Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-03-12 / 21. szám

21. szám.

Sepsi-Sntgyörgy 1882. Vasárnap, márczius 12.

Szerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyörgyüu Csiki-utcza, Matlieovics-féle ház, hoyá

a lap .szellemi részét illető közlemények küldendők'

Kiadó hivatal:

^EF^NSTEIN jlíÁRK

könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek Ы-rmeiuesen iutézendbk.

д hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő.

XII. évfolyam.

Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap.

Megjelenik ezen *aP hetenként kétszer

CHŰtörtökön és v&aàruap

ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve

Egész évre . Fél évre . . Negyedévre .

frt — kr, fit — kr frt 50 kr.

Hirdetményekdija ;

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 ki. Nyllttór sora 15 kr.

Viszonzás a szász-ügyben.

Rövid leszek. Nem polémiát akarok írni, liánéin üdvözölni, hogy provocation! — mert provo- káczió volt egyik fő czélom — a brassói magyarság keblében viszliangra talált. Azt a jó tollat ezután is forgatni, a küzdelmet tovább folytatni kell, épen Brassóból ; mert minél többször és többen fejtik ki, hogy nem jól van úgy, a hogy van, czélt an nál hamarább, annál biztosabban érünk. Mindenesetre az a nagy nyomatéku, ha Brassóból magából vitatják azon eszméket. Ezért jól teszik a brassói magyarok, ha még a fővárosi lapokban is kifejezést adnak nézeteiknek, saját otthonjukban pedig szervezkednek, készítik a talajt elő, hogy adandó alkalommal ezen eszmék megvalósítására maguk is támogatólag folyhassanak be ; például Háromszék megyéhez még a múlt megyei bizottmá- nyi gyűlés alatt be lett azon indítvány terjesztve, hogy Brassómegye szüntettessék meg s részben Háromszék-, részben Fogarasmegyéhez csatoltassék Brassó városának külön törvényhatósággá való alakítása mellett. En szeretem hinni, hogy Háromszék megye el fogja ezen indítványt fogadni s talán pártolás végett a megyéknek is megküldendi. Kormány és törvényhozás előtt nagy fontosságú tény lenne, ha ezen indítványt maga Brassómegye is pártolná, vagy legalább egy tekintélyes kisebbség hallatná a mellett szavát.

Hogy Brassómegyének Fogaras felé gravitáló része Fogarasmegyéhez csatoltassék, azt óhajtóm, nemcsak azon elvnél fogva, a mely azt mondja, hogy „leben und leben lassen“, hanem más fontos okoknál fogva is.

Abban is egyet értek, hogy Szebenben szüntettessék meg úgy a jogakademia, mint a pénzügyi igazgatóság s hogy a postaigazgatóság is tétessék át más, a központ felé eső helyre. Sőt a brassói kereskedelmi kamara feloszlatása ellen sincs semmi kifogásom; ellenkezőleg biztosan állítom, hogy lia például Elszászban csak felényire volnának ily forma viszonyok a német és franczia nemzetiséget illetőleg, Bismarck rég megtette volna ezt,, mint a német nemzetiség erősbitésére vonatkozó egyik fontos teendőt, és lia a magyar kormány csak egy mákszemnyi magyarizáló hajlammal bírna, ennek is meg kellett volna ezeket rég tenni.

Hogy Nagy-Küküllőmegyének Fogaras- és Ud- varhelyrnegyékbe való beolvasztását m a tudnám e pártolni (73 — 76-ban igaz, a mellett küzdöttem), azt bizonyos körülmények, adatok fognák megmutatni. Annyi tény, hogy én a székely megyéket meg akarom magyar megyéknek hagyni.

Szóval Ka

..............-val csaknem minden lén

yegesben egyetértek ; hanem a példabeszéddel azt tartom, hogy a ki egyszerre sokat akar markolni, semmit sem fog. En egyelőre azzal is be fogom érni, ha Brassómegye feloszlattatik. A példabeszéd szerint : ha a szalona meg van kezdve, a többi önként megy. Működjünk oda, hogy ezen első vágás megtörténjék.

De van egy, a miben nem osztom Ka .... nézetét; nem osztom tudniillik azt, hogy: „a szász mindenek fölött német és németségét semminemű . . . . jogokért oda nem adja.“

Hogy ez nem állhat, azt már az is világosan megczáf'dja, hogy épen a szászok közt dívik a zwei Kinder-wirtschaft. Már pedig, ha nemzetiségük előttük oly fontos volna, oly rendszert, a mely biztos kihalásukat vonja maga után, nem követnének.

