Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-23 / 16. szám
63 lemmel vártunk, hogy a tárgyhoz hozzá szólhassunk. — , A brassói képviselő testület egy régi római tagja vette kezébe a lándzsát, akarom mondani a tollat és tükröt tart a prudens natio elébe, melyben végig vonul hét század története. Ennyi ideig voltak kizárva a rómaiak a brassói Capitoliumból. Még 1644-ben is úgy állott itt a világ, hogy oláh ember még Írnoknak sem fért be a városhoz. A czivilizáczió zászlótartói 24 nemzedéken át a leg- önzöbbek voltak. „A privilégiumot ma sem bírják feledni. A románok ma csak méltányosságot kívánnak — úgymond — a szászoktól, s ime e miatt rögtön vége az ölelkezésnek. 1878-ban a románok csak egy román senatort kértek, de erre a szászok azt felelték: „Brassó szász város s nekünk nem kell valach senator.“ „Brassóban a románság van viszonylagos több-égben, de azért ma sincs a tanácsban bár egy román senator Nincs, a ki védené a tanácsban a románok érdekeit.“ Persze, a román-szász ölelkezés legelőbb is a magyar senatorokról gondoskodott! „Nem marad tehát egyéb hátra a románoknak, mint az, hogy ellenzéket képezzenek a képviselő testületben.“ Ha egy román senatort adtak volna, most is tartana az ölelkezés? „így azonban Kleon szerepe nem illetlen hozzájuk, midőn látják, hogy a város félmillió évi jövedelme daczára 20 százalék pótadót kell fizecni.“ „Nem hallgathatnak, midőn látják, hogy egy Kug- ler Brassótól 12 ezer forintot sikkasztott el, Feh- rentheil szintén ennyicskét Urelt törcsvári erdösz a határon átszökött, megkárosítván a várost és egyeseket. Elszökött Galter erdész is, üresen hagyta a pénztárt és számadás helyett még ö kér valamit a várostól. Ilyenek látására ellenzékeskedni kell — mondja a „Grazetta“ a „Kronstädter Ztg“- nak. — Önök, midőn szász érdekről van szó, irá nyunkban kíméletlenek. Inkább sajnálunk, mint irigylünk titeket, — igy kiált fel — mert akaratlanul mások malmára hajtjátok a vizet, kik 1 em fognak őrölni sem nektek, sem nekünk.“ A polémia tovább odú lyukad ki, hogy a románokat a szászok a képviselő testületben passiv szerepre szeretnék kárhoztatni. Nein lesz ebből semmi. A román c/ine mintye s nem feledi, mit ragasz tottak a falakra a null nyáron a szászok a románok ellen, s mig ily hangon beszélnek a szászok a románokkal, — ezek sem fognak glace kesztyűt húzni“ stb. A mely szövetkezés ilyen hamar csütörtököt mond, annak nincs solid alapja. „A románok sok zaklatásnak voltak kitéve a szászok részéről azért, hogy IS78 ban az országos képviselők választásánál a kormánypártot támogatták.“ A románok ezt a román senatorok mellőzéséért tették? „Csak meg akarták mutatni, hogy Brassó többé nem szász város.“ Négy év alatt annyit szenvedtek a románok u szászoktól, hogy leirni sem lehet.“ S ime, most mégis kezet nyújtanak nekik, megválasztják a magyarság teljes kizárásával a városi képviselőket, de csakhamar összezördülnek és a románok azzal fenyegetik a szászokat, hogy „mások malmára, t. i. a magyarokéra hajtják a vizet, a kik nem fognak őrölni sem szásznak, sem románnak“. Mi magyarok nem gyönyörködünk azon, midőn látjuk, hogy egy város kétféle ajkú polgá rai s épen a válogatottjai egymással hajba kapnak. Azt látjuk, hogy most övék a világ minden téren s rut hálátlansággal fizetnek azért, hogy a jog egyenlőséget 1848 ban proklamálta szász, román, orztrák és orosz fegyverek ellen, a jogegyenlőség elvét önvérével szemelte meg a magyar nemzet. Folytassák tehát tovább a belharczot, vagy ölel kezzenek : ez minket nem alterál. A szász védje hétszázados szabadalmait, a román igyekezzék e szabadalomból