Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-03-26 / 25. szám

- 98 latok után elmondhatja, hogy a hadsereg viszonyai még nem fejlődtek odáig, a hol azokat látni sze- retnők. Két bajt lát különösen a közös hadseregben, egyike az, hogy abban kevés a magyar ellem, a második pedig az, hogy e hadseregen és a polgárságnak vele való viszonyán lidércznyomás- képen ül a meghasonlás traditiója. A nemzeti hadseregről szólva, melyet Mocsáry szükségesnek látott, azt mondja, hogy az is nemzeti hadsereg volt, a melynek élén egymásután két Napoleon törte össze a francziák szabad alkotmányát.

Ezután Szende miniszter szólt Helfy zi-ki állításai ellen, s Helfy rövid észrevétele után a zárbeszédek következtek. Ifj. Ráday Gedeon gróf előadó nagyobb, az egész vitára visszatekintő beszédet mondott. A külön-vélemény aláirói közül Hoitsy Pál beszélt, kijelentvén, hogy a maga részéről is elfogadja Ugrón határozati javaslstát. Baross Gábor személyes felszólalása után Ernuszt Kelemen szólott határozati javaslata mellett. Erre még egyszer szólott Baross Gábor személyes kérdésben s utána ugyancsak személyes kérdésben Mezey Ernő és Berzeviczki Albert.

A feikelőktMostár és Nevesinje között a Bi- sina folyó mellett egy nagy élelmezési vonatot megrohantak és elfoglalták. A Bisina mellett ez eset már másodszor történik. A fölkelők az összes élelmiszerkészletet elvitték, azonkívül 43 lovat ejtettek zsákmányul és 30 trainkatonát fogtak el. — A ragadtnánynyal azután Morina félé vonultak. Három szakaszvezetőnek még ugyanazon éjjel sikerült a fogságból megszöknie. Azt tartják, hogy e megrohanás szervezője egy Komadina nevű török volt, a ki a felkelőkkel s a bisinai csendőrökkel egyetértve az utat teljesen szabadnak mondta. Komadinát elfogták, de elhurczolt katonáink sorsáról nem tud nak semmit. A cerkoicei őrház előtt két csendőr eltorzított hulláját találták meg, Írja az „E—su. A gyilkosok popovdóviak voltak, köztük a község elöljárója, kinél egyik csendőr ruháját is megtalálták. Egy másik Sustas nevű egyénnél az egyik csendőr lőfegyvere került meg. Az öt rablógyilkost kötözve hozták ide, hol a rögtön Ítélő biróság tegnap — mondotta ki a halálos Ítéletet felettük.

Törökország készülődik. Egy magasrangu török tiszt a franczia követség egyik tagjával hir szerint azt közölte volna, hogy Törökország 300 ezer emberig fogja kiegészíteni hadseregét, melynek fővezérévé Mukhtar Gházi pasa van kijelölve. Németország tiszteket és pénzt küld a sereg fen- tartására. Az bizonyos, hogy szobahozták a minisztertanácsban a hadsereg létszámának 300 főre való felemelését. — Konstantinápolyban mindenki háborús előjelnek tekinti a készülődést, még pedig, mint a Muszkaország, Ausztria és Németország közt készülő háború jelét. Az is tagadhatatlan, hogy az arabok közt az összeesküvés egyre nő, kik a szultán eilen egy Mohamed véréből származó khalifát akarnak választani.

Oroszországban most különös dolgok folynak. Pétervárott Zatkov és Akszakov abszolutizmusa diadalra jutott s legkésőbb augusztus elején a leg- reaktionáriusabb absolutistikus rendszabályok lépnek életbe Oroszországban. Tanácsosai elhitették a czárral, hogy csupán e rendszabályok óvhatják meg életét, de a komoly következményektől tartva, rávették, hogy családját küldje Dániába. Szko- belyev- csaknem minndennap megfordult a gacsi- nai palotában, s ez azt bizonyítja, hogy a czár egyetért vele. Ily körülmények közt nem lehet csodálni, ha a nihilizmus újra felütte fejét. Berlinből jelintik, hogy a Preobrasecki-ezred négy katonáját fogták el, nihilista eszmék terjesztése miatt. Egyik katona azt vallotta, hogy a tanulók őt a czár meggyilkolására bujtogatták. Iiy körűimé nyék közt aligha lesz kedve az orosz czárnak háborút indítani. Hadserege szervezetlen, pénze nincs, s azon reménye, hogy a nagy háború megszünteti a zavarokat, hiú remény, merész játék.

