Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-11-23 / 94. szám

94. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Csütörtök, november 23. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheoviea-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cftez note i 11 01 Ca vív KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendó'k. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. П ■ & é Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. nye. Megjelenik ezen lap beten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési éix helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 0 Irt - kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annajv helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Ki a legénv a csárdában? — 1882. november 20. (T.) A delegácziókról az illések bevégződése után jo lenne, most valamit inti, de én azt hi­szem, hogy ez a dolog ma már csak is a pro- feszionátus politikusokat érdekli. Aztán még csak­ugyan, mi is érdekelné? A költségvetés ! Annak elég a summáját tudni. Vagy talán az, hogy mit beszélnek ellene meg mellette ? Bizony sem­mi újat. A mit tavaly bezéltek. Kállay közös pénzilgyminiszter, és ha sokáig él, azt hiszem, hogy Magyarország* leendő miniszterelnöke, — mondott ugyan érdekes dolgokat, de azok ugy voltak érdekesek, a mint ő mondta, s nem ugy a mint n lapok chablonszerüleg reprodukálni szokták. Nekem különben az egész [ülésszak alatt legjobban tetszett az, midőn Kállay Béni közös pénzügyminiszter, azt mondta »Szilágyi Dezsőnek : Lesz még idő, (majd ha miniszter lesz az ur), mikor az okkupácziót a bizottsági tag ur is helyeselni fogja. Mire Szilágyi azt fe­lelte, hogy : Nem mondom, hogy nem lehet olyan idő, (mert én bizony akarok miniszter lenni), hanem az csak akkor lesz, ha meg fo­gok győződni róla, (általános és ironikus mosoly) mig ellenben a t. miniszter urra nézve is lehetnek még oly idők, hogy az okkupáezió tényét helyteleníteni fogja. Erre Kállay meg­csóválta tejét, hogy abból nehezen lesz valami, mert nem igen lesz ok. a mi őt arra kénvsze- ritse, mig Szilágyira nézve lehet. Hanem mindennél érdekesebb az a hecz, a mi most Kossuth Lajos és Verhovay, függet­lenségi párt és Verhovay, írói kor és Verhovay közt felmerült. Ez a szál legény valamennyinek frontot csinál, mert előtte valamennyi nem nu- meral-pre, már pedig ő reá csak az határoz. Helfy Igmicz urnák pedig kár volt a Kos­suth nagy alakját ebbe a nyelvet öltögető po­csék hercze-hurczába belevonni, mert hát mit segíthet e dolgon Kossuth Lajos ott, a hol egy olyan párttal van dolga, mint a szélhal, mely­nek egész existentiája attól függ, hogy a tö­meg kedve szerint járja a tánczot s attól, hogy \ erhovay azt a tömeget el találja tőle sanzsi- rozni, jobban fél, mint a kárhozattól — s mai napsát* hamarább merne szakítani Kossuthtal, mint megsérteni Verhovayt, ki a szélbuli ele­mek q liai i fi к á ez i ó j át jobban ki tudja zsákmá­nyolni, mint azok, kik magas politikát akarná­nak játszani, ha volna kivel. Az országgyűlésen heezczeltek a zsidók el­len. azt In vén, hogy mindjárt tapsolni fog ne­kik a közvélemény, de mert taps nem igen zú­gott föl, hanem a helyett a zsidó szavazókat maguk ellen lazították, hát mentek Kossuthhoz segítségért. A segítség Kossuth részéről megjött és épen kapóra egy levél Grósz Adolftól : hogy mi, most mar lia akarjatok, az alkalom itt van. Hanem bizony a szélbali vezér urak a Kossuth levele után épen ott vannak, mint ahol a Kos­suth levele előtt voltak, — hogy se ki, se be. Határozatlanok és gyávák, kik állást foglalni nem mernek, mert soha sem azt tették még, a mit szivük sugallt, vagy karakteres dolognak láttak, hanem mindig azt, a mit a kortesfogás parancsolt. Most azonban nem tudják, hogy me­lyik lenne jolih, hát kétkulacscsal