kivenni a maga részére annyit, a mennyit bír ; mi puszta nézői leszünk ezen ádáz érdek-harcznak. Nem vesszük el a szásztól a búzalisztet, a romántól a málélisztet, de egyet mégis tenni fogunk. Midőn látni fogjuk, hogy akár a keltőnek baráti ölelkezése, akár ádáz érdekviszály- kodés^ miatt a városi közvagyon a veszély szélére jut, mi is ott leszünk, a hol kell ; nem azért, hogy magunknak őröljünk, hanem azért, hogy a közvagyont megmentsük. Hogy a dolgok előbb-utóbb ide fognak fejlődni, hogy a magyar kormánynak előbb- utobb be kell pillantani a színfalak mögé: a ki ezt nem hiszi, olvassa el Jakab Elek „Szászföld“- jét s azonnal meg fog győződni. A Kugler, Feh- rentheil, Őreit és Galter féle históriák is ezt hirdetik nekünk. Az ilyen őrlést valóban nem iri gyeljük s ezt nem személyes avagy nationals torzsalkodásból, hanem városunk közvagyonának érdekében valóban sajnáljuk is. Lgj Tolt magyar v. képviselő. Községi rendőrség, ni. Orbni, 1882. február hó 18. A községi rendőrség feladata tehát általában az, hogy megőrizze s tőle telhetőleg erőre segítse azt, a mi általános jó s megakadályozza mindazt, a mi ennek ellenkezője. Az általános jó fogalmában benne van a rendszeretet, becsületesség, igazságérzet, mások javainak és jogainak tiszteletben tartása, felsőbbek iránti tisztelet, öregek megbecsülése, jámbor, kíméletes eljárás egymás között mindenben, törvények tisztelete, polgári s vallási kötelességek teljesítése, tisztaság mindenütt, jó erkölcs íettben, szóban érzésben, békeszeretet, Ínségesek iránti részvét, segély ott, a hol arra szükség van, közjó iránti érzés, a község, megye, haza közjavának, virágzásának óhajtása s elősegítése, a vallás és vallási intézmények fontos rendeltetésének elismerése s abból folyó tisztelet azok iránt; szóval emberséges — humánus — érzület, mindezt őrizni s elősegitni feladata a községi rendőrségnek. — Mondhatják, hogy ez igen sok s kiviheteden. Éppen nem kivihetetlen! Tessék csak jól utángon- dolni, hogy mindez a jó megvan az el nem romlott emberekben, a velünk született természetes érzés magában hordozza mindezt ; a sokképen elfajulható czivilizáczió rontja meg az egyének természetes jóságát, becsületességét s idézi elő azt a sok roszat, mely az általános jónak egyenes akadálya. — Egyenes ellentétei az előszámlált jó erkölcsöknek pl. tisztátalanság, igazságtalanság, durvaság, erkölcstelenség stb. stb., azok az akadá- dályok, melyekkel szemben küzd s melyeket megtörni, legyőzni törekszik a községi rendőrség — hogy mogszabadulván ezektől, viruló tenyészésben álljon az általános jó. E f.-jtegecés hallható'ag megvilágositja azon állításomat, hogy a községi rendőrség hatásköre a vadáserkölcsi életre is kiterjed; hisz a valláserkölcsi életnek hivatása épen az, hogy virágzásra emelje azt, a mi általános jó, mere ez az, mi isten előtt kedves : a valláserkölcsi élet pedig minden mozgásában isten dicsőségét keresi. íme, mily szép s nemes hivatása van a községi rendőrségnek! Vegyük hozzá még a tűzoltást is és elmondhatjuk, hogy szebb, fontosabb, a human.sinus nemes követelményeinek megfelelőbb szolgálat alig lehetne, mint a jól szervezett községi rendőrség. Mondtam már, hogy én ezen szolgálatra leg- alkalmasabbaknak látom a tartalékos katonákat. De ezek mellé folveendöknek tartom azon egyéne két is, kik a tartalékosokkal egy korbe.i-k, n m katonák, de szolgálatra alkalmas munkabíró egyének. A községek lélekszáma arányában megállítva a községi rendőrök szükséges számát — például 50 lélekre egy rendőr — a község az arravaló, elismert becsületességig értelmes, tiszta józan életű egyénekből a rendőrséget