Dr, Csiky Kálmán beszéde

— Tartotta a képviselőház mávczius 2Q-iki ülés ín. —

Csiky Kálmán: T. ház! A véderőről szóló 1868. törvény némely § ainak módosítását tárgyazó törvényjavaslatot illetőleg kétféle bizottsági véle mény fekszik előttünk. Mivel én ezen törvényjavaslatot a bizottság többségének véleménye alap ján elfogadom, azért szorítkozom csupán arra, hogy számot adjak arról, miért nem járulhatok a kisebbség véleményéhez, hogy indokoljam, miért nem fogadhatom el sem azt, sem pedig azon határozati javaslatot, melyek az ellenzék mindkét pártja által beadattak?

A kisebbség véleménye még általánosságban sem fogadja el ezen törvényjavaslatot, mit én igen természetesnek látok akkor, mikor az ellenzék általában véve az önálló hadsereg követelésének álláspontjára helyezkedik és ennek a bizottsági kisebbség véleményében is kifejezést ad, a múlt ülés alkalmával pedig Ugrón Gábor képviselőtár sam, úgyszintén ma Orbán Balázs képviselőtársam, ugyancsak ezt a kérdést bőven fejtegették.

az önálló magyar hadsereg követelésének

álláspontjáról természetesen nem lehet elfogadni sem ezen törvényjavaslatot, sem semminemű törvényjavaslatot, mely a közjogi kiegyezés ^keretén belül mozog. Azonban én azt kérdem, hogy vájjon

tanácsos, vájjon czélszerüe, szükséges e nekünk, nem is tekintve a lehetőségnek szempontjára, mely szempont pedig a számításoknál talán mégis nyomatékkai szokott bírni, kérdem czélszerü-e, tanácsos e nekünk az önálló magyar hadsereg álláspontjára helyezkedni; czélszerüe, tanácsosé ne- nekünk sürgetni, hogy a jelenlegi osztrák magyar véderő két részre szakadjon, és alakuljon egy külön magyar hadsereg?

Nekem erős meggyőződésem és ezen meggyőződésemnek nem félek kifejezést adni, hogy a jelenleg adott viszonyok közt sem nem czélszerü, sem nem tunácso. (Helyeslés jobbfelől.) Nekünk Ausztria mellett kell megerősödnünk, az Ausztriával való kapcsolatban kell megerősödnünk, hogy szembe szállhassunk olyan eshetőségekkel, melyek talán a mi akaratunk ellenére magukkal fogják hozni valamikor azt, hogy Magyarország önálló állammá alakuljon. Ezen eshetőséget siettetni ne künk egyáltalában nincs érdekünkben, sőt inkább szükséges, hogy azon közjogi kapcsolatot, mely benünket Ausztriával egybeköt, lehetőleg és minden törvényes eszközökkel erősítjük és ápoljuk. (Ellenmondás a szélsőbal felől.) Ebből a törvényes kapcsolatból pedig következik a védelem közössége. (Felkiáltások a szélsőbalfelöl: Reichs- rath !) Ugyde némelyek azt mondják, hogy a védelem ezen közössége képzelhető közös hadsereg' nélkül is, képzelhető nevezetesen egy különálló osztrák és egy különálló magyar hadsereg által, sőt a múlt ülés alkalmával Ugrón Gákor t. képviselőtársam erre nézve példákra is hivatkozott, nevezetesen felhozta azt a példát, hogy a német hadsereg az i860, évi csehországi hadjárat alkalmával két hadseregre oszlott fel; nem tudom, említette e, de mindenesetre említhette volna, hogy a franczia hadjárat alkalmával pedig három részre oszlott fel.

