Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-16 / 14. szám
— 54 várnak, okvetlenül, álliberalismustól való tartózkodásban és a rohamos haladástól való óvakodás- ban rejlik.. (Mozgás a szélső balon.) Ezután felhívja a miniszter figyelmét a kir. járásbiróságok és törvényszékek végleges rendezésének ügyére, mivel ez mindez ideig függőben van, a bírói függetlenség ama garancziája, melynél fogva a törvényesen kinevezett biró, a törvben meghatározott eseteken és módokon kivül hivatalból el nem mozdítható, melynél fogva a magabiróiságától más bírói székre át nem helyezhető, melynél fogva nyugalomba nem helyezhető, a bírói függetlenség ama garancziája mindaddig írott malaszt marad a bíróság egy részére nézve, a mig az első folyamo dásu bíróságok rendezésének ügye megoldva nincs. Hogyha a törvényhozás elő fogja venni mindazt a törvényjavaslatot, a mely e tekintetben hivatva lesz véglegesen intézkedni, a törvényhozásnak hatalmában álland ismét újabb redukcziókat tenni az első folyamodó su törvényszékek létszámára nézve s ha ez megtörténhetik, akkor beáll az az eshetőség, hogy némely bírák ismét nyugdijazandók lesznek, és okvetlenül be fog állni az, hogy az egyes biróságok székhelyei megváltozván, egész bíróságnak kell eddigi székhelyükről más székhelyre átmenni. De ez a dolog kétségkívül érdekli, nemcsak magukat a bírókat, hanem a nagy közönséget, az illető egész vidékeket és városokat is. Es ezenkívül politikai szempontból is helyesnek látná ezen kérdésnek végrendezését. Nevezetesen az ellenzék részéről számtalanszor emlittetett, hogy általános az a közvélemény, hogy a kormánypolitika kortestőkét csinál a törvényszékek ideiglenes állapotának fentartásából. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Ez azonban nem áll, hanem az a közvélemény igenis el van terjedve, hogy t. i. egyik vagy másik várost üdvös félelemben tartják, ha van törvényszéke azzal, hogy válasszon kormány- párti képviselőt, nehogy elveszítse azt; mig a másikat, melynek nincs törvényszéke, de szeretné ha lenne, biztatják, kecsegtetik, hogy megadjuk az óhajtott ajándékot, ha jól választanak. Az ily vélemény eloszlatása érdekében is szükséges, hogy ez az ügy véglegesen rendeztessék, még pedig, úgy, hogy a törvényszékek összeessenek a megyei közigazgatási, kulturális és ha lehet, földirati központokkal. (Helyeslés.) Es épen ezért, mert a kormányt nem vezetheti más elv, sürgeti a törvény- javaslatnak minél elébb való beadását, hogy ezáltal a kormánypárt ellen emelni szokott vádak el essenek. Csatlakozik a pénzügyi bizottság által elfoglalt állásponthoz, csatlakozik Polonyi azon határozati javaslatához, melyben az igazságügyminisztert utasittatni kéri egy törvényjavaslatnak mielőbb való beadására, mely törvényjavaslat végleg megállapítsa a biróságok szervezését. Az igaz- ságügyi tárcza költségvetését elfogadja. (Helyeslés jobb felől.) A Miko-tanoda ünnepélye. Sepsi-íSzentgyörgy, 1882. február 14, A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. székely Mikó-ta • nodának f. hó 14-én nagy fontosságú és szép ünnep élye volt. A tanoda két ifjú rendes tanára, Benke István és Bodor Domokos urak tanszékeiket ünnepélyes szaktanári értekezéssel foglalták el. A díszes nagytermet a tanodái ifjúság, az ösz- szes tanári és tanitói kar, a tanodái elöljáróság, a városról és vidékről összesereglett szakférfiak, szülők és tanüvybarátok, az értelmiség köréből számos nő zsúfolásig töltötték meg. Az ünnepély d. e. 10 órakor vette kezdetét. A Zajzon Farkas által vezetett ifjúsági mű énekkar összhangzó éneke után, kilyéni méltóságos Székely Gergely ur, mint idősbb főgondnok, nyitotta meg az ünnepélyt. Meleg