete magyar öltönye kellemes ellentétet képez az előtte szólott főpolgármester fényes diszinagyarjával. Mély csend uralkodik, midőn a világhírű iró benső indulástól remegő hangon megkezdi szónoklatát. A közönség osztatlan figyelemmel csüggött a szónok ajkain, mohón szívta magába az utánozhatlan remek szónoklatnak minden egyes szavát, és csak néha-néha tört ki az el nem fojtható lel - 1 ke3edés hangja a meghatott kebelekből.

— 334 —

Röviden, tömören, szívhez szóló hensőséggel találé jellemvonásokban vázolta M ígyarország első írója, ifjúkori barátjának, Magyar о rsság első költőjének, életrajzát.

A freneticus tetszés-zaj és lelkesült éljenek vihara remegtette meg a dísztermet, midőn szónok e szavakkal végzé beszédét: „Jó, hogy hamvait széthordták a szelek, — minden magyar embernek jut belőle egy szem“.

Erre a polgármester rövid szavakban felhívta a hallgatóságot, hogy kövesse őt a szobor leleplezés tu- lajdonképeni ünnepélyének színhelyére. Az óriási közönségnek pózna lánczolatott tartó rendőrök által visz- szatartott sorfala között haladt a hivatalos menet, a zászlókkal, czimerekkcl és tarka szőnyegekkel pazaron díszített Dunasoron végig a Petőfi-térre, hol a szobrot terítő szürke lepel csak körvonalokban engedé látni az ünnepeknek sikerült emlékét. A szobrot köritő Ízléses rácsozat, ugyszinte a szobor talapzata és az e kettő között elterülő zöld pázsit, a. virágok, koszorúk és szalagok egész özönével volt borítva. A koszorúk száma bátran tehető kétszázra.

Itt Ráth Károly főpolgármester lépett az emelvényre, lelkes szavakban tolmácsolta azon érzelmeket, melyek minden magyar ember szivét éltől ti к legnagyobb költője szobrának láttára. Szónoklata befejeztével mintegy varázsütésre, hullott le a lepel és szemeink előtt állott a llsuzár Adolf által mintázott gyönyörű szobor. A közönség, mely még a szomszédos házak tetőzetét es párkányzatát is ellepte, lelkesült eget verő éljenria- dalma fogadta a lélekemelő látványt.

Az éljenzés leesillapultával a főváros egyesült dal- egyletei adták elő a 68-ik számú llodich ezred zenekarának kísérete mellett, a Hubert által Petőfinek „Tied vagyok, tied hazám, e szív e lélek“ kezdetű költeményére szerzett férfi négyesével, mire Nagy Imre, a nemzeti színház tagja lépett az emelvényre, hogy Endrődi Sándornak az ünnepély alkalmára irt és a Petőfi-társ isiig által pályakoszoruzott költeményét aranycsengésü hangjának egész varázsával, művészetének egész erejével elszavalja.

Végre Reményi Antal, a szoborbizottság jegyzője, rövid beszédben átadta a szobrot a polgármesternek, kérte őt, liogy gondozza és ápolja azt külsőleg úgy, mint a hogy ápoljuk szivünkben emlékét annak, kinek tiszteletére e szobor emeltetett. Каш monnayer polgármester válaszolt néhány szóval e beszédre, mire a zene- és énekkar az „Isten áld meg a magyart“ elzengé lével bezárta az ünnepély programmját.

Soha még ünnepély fényesebben nem sikerült, mint a mai ; a rend egyetlen egy perezre sem zavartatott meg.

M. P.

Magyar szili fisz о t Brassóban.

Brassó, 1882. okt. 10.

Bényei István, igazgató, dráma-, vígjáték-, népszínmű és Operette színtársulatával megérkezett városunkba s ma már harmadszor mutatja be magát a szin- pártoló közönségnek. Ide jövetelének egyébiránt némi történelme is van, a mint alább következik.

Köztudomású dolog, hogy a inagmérhetlen károkat okozott színházi katasztrófák következtében az egész világ színházai szoros vizsgálat tárgyai lettek. Besorozták a brassói Redoute ot is a budapesti, bécsi és más világhirüekkel a „színházak“ sorába s bizottság küldetvén ki megvizsgálására, alkalmatlannak találtatott előadások tarthatására. Es ezzel a brassói Redoute nem igen fénylő napja bizonytalan időre, némelyek szerint örökre, foment. Mert nem igen akadt vállalkozó, liogy a beteges testet, a szó szoros értelmében elrongyosodott Redoute-unkat helyreállítsa, hasznavebetővé tegye. N égre még is rászánta magát L. ur s a sokáig nélkülözött színházat roppant áldozattal — az előre megállapított tervek szerint — teljesen helyreállította. \ ágatott uj, kényelmes ki- s bejáratokat, a régit megbővitette, ajtót megnagyitotta s az egész Ridoute-ot ellátta a szükséges vízvezetékkel. Mikor aztán minden ké zen volt, pity* mallatii kezdett, s mikor Bényei szerződésre lépett L. úrral, a lelkes bérlővel, hogy magyar színészekkel szentelje fel a megtisztult temuket, une, a Redoute napja ismét feljött! Hanem ez (már t. i. hogy legelőször as magyarul dicsérik ott az Urat) nem tetszett P>. városi mérnök atyánkfiának s az ő pleni potentiával (melynél ő állítólag 100 esetben 99-szer a várost orránál fogva vezeti) azt diktálta, hogy: nem lehet (magyar) szini-elő- adásokat tartani, mert én nem akarom, azaz, hogy, ej- enyje no, hogy is mondjam? a vízvezetékek nem jók. Szegény L. úgy mérgelődött erre, hogy azt monda, h így a mig ű lesz a Redoute bérlője, hát ott sem németül, sem oláhul nemdicsérik az ur.it Lényeinek pedig, ki már útban volt felénk, azt távirta, hogy lm Brassóban akar játszani, hát ne jöjjön ide, hanem maradjon K.-\ásárhelyt. Hanem Bényei a városi tanács meglepetésére, 1>. mérnök ur nagy boszuságára s U. ur és a magyarság nagy örömére egyszerre, a mondott időié, beköszöntött nn hozzánk, s° hála érette derék főispánunk ő méltóságának, előadásait a Redoute-ban meg is kezdette. íme, ez a Bényei idejövetelének rövid tői ténete.

Az a jó hírnév, melyet a „Nemere“ Bényei ur színtársulatáról szerte hordott, úgy látszik, reánk sem volt minden hatás nélkül való. Ezt bizonyítja a tegnapi előad is alkalmával „jól megtelt“ színház. Olyan közönséget láttunk együtt, minőt régen nem, a melyben nem csak a magyarság minden rangú osztálya, hanem az idegen nemzetiségűek is — habár gyéren — képvi-