En nem hiszem, hogy t. képviselőtársam ezen érvének absolut tarthatlanságát be ne látná ; hogy ő itt összetéveszti a fogalmakat; nevezetesen be ne látná, hogy nagy különbség van a véderő rendszer egyöntetűsége vagy megosztása közt, és a közt, hogy az a véderő a harcztéren több hadseregekre vagy hadtestekre oszolva operál. Hiszen a német haderő, bármennyi hadseregre oszlott légyen fel, ez által a haderőnek, a védrendszernek egysége legkisebb csorbát sem szenvedett. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Bajor, szász hadsereg!) 1866 bői arról sem lehet beszélni, hogy bajor-szász hadsereg, mert ezek velünk voltak. Hiszen 1866- ban az osztrák hadsereg is két részre oszlott, az egyik délen az olaszokkal, a másik északon a poroszokkal harczolt. Itt tehát a fogalmak összeté- vesztése az, a mit t. képviselőtársam elkövet. En azonban t.ház, mint előbb is emlitém, általában véve veszélyesnek tartanám — mindenkorra megjegyzem: jelenleg és az adott viszonyok közt — az osztrákmagyar hadseregnek két részre való osztását, mert a két egészen különálló hadsereg magával hozná egyszersmind a védelmi közösség kötelességének is meglazulását. Nem lehetne-e azt mondani annak az osztrák hadseregnek oly esetekben, mikor valamely háború egyenesen tisztán a magyar állam érdekében levő volna, hogy őt azon dolog nem nagyon érdekli, sőt talán feszélyezi. Viszont nem lehetne-e eset, mikor a monarchia másik fele, valamiképen fenyegetve volna, hogy a magyar hadsereg mondaná : mit törődöm én azzal, nekem pl. az olasz vagy más nem ellenségem!

De még, t. képviseiőház, ha általában megosztásról volna szó, akkor kérdem, hogy vájjon azon megosztás csak addig fog-e terjedni, a mig a mi kedvünk szerinti lesz? Hiszen azt meglehet valahogy képzelni, megengedem, hogy egy külön álló magyar hadsereg létesittessék, mivel egy önálló egye.-iéges Magyarország létezik, habár ennek is Vcan egy kis kényes appendixe. De tudják e azt t. képviselő urak, hogyha ez a két részre osztás megtörténik úgy, hogy külön álló osztrák hadsereg alakuljon, vájjon nem következik-e be az, hogy azon hedsereg ismét meg fog oszlani, talán osztrák-német, lengyel, s talán cseh és sloven hadseregekre? És ezek öszmüködésére akarják önök bizni a monarchiának és egyszersmind tegyük hozzá Magyarországnak biztosságát? Hogy akár az uralkodó háznak, akár hazánknak a monarchiának sorsát lehessen olyan különböző hadseregek kezébe lefektetni, a" melyeket külön érdekek és külön aspiratiók vonnak 4—5 felé, azt nem. (Ellenmon* dások a szélső baloldalon.) Anuálfogva, t. ellenzék én úgy vélem, hogy jó lesz azzal a tűzzel nem játszani. (Elénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) .Mert megtörténhetnék, hogy az először a mi házunk fepelére csapna át és azt égemé el.

Fs mivel én igy gondolkozom, épen azért csak dicséretnek tekintem azt, a mit Ugrón Gábor t. képviselőtársam a magyar-osztrák hadseregre (Halljuk!) megrovásként alkalmazott, midőn azt mondá, hogy ezen hadsereg nem szolgálhatja az egyes népek aspiráczióit. Bizonyára nem szolgálhatja! A magyar osztrák monarchia nem egységes állam, de sőt a mi hazánk is, fájdalom, nem olyan állam, a mely egységes nyelvű és egyenlő aspira- tiok által vonzott népekből állana. Ilyen veszélyes körülmények között csak örülhet az ember, ha

azon közös védelmi erő, azon nagy testület, mely az egésznek oltalmára van hivatva, nem érintetik az egyes nemzetiségek külön aspiratioi által. (Helyeslés a jobboldalon.)

Még az egységes államokban sem czélszerü a politikát bevinni a hadseregbe. Rendesen ott is romlását szokta az a hadseregnek előidézni; annál kevésbé czélszerü és ajánlatos ez nálunk.

Nem a lemondás, nem a csüggedós, nem az elbátortalanitás gondolatai azok, t. ellenzék, л melyek velem e szavakat mondatják. En nem tartozom azok közé, a ki akármikor, akárhol és akárkinek a lemondást és csüggedést akarnám hirdetni ; — ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy a legnagyobb bűnt követi el az, a ki valamely nemzet szivéből a jövő iránt való reményt és hitet ki akarja irtani. Mi nem tesszük ezt, ép úgy, mint nem teszik önök, vagy talán még kevésbé tesszük mi; és mindenesetre vagyunk olyan jó hazafiak szivünk érzetében, vágyaiban és reményeiben is, mint a t. ellenzék. (Ügy van ! a jobbolda- lot. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) De politikát csinálni, törvényeket hozni nem olyan viszonyokra kell, melyek talán ezután félszázad, sőt talán több század múlva következnek be : politikát csinálni törvényeket alkotni az adott viszonyok szerint kell. (Halljuk !) Elég az, hogyha a jövő számára nyitva hagyjuk a szabad haladás és tökéletesedés útját, — ezt pedig mi nem zárjuk el sem ezzel a törvényjavaslattal, sem általában véve azzal a politikával, a melyet a kormánypárt követ. A jelent megelőzni, a jövőt siettetni : any- nyit tenne, mint mesterséges meleggel erőltetni a fát, hogy teremjen fonnyadt és fanyar gyümölcsöt és hogy egyszersmind maga a fa is mielőbb eh záradjon.