köszöntget- nek jobbra is, meg balra is. Es ezek merik magukat Tisza mellé állítani, a kinek férfias nyíltsága és határozott jelleme mellett valóságos nyomorékok. Hat fdihoz, я mit Verhovay a hírlapírói „kupaktanács**-nak irt, mit méltóztatnak mon­dani f Eszembe jut az a katona, kinek lőfegy­ver helyett kardot adtak a kezébe és felállítot­ták egy három öl magas bástyára, hogy a bás­tya mellett ne hagyjon járni senkit. Egyszer csak jön egy ember és a katona rákiált : Állj ! ki vagy ? Az ember látván, hogy a katonának csak kardja van, oda se néz neki, csak megy tovább. „Állj ! Ki vagy !” — kiáltja a katona másodszor is, meg harmadszor is. Miután pedig az illető rá sem fittyentett, hát hogy a katona mégis megmutassa , hogy " csakis az ő engedet- méből lehet ott járni, oda kiáltotta: — Puszirt ! Hát ilyen hatalom az a hírlapírói kör is. Ámde változnék csak át írói kamarává, majd nem verné előtte Verhovay olyan nagyon az ő független mellét, hanem beadná a derekát és ugy parírozna, mint a parancsolat. Hanem a hol minden további következménv nélkül lehet henczegni, — hát mikor nem henezegett még Verhovay ? A képviselőhöz igazságügyi bizottsága folyó hó 19-én Apáthy István elnöklete alatt, Panier igaz­ságügyminiszter jelenlétében az uzsora-javaslatot tár­gyalta s a bírói eljárás tekintetében a Teleszkv és ( lyóTy által benyújtott javaslatokkal foglalkozott. A bizottság Kőrössy, Literáty. Mandl, Matuska Panier és Iíóclossy fülszólalása után Teleszkv indítványát elvben elfogadta s a javaslat 9. szakaszáig haladt előre. A trieszti bombamerénylet ügyében újabban fon­tos adatok kerültek napfényre. Biztos forrásból tudják, hogy a rendőrség kiderítette, miszerint Oberdank már még a kiállítás megnyitása előtt Triesztbe érkezett s aug. 2-án, az első bombamerénylet napján, egész bizo­nyossággal ott időzött, A nyomozások részletei még nem kerültek a nyilvánosság elé, de kétségbevonhatatlamil bebizonyítottunk tartják, hogy Oberdank volt az az egyén is, a ki ama napon az ismeretes merényletet a fáklyás­menet ellen elkövette. A Montenegróba menekült fölkelók, mint Cattaró- ból jelentik, nov. 11-én Nikicsben gyűlést tartottak s tekintettel a menekültek közt napról-napra növekvő elé­gedetlenségére, elhatározták, hogy petltió utján kérdik meg Nikita fejedelemtől, milyen diplomácziai lépéseket tett eddig az osztrák-magyar kormánynál érdekükben. — Mint a „P. L1.“ megjegyzi, Kállay és Kálnoky mi­niszterek csak imént nyilatkoztak a dclegácziúk előtt, hogy Herczegovinában a fölkelők visszatérésének már hónapok óta nem áll semmi útjában. A krivosjeiekre nézve azonban ez az amnesztia ki nem terjed. A mon­tenegrói kormány a menekültekre nézve egyébként alig tehet okosabbat, mint ha rábírja őket, hogy térjenek haza tűzhelyeikhez. Orosz jóslat. A szentpétervári „Novoje Yremja“ múlt száma, mint távirati utón jelentik, Törökország közeli pusztulását helyezi kilátásba. Állítása szerint Ausztria-Magyarország nemsokára formaszerint birtoká­ba veszi Boszniát és llerczegovinát s megvásárolja a szultántól felségjogait. Oroszország azután Konstantiná­poly átengedését fogja a hívők urától kívánni. Politikai »szemle. Utóbbi időben többször Ilire terjedt, hogy bi­zonyos a 1 b á n törzse к az osztrák-magyar kor- j mány védelméért folyamodtak, sőt hogy területük- 1 ne,к osztrák-magyar csapatok által való megszál­lását is kérték. Újabb forrásból eredő jelentések egyrészt megerősítik ama hírek valóságát, másrészt azonban hozzáteszik, hogy az albánoknak osztrák­magyar védnökségért való hasonló folyamodásai nem nagy jelentőséggel bírnak ; mindannyiszor megteszik ezt egyes albán törzsek, valahányszor összevesznek a török hatóságokkal. — El nem ta­gadható tény különben, hogy az autonómia utáni törekvés az albán törzsek közt mind inkább tért foglal, a