Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-03-26 / 25. szám
25. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, márezius 26. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal: JBbrnstein JhLRtc könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési penzek bérmentesen intézendSk. A hirdetmények és nylitte- rok dlia előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat* lap. к Megjelenik ezen lap hetenként kétszer csütörtökön és vas&roap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz h^dva vagy vidékre postán küldve Egész évre . .. 6 frt ~ kr. Fél évre . , , 3 frt kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetményokdija ; 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg dij külön 30 kr. Nyllttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás „N E ME R E" tizsnksttodik évfolyamának második negyedére. Előfizetési feltételek : Egész éne.......................6 frt — kr. H áromnegyed évre . , . 4 frt 50 kr. Fél évre.............................3 frt — kr. Negyed évre........................I frt 50 kr. E gy hóra.............................— frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatuuk. Az előfizetés legczélszeriibben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó-hivatala. A védtörvény, Budapest, márezius 22. ift — Már napok óta foly a kópviselőházban a vita a védtörvény nehány szakaszának megváltoztatására vonatkozó kormányi előterjesztés felett s még mindig beláthatlan annak vége. A mai viszonyok közt, mikor annyi fontos tennivaló vár még az országgyűlés megvitatására, ez a haszontalan idővesztegetés megbocsáthatatlan. Idővesztegetésnek nevezzük ezt a vitát s még pedig teljes jogosultsággal. Mert ha az ellenzék részéről beadott határozati javaslatok a kormányi előterjesztés javitását s evvel a hadsereg-reform nagyobb czélszerüségét mozdítanák elő, akkor csak üdvözölni tudnék e vitát. Azonban a vita körébe oly követelmények vonattak, melyek vagy időszerűtlenek, vagy pedig sokkal fontosabbak, hogysem ily mellesleg azok felett határozni lehetne. Az ellenzék egyik árnyalata sem fogadja el a javaslatot, A szélsőbal azért nem, mert neki önálló magyar hadsereg kell ; a mérsékelt ellenzék pedig azért nem fogadja el, mert a javaslat nem gondoskodik magyar tiszti akadémiáról, nem elegendően fejleszti az önkénytesi intézményt, nincs tekintettel az ország anyagi helyzetére s mert nagyobb teherrel jár. A szélsőbal tehát nem akarja a mostani védtörvény részleges javitását, mert önálló magyar hadsereg felállítását kívánja. E kívánságot el lehet mondani annak, ki a körülöttünk fejlődő vi- i szonyokra tekintettel nincs, a ki nemcsak a mostani közjogi alapot akarja megbontani, — hanem Ausztriától is elszakadni akar. A szélsőbal azonban most követett kétszínű politikája szerint színleli, hogy Ausztriával közös ügyeket elismer s azontúl folyton hangsúlyozta a „törvények tiszteletét“ s e törvények közt kétségtelenül fontos helyet foglal el az 1867-iki alaptörvény, mely úgy Ausztriával való közös Ügyeinket, mint a honvédelem közösségét elismeri : kétségtelen, hogy a szélsőbal önmagával jön összeütközésbe, midőn a közös hadsereget idegennek (ledarálja. Legnagyobb ellenmondás pedig fitogtatott tör- véuytisztelési álláspontja és most hangoztatott védelmi politikája közt, ’midőn külön véleményében azt magyarázza, hogy azért kell önálló magyar hadsereg, mert az anyagi megtakarításokat is kilátásba helyez ; inig szónokai, midőn a kormánypártról ez cállitás tarthatlanságát bebizonyították, egyet fordulva, azt állították, hogy az Önálló hadsereg — lia drágább is — szükséges, mert Rém az olcsó hadsereg a jó, hanem az, mely területi integritásunknak és intézményeinknek biztosságot ad. A szélsőbal részéről az, hogy a közös hadsereg e biztosságot nem nyújtja, csak állíttatott, de