beállítja, választ annak egy főparancsnokot a község tekintélyesebb tagjai közül; azután a rendőrség maga magát tovább szervezi, katonai rendet Aliit fel, hol többen van nak, gyakorlatokat tart, tanulásra összegyűl, fel adata fölött tanácskozik stb. Mindezt egy rendszeres szabályzattal lehet jól elintézni. A község igy szervezett rendőrségétől elvárja a közrend fentartását, a részletes szabályzatban foglaltatandó minden leendőknek pontos igazítását. Jutalomul, a hol mód van rá, ad valamely fizetést; a hol ezt nem teheti a község, rendőreit kihagyja a községi szolgálatokból, vagy valami erdőlési, iegelési javadalmazásban részesíti. Nagy általánosságban előadtam az eszmét, a melyet régóta szivemen hordozok. Nagyon sok helyen hézagos s különösen az utolsó része egészen hiányos; de azért az eszme maga egész épségében kiált czikkemből. Most az következik, hogy a kik magát az eszmét helyesnek tartják s annak részletes kifejtésére és kivitelére több s lehet, egészségesebb, gyakorlatiabb felfogással birnak, közöljék nézetüket e lapok hasábjain; úgy, a hogy kell értelmes embereknek e fontos tárgyat megvitatni, vitassuk meg s a mint biztos, helyes, egyenes útját megtaláljuk, azonnal léptessük életbe mindenütt az ilyen községi rendőrséget. Biztatásul szolgálhat az országos csendőrség. Általánosan el van ismerve,hogy annál egy hasznosabb intézmény alig lehet. Annak rendeltetése épen az, mi lenne a községi rendőrségnek. — Népünk általában szereti a csendőrséget, bizalommal viseltetik az iránt, meg van győződve arról, hogy az jó dolog. Ezt kell állitnunk a községi rendőrségben s az még sokszorta hasznosabban teheti szolgálatát az általános jó érdekében, mint most a csendőrség. Es ki tudja! ideális messzelátás lep meg : hátha még eljö az idő, hogy a községi rendőrség, egy része lesz az országos rend- (csend) őrségnek! Mindezek hathatós erővel emelik fel előttem azt az óhajtást, hogy bárcsak hamar látnók a községi rendőrség életbeléptetését mindenütt. F. levelező. Az Erdővidéki Népbank. (Folytatás és vége) Mi az orvosság ? Ennek nincs más orvossága, mint a takarékosság. Szidhatjuk Tiszát, Bismarckot s fölakasztásra ítélhetik Gambettát a borzasztó „krach“ miatt; de ha alapjában, forrásában nem Keressük a bajt s föl nem ismerjük : görnyedni kell a teher alatt !... Arra van pedig hivatva minden népbank — ezek között az erdővidéki is — hogy mig egyfelől takarékosságra szorítja tagjait, másfelől olcsó hitelt ád úgy a földbirtokos, mint az iparos osztálynak; s mentői szélesebb körű terjedést nyerhet, annál több leend azok száma, kik akár a terméket len évek, akár az ipar pangásából származott bajok elhárítására elein jelentéktelennek tetsző, de eredményeikben annál megbecsülhetetlenebb segélyt nyernek s a rósz évben is haszonnal tudják megforgatni. Az erdővidéki népbank folyó évi január 22-én tartotta meg közgyűlését, a fenn bemutatott eredménynyel számolván be az első hároméves cziklus után. Ez egyszersmind tisztújító gyűlés is volt. — Bartha Sándor, ki az intézet egyik legbuzgóbb létrehozója volt, újból egyhangúlag megválasztatott elnöknek; könyvvezetőnek Bedő József, pénztárnoknak pedig Zathureczky Gábor szintén, mondhatni egyhangúlag, újra választattak. Az igazgatóságban történt változás. Volt igazgató Greguss János helyére Török Áron, aligazgató Biró Albert helyére pedig Debitzki Mihály választattak meg, miután előbbiek más hivatalos elfoglaltatásaik miatt ez állomásokon nem voltak hajlandók az uj három éves cziklusra is megmaradni, jóllehet a közgyűlés a legmelegebb elismeréssel vette jegyzőkönyvre buzgó fáradozásukat. A