Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-11-26 / 95. szám
95. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Vasárnap, november 26. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Cáiki-iucza, Mathenvics-félo ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBctvt Mónit 91Utfc KON” V V X V О Ml > Л J A, Jtatut a hin letéttel: és előfizetési pénzek liérmentesen intézendőlc. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati 11 hivatalos közlönye. XII. évfolyam. •- ......... —• Me gjelenik ezen lap heten- kiilt kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: J’lgész évre Ö írt — kr. Fél évre 3 írt — 1er. Negyedévre 1 írt öl) kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 0 kr. Bélyeg-díjért, külön 30 kr. Nyíl ttér sora 15 kr. • —----------------- • A tisztviselők quai ifi káeziója. Budapest, 1882. november 21. Azou törvényjavaslat, mely megszabja az állami és közigazgatási tisztviselők qualifikáczióját, a régi megyei rendszer híveinél nagy ellenzésre talált. Azt az ellenvetést tették, hogy e törvén}’javaslat korlátolja a választási szabadságot. Hát az igaz. hogy korlátolja. He e korlátozás a megyei kö/igazgatásnak csak hasznára leltet. Mert hát e jó urak azt, hogy állami tisztviselővé csak kellően megszabott minősítés alapján lehessen akárki is, nagyon helyénvalónak találják s az ellen egy szót sem szólnak, de már a megyei közigazgatási tisztviselőkre nézve minősítést szabni — az hiba, sőt vétek szerintük. S miért? Mint mondtuk, a választási szabadság megóvása szempontjából ! Kifogásuk azonban nem állja meg a p óbár. Mert nem a választás korlátlansága vagy korlátoltsága a fő tényező a közigazgatás jóságára vagy rosza- ságára nézve, hanem azok a tisztviselők, a kikre a választás esik. Ha e tisztviselők jók, lelkiismeretesek, szorgalmasok és szakmájukat értők, akkor a közigazgatás bizonyosan jó lesz ; ha pedig a választott tisztviselők értelmetlenek vagy hanyagok : akkor a közigazgatás csak rósz lesz, minden polgári érdekeink kárára. Ha tehát e törvényjavaslat elrendeli, hogy megválasztani közigazgatási tisztviselőkké csak azokat lehet, a kik e törvényben az egyes tisztviselői állásokra megbatározott minősítéssel bírnak — az, ha korlátozása is a választási szabadságnak, de mindenesetre a közigazgatás, az összeség javára szolgál s ha sérelmére vau valakinek, úgy az csak a lehet, a ki elmulasztotta az iskolában vagy pedig állandó gyakorlat által a quaÜíikácziót megszerezni. Ezek miatt azonban nem riadhatunk vissza a közigazgatás javára szolgáló rendszabály alkotásától, mert a közigazgatási hivatalok- nem a tudatlanok s henyék ellátására valók. S ide vág azon másik ellenvetésük is, hogy e törvényjavaslat megvalósulása által a gentry, a régi nemes közbirtokosság, meJy ősi időktől a megyei élet. fő oszlopa volt, a megyei hivatalokból ki fog s&orit.tatni. Jó, hogy ez ellenvetésüknek valami nagy Ilire nem megy, mert, akkor ugyan szép vélemény támadna régi hires nemességünk mostani sarjadékairól ; ellenségeink Ые kürtőinek a világot, hogy az a magyar nemesség, melyet ma is a nemzet feltartó oszlopának tekintünk, ugyancsak elkorcsosult már mostani iskolakerülő, tudatlan nemzedékében ! Ez azonban nem igaz, hála istennek. A magyar földbirtokosság a gyermeknevelte- tés kötelességének érzetében is a kor színvonalán áll ; a régi nemesség, birtokossá" gyermekei, a mennyiben közigazgatási pályára készülnek, bírnak is a kellő qualifikáczióval. -- De nem is az ifjú, hanem a most élő régebbi nemzedéket féltik ők mondva csinált félelmükben. De liât e félelem is mondva-csinált s csak kifogások támaszthatására való féle'em, mert egy tekintet a törvényjavaslat rendelkezéseibe meggyőzhet mindenkit, hogy a régi gyakorlati emberek, ha a jövőre kiszabott qualiti • káczióval, a mint az iskolai bizonyítványokban is kifejezhető, nem bírnak is, a közigazgatás számára egyenesen az ő javukra szolgáló kivételes módok decretálása által megtartattak. Azonban, mint mondtuk, ezek gyönge kifogások, mind