Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-03-02 / 18. szám

Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap.

к

18. szám.

Sepsi-Szentgyörgy 1882. Csütörtök, márczius

XII. évfolyam.

Szerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyörgyön ! Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová

a lap szellemi részét illet A közlemények küldendők*

Kiadó hivatal: ^ernstein JAÁke

könyvnyomdája ková a hirdetésük es előfizetési pénzek bérmentesen intézendő!*..

i ...............

A

. hirdetmények és nylltte- rek dl.ia előre fizetendő.

Megjelenik ezen lap heten*

ként kétszer

csütörtökön és vaeàrnap

ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve

Egész évre . .. 6 fit — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr- Negyedévre . . 1 frt 50 kr.

Hirdetméuyekdija ;

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.

Sepsi-Szentgyörgy, 1882. febr. 28.

(?) Egész Európa figyelme ránk irányul ebben a pillanatban. Nemcsak Háromszéken nézünk a lázadás esélyével szembe kétséggel, a monarchia összes sajtó-világa bizonyos tartózkodással fogadja azon híreket, melyek Oroszországból jőnek s melyeknek czéljok elaltatni azon feltámadt gyanút, hogy Oroszországnak hosszú keze van, mely benyúl az adriai tengerpartokig is.

Szívesen szemet hunynánk a tények előtt, de minthogy már a külföldi lapok is közölték azokat, kénytelenek vagyunk megemlékezni róluk.

Szkobelevről még most sem lial'gat a krónika s mindenfélekép magyarázzák azokat a hivatalos lépéseket, melyekre az orosz tábornok be szádéi okot adtak. Л berlini lapok nagy súlyt látszanak fektetni arra, hogy a német kabinet nem intézett hivatalos felszólítást a pétervári kormányhoz, a mi annyit jelentene, hogy a német birodalom sorsának intézői nem tekintik elég fontosnak Szkobelev fenyegetőzését. Egy németországi lap szintén konstatálja, hogy a berlini külügyi hivatal nem, de Vilmos császár igenis intézett egy barát- ! ságos felszólalást az orosz czárhoz Szkobelev be- j szádéi miatt. Ennek következménye aztán az lett, hogy a czár azonnal megparancsolta Giersnek, hogy a párisi orosz nagykövetség utján hívja haza Szkobelev tábornokot. — A czár eme ténye tehát még sem volt olyan spontáneus, mint eleinte hirdették. A mi Gierst illeti, ennek az állását Ignatiev cselszövései meglehetősen aláásták, de Szkobelev föllépése ismét megerősítette az orosz kül- ügyek mérsékletes vezetőjének állását, még pedig — igv magyarázzák — azért, mivel a czár minden áron meg akarja akadályozni azt, hogy Ausztria Magyarországgal és Németországgal való jó viszonya megzavartassék. A félhivatalos „Wiener Abendpost“-nak egy pétervári levele is „a szigorú és igazságos czárról“ beszél, m'nt a ki bizonyosan nem kellemes mulatságra hivja haza Szkobe- levet, hanem keményen meg fogja dorgálni s aligha fog tűrni olyan főadjutánst, a ki elég vakmerő az ő politikája ellen dolgozni.

Magukban az orosz lapokban korántsem találnak i lyen elitélő nyilatkozatokat Szkobelev ellen, sőt épen az Ignatiev-féle csaknem félhivatalos „Nowoje Wremja“ folytatni látszik azt a munkát, melyet Szkobelev megkezdett. Fenyegeti ugyanis Európát a barbárok inváziójával, a melytől Európának több oka van félni, mint Oroszországnak a czivilizált had seregnek inváziójától. Az orosz lap, mely egyúttal legalább dicséretesen őszinte nyilatkozatot tett, azt mondja továbbá, hogy ne igen kívánja senki Szkobelev elb icsáttatását , mert ez által a tábornok teljesen sza haddá lenne s azonnal Herczegovinába menne banda-vezérnek. Egy másik czikkében a „Nowoje Wremja“ az Ausztria - Magyarország és Németország elleni orosz háború eshetőségeivel foglalkozik s arra inti Oroszországot, hogy mint 1812-ben, a defenzívában tartsa magát, mert ebben legyőzhetetlen.

* Főispánok áthelyezéséről kering a hir már hetek óta és pedig oly czélzattal, a melynek indító forrását nemzetiségi okokban lehetne föltalálni. A mennyiben ezen hírek Háromszékmegyé- vel is foglalkoznak, illetékes helyről nyert értesülésünk folytán kijelenthetjük, hogy azoknak ez idő szerint semmi alapjok nincs.

Belföld.