szavakban tekintett vissza tanodánk múltjára, jelezte a tanodának nagy fontosságú missioját, a nemzeti, erkölcsvallásos közművelődés érdekében; jelezve, e tanodánál a tanároknak más tanintézetektől s más tanári állomásoktól eltérő kiváló szép, de igen terhes hivatását. Eőgondnok ur megnyitó beszéde után felolvastatott az erdélyi ev. ref. egyházkerület mélt. áll. ig. tanácsának ez ünnepélyt elrendelő leirata. — Főgondnok felhívására Benke István, az ó classica litter3tura rendes tanára foglalta el székét. Székfoglaló beszédében legelőször jelezte álláspontját, mint szaktanár. Jellemző erős vonásokban tekintett vissza az ó-classica litteratura fejlődésének történetére. Különös szakférfiúi előszeretettel mutatta ki a római class, litteraturának társadalmi életünkre vonatkozó befolyását, döntő hatalmát. Megragadó lelkesedéssel szóit; — szaktudománya mellett fényes apológiát tartott. A középtanodai gymnasiumi nevelést — mint biztos alapra — az ó classical litteraturára kívánja jövőre is alapítani. Szakértekezésének fénypontjai : midőn elragadta- ! lássál tekint vissza a római irodalom tavaszára, I Ciceróra és társaira; különösen ennek nyarára, a Virgilius, Horatius, Ovidius, Juvenalis és Tacitus sat. által a legmagasabb fokon, örök dicsőséggel tündöklő költészeti, bölcsészeti, történetirási és ál- lamférfiui irodalmi remekekre. Erőteljes vonásokban jelezte ezen hatalmas szellemek döntő befolyását; jelezte álláspontját az újkor vajúdásaival szemben. Jelezte a nehézségeket, melyekkel nemcsak hazánk, hanem a müveit világ küzd: gymnasium-e, vagy real irány? Nem lehetne-e a keltőt szerencsés sikerrel egyeztetni? Szólott eredeti önálló felfogással az ókori irodalom tanítás:'nak tanmódszeréről; szólott emelkedett hangon a tanoda alapítóihoz, elöljáróságához, ifjúságához. Utána Bodor Domokos, a mennyiség- és természettan rendes tanára lépett a szószékre. Az előtte szóló nagyon megnehezítette feladatát. „A világ egyetem erélyeinek különböző átalakulásairól“ szóló terjedelmes értekezését — a nagyközönség feszült figyelemmel hallgatta végig; mint szintén ezen értekezését megelőző és követő szózatát. Ismétlésekbe bocsátkoznánk, vagy a szaktanárok tudományát proponálnék, ha további részletekbe bocsátkoznánk ez úttal. Habár a közönség türelme fogyó félben volt. Bodor Domokos ezúttal is fényes bizonyságát adta annak, hogy ő nemcsak tudós szakember, hanem gyakorlati paedagogus és didacticus. Mint ezen szaktudományban avatatlan referens, nem méltányolhatjuk részletesen, sem egyik, sem má- s к tanár urnák szakértekezését. Majd a sajtó terén napvilágot látnak. Mi ez alkalommal csak azt jelezzük, hogy a főgondnok ur zárbeszéde és a tanodái ifjúság énekkarának dala után, a szép közönség elégedetten, örömmel és édes reményekkel távozott el. A „Mikó tanoda“ Háromszék szeme fénye, a múlt dicsőségének élő oszlopa, a jövő reményeinek erős bástyája. A közlelkesedés teremtette semmiből; a köz- érdeklődésnek kell őrködni jövője fölött. Ma, midőn ily két jeles, kipróbált buzgóságu szakképzett tanár foglalta el ünnepélyesen tanszékét : legyen szabad remélnünk, hogy az uj igazgató és tanvezető rendes tanárok vezetése alatt az intézet uj virágzásnak fog indulni; hogy majd a második nagy alapitó gróf Mikó Imre intentioja szerint teljes gymnasiummá nőjje ki magát. Hogy ez igy lehessen, a mostani nyomorúságos időben nem kérünk anyagi, csak erkölcsi tá mogatást. Őrködjék híven az elöljáróság, őrködjenek a tanoda alapitói és tanügybarátai ; de örköd jenek elfogultság nélkül. Nyújtsanak erélyesen éseszélyesen segédkezet a tanároknak: igy majd e szépreményü intézet lassan-lassan minden várakozásnak