Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-23 / 16. szám
À délszláv felkelés. A Krivûsje ellőni hadművelet, mint Zárából jelentik, az első eredmények után fönnakadt. A csapatok mindaddig tartózkodni fognak a nagyobb vállalatoktól, mig az erősítések meg nem érkeznek a Boccába. A zárai „Narodni Listy“ az utolsó napok eseményeiből kiemeli, hogy a ledenicei magaslatok bevétele alkalmával Montenegróból az ütközet területét átszelő utón csapataink egy kereskedőt és egy 12 éves fiút tévedésből lelőttek. Az esetet a cetinjei kormánynak följelentették, miután mindketten montenegrói alattvalók voltak. A katonai hatóság Cattaroban már megvizsgálta az esetet, úgy találta, hogy a szomorú eseményért senkit sem lehet felelősségre vonni. A ledenicze-orahováci csata különben a kri vosjei felkelőket épen nem törte meg. Egy távirat hírül hozza, hogy a Risanóból Ubliba vezető utat felkelő bandák egész raja lepi el. A Lipovacs- féle nevezetes banda jelenleg a lokonici, ublii és ivocsicsi meredek, sziklás magaslatokon áll. E hely megközelíthet len. Castelüuovóból e hó 14-éről jelöntik. Az elfogott fölkelőket a hadparancsnokság kíméletes bánásmódban fogja részesíteni. A parancsnokság meg akarja mutatani a világnak, mondják, hogy Ausztria minden kegyetlenséggel szemben is tisztelni akarja a nemzetközi harcjogot. Winterhalder tábornok február 13 ái\ megújította azon előbbi parancsát, hogy az elfoglalt községet, haljár a házákból lőttek is csapatainkra, nem szabad leégetni, ellenkezőleg a katonák még az ellenség által gyújtott tüzet is tartoznak oltani. Hogy ezen humánus intézkedésnek lesz e majd kedvező hatása is, az egyelőre kérdésnek marad. 20-án a .Nautilus4 ismét ágyuzott. A felső Ora- hovacz környékén ugyanis néhány lövés esett s mindenki azt hitte, hogy a felkelők újból el akarják foglalni eme helységet. —•- Nehány lövés után azonban minden csöndes lett. — Az egész lárma egyetlen orahováczi lakós miatt keletkezett, a ki lopva akart hazatérni, hogy a házában elhelyezett értékes tárgyakat megmentse. Castelnuovo környékét a csapatok egészen megszállották Az lgolo felé vezető utón az utszé- li házakban több század van helyezve, Igolóban a Suttorina sarkán hasonlóképen több századot helyeztek el. A lázadók proclamatiója. A krivoscziai és herczegovinai lázadók Szó- csicza Lázár montenegrói vajda elnöksége mellett ideiglenes kormányt alakítottak és a következő proclamât’ót bocsátották ki. „A mindenható isten nevében!“ Hatalmas úristen igazság istene, segíts meg minket ! Számos császí i csapatok jönnek ellenünk Krivoscziából és Rercz^govinából, Az egész világ szikláink és hegyeink felé fordítja arczát és okát akarja tudni a tömérdek katonaság összpontosításának. Az 18Ü9. évi kegyetlenség okait mindenki ismeri. Wagner helytartó elénk állott, hogy ránk rója a honvédség terhét. Mi azt mondtuk neki: Engedjétek meg, hogy a hatalmas császár lábai elé boruljunk és kérjük őt, hogy irgalmas szemekkel pillantson nyomorúságunkra. —• Wagner mindent megtagadott és sereget küldött ellenünk. Múlt ősszel Rodich helytartó jött hozzánk, hogy ránk rakja a honvédség terhét; mi őt is kértük, hogy várjon és felszólítottuk, hogy kö zölje velünk ez intézkedés okát, minthogy mi gazdasági viszonyainknál fogva végképen nem vállalhatjuk el a honvédelmet. Rodich helytartó beleegyezett kívánságunkba, de a bécsi kormány elvété azt. Rodich helytartó végre Kovacsics Risto tanár által megparancsolja nekünk, hogy vállaljuk el a honvédelmet, mi azonban határozottan kije lentettük, hogy ellenezni fogjuk a sorozást és hogy mi halálig védelmezni fogjuk magunkat