A képviselők izbau, az okkupácziónális vita véget ért. Láng Lajos bizottsági előadó zárbeszédében összefoglalva a vita főbb eredményeit, a pénzügyi bizottság jelentése ellen beadott külön véleményeket taglalta, czáfolva az ellenzék által a boszniai politika ellen felhozottakat, főleg azt bizonyítván, hogy Ausztria Magyarország iránt a déli államokban a sympathia ma nagyobb és több, mint ezelőtt volt. í'elhozta többek közt, hogy arra, hogy a boszniai politika helyett mit kellett volna inaugurálni, mit kellett volna tenni, a helyett, hogy ezen tartományokat elfoglaljuk, semmi feleletet nem adott senki e házban. Kiemelte, hogy még a legszebb országban, még Angliában sem követik azt, hogy a gyarmatokat ugyanazon szabályok szerint kormányozzák, mint az anyaországot.

Utána Helfy Ignácz a különvélemény, Mo csáry Lajos és Szilágyi Dezső benyújtott haláro zati javaslataik mellett szóltak. Szilágyi beszédének Polonyi Gézára vonatkozó része az utóbbit személyes felszólalásra, Szilágyit pedig viszonzásra bírta. Végül Tisza kormányelnök szólott igen rö viden, s erre a ház nagy többsége elfogadta a pénzügyi bizottság jelentését. Ezzel elesett Helfy, különvéleménye és a Mocsáry határozati javaslata ; Szilágyi határozati javaslata mellett csak a mérsékelt ellenzék kelt fel. Az első tételre azonban a szélsőbal névszerinti szavazást kért, melynek eredménye ez :

444 igazolt képviselő közül, elnök nem szavazván, „igen“-nel szavazott 232; „nem“ mel sza- Syavazoit 80, távol volt 134.

E szerint az előterjesztés 152 szótöbbséggel elfogadtatott. Ez eredményt a többség éljenzéssel fogadta.

A délszláv felkelés. A lázadás színterén működő csapataink viszonyairól Írják, hogy az eddig véghezvitt katonai műveletek jobbára kémszemlék- voltak, melyek czélja fentartani az összeköttetést a nevezetesebb pontok között.

A csapatok nagy része exponált állásokban van, de csak a közvetlen bizottsági szolgálatban levő előcsapatok kénytelenek 2000 méternyi sziklás magaslatokon táborozni, a mi az orkánszerü bóra szelek mellett éjjelenként igen nehéz feladat.

A növi bazári kerületben és északi Dalmá cziában mutatkozó nyugtalanságról szóló hirek azon szensatiós tudósítások közül valók, melyek most gombamódra nőnek, de teljesen alaptalanok. Az a tudósítás, hogy a porta csapatokat állított fel a novi-bazárí kerületben, igaz ugyan, de nem uj, és tisztán az eddig is létezett határkordonra vonatkozik. A Liin-vidéken a legnagyobb csendesség uralkodik; csapatjaink és a muzulmán lakos eág közt igen jó az egyetértés.

Külföld.

Az orosz készülődésükre vonatkozólag a következőket közölhetjük: Azon gyanú megczáfolá- sára, hogy Oroszország nyugati határainál csapat- összpontositások történnek, a berlini „Post“ részletes kimutatást közöl azon haderőről, mely a nyu gáti határhoz legközelebb eső 3 katonai kerületben : a vvilnai, varsói és kieviben, jelenleg fekszik. E szerint e 3 kerületben, vagyis az egész nyugati határ mentében, összesen 8 hadtest állomásozik, melyek 19 hadosztályból, illetőleg 320 gyalogsági, 276 lovassági és 122 tüzérségi századból állanak. Ez első vonal mögött Pétervárott, Moskvában, Charkovban és Odesszában 6 hadtest állomásozik 19 hadosztállyal. A „Post“ levelezője szerint sem miféle csapatáthelyezés nem történt, a mi azon ban nem is volt szükséges, tekintve azt, hogy a hadseregnek nagyobb fele a nyugati határ hosz- szában, s különösen a lovasság nagy része Orosz - Lengyelországban van elhelyezve.

A Szkobelev-iigy. Az orosz kormány eddig legcsekélyebb hajlamot sem mutat, hogy Szkobelev szónoki exczessusai miatt a bécsi és berlini kabineteknek elégtételt szolgáltasson. Becsben jó képet igyekeznek csinálni a csúnya játékhoz, s a tekinzek meghódítójának Párisból történt hazahívásával az egész ügyet befejezettnek akarják tekinteni. Egyébiránt ha megerősítik azt a hirt, hogy Szkobelev a Minskben állomásozó negyedik hadtest parancsnokságát fogja átvenni, úgy ezt éppenséggel nem lehet büntetésnek tekinteni, any- nyival kevésbé, mert már a Turkoman hadjárat

előtt is ezen hadtestnek volt parancsnoka. Ezenkívül a nyugati határon levő Minsket korántsem lehet tán számüzetési helynek tekinteni, mert ellenkezőleg, a nyugati részekben parancsnokságot viselni, mindig kitüntetésnek tekintetik. Nemérdektelen adat különben e férfiúról, ki nehány napon át egész Európa figyelmét képes volt magára vonni, hogy nagyatyja dobos volt, a ki Borodinonál vitézségéért nyerte a tiszti rangot.