csak arra valók, hogy a municzipa’isták azon fő félelmét elleplezzék, melylyel attól tartanak, hogy e törvén} javaslat az állami közigazgatás közeli behozatalának előfutár ja lehet. S az tény is, hogy mindinkább szaporodik azoknak száma, a kik a közigazgatási tisztviselők választását megszüntetni s az állami közigazgatásnak kinevezett tisztviselőkkel való behozatalát közérdekben egyre sürgetőbbnek találják. Ezek fő argumentumukat nem is annyira állami, hanem a nemzetiségi érdekből merítik s az állami közigazgatásban keresik legjobb védelmét az állam magyar jellegének a nemzetiségek ellenében. A kormány álláspontja e két véglet között egyszerű : biztositni akarja a jó közigazgatást, de nem czélja ezt oly rendszabállyal tenni, mely bizalom helyett az ország népei egy része által gyűlölettel fogadtatnék. Magyarországon ősrégi a választási rendszer, mely összes közviszonyainkba kiterjesztette már szétágazó gyökereit. ; annak megszüntetése tehát rázkódásokkal, károkkal járna annál inkább, mert. az hatalmas tényező a köz- szellem élénkségének a közügyek iránti érdeklődésnek fentartására nézve is. A kormány meggyőződése, hogy a régi rendszer a modern kor igényeinek s követelményeinek megfelelőleg átalakítva nagyon jól megfelelhet feladatának, természetesen az állam felügyelete és ellenőrzése mellett. — Ily javitás e qualifikáczionális törvényjavaslat is, melyet a képviselőház nagy többséggel már el is fogadott. Tisza Kálmán megyéje már nem a régi megye többé, az igaz ; m i már nem elég a politizálás, a gravamenek ékes frázisokban felírása, —- ma már dolgozni kell keményen, hogy a közigazgatás sokágú nehéz feladatai megoldathassanak. Ehhez jó quaüfikált tisztviselők kellenek, s hogy ilyeneket a megyei közigazgatás számára nyerhessünk, ehhez ismét szükséges a tisztviselői állásnak tisztességes jövedelmezővé s biztosítottá tétele, mely utóbbi, mint értesülünk, a nyugdíjazás behozatala által czéloztatik. E törvény a régi megyei rendszert megóvja, de egyúttal a modern kor követeléséhez képest megjavítja — s azért örömmel üdvözöljük. X. B e 1 f ö 1 (l. A képviselöház nov. 22-iki ülésében némely raa- gyar gyalogezredtől zászlóaljaknak nem magyar ez- redekbe való kivételes beosztásáról szóló törvényjavaslat volt napirenden. Mielőtt ennek tárgyalása megkezdetett, Iíelfy indítványozta, hogy a javaslat vétessék le a napirendről addig, mig a hadseregnek ezen törvényjavaslatot szükségessé tevő reorganizácziőjáról a ház elé nem tétetik előterjesztés. Ez indítvány hosszabb vita után elvettetett, megkezdetett a tvjavaslat tárgyalása. Iíelfy indítványa fölött névszerinti szavazás volt, melynél kitűnt, bogy 230 képviselő — tehát a képviselőknek több mint fele nem volt jelen az ülésen. A törvényjavaslat fölötti vitát Tischler Yinczc előadó nyitotta meg bősz- szahh beszéddel, ajánlván a tvjavaslat elfogadását. — Utánna Thaly Kálmán a törvényjavaslat ellen szólt, s a függetlenségi párt nevében még általánosságban sem fogadta azt el. Ernuszt Kelemen rövid beszédben kijelenti, hogy ő a parlament jogkönyvének minél nagyobb kiterjedését óhajtván, Iíelfy indítványára szavazott, a A „Nemere“ tárczája. A konyha. Dr. Cseh Károly tói. (Fflolva tatott a kézdi-vásárhelyi nőegyletnrk 1882. íioveinbor 21-én tartott íillérestélyén.) T. hölgyeim! Meg van Írva szépen, ékesen, sőt ki is van nyomtatva szép . leket-e hetükkel legalább is i'éltuczetszcr, hogy on ogy rettenetes, kiállhatatlan embnr vagyok, a ki ni ég mii sem tud. >S notabene, ha nem is nyilían, de itt — úgy négy szem között — be kell magamnak is vallanom, hogy a dologban mégis van ám valami; én ugyanis egész életemen át soha ki nem állhattam a hitvány jel- lenilelenséget, ki nem állhattam, hogy akár egyesek, akár tömegek — nevezték azok magokat, ez vagy ama pártnak — a becsületes jóravaló polgárokat kizsákmányolják, hogy az általános közérdeket a saját önző czél- jaiknak áldozatul hozzák. Ismétlem tehát, miszerint csakugyan van valami a dologban, hogy kiállhatatlan vagyok.