Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-10-15 / 83. szám
83. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Vasárnap, október 15. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön t'siki-utcza, Mathebnes-fé 1 e ház, hova a lap szellemi veszet, illető, közlemények küldendők. Kiadó hivatal : cfaevnitcin illáik KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Л „Háromszéki háziipar-! и Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 8 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás a „N E M E R E“ tizenkettodik évfolyamának utolsó negyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre..........................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . . . 4 frt 50 kr. Félévre................................3 frt — kr. Negyed évre..........................I frt 50 kr. Egy hóra.................................- - frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszeriibben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bér list ein Márk könyvnyomdájába Sepsi- Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadóhivatala. A pártok. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. október 14. Megkezdődött az országgyűlés második ülésszaka, tehát a képviselőház működésében azon időpont melyben a tanácskozások és tárgyalások a legtermékenyebbek lehetnek s a leghasznosabb eredményekkel járhatnak, egyformán távol levéti az első ülésszak alakulási izgalmaitól s az utolsó ülésszak hazabeszélési spekuláczióitől. A második ülésszaktól tehát eredményt várhatunk, ha a kormány és a többség működését a fakeziózus ellenzékeskedés meg nem zavarja s annak eredményeit nem kevesbíti. Az tehát a kérdés, hogy mily erőben állanak ellenzéki pártjaink s mily erőt fejthetnek ki a kormány és pártja ellen ? Ha ellenzéki pártjainkat tekintjük, — mind számra, mind pedig külső fegyelmezettségére nézve első helyen áll a szélsőbal, a függetlenségi párt. Igaz, hogy e pártot még egyik országgyűlés sem láthatta oly nagy számban, mint a mostani, s az is tény, hogy eddigi fellépéseiben meg tudta őrizni egységét s fegyelmezettségének látszatát. Ha eddig 1 voltak is e pártban nézeteltérések, de azok egyes képviselők személyes összeütközéseiben, melyeknek legtöbbször párbaj lett, a vége, dühöngték ki magukat, vagy pedig uj lapalakitásban s a szélső lapok marakodásaiban nyertek kifejezést, melyek kenyéririgységnek is qualifikáltathatván, a párt egységének hírnevét szintén nem érezhetőleg kompromittálták. Hanem hát nem fenékig tejföl ám a szélső- hali pártnak egysége sem, s nagyon jól tudjuk, hogy például azon frázisok, melyek a párt tagjainak száján vagy pedig lapjainak hasábjain a független, önálló Magyarországról mindennap megforduló közhelyeket képeznek, hasonlítanak azon folyondár- és virágszőnyegekhez, melyek nagy szakadások és ingoványok mélységeit fedezik el az avatatlan szem előtt. Tudjuk ma már, hogy a szélsőbali programm általánossága, mely egy független Magyarországról beszél, igen nagy nézeteltérések részletességeit fedezgeti. így például egyik töredék a tiszta 1848 visszaállításával, követelményei nem mennek túl a personal-unión, mig a másik töredék az Ausztriától való elválást kívánja. S ez utóbbiak ismét két részre oszolnak; egyik rész Kossuthnak azon futólagosán odavetett kijelentését vallja, hogy csak ha valamely vihar el- fujná az osztrák császári koronát a Habsburgok fejéről, látná megnyugodva csak birtokában a magyar koronát ; mig a másik rész túlmegy Kossuthon is s mereven az 1849, ápril 14-ének álláspontját tartja egyedül üdvözítőnek. De hát közjogi vitákra hál’ Istennek nincs kilátásunk