a elemet, a tulajdonképpeni ethikai élenyt“ ; „az ő szájok ize szerint senki találóbban nem fejezte ki a classicai és természettudományi stúdiumok hatása közti külömbséget, mint Moberly, midőn azt mon- dá, hogy „az egyik teljesen elenyészik, s nem hagy maga után nyomot, a másik ellenben erőt ad. A classicai tanultság kirí az ember beszédéből, kirí az ember iratából, s kirí az ember gondolkozásából, s jóllehet az egyes tények elenyésznek, de magok után egy bizonyos eröösszegut hagynak“ (u. o. 145 1.) — így állván ott a dolog, lehet-e tovább is azon csodálkoznunk, hogy az angol nemzet — más különben iskolaügyének minden fogyatkozása mellett is — „képes volt a műveltségnek oly magas színvonalára emelkedni; hatalmát és befolyását mindenütt, hol anyagi és szellemi erő kivántatott, oly nagy, sokszor eldöntő erkölcsi sulylyal érvényesíteni s általában a világfejlődés folyamában, mint egyik legjelentékenyebb tényező a vezérszereplők között helyet foglalni.“ (h Magy. Tanügy, 1872. VII. 336.)? besorozás ellen. Mi elhódítottuk országunkat a tö- I rököktől, a velenczei köztársaság tisztelte jogain- i kát és Ausztria-Magyarország a knezláczi béke által megerősítette szabadalmainkat. A városi lakosok alávették magukat a honvédségi szolgálatnak; nekik iskoláik és képzőintézeteik vannak és a kormány tett értük valamit. Adjatok nekünk előbb képző és kereseti forrásokat és mi is készek leszünk minden ellenség ellen föláldozni életünket. Midőn vártuk Kovacsics tanár feleletét, az a hir érkezett hozzánk, hogy Petranovics püspökünk készül hozzánk, a ki azt a megbízást nyerte Rodich helytartótól, hogy bírjon reá bennünket a honvéd intézmény előtt való meghódolásba. Valaki elhitette a megrémült Rodich báróval, hogy ennek a közben járásnak jobb sikere lesz, mint Kovacsicsénak, a ki könnyű szerrel akart pénzhez, és rendhez jutni. Templomainkat be kell csukni, püspökünket el kell távolítani; mi ezt a határozatot hoztuk egyik gyűlésünkben és felháborodottan utasítottuk vissza Petranovics püspököt, mint hogy sikertelen küldetését elvállalva, nem tartotta tiszteletben sem históriai jogainkat, sem nemzeti törekvésünket, — hanem szerb patriárchává való kineveztetése kedvéért judási szolgálatokat ajánlott népünknek. Midőn Petranovics vladika területünkre lépett Gyurkovics András áruló kíséretében, kénytelen volt visszatérni Risanoba. — Gyurkovics kapitányt árulásáért Rodich helytartó közbenjárásával a subveniionált osztrák magyar Lloyd társaság kapitányává nevezték ki. A Petranovics vladika iránt követett magunk tartása miatt elhatározta a bécsi német miniszteri um, hogy megsemmisít bennünket, és ezért elbocsátotta Rodich bárót és hozzánk küldötte a vig jovanovics bárót, a kit az 1869. évi második ex- peditió alkalmával megsebesítettek puskáink és jatagánaink. Szikláink és bevehetetlen szakadéka- ink ismét látni fogják őt, mint az osztrák-magyar csapatok főparancsnokságát, de a báró urnák és Dalmáczia helytartójának meg kell fontolnia, hogy nem fogja többet látni a napot és szikláink közt leli sírját, ha kezeinkbe kerül. Jovanovics altábornagy elhatározta, hogy egy nagyhatalom brutális katonai erejével meg fog semmisíteni minket herczegovinai és boszniai szövetségeseinkkel egjmtt és kényszeríteni fog lemondani a szabadságra való törekvésről. Mi szilárdul megfogadtuk, hogy küzdeni fogunk a csa patok előnyomulása ellen. Abban az esetben, ha mi valamennyien a csatatéren maradnánk, megfognak minket bőszül ni, montenegrói, herczegovinai, szerbiai és ó szerbiai testvéreink és a balkáni államok az oroszok nagy birodalmival együtt összemérik