-S ennek tudatában, valamint azért is, mert én — a magam részéről — a legnehezebb dolognak tartom egy ily női közönség előtti felolvasáshoz alkalmas es czélszerünek mutatkozó tárgyat kaphatni, mondom, ezen okoknál fogva: dehogy ülök örömest itt ezen felolvasó asztal mellett. Ha igy, mondják kétségkívül kegyetek, miért lógtam mégis a felolvasáshoz? Tessék elhinni, magam is feltettem magamnak ezen „miért?“ kérdést, és ha „lágyult“ agyvelőin suga- latára hallgatok bizony nem is ülnék most itt. hogy kegyetek'-1 untassam. De hát, mint oly sokan mások is, egy eredendő bűnben szenvedek, abban t. i., hogy a szép szemek tüzének sugarai kehiem mogorva hidegségét is viaszlágygyá s igy saját akaratom ellenére ide is, oda is hajthatóvá teszik. Tehát, bár az akarat megvolt hozzá, velem született, eredendő bűnnél fogva, nem voltam képes a hozzám intézett felhívásnak, kérésnek ellentállani. Es igy, ha kegyetek, t. hölgyeim, felolvasásom alatt rettenetesen fognak unatkozni, pedig, hogy fognak, tanúim lehetnek rá ő nagyságaik, már jő eleve megmondottam; azért ne engemet méltóztassanak vádolni, hanem azokat,, a kik engemet rá kényszeritotlek arra, hogy most itt kell időznöm. De, hogy a dologra visszatérjek, én t. hölgyeim, azt tartom: az ilynemű felolvasásoknak, mint amilyen ez az enyém is, nem volna szabad egyfelől unalmasoknak lenniük ; másfelől a kellő érdekeltség fen tartása mellett némileg oktatólag is kellene liatniok. Igen, de megint jól tudom, miszerint a nagy közönségnél általában, speczialiter pedig még inkább a nő közönségnél, oktatólag nem hathat, s annyival kevésbé mulattatólag az oly tárgy feletti elmélkedés, a mely tárgy ezen közönség előtt terra incognita, egészen ismeretlen. Es én, a ki oly tudományággal foglalkozom, a melynek apostolai rettenetes dolgokat is elhitethetnek a nagy közönséggel; el pl., hogy valódi csodatételre képesek, hogy lia csak öt perczig késtek volna az illetők őt hívni, négyszem közt maradt szó legyen, egy oly beteghez, a ki egy kis katharrá’is köhögésben, vagy toroklobban szenved, a kedves beteg menthetetlenül elpusztult volna, mondom én, a ki egy oly tudomány nyal foglalkozom, a melynek csarnokai a laikusok előtt teljesen áthathatlanok, hol kaphatnék oly tárgyat, a melyet mulattatón és mégis tanulságosan volnék képes I kezelni? Nemde, t, hölgyeim, ily nagy feladat megoldását nem is várják tőlem; hanem elszánták magukat egy laikusok előtt az érthetetlenség homályába hurkolt elvont tudományos értekezést végig hallgatni, hogy aztán épen annyi ismerettel, mint a mennyivel idejöttek, я rá legalább is egy fél raártányi unalommal haza menjenek ? ! Tessenek elhinni, egy cseppet sem aprehendálok ezen feltevésükért ; nem annyival inkább, mert hosszas gondolkozás után, az előre feltételezett érthetetlen, elvont tudományos tárgy helyett, sikerült oly valamit választanom felolvasásom tárgyául, a melylyel — fennebbi feltevésükért — kegyeteket egy piczikét lefőzhetem. Igen, mert felolvasásom a legeslegkulinárisabb dologról fog szólani, oly dologról „melyhez — fogják kegyetek kétségkívül mondani, kegyetek egyen-egyen és összesen jobban értenek, mint én.“ Sőt tovább megyek és azt is concedálom, hogy kegyetek egészen jogszerűen já- randnak el, ha fakanállal vagy épen egy pirított ma- laczczal feldíszített, nyárssal kergetnek ki azon helyről, a mely kizárólag a kegyetek birodalmát képezi, s a hová én jelenleg mégis be merészkedem lépni. Igen, bemerészkedem, s még pedig azon oknál fogva, mert egy példabeszéd szerint „a hány ház, annyi szokás“; s igy feltételeztem, hogy nem fog ártani, ha kegyetek, t. hölgyeim, a más házak, vagy is legalább az én házam szokásaival is úgy futólag meg fognak ismerkedni. Igen, mert én kegyeteknek épen a kegyetek kizárólagos birodalmának székhelyéről logok egyet-mást elmondani. Felolvasásom tárgyát ugyanis a, konyïia képezi. „A konyha!?“ kérdik kegyetek kétségkívül egész bámulattal. „Ez már csakugyan curiosum ! Nekünk, székely gazdasszonyokuak a konyháról beszélni, ne-