s igy nem félthetjük a szélsőbalt sem szakadástól, ügy áll a dolog, hogy még igen sok kérdés van, melyekre nézve a szélsőbal kebelében erősen meg vannak a nézetek oszolva. Nem szólunk a delegácziókról, melyekbe választani a párt egyrésze már tavaly igen nagy hajlamokat mutatott, csak azon közgazdasági és társadalmi kérdésre utalunk, mely manapság a zsidó-kérdés ál- czája alatt okoz nyugtalanságot. A szélsőbal e kérdésben a legélesebb ellentétekben leledzik. Elég csak a párt két orgánumának magatartására utalnunk ; Eötvös Károly, a tisza-eszlári sakterek védelmének elvállalása által nagyhirre jutott Eötvös Károly ép oly tagja a pártnak, mint az antisemitismusban nagy erélylyel s következetességgel dolgozó Verho- vay Gyula. S nem tudni, hogy a pártban a humanisták s a szabadelvűek vannak-e többségben, vagy pedig a zsidógyülölők s reakezióuáriusok, csak az bizonyos, hogy a pártnak egysége e kérdésben is nagyon ingatag lábon áll, s azt az első vitatkozás szele már is nagyon komolyan megérintette. Az egyesült ellenzék ma már inkább csak névleg él : tényleg lassú elmúlásának költői korkorszakát éli. E pártnak vannak ugyan vezérei, kik azonban egymástól az elsőséget vitatják, s készek is volnának mindennap dühödt ostromot futni Tisza hatalma és többsége ellen; lia volna nekik az, mi az ostromhoz okvetlenül szükséges : közlegénységük. Ez épen nincs, a mennyiben a boldogtalanok egymásután elpárologtak az egyesült ellenzék büszkén kitűzött zászlója alól. Fuzionálni is készek lennének most már a gyűlölt Tiszával e vezérek, hogy nagy tehetségeiket a haza javára — egyik-másik kormányzati ág élé n természetesen — hasznosíthassák s no persze, hogy intrigáikat a többség táborába bevivéa, annak szétrobbantásá- ra kísérletet tehessenek. Hanem hát az az önző Tisza nem akar reflektálni rajok, minek mi — az ő tehetségeiknél egy compact czéltudatos többség létezését nagyobb értékűnek tartván — csak örvendeni tudunk. Ily körülmények közt az egyesült ellenzék kikerülhetlen sorsa az elmúlás s legtöbb- nyire a kormánypártba történő olvadás, az úgynevezett vadakkal, pártonkivíiliekkel egyetemben. Ilyen ellenzéki pártok állanak a czéltudatos Tisza-kormánynyal s pártjával szemben. Ily ellenzéknek, ha lehet is szándéka a kormány s többség terveinek megvalósulása ellen akadályozóig hatni, de nincs ereje akaratának megvalósítására, így tehát csak szerencse kell, s a jövő ülésszak működésétől minden jót várhatunk. (?) A „Nemere“ tàrczàja. Meg sem ösmer édes...?*) Elbeszélés Réthy Lajostól. Л tusnádi gyógyfürdőt még csak egy pár tiz e.z tendovel kezdették beépíteni; de azért már országos hi j üпек mondható e kis gyógyhely. Sőt az ország liatá rain túl is tudnak róla, kelet felé legalább, mert im a gazdag és gazdagnak látszani akaró oláh urak, és ; természettől, olykor rizsportól, festéktől szépített olá hölgyek minden esztendőben számosán látogatják. Meg is érdemli lusnád a gyors emelkedést, mer a természettől gazdagon el van látva jótékony és vonz tulajdonságokkal. Három bővizű langyos fürdője áll egymás mellett s habár a távolság közöttük alig több 10—10 lépésnél mindenik vize enyhébb az előtte levőnél két R fokkal A telep fekvése elfelejthetlenül bájos. A mélybe: rohanó Óit két partján kopár szirtek és tömött fény ve erdők emelkednek. A balpart lankás oldalait a fürdő telep épületei és sürü magyaró-csalit foglalják el. Levegője pedig telve a fenyvek illatával, egyma g A ban is gyógyító erővel bir. A hegyoldal karikásán elszórt épületei, mintha va lamely kicsi Napoleon parancsszavára készültek volna m.ial ugyanazon stylban vannak építve, összerovátkol