megfelelend. Lapunk közelebbi számaiban visszatérünk e fontos tárgyra; közölni fogjuk a székfoglaló beszédeket — a mennyire lapunk tere engedni fogja — egész terjedelemben, vagy kivonatban. —УHétfalu nyomorúságai. Hosszufahi, 1882. február 9. Február hava nagy hideggel köszöntött be Hétfaluban, miből mi csángók erős esztendőt jósolunk. Ránk is férne biz egy kis bőség, hisz a múlt évben annyira felemésztették szűk határunk termését az egerek, hogy csűreink üresen maradtak s a legtöbben már vett gabonából sütjük si ralmas kenyerünket; marháink pedig szalma hiányában úgy elgyengültek, hogy a tavaszi szántást csak kínnal fogjuk elvégezni. A terhek napról-riapra szaporodnak. Ha valamelyik szász faluban laknánk és szászok volnánk, mentve minden oly terhek hordozásától, melyek Hátfalúban már elviselhellenek : nem jutna eszünkbe a jajgatás; de mi azon Hétfaluban la kunk, melyet az úristen, vagyis jobban mondva Brassó városa nyomorulttá tett, mert elveszi minden közjövedelmeinket s már nem győzzük fizetni zsebünkből a községi, egyházi, iskolai, de ki tudná előszámlálni a tömérdek adókat, melyeket a szász faluk lakói nem ismernek, mert azokat mint véreit nem sülyesztette jobbágyságra Brassó városa s 20—30 ezer forint évi jövedelmük úgy fedez mindenféle kiadást, hogy csak házuk fentar- tásáról kell gondoskodniok. Hasztalan jajgatunk, nincs sehol segítség. Az a mozgalom, m ;iy érdekünkben Budap esten megindult, jól esik nekünk vigasztalásul, de félünk, hogy ismét elfelejtenek, mert a szegény embert könnyen elhagyják a mai világban, bír napnál fényesebb legyen igazsága. Miért nincs annak a városnak csak annyi szive, mint a kolibri madárkának, s mondaná azt : legyetek szabadok, hisz azok is voltatok ; éljetek magatoknak, hisz nekem eleget éltetek. — Még eddig volt egy szikra reményünk, hátha isten meglágyítaná azt a kőkemény szivet s belátná irányunkban gyakorlott túlkapásait; — de mióta Ziy, Gall és Wolf országos képviselők oly dühösen vigyorgó fogakat mutattak magyar nemzetünk ellen : azok a mi drágálatos lutheránus testvéreink, kik támaszkodva a nagyszebeni szász főconsistorium által a császár-királynak benyujott з!/2 a képviselőháznak ; megküldött I1 , ívnyi két petitióra a középiskolai ! törvényjavaslat eilen, mely pstitiok nemcsak a szász, hanem a magyar presbyteriumoknak is meg- küldettek ; ezek a mosolygó barátok azon nézetben erősitnek m ?g minket, hogy a Brassó és Hét falu közt íenforgó ügyet a szászok méltányossága nem, hanem a magyar kormány van hivatva mint gordiusi csomót megoldani. Ha e két petitiót magyar hazafi végig olvassa, vére fel fog háborodni, ép úgy, mint a képviselőké Zay és Gull szemrehányásaira. Nem elég, hogy meg vagyunk fosztva vagyoni erőnktől, — még erkölcsi támogatásunkat is igénybe veszik a kormány oly intézkedése ellen, minek diadalra ju tását egész lélekkel óhajtjuk. Ez e februári hideg nem tarthat sokáig. Elég ideje, hogy a jobb sorsra érdemes hétfalusi nép a a hazának megtartassák és gyors támogatás által e kényes határszéli pont erőssé telessék s népe megelégedett lehessen. Ha hideg van künn, annál több meleg van az iskolákban. Egész Hétfaluban ritka felemelő örömélvezetben részesültek a tanulók és iskolaszékek. Köszönet a községi tanító uraknak az Eötvös- ünnepély rendezéséért! Mily bő forrása ez a ha zaszeretetnek s nemzetünk jelesei iránti tisz teletnek! Jöjjön, a minek jönni kell, Hétfalu hü marad magához és simul Brassó városának magyarságához, a magyar állam bátor küzdőihez. Honvéd. Községi rendőrség. Orbai, 1882 február 13. A nagyméltóságu belügyminisztérium a jelen év legelső napjai egyikén körrendeletét bocsátott ki az ország