Az a német nemzetiségű hü hó csak köpeny náluk ; a fő, az egyedüli, a mi tetteiket vezeti, tisztán és kizárólag z s e b к é r d é s. Ezért van : „a szomszéd jobb ember nálam!“ Ezért dívik náluk a zwei Kinder-wirthschaft, és ezért szolgáltak s fognak ezután is szolgálni h ű n minden kormányt, a mely az ő zsebüket nem alterálja.

Hogy ez igy van, azt a történelem a legfényesebben igazolja, s nUg az idegen szemlélőnek is szemébe kell, hogy tűnjék. Az elfogulatlan hires angol utazó — Patterson Arthur, a ki több ideig élt közöttük, — szintén ennek ad kifejezést, midőn azt mondja : A szászok soha sem voltak mások, mint polgárparasztok, felruházva az osztály kevés erénye és sok vétkeivel. Egyéni jólét egyedül a szász törekvése. S maga Zápolya is épen igy ismerte őket : Ilyen volt ezelőtt is e pír nép, oda hajlik, merre a szél fuj ; ma jöjjön a török, annak csókolja a kaftánját, holnap jön a magyar, annak hízelkedik, holnapután jöjjön a német, azt áldja. Örökké csak a maga hasznát keresvén, hazáját, ha kell, el is tagadja.

ï&usticus.

Belföld.

A minisztérium kebelében á 11 i t ó 1 a g jfen- forgó válságról, illetőleg Or dód y Pál közlekedésügyi miniszter urnák már megtörtént lemondásáról szóló tudósítások és hírek — mint azt a „Búd. Corr.“ illetékes informáczió alapján a leghatározottabban állítja — alaptalan kombinácziók- nak tekintendők.

A képviselőhöz márczius 8-án csak rövid ülést tartott, melyen gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter három törvényjavaslatot nyújtott be. Az első szól 1881. évre megállapított határvám fölöslegnek elmaradása folytán a magyar korona országaira eső kiadás fedezéséről, a másik az 1879. közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó összeg fedezéséről, a harmadik г fegyver- és vadászadóról. A törvényjavaslatok a pénzügyi bizottsághoz utasit- tatván, a másnapi ülés napirendje megállapittatott, mire az ülés véget ért.

A képviselőház pénzügyi bizotteügának ülésében az államköltségvetési törvényjavaslat, illetőleg felhatalmazás tárgyaltatott. Az egyes tárczák előadóinak felszólalása után elfogadtattak a minisztériumnak költségvetései, mire Apponyi gróf kérte a pézügyminisztert, hogy a hiány fedezésé - nek módja iránt nyilatkozzék. Szapáry gr. pénzügyA „Nemere“ tározója.

Úti képek.

— Saját levelezőnktől.

Róma, 1882. márczius hó.

I.

Midőn az emberek jobbnak, praktikusabbnak látták a követ nem a kőbányákból, hanem annak a.lezajlott hatalmas kor emlékeinek rombadült köveiből szállítani lakó házuk építési szükségletéhez, abban a korban épült a „Pa 1 a z z о Ve n e t i a“ is, az az épület, a melyben jelenleg lakom. E vár szerű épület a 15 ik században épült, állítólag a Colosseum köveiből a pápák építették s mint ilyent, oda adományozták a Velencze Dogemak, a kik is azt követségi palotául használták. Nagy terjedelmű tornya politikai börtönül szolgált a középkorban. Meglehetős kényelmes börtönök lehettek, igen szórakoztató szép kilátással. — E Helyiségek most atelierekül használtatnak és egyikében én fészkeltem meg magamat. A mint tudva van később Velencze monarchiánkhoz tartozván, e palotában lett elhelyezve Ausztria Magyarország szentszéki követsége és Velencze elveszítése után is diplomatánk ügyes manővere folytán megmaradt birtokunkban s mint ilyen, rengeteg terjedelme íolytán mindkét követségnek székhelyül szolgál.

A múltkor egy igen fényes soiret rendezett szentszéki követségünk, melyen Róma katíiolikus aristokratiajának szine-java ott volt. Az érdemjeh-k és gyémánt ékszerek csillogásánál jobban ténylet- °'asz szépnem mély tüzü szemei. A sötét vörös tapétákkal burkolt falak és a puha persa szőnyegek elegáns hátterül szolgáltak a fényes női öltözékeknek. A nagymennyiségű pálma és délövi növények, a teménytelen virágdíszek majdnem ligetté varázsolták a pompás szalonokat. A legfinomabb fájná mellé ki, szicziliai borok nagy soka^águ

bouteliáitól csak úgy görnyedezett az étterem asztala s a pezsgős palaczkok kedélyesen durrogtak ; szóval : „tál, tángyér elég volt“ — és reá гакт való is kijutott bővivel.