népünk és katonaságunk erejét az ősz- , trák-magyar német hadsereggel, de velünk van az igazságos isten, a nemzeti államok rokonszenveznek igazságos ügyünkkel, minden szabadság- szerető nép anyagi és erkölcsi segítséget fog nekünk nyújtani. Az angol nemzet, a nagy liberális Gladstone vezetése mellett, a balkáni népeknek az idegen és brutális uralom alól való fölszabadítását kívánja. III. Sándor orosz császár és első tanácsosa, Ignatiev tábornok a san stefanoi béke szerzője hajlandósággal viseltetnek szabadságharczunk iránt. Nikita montenegrói fejedelem, a kinek vezérsége alatt három éven át küzdöttünk a török ellen, meg .vau nyerve a támogatás és katonai segítség számára. Mi kijelentjük : Javanovics ! Az a vér, a mely jogaink szentesítéséért és minden szerbnek végleges fölszabadításáért fog folyni, — hulljon reád és azokra, a kik téged a kétségbeejtő harczba küldtek. Boszniai, herczegovinai, dalmácziai, szerbiai, montenegrói és ó-szerbiai testvérek! Bátorság és kitartás, kövessetek bennünket a krivoscziai és dél-herczegovinai hegyek lakóit, hogy védelmezzük nemzeti jogainkat! Üdvözlet a Néva és e Feketetenger partján lakó testvére nknel:! Üdvözlet a bolgároknak, szerbeknek, oroszoknak és minden szlávnak! A mindenható nevében ! Igazságos isten, te meg fogsz tartani minket. A Krivoscziában, szent Száva napján, 1882. évi jan. 14 én. A krivoscsiai, herczegovinai és boszniai föl kelők központi bizottsága.“ „A háziipari és iparos oktatást fejlesztő székely egyesület“ közgyűlése. fcepsi Szenfgyörgy, 1882. február 18. A gyűlést főispán ur ő méltósága nyitotta meg szép számú hallgatóság jelenlétében. A beszéd, melyet jövő számunkban egész terjedelmében ’közölni fogunk, felmutatja az egyesületnek eddig kifejtett munkásságát s felsorolja azon teendőket, a melyek a jövendőben még reá várakoznak. A szép beszédet a közgyűlés egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtatni határozta. Ezután Révay Lajos egyesületi titkár olvasta fel jelentését, szép szavakban emlékezve meg az egyesület alapítójáról, Szentiványi Gyula főispán úrról és a jelenlegi elnökről Potsa József főispán úrról, kinek fáradhatatlan munkássága, a legkisebb részletekre is kiterjedő figyelme tette lehetségessé, hogy az egyesület a hat évi cyklus alatt nemcsak fennállott, hanem virágzott és annyira megerősödött, daczára annak, hogy a szövetkezet* be csak Háromszékmegye vonathatott be, hogy ma már, ha az áldozatkészség nem lankad, erős léptekkel haladhat kitüzöttt nemes crélja felé. — Szép szavakban emlékezett meg br. Kemény Gábor kereskedelmi miniszter ur ő nagy méltóságáról, a ki nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is e^yik leghathatósabb támogatója volt az egyesületnek és S-Szentgyörgy városáról, a mely szere- lettel ápolta a kebelére vett csecsemőt. Indítványozza, báró Kemény Gábor ur ö nagyméltóságához ezen gyűlésből köszönő irat intéztessék az egyesület iránt tanúsított jótékonyságáért. A gyűlés éljenzések között fogadja el az indítványt. Köszönő szavakat intéz Benedek János és Kupferstich József urakhoz, a kik az egyesület vagyonának megbirálása és összeírása körül fáradhatatlan szorgalommal tevékenykedtek. Következett ezután Binder Lajos kir. iparfelügyelő jelentése. Ez két részből állott; az első a női ipariskolára, a második a szövészeti tanműhelyre és első székely szövőgyárra vonatkozott. A terjedelmes jelentés részletesen sorolja fel a nevezett intézetek működését, kiadásait, bevételeit a növendékek szellemi életét, egy szóval hü képet ád az intézetek anyagi és szellemi életéről. Az egyesület vagyona beruházásokban