törvényhatóságaihoz, melyben meg- hagyja, hogy a községi rendőrséget mindenütt életbe léptessék s pontosan fentartsák. Alkalmat szolgáltattak e rendelet kiadására a Magyarországon — fájdalom, oly gyakran — előforduló rab- lási s gyilkossági szomorú esetek. — Figyelemmel kisérem a lapokat s eddig nem vettem észre,hogy e tárgyban valahol felszólalás történt volna. — Sokkal fontosabb ügy ez, mintsem hogy agyonhallgatni lehessen; megpróbálom azért meginditni fölötte az eszmecserét, hogy megbeszélés által tisztázódjék az ügy s fejlődjék ki a közjóiét érdé kében lehető legszerencsésebben. Háromszékmegyének van „közrendőri szabályzata“ 1872 bői a nagyméltóságu belügyminisztériumnak azon évi 27,385. számú leiratával megerősítve s a megye közgyűlésén azon évi szeptember 25-én elfogadva olyan szabályzat, melyet ha életbe léptettek volna s életben tartanának a községek, megnyugodva lehetne e tekintetben az ember. De e rendőri szabályok életbe léptetve, úgy a hogy Írva vannak, talán egy községben sem leltek, szigorúan, teljes pontossággal fentartva bizonyára sehol sincsenek. Hallottam pár évvel ezelőtt egy kiváló nagy tekintélyű embertől ezt az észre véte’t: mikor Miklósvárszékből Sepsibe átjövök, mintha más országba jönnék, annyira jobb itt a közrend, mint amott. Még e kiváló dicséret sem mondja, hogy a közrend egészen meg van őrizve Seps.ben is; más járásokról pedig ennyit sem hallunk. Mi erdélyiek szerencsések vagyunk, hogy itten még eddig a rablások és gyilkolások napirenden nincsenek ; ki tudhatja, meddig tart e szerencse ? de a közrend egyéo ágaiban bizony végtelen sok nálunk is a hiány. Hisz mi van pontosan érvényesítve a közrendőri szabályokból pl. az építkezés rendje, a tüzbiztosság tekintetében ? a korcsmákban, utczákon, nyilvános helyeken szűk séges csendesség, tisztesség fentartása ügyében? gonosz állatok, kutyák eltávolítása végett ? a községi utak, hidak, sánezok jókarban tartása, rendszeres tisztogatása, mezei utak el nem borozdálta- tása, ragályos betegségek azonnali bejelentése, mészárosok, molnárok szigorú felügyelése — amit a közrendőri szabályzat mind megkíván — miképen vannak, hol vannak teljesítve ? hol van a megye területén egyetlen egy község, a hol ezek mind jó rendben volnának? S hát még a tűzoltás, mely szintén ugyanegy időben a közrendőri szabályzattal külön szabályzatban rendezve s elrendelve van, hol áll életbeléptetve? Szomorú felelet erre az, hogy akármelyik községben tűz üt ki, mindig sokkal több a kár, mint lenne rendszeres tűzoltás mellett. Hát tagadhatatlan, hogy közrendőrség tekintetében hátra vagyunk nagyon s valóban égető szükség már, hogy a ^megye törvényhatósági közgyűlése ezt az ügyet ’elevenítse föl s annak érdekéken minden szükséges intézkedést tegyen meg,_— de úgy, hogy rendelkezései ne csak a papiroson rendbeszedve álljanak, hanem életbe léptetve, pontosan és szigorú felügyelet alatt átvive, jóltevu hatását mutassák is ki. Ez a tárgy előttem azért bir kiváló fontossággal, mert én ebben látom népünk vallás erkölcsi életmozgása jó utón járásának egyik közvetlen nevezetes segédeszközét. Ugyanis a Közrendőrség pontom Betartásával együtt járna az,hogy pi. egy részegen kiabáló egyént azo inai elhallgattatnanak, egy kegyetlenül verekedőt, éktelenül szitkozódóc elnémítanának; egy kíméletlen, durva, botrányos magaviseleté házastérsat rendes magaviseletre szó ritnának • gyermekeit kínzó atyát, anyát, vagy marháját nyílt helyen agyba-főbe verő gazdát tűr ha- tétlen eljárásában rendre utasítanának; tisztátalan, ronda, mocskos udvartartásáért egy-egy gondolatlant megszólítanának sat. slb., s mindezzel hathatós segítséget nyújtanának az egyházi élet azon