Utolsó farsang előtti napon egy másik,. igen érdekes bálba voltam hivatalos: a nemzetközi művész-egylet báljába. Az indiai stylben dekorált táncterem hemzsegett az előkelő publikumtól s a szép hölgyek legszebbjeitől csak úgy dobogtak a tüzes vérü pictor-hadnak ebben a tekintetben közönyös szivei. Különösen egy bibliai kosztümös fiatal leány annyira elbájoló jelenség volt e fényes bálon . . . hogy no ! Hanem hát daczára e fénynek, a pictor had itt sem tagadta meg önmagát. Ha már a szalonokban kénytelen volt is a legnagyobb pompát kifejteni, tartottak fenn helyiségeket, a hol a falat az egylet tagjainak árny silhüett képeivel rakták elmésen teli; mig egy másik termet kitűnő karrikaturákkal, csak pictoroktól telhető eímésség- gel decorálták, igen kellemes szórakozást nyújtva a kedélyes közönség számára.

Most már a hires római farsang lezajlott — s Róma megint csöndes. A maszk kikölcsönző bódék mintegy varázsütésre eltűntek Róma utczái- ról. Vig napokat éltünk át; járta a kedélyes ál- cza mulatság, a zene csakúgy harsogott a „corso“-n minden nap délutánján s a töménytelen erkélyeken ott lehetett látni Róma legelőkelőbb publikumát s a világ minden részéről ide sereglett idegenek vesdit hajigálták egymás szemébe s oda, a Hol találták, a 3 első napon a gipsz borsót. Biz az egy kissé buta mulatság, egyik kollégámnak majdnem szemébe került. A többi napok kedélyesebbek, akkor csak virágcsokrokkal szabad hají- gálni. Szórták is úgy a virágokat, mint a pozdor- ját. A mulatság 2 órakor kezdődött rendesen és akkor megindultak a legelegánsabb kocsik, telve virágcsokrokkal s ha kifogyott, a „fiori“ kiáltók kasoslag rohantak virágaikkal s megint volt bő ven. Különösen nagy ügyelem tárgyai voltak a fiatal emberekkel megrakott kocsik ; azokra úgy ! hullott a szép hölgyek kacsóiból a virág, mint a

„manna“. Hja, úgy látszik, mindenütt szükség van reájuk !

A mulatság úgy 4 óra körül érte el tetőpontját; akkor a csőcselék kezdett hajigálózni ée jaj volt annak a czilindernek, tisztességes kalapnak, a mely feltűnt a láthatáron .... annak jobb lett vónf nem születni. Pont fél ötkor ágyulövések jelentették a lófuttatás kezdetét s nosza tömör gya- logsági menetek, lovas kürasszierek tömött sorokban sorakoznak a pálya szabaddá tételére, kisöpörni az utat a fölösleges néptömegtől. a/46 kor újabb lövések tudatják a várakozó publikummal, hogy a lovakat bevezették a pályára. Rá harsogó tülkök hozzák mindig előbbre a hirt a lovak jöveteléről. Mindenki szem-fül a nagy kíváncsiságtól. E közben felharsan az eget földet rengető „hurrá“, a lovak közeledésével párhuzamban mindig erősödve hangban ; — már hallatszik a paták csattogása, dübörög a föld, pár perez : és a lovak megfutották pályájukat, a hol kifeszitett lepedőkkel elfogatnak. A nyertes lovat aztán dobszóval elvezetik, mialatt újabb ágvnlövések hirdetik a futás megtörténtét. Es ez igy megy napról napra vagy két hétig.

Voltak ezenkívül nagy népmulatságok, kivilágítások stb ; hanem legérdekesebb volt s egyszersmind a farsang bezárását képezte nevezetesen : ünnepélyes megégetése az immár megvénült, kiérdemült öreg farsang' apónak. Ez. egy papírból készült óriás szörnyeteg volt, ülve egy diszszekér tetejében. A mig égett, rengeteg tüzjáték özöne borította el az eget, megvilágítva a „piazza Popo- lo,( n összesereglett néptömeget és rettenetes, eget- földet megrázó ropogás közt dűlt össze hamva éjjelébe. Ezen utolsó farsang estéjét igen érdekessé tette a tüzek kioltásának mulatságos játéka. A hogy besötétedett, ezrivel kezdettek a kis viasz- gyertyaszálak kigyuladni erkélyről erkélyre, a melyre a leleményesség által kitalált minden neme az azok iránt alkalmazott merényleteknek sok égő mécs kialvását eredményezte, lovabbá mindennemű dis?szt*kerek vonultak, úszva a minden*