ienyőgerendakból, minden súlyosabb lépés alatt ingadoz széles tornáczokkal, de nem ízléstelenül. A múlt évtized valamelyik esztendejében, julius vé genek egyik lotto délutánján nyúlánk termetű ősz őre; ur sétálgatott ama tornáczok egyikén. Hosszú szárú esi Mutatvány szerzőnek „Megpiltenés óráiból“ c,zim alatt ki; tlott gyűjteményéből. bakját kifújta és végig fektette a párkányon; azután a tonniez másik végén levő asztal felé indult, a mely mellett két hölgy hímző munkával volt elfoglalva. A hölgyek ifjabbika épen lepillantott az utczára és mintha megrezzeut volna, a mint egy deli huszár főhadnagyot látott közeledni. Az öreg ur szeme is megakadott a délezeg katonán s merengve kisérte tekintetével, a mig az erkély alatt elhaladva, tovább ment az erdei sétány felé. — Ezelőtt 44—45 esztendővel én is ilyen voltam — szólott most a hölgyekhez — ilyen ifjú, ilyen délezeg és ilyen gondtalan, épen huszár főhadnagy. Hej, kis leányom, ha akkor ösmertél. volna, bizonyosan belém szerettél volna'. — Oh a világért sem; — monda a fiatal hölgy nagyhirtelcn — azaz hogy — igazitá ki — kedves nagyapát hogy ne szerettem volna akármikor az életben! — Nem úgy, tubiczám, nem úgy; hanem értsük meg egymást. Úgy értettem, hogy ha én olyan volnék, a milyen ezelőtt csaknem egy félszáz esztendővel voltam, és neked nem nagyapád és még nem is rokonod ; te pedig épen ilyen kedves, pajzán, csinos kis jószág, a milyen vagy: hát én akkor nem udvarolnék a világon senki másnak, csupán neked ; és rém niykedem, hogy te engem olyan forrón szeretnél, mint. . . mint azt a délezeg fiút szeretheti a kedvese. — Ki tudja, hogy volna, ha úgy volna; — felelt a kis csintalan — nekem azonban jobban tetszik igy, a hogy van. — Azzal fölugrott; átkarolta az önig nyakát és őszinte szeretettel csókolta meg innen is, túl is. — Gonosz vagy ; — mondá boldog mosolylyal az öreg — de nem tudod-e, ki az a derék katona. Mintha láttam volna már valahol. En is láttam — felelt a leányka — néhányszor már a sétányon. Az éltesebb nő pedig hozzá tévé, hogy három-négy napja érkezett ; Teversnek hívják és mindenkinek feltűnt a fürdőn. Tevers! Hiszen az angol név; ez pedig magyar huszár-egyenruhát hord. — Tud is ám az igen szépen magyarul, kedves nagyapám; én hallottam már a sétányon. — Ugy-e? és az én kis leányom a huszárok beszélgetését hallgatja? No hiszen lenne szép világ, ha anyád megtudná, hogy te figyelmet fordítasz ilyen Travers nevű emberekre ! — Teversnek hívják nagyapám ! Az öreg ur most már kedvetlenül ránczolt egyet a homlokán és ezzel végzé be a váratlan fordulatot nyert beszélgetést : — Már hiszen gyermekem, akár Travers, akár Tevers, az rám nézve is, rád nezve is egészen közönyös dolog ebben az életben. Hanem ideje, hogy sétálni menjünk, mert a czigányok húzzák már a Ludmilla alatt. II. Az ám, Ludmilla-höhe, úgy hívják a fürdő mellett elterülő fenyveseknek egyik kimagasló pontját. Egy másik magaslatot utóbb Karls-sprungnak, vagy mi a manónak neveztek el. Csak nem is teszik ki magukat a jó székely atyafiak annak, hogy valaki őket czivilizálatlan népnek vélje. Már pedig ha Gábor-Áron foknak, vagy M)kő-csúcsnak, vagy Kovács Miklós dombnak, vagy valami ilyen közönségesnek nevezték volna fürdőjük kiemelkedőbb pontjait, még azt hihetné róluk valaki, hogy ők a „höhé“-nek, „sprang“-пак, „spitz“-nek lóvét sem hallották. Tehát a Ludmilla-höhe alatt húzták a czigányok, mert onnan a fenyvesben kisebb nagyobb tisztások vannak, élénk zöldségü pázsittal borítva ; oda szokott ki- gyülni a társaság napfényes délutánokon. A nagy többség a zene körül sétál ; élénkebb csoportok a magaslatokra kanyargó ösvényeken nevetgélnek