mi persze a török hatóságokat felettébb nyugtalanítja ; a mint ezt elárulja az a skutarii sürgöny, mely szerint a nagyvezir felszólította az ot­tani kormányzót, hogy közölje vele mindazon al­bán főnökök nevét, kik nemrég kérvényt nyújtot­tak át az osztrák-magyar főkonzulnak a végből, hogy osztrák-magyar csapatok vonuljanak be Al­bániába. Л főkonzul különben ezen kérést vissza­utasította. Még úgyszólván útra sem kelt az orosz к ü 1 ü g y m i n i s z t e r s máris a legkülönbözőbb kommentárokkal kisérik ez ut czélját. Igaz, hogy nem mindennapi esemény, ha az orosz külügymi­niszter találkozik Bismarck herczeggel s Ká 1- no к у gróffal. Tény különben, hogy Giers Pisába utazik ott időző családjához, melynek körében hosszabb ideig szándékozik maradni ; a miből ar­ra lehet következtetést vonni, hogy Pétervárott ez idő szerint elég megnyugtatónak tartják a politi­kai helyzetet. Az A rabi és társai ellen folyó per las­san halad. Sultan pasa eltagadta, hogy julius hó 12-én Suleiman Daoud pasával találkozott volna, mint ezt a vizsgáló bizottság előtt állította. Bi- ! zottság fog alakíttatni, melynek föladata lesz az ! Alexandria fölgyujtá a és kiraboltatása által oko­zott, károk megtérítését sürgetni, mert a kifizetés halogatása a kereskedelemre nézve komoly hátrá­nyokkal jár. Az uj rendőrség működése, különö­sen az abba besorozott törökök és albánok eljá­rása ellen számos a panasz. A porta a hatalmak figyelmét Montenegro készülődéseire szándékszik felhívni s körjegyzék­ben közölni akarja a hatalmakkal azon rendszabá­lyokat, melyek a még kétséges montenegrói határ­pontok végleges szabályozására vezetnek. A helyzet Ivei e t-Ru m é 1 i ába n, főleg a ű- lippopolisi orosz főkonzul panszlávisztikus törekvé­sei következtében igen válságos lett. Mondják, hogy az orosz főkonzul a különböző rangfokozatú tartományi tisztviselőket egyenesen az engedelmes­ség megtagadására izgatja a főkormányzóval szem­ben. Aleko pasa már most el van határozva min­den rendelkezésére álló eszközzel elnyomni az el­lene irányuk'» közigazgatasi inzurrekeziót, valamint a porta is fokozott figyelemmel kiséri a keletru- méliai eseményeket. A romániai marhavész. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. nov. 20. Mint már többször említve volt lapunkban, a ro­mániai területen aggasztó mértékben pusztító marha­vész ellen ugy a kormány, mint a szomszédos Brassó-, Háromszék- és Fogárasmegyék szigora óvó intézkedé­seket tettek. Ezen intézkedéseket szükségesnék látjuk olvasóink­kal az alábbiakban megismertetni. Az idevonatkozó 1874. évi XX. törvényezikk 13. Í5 -a értőimében ugyanis Iiáromszékmegye területén a legszigorúbb vesztegzár van életbe léptetve. A vész behurczolásának megakadályozása szem­pontjából intézkedés tétetett, hogy a Romániából haza­térő hazai lakosok a határszél m eszközlendó fertőtle­nítés után illetékes községeikbe kísértessenek. E őzéi­ből egy 00 legényből és két tisztből álló század kato­naság Soósmező községben már el is foglalta állomását. A járási szolgabirőknak és a rendezett tanácsú városok polgármestereinek megrendeltetett, hogy a liazakisért lakosok megérkezésük után ismételt erős fertőtlenítés­nek vettessenek alá. A szükséges fertőtlenítő szerek a gyógyszerészek által a kellő mennyiségben meghozattak és ezen szerekkel (carbolsav) minden község magát el­látni kötelcztetett. A törzskönyv pontos vezetése biztosíttatott és a marhalétszámnak összeírása már megtörtént. A személyforgalom bcszüntettetvén, a Romániába való utazásra utazási igazolványok nem szolgáltatnak ki. Központi vészbizottság alakíttatott, mely első illésé­ben, tekintettel azon körülményre, hogy a marhavész­nek a megye területén semmi jele sem mutatkozik, sót a határszélhez közel fekvő romániai községekben is <0

Next

/
Thumbnails
Contents