be nem bizonyíthatott. Mi bizony bajos is lett volna, mert hogy területünk bármely része vagy bármely intézményünk a közös hadsereg miatt bárhol veszélynek lett volna kitéve, — ezt eddig senki nem látta, de még a szélsőbaltól sem hallotta ; ez állítást csak most találták ki, csak hogy egy drágább hadsereget ajánlhassanak. Hogy az önálló magyar hadsereg fentartása sokkal nagyobb költségünkbe kerülne a most ránk eső hadügyi kiadásoknál, az bizonyos, s igy hogyan lennénk a pénzügyi megtakarítással s pénzügyi bajainkból való kibontakozással melyről azt állítják, hogy a közös hadsereg mellett lehetetlen s hogy lehetősége csak az önálló magyar hadsereg felállítása mellett gondolható ? — Oly játék ez a szavakkal, mely oly pártnak, mely komoly gyanánt akar vétetni, meg nem bocsátható. De ha időszerűtlennek s mostani viszonyaink közt megvalósithatlannak kell kijelentenünk a szélsőbal álláspontját, a mérsékelt ellenzéké teljesen érthetetlennek tűnik föl. A mérsékelt ellenzék követelményeinek egy része nem tartozik a véderőről szóló törvénybe. Mert hogy például a magyar ifjaknak a tiszti vizsga letétele magyar nyelven engedtessék meg, hogy magyar tiszti akadémia is legyen, ez oly czél, melyet a kormány és delegá- cziók utján kell elérni, de melyet a véderőtörvény keretén kívül kell hagyni. Hogy a katona kiké- peztetése három évnél rövidebb idő alatt is lehetséges, azt elismeri mindenki, de mint Eber Nándor monda : „a szolgálat szükséges tartamit egész biztossággal egy állam sem határozhatja meg azon egyszerű oknál fogva, mert minden államban a lakosság egy része sokkal előbbre haladt, mint a többi, úgy hogy a mi az egyikre elég lenne, soha sem lesz elég a másiknak. Ép azért én azt hiszem, hogy a szolgálati idő tartamának kérdését nem törvény utján kell megoldani, hanem adminisztratív utón kell szabályozni, t. i. a hadügyminisztérium és a hadügyi közegek hivatása az átlagos időn belül a viszonyoknak megfelelőig intézkedni.“ — Ez állásponttal szemben az ellenzék szónokai azt fejtegették, hogy ne évhez legyen kötve a katonáskodás, hanem a kiképeztetés mértékéhez s hogy kiki akkor bocsáttassák szabadságra, mikor kiképezve van. Oly hóbortos ötlet, mely a harczképe.s- séget cliquek befolyása alá lielyezué, cselszövények tárgyává tenné, melylyel valószínűleg karöltve járnának a corruptio és protectio is. A képviselőház folytatta és befejezte a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Steinaker Ödön a törvényjavaslat mellett, Lits Gyula Ugrón határozati javaslata mellett, s végül Berzeviczky Albert szintén a törvényjavaslat mellett beszélt. Beszédében különösen Mezey Ernő beszéde ellen polemizált, kijelentve, hogy saját és más tapasztaA „Nemere“ tározója. Eppur si move. Francziából : Perdi Emil. A világ irodalom egyik legkiválóbb szépirodalmi és ismeretterjesztő folyóiratának, a „Revue des Deux Mondes“ пак 1876. évi október i-ei ke lettel kibocsátott füzeteiben Méziéres A. Berti Domokos adatai nyomán közzé teszi „Galilei pőre“ czim alatt amaz érdekes esemény lefolyását és körülményeit, mivel az emberiség harmadfél század óta foglalkozik s hasztalan iparkodik vala felőle tisztába jőni, minthogy az idevonatkozó kéziratok gondosan el valának rejtve a kiváncsi és gyanús pillantások elől a hallgatag Vatican labyrinthjai-. ban. A világtörténelmi fontossággal bíró esemény vázlata olvasóink előtt is ismeretes, de egy közhasznú magyarázó szótárban sincs oly szépen, vi lágosan, terjedelmesen és szabatosan előadva, mint az emlitett folyóiratban. — A müveit igényeknek vélünk szolgálatot tenni, ha, bár gyarló fordításban is, az érdekes közleményt átvesszük, mellőzvén azonban annak előrészét, mely a franczia irodalmi viszonyoknak a kérdéssel szemben elfoglalt álláspontját tárgyalja. Mielőtt a dologra térnénk, olvasóink emlékezetének gyámolitása