Kikelt a t. képviselő ur a hadseregben uralkodó és annak magyarellenes iránya ellen is. Hogy a magyar osztrák hadseregben bizonyos testületi szellem van, azt ki tagadhatná? Talán hiba is volna, ha testületi szellem nem lenne benne. (Ellenmondás a szélső baloldalon.)

III. Napoleon hadseregére azt mondották, hogy abból a testületi szellem veszett ki; és azon szellem, mely a német hadseregben megvolt, az segítette mint egyik tényező a győzelemre. Megengedem t. képviselő urak, hogy az a szellem, a moly az osztrák-magyar hadseregben megvan, ós- diságra mutat, megengedem azt is, hogy nem ritkán magyarellenes tünetekben nyilvánul. (Úgyven! a szélső baloldalon.) De valamely hadseregnek szellemét nem is lehet egy kézmozdulattal megváltoztatni. Ez a szellem olyan régi, mint a milyen régi maga az osztrák hadsereg ; az pedig kétszáz éves, mert savoyai Eugentől szokták datálni. Ezt rögtön megváltoztatni nem lehet. Ezt csak türelemmel lehet megváltoztatni, de nem azon türelmetlenséggel, melylyel az ellenzéki lapok gyakran nemcsak a kihágást elkövető egyes katonai egyének ellen — és méltán kelnek ki, hanem a melylyel — és ezt már méltatlanul — igen gyakran magát az intézményt és az egész testületet megtámadják. Ks meg lehetne változtatni azt a szellemet különösen az által, hogy ha a magyar ifjúság minél nagyobb számban keresné fel az osztrákmagyar hadsereg sorait. Mert akármit mond Ugrón Gábor t. képviselőtársam, tény és igazság az, a mit a t. honvédelmi miniszter is állított, hogy a magyar ifjúság idegenkedik a hivatásszerű katonai pályától.

De nemcsak a honvédelmi miniszter ur adott ennek kifejezést. Epen egy tudós és nagyhírű magyar püspökünk, a székelység szivében Marosvásárhelyen a történeti társulat gyűlésén ezen tárgyról tartott egy becses és nagyérdekü felolvasást, és az a püspök, mint a régi kornak egy harezra vezérlő főpapja, figyelmeztette a magyar nemzetet azon veszélyre, mely a katonáskodástól való ezen idegenkedésben rejlik. Es azon nem botránkozott meg senki, hanem a legnagyobb áhítattal hallgatták azok, a kik ott voltak és olvasták azok, akik a gyűlésen jelen nem voltak. Megvan igenis azon idegenkedés, még pedig nemcsak a földműves, az iparüző és azon osztályok ifjúságánál, a melyek polgárilag foglalkoznak, -— a mi természetes is, mert az majd minden nemzetnél, a németnél és a francziánál is úgy van — de idegenkednek még a régi nemes osztályok ifjai is, a kik pedig kivá- lólag hivatva volnának a hadsereg tiszti karának zömét képezni, a mint ez a poroszországi nemes ifjúságnál is úgy van, bizonyára nagy hasznára a csapatok kitűnőségének. De nálunk a katonáskodásra különben teljes rátermettséggel biró ifjú ember is elsegédfogalmazóskodik 10—15 évig, mintsem hogy hivatásszerüleg katonai pályára adná magát, a hol ugyanazon korban bizonyosan már századosi rangra emelkedett volna. De ezen bajokon nem az által segíthetünk, hogy azokat takargatjuk és szépitgetjük; mert addig, mig ta kargatjuk a bajokat: horvát, szerb, cseh és osztrák ifjak elözönlik a katonai képző intézeteket, elfoglalják a hadseregben a tiszti állomásokat és bizonyos tekintetben a hadseregre reá nyomják nemzetiségük bélyegét. Mi pedig úgy vagyunk, mint a mesebeli ember, a ki leült a folyó partjára és várt, dum defluat amnis, mig lefolyik a vi?. Mi is várunk, mig eltüuik az a szellem, — a helyett, hogy nekivágnánk és igyekeznénk azt magunk előnyére átalakítani, (Elénk helyeslés a jobboldalon.)