és készpénzben tesz jelenleg 38915 frt 17 krt. A je'en évre előirányzott összeg 11,794 frt 23 krt. Ezzel szemben a remélhető bevétel 6263 frt 28 kr. A közgyűlés a választmány által kikészített jövő évi költségvetést egész terjedelmében elfogadta, a hiányzó összegre nézve pedig határozta, hogy kéressék fel br. Kerné íy Gábor ur ő nagyméltósága annak engedélyezéseért. A közgyűlés Révay Lajos titkárnak és Binder Lajos, kir. iparfelügyelönek Benedek János indítványára köszönetét szavaz kifejtett munkásságukért és tevékenységükért. A közgyűlés további folyamában Székely Gergely azon kérdést veti fel : nem lehetne-e a lent Háromszékmegyében nemcsak meghonosítani, hanem nagyobb mérvben termeszteni is. Potsa József főispán ur felvilágosításul azt adja, hogy az egyesület a lentermelés érdekében igen tevékenyen munkálkodott, de mert siker nem koronázta igyekezetét, fel hagyott azzal, annyival is inkább, mert egy fonóda felállítására kilátása nem volt; azonban az egyesület szívesen ajánlja fel közvetítését arra, hogy a termelők productumaikat Késmárkra küldhessék, a mire nézve a vasúton is 50 százalék leengedésben részesülnek. A közgyűlés a választmány indítványára Molnár Áron pénztárnoknak 100, Révay Borbála felügyelőnőnek 50 és Lőrincz Eliz ipartanitónönek 50 forint tiszteletdijat szavaz meg. Végre az alapszabálynak azon pontja, mely azt mondja, hogy a pénztár augusztus 31-én zárassák le, oda módosittatik, hogy ennek lezárása de- czember 31-én történjék meg, az évi közgyűlés pedig tétessék tavaszra. 2\ tisztviselők megválasztására kerülvén a sor, a közgyűlés lelkes éljenzések közt Potsa József főispán urat kiáltotta ki jövőre is elnöknek, alelnökökül Künle József és Seethal Ferencz urak választattak meg. A javaslatba hozott 30 bízott- mányi tag egyhangúlag megválasztatott. Székely Gergely indítványára pedig határozatba ment, hogy a bizottsági tagok jövőben nemcsak a „Nemerében, hanem külön is meghivatnak. Ezzel a valóban érdekes gyűlés eloszlott. — Délután a város nagy vendéglőjében közeb^d, estve pedig a városház nagytermében kitünően sikerült álarczos bál volt. Szemes. A brassói szászok és románok. Brassó, 1882. február 12. Múlt év deczember végén a szász és román értelmiség kezet fogott egymással és kivitte nehány szavazattal, hogy a Brassó városi képviselő testületből, valamint 1878 ban, úgy ekkor is minden brassói magyar kiszonttatott. Nagy volt a diadal mámora mindkét részről, de nem tartott sokáig. A circumspectus és prudens natio csakhamar arra ébredt fel, hogy olyan vendégeket fogadott hétszázados hajlékába, kik onnan előbb utóbb kiteszik a szász szűrt, mint Jehova kitette az okoskodni akaró Adámot a paradicsomból. Ennek pedig még ez idő szerint, azt hiszik a prudensek, hogy nem szabad megtörténni. Az ölelkezésnek rögtön vége lett, mihelyt a római vendégek kissé otthon érezték magukat a brassói Capitoliurnban s feszegetni kezdettek olyan dolgokat, melyek a szá szók véleménye szerint a vendégeket nem illeti meg. — Nem is késett a Versailles clique lapja, a „Kronstädter Zeitung“ már folyó évi január 18 iki számában erkölcsi prédikácziót tartani a római vendégeknek, melynek veleje az volt. „Gyermekek ! húzzátok meg ott a szögletbe magatokat s ne csintalankodjatok, mert nem nektek való az el- lenzékeskedés, s különösen Kleon szerepére Peric- lessel szemben ne vállalkozzatok. A kedves kollega, a „Gazeta“ tűrte ezt a leczkéztetést egészen e bó 8 ig, holott ennek szerkesztője is a prudens natio engedelméből bejutott a Capitolium bölcsei közé. Ennyi idő elég volt a replika elkészítésére, melyet mi is feszült figye*