végett néhány szóban egy kis tájékoztató bevezetést Írunk tárgyunkhoz. — A csillagászat tanulmányozása az ős nomád népek megfigyelő tehetségének fejlődésével egykorú; mindazonáltal, ha rendszeres csillagászatról akarunk beszélni s különösebben a keresztyén korszakban: legelőször Ptolomeus Claudius nevénél kell megállapodnunk, ki az addig is nagyobbrészint puszta szemlélődésen alapuló csillagászati ismereteket összefoglalva s rendszerbe szedve, azt állította Kr. u. a II. század elején, hogy a világ- egyetem központja a föld s e körül forognak a nap s a naprendszer addig ismert bolygói. 1473 ban e nézetet Copernicus Miklós inegczáfoita ugyan s a naprendszert helyesen fürkészte ki s magyarázta, de a mindent uraló r. kath. egyház félvén átlói, hogy az uj tan megingatja ama bibliai helyek érvényét s tekintélyét, melyek a természet rendjéről és tüneményeiről szólván, a Pto lemaeus tanaival egyeznek, ennek tételeit tette hit és tudás tekintetében egyetemes érvénynyel bírókká és mindenkire általánosan kötelezőkké. Galilei, a hires csillagász, ki 1610 óta mint pisai tanár számos uj fölfedezéssel s tantéíellel gazdagította a természetiudományt, szintén belátta a Copernicus féle tanok igazságát s midőn ennek kifejezést adott, először megintetett, másodszor az in- quisido előtt perbe fogatván, esküvel fogadta fel, hogy visszavonja mindazon állításait, melyeket a föld mozgására vonatkozólag koczkáztatott ; s a néphit szerint midőn esküjéc elmondva, helyéről fölkelt volna, akkor mondá eme világra szóló jel mondatot: eppur si move! — és mégis mozog (t. i. a föld.) Mmt látni fogjuk, ez nem bizonyos, sőt valószínűtlen is, hogy épen ott történt volna : csak az bizonyos, hogy Galilei föllépte után ama jelmondat tartalmának igazságáról mindenki meg volt győződve, de e meggyőződés tekintetében a közvélemény Galileit tartja elsőnek az egyenlők között. A többit bővebben a „Revue des Deux Mondes“ idézett czikkéből. I. ............A már ifjúkora virágjában meglepő fö lfedezéseiről s a paduai egyetemen szerzett tanulmányai mélységéről híressé vált, Florenezben és Velenczében ünnepelt s egész Italiában csodált Galilei nagy munkáit egy erejében és dicsőségében önérzetes férfi bátorságával folytatta, midőn egyes könnyüszerü jelenségek félremagyarázhatla- nul felismertették vele, hogy kutatásai biztonsága érdekében nem volna fölösleges a szent collegium kegyét megnyerni. Tehát 1611 ben az örökvárosba utazott, lelkében a legnagyobb nyugodtság érzetével, dicsvágyától ösztönöztetve s azon reményben, hogy fölfedezései a római udvar legbefolyásosabb egyéneit érdekelni fogják. Epen pályája válpillanatában érkezett meg*, minthogy azelőtt nem nyugtalanították vala a theologusok ellenvetései ; tanulmányait a világegyetem alkotmányára alapítván, reá nézve a legkényesebb feladatok egyike vala, hogy az egyház rokonszenvét vagy legalább közönyét előre biztosítsa a maga számára ha teljesen szabadon akar eljárni dolgaiban. Abban az időben a római udvar egész Itáliában és különösen Florenczben, hol Galilei tartózkodott, oly nagy morális tekintély vala, hogy az ilyetén kérdésekben, mielőtt elfogadták volna, tőle várták a leghelyesebb csillagászati vívmányok kijelentését. A toscanai nagyherczeg csak ujjongani tudott a Jupiter holdjai felfödözésén, mi a „csillagászati híradódban jelentetett ki s annál készebb volt hitelt adni annak, minthogy az uj csillagok családja nevét vették vala fel; mindazonáltal neki is meg kellett hajolni azon körülmény előtt, hogy az a tudományos világ által egyhangúlag csak akkor fogadtatik el, ha Rómában helyeselve és megerősítve lön. Olt székelt a „római collegium“ czime alatt a tudományos és vallásos kérdésekben feltétlenül érvényesen Ítélő ama törvényszék, melynek végzései tettek törvényt a katholikus világnak. (Folytatida, következik.)