titkári állomás is változást szenvedett, a mennyiben Török Áron volt titkár helyére Czir- mai Lajos felső-rákosi tanító választatott meg. A felügyelő bizottsági tagok is újra választattak dr. Ha^ós Béla, Zathureczki Gyula, Gáspár Antal, Mórik Lajos és Deák Albert személyében. Választmányi tagok: Ágoston József, Vincze István, Gergely Ferencz, Markaly István, Pádár Károly és Gál Sámuel baróthiak ; vidékről: Gyöngyösi István, Pál János, Banedek Gábor, Ferenczi Lajos, Zsigmond Béniám, Bartha Károly, Gyertyán ffy János, Révay Pál stb. Ä ki e vidéken i meretes és ismeri e neveket, az látni fogja, hogy itt töldbirtokosok, papok, néptanítók, községi jegyzők és iparosok szövetkeztek egy áldásos intézménynek — aránylag számba sem vehető díjért — ügyeit lelkiismeretesen vezetni s mint a népnek igaz barátai, mig egyfelől példával mennek elől a felismert jó utón, addig másfelől vonják magukhoz azt a népet is, melynek bajai föleit s:rni és kárhoztatni tudnak némely nagyszájú hazafiak csak, de tenni és segíteni ; arra képtelenek. És most legyen szabad felvetni a kérdést : nincs-e Háromszékmegye területén még Baróthoz hasonló központul szolgáló nagyobb helység, melynek kebelében vannak lelkes, buzgó tanítók, derék, jó papok, szegény földmives és iparosok, jó- akaratu, buzgó emberekkel? Ml állja útját, hogy Kovászna, Zágon.Nagy Borosnyó központtal egy- egy ilyen népbankot ne lehetne létesíteni ? — Semmi ! Csak akarat kell hozzá és buzgóság s meglesz. Vegyétek szivetekre a kérdést, kik az átkos „kaurmány“-ban kerestek minden bajt; hagyjátok a szidalmat s ha igazi barátjai és nemcsak kegyét hajhászói vagytok a népnek: létesítsetek népbankokat számára, hol a kuponok nem csak a tiétek, mely szintén a nép zsebéből jár ki nektek, hanem a mely irányban Ö tagja a banknak, oly arányban élvezze is annak jótéteményét — veletek egyformán. Kévuy Pál. Farsang. A háziipar-egyesület álarezos bálja. A minap valami nagytudományu vidéki leve. lező, hogy a maga malmára hajtsa a vizet, elkez. dett petyeregni a „Keletiben, hogy Sepsi-Szent Györgyön a bálok ezért, meg ezért nem sikerülnek, mig Ivovásznán (a honnan való talán ő is) ilyen meg amolyan sikerült bál volt. Hát annak a levelezőnek egyszerűen nem volt igaza. 1 mo, mert Ivovásznán nincs helyiség, a hová beférjen az a 600 ember, a mely nálunk a ref. egyházi, az az 500, mely a tegnapi álarezos bálban volt; 2-do, mert Ivovásznán ellenkezőleg mint nálunk, csak „selyembe“ lehet bálba menni, a miről vala alkalmunk meggyőződni pár héttel ezelőtt. Ezen rectificatió után térjünk a dologra. A szombatesti álarezos bál kitünően sikerült. A vidéki gentry, a városi honoratior és iparos osztály nagy számban lepte el Terpsychore padlóit. Ügyes és ügyetlen maszk úgy hozzávetőleg lehetett go, vagy még több is. Hogy álarezot nem tett „álarezos“ hány volt, azt nem tudhatom. Ügyes maszkok voltak, hogy udvarias legyek, a nők, kik holmi csípős vicczeket is megeresztettek; ügyetlenek voltak, mint pl. a „szamár“ a ki igy kiöltözve is lehetett nagyobb szamár, a csigamozdulatu „pojácz“ a „brünner“ topánkás „drótos tót“ a mu- tuj „attaché“, a hallgató „pék“, a jól táplált „szerzetes“ stb. stb. A női maszkok árultak virágot, narancsot, krajezáros szivarat, darabját 10 krért ; vetettek kártyát, mondottak jövendőt stb. Elég az hozzá, hogy a bál fokozódott jókedv mellett kivilágos viradtig tartott, az egyesületnek pedig pár száz forint tiszta jövedelmet hajtott. Sok ilyen sikerült bált kívánok !. Szemes. A kovásznál bál. A „Nemere“ 12. számában egy közlemény jelent meg, a melyben a koYásznai kaszinó-bál fényesnek jeleztetik.