A fentebbiekkel szemben a „Politik“ egy fél- hivatalos levelezője azt jelenti, hogy a berlini orosz nagykövei Bismarck előtt az orosz kormánynak élénk sajnálatát fejezte ki azon nyilatkozatok tendencziája és alakja felett, melyeket Szkobelev a külföldön tett. Bismarck azon megjegyzéssel fejezte ki e nyilatkozat felett megelégedését, miszerint hinni akarja, hogy a bécsi orosz nagykövet is utasítást kapott, az osztrák magyar kabinetnél hasonló nyilatkozatot - tenni.

Az uj vámtarifa és ellenzékünk.

Kézdi szék3 1882. február 22.

Miután az ellenzék a panaceát a külön vámterületben vélte feltalálhatni, nagyon kiváncsi voltam, hogy az uj autonom vámtarifát hogyan fogadja. Mert hát tény az, hogy ezen tarifa-javaslat épen a;on követelményeknek felel meg, mint a melyeket az ellenzék a külön vámterület fogalmához — habár nem egészen helyesen — köt, hogy tudniillik a fináncz vámokat emeli s mezőgazdaságunk hanyatlását a nyers terményekre vetett vámok által igyekezik megakadályozni.

Hanem a mi ellenzékünk csakugyan ellenzék marad mindenha, ő, mint az elkényeztetett gyermek, csak azért is sir és jajgat; s most már azt vitatja, a mit eddig folytonosan tagadott, hogy a nyers termények vámjának behozatala, illetőleg fölemelése Ausztriának ép úgy érdeke — ha nem nagyobb— mint nekünk; hiszen neki is van föld- mivelése, baromtenyésztése.

Na lám, ki hitte volna, hogy az ellenzéki bölcsesség ide lyukad ki? Énnél még sokkal inkább állíthatni azt, hogy nekünk is van iparunk, mert a mig több iparczikket illetőleg nemcsak ki- álljuk a versenyt Ausztriával, de öt épen felül is muljuk (pl. malom-, kocsiipar stb.), addig bizony búzánk, ökrünk s más nyers terményünk igen nagy részét — még mi a legtávolabb eső siculusok is — Ausztriában adjuk el. Arról azonban hallgat az ének, hogy bennünket Ausztria nyers terményekkel látna el.

A szövő- s más hasonnemü ipar magas meg- vámoltatását is helyteleníti most ellenzékünk, azt hozva fel, hogy ez által csak Ausztria iparát védjük. Ilyen az az „átkozott“ Tisza-politika t

Hát szállítsuk le ezen vámokat ! De akkor minő argumentum marad a külön vámterület mellett? minő panacea fog belőle származni, a mely az ország nyomorúságos pénzügyi viszonyait képes volna javítani ?

Eddig azt hallottuk, hogy vámpolitikánkkal iparunkat tönkretesszük. En csak azt szeretném tudni : mennyivel és minő tényezők alapján fogna iparunk emelkedni az által, ha az iparczikkek vámját leszállitnók, vagy épen megszüntetnék?

Szép — in theoria — az a szabad kereskedés s Anglia in praxi is megmutatta, hogy bizonyos körülmények és feltételek mellett — nagy eredményt is lehet vele produkálni. Csakhogy ezen körülmények, feltételek nálunk nincsenek meg. Sőt láttuk, hogy még a gazdag Francziaország is, a midőn a milliárdokat kellett kifizetni, a legnagyobb mérvű védvámos rendszerhez folyamodott. A milliárdokat ki is fizette és nem halt bele. S bizony egy kis fináncz vámba mi sem fogunk be lehalni, sőt ellenkezőleg általa s az indirect adók által kibontakozhatunk a pénzügyi zavarokból.

De visszatérve a mi ellenzékünk vámpolitikájára, — valóban nem tudja az ember, hogy mit akar a kedves. Megtámadja a kormányt, ha ez nem hoz elég mennyiségű és elég magas vámokat be, s meg, ha vámtételeket proponál. Különben úgy látszik, hogy egész vámpolitikája a Patay hires debreczeni programújában culminál, hogy t, i. „hunczut a német!“

Legalább vezérczikkei, dikcziói oda mennek ki, hogy az ausztriai iparczikkeket óriás vámokkal terheljük meg, különben pedig szabad kereskedést űzzünk; Ausztriának azonban ne legyen szabad ellenünk megtorló vámokat alkalmazni. Korsoma diner !

Hát azt hiszi ellenzékünk, hogy a külön vámterület mellett csak nekünk lehet vámot szednünk