Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-15 / 83. szám

330 —

Belföld.

* A vadászati törvény módosításáról szóló azon törvényjavaslat, mely a belügyminisztériumban 1 rónay József államtitkár elnöklete alatt működött vegyes bizottság megállapodásai alapján szövegeztetett. a „Nemzet“ értesülése szerint a minisztertanács által már tárgyaltatok, s indokolásával együtt teljes szövegében helyeseltetek. A belügyminiszter ezúttal felhatalmaztatok, hogy a törvényjavaslatot d Felsége legmagasabb jóváhagyása mellett az országgyűlésnek bemutassa.

Ráday Gedeon gr. honvédelmi miniszter f. hó 12-én fogadta minisztériuma tisztikarának tisztelgését. Az uj minisztert Fejérváry báró államtitkár fogadta meleg üdvözlő beszéddel, kiemelve, hogy a minisztérium tisztikara az eddig is mindig tanúsított iigybuzgósággalés szak ért (‘lemmel fogja támogatni mindenkor, hogy a koronás király és haza egyenlő' megelégedéssel tekinthessenek a honvédség intézményére. A miniszter válaszában bizalmának adott kifejezést, hogy a tisztikar buzgalmának és szakértelmének segélyével le fogja küzdeni ama nehézségeket, melyek esetleg szembe állanának működésének és remélte, hogy a honvédségi intézmény továbbfejlesztésére irányzott törekvést siker kóronázandja.

Az uj miniszter fogadtatása előtt búcsúzott el Orczy báró is a tisztikartól, köszönetét mondva annak ama buzgó támogatásért, melyben öt ideiglenes működése alatt részesítette^ _ '

A képviselöház osztályai is meg tartották alakuló üléseiket, kivéve az J. és V. osztályt. Az alakulás, illetve a választások eredménye a következő; II, osztály. Elnök : Placliy Tamás, jegyző : Lukács László. III. osztály. Elnök: Péchy Manó gróf, jegyző: Csojthey Antal,

IV. osztály. Elnök: Csáky László gr., jegyző: Biasini, Domokos. VII. osztály. Elnök: Bánti Dániel báró.jegyző : Tibád Antal. VIII. osztály. Elnök: Vizsolyi Gusztáv jegyző: Szlávy Olivér. IX. osztály. Elnök: Szatmáry Miklós, jegyző Csiky Kálmán.

A képviselöház okt. 10-iki ülésével az érdekes ülések ! kezdetüket vették. Az országgyűlési függetlenségi párt elhatározta, hogy a Pozsonymegye területére elrendelt statárium ügyében interpellácziót fog a belügyminiszter úrhoz intézni, a mi a ház ezen ülésében a napirend után meg is történt. Napirenden csak a bizottságok választása és a ház munkarendje volt, mindkét ügy azonban csak másnap intéztettett el. Aziuterpellácziók között kettő jelentetett be sürgősen, az egyiket Polonyi Géza tette meg a szolnok-tiszai vasúti hid rozzant állapota tárgyában, mire Kemény báró azt a választ adta, hogy a szolnoki hid folytonos és gondos felvigyázat alatt áll és hogy ezen hidat a legjobbak közé sorozták a szakértők az országban. A másik interpellácziót Mocsáry Lajos tette meg a fent említett ügyben. Előadva a statáriumok elrendelésénél eddig szokásban volt eljárás történetét s annak indokolását, azt a kérdést intézte a belügyminiszterhez, hogy mi indította a miniszter urat arra, hogy Pozsonymegyében a rögtönitélő bíróságot elrendelje a nélkül, hogy a törvényhatóság azt kérte volna. Tisza miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellá- czióra, kijelentve, hogy a kormány a statáriumot nem rendelte el, hanem a rögtönitélő bíróságra vonatkozó rendeleteket az illetőknek kezéhez juttatta azon felhatalmazással, hogy a mely peezben szükségét látják, kihirdessék. Utalva továbbá a pozsonyi zavargásokra, a miniszter kijelenti, hogy a kormány kötelessége volt presentiv renszabályokhoz nyúlni, a belügyminiszter felelős lévén akkor, ha indokolt gyanuokok merülnek lel. melyek egy hatóság területén több helyütt jelentkező ily nagyobbmérvü kihágások eshetőségére mutatnak: a helybeli hatóságot abba a helyzetbe hozni, hogy midőn a veszély csakugyan beáll, az eszközök annak meggátolására már kezében legyenek. — A miniszterelnök válaszát a ház, daczára Mocsáry ájabb felszólalásának melynek egy passzusa — melylyel Tisza Kálmánt „javíthatatlannak“ (ledarálta — a házban derültséget okozott, szavazás utján túlnyomó többséggel tudomásul vette.

Az 1881. évi állami zárszámadással a legfőbb számszék már elkészült s munkálatai a képviselőház legközelebbi ülésében fognak előterjesztetni. A „N“. szerint a zárszámadások 289.133,954 Irt bevételt és 329.199,35(i forint kiadást, tehát 48.095,401 Irt hiányt, az előirányzott 39.900,000 írtnál 8 millióval többet mutatnak fel. Az előirányzott kiadásokat a. nyugdijak 128,773 írttal, az államadóságok 2.428,000 írttal, a vasúti kamatbizto- sitás 547,592 írttal, a belügyminiszter (karhatalmi költségek miatt) 4 72,255 írttal, a közlekedési miniszter 4.328,450 írttal, a fö'dmüvelési miniszter 909,025 írttal, stb. haladták meg. De másfelől : az egyenes adók

2.135,000 írttal, a fogyasztási adók 850 ezer írttal, a a fogyasztási adőrestutió 2 millióval, a bélyeg 002,35G ( írttal, a jogilletékek 582,414 írttal adtak többet, mint előirányozva volt. A dohányjövedék 1.408,000 írttal kevesebbet adott ugyan, de ez nagy bevásárlásokkal függ össze. Csökkent még a sójövedék 492,802, a fémbányászat 492,800 írttal, a vasművek jövedelme 404,520 írttal.

Külföld.

Az egyptomi kérdésre [vonatkozó tárgyalásokról azt jelentik, hogy azok a párisi és londoni kormányok kölcsönös szándékainak teljes tisztázására vezettek. Ez annál fontosabb hir, mert a politikai lapok kisütötték, hogy Francziaország ugyancsak aspirált a portánál arra, hogy az angolok háta megott vele külön egyezséget kössön. Az angol külügyi hivatal, tudomására jővén a fran- czia kormány ezen lépéseinek, egyelőre a portával való tárgyalásokat abba hagyta és bizalmasan fordult a fran- czia kormányhoz, minek eredménye lett volna a fentebb jelentett tény, melysz. érint a két hatalom kölcsönösen tisztába jött egymással.

Anglia és Törökország közt a jó viszony nincs megzavarva. Az angol kormány a portához intézett jegyzékében kijelentette, hogy már kezdi kivonni csapatait Egyptomból, az országban uralkodó állapotokra való tekintetből azonban szükséges a. khevide tekintélyének fentartása s azért a végleges kivonulás mi még nem határozható meg.

Az angol török egyetértést azonban roszul befolyásolhatja azon tény, mely Kairóban a felkelők ellen folyó vizsgálatból derült ki. Az bizonyult be ugyanis, hogy a felkelők a szultánnal folytonos összeköttetésben állottak még akkor is, mikor Arabi lázadónak nyilváníttatott. Ez aztán a kétkulacsosság netovábbja!

A felkelőkről lévén szó, megemlítjük, hogy Ara- bival az angolok mint közönséges bűntettessel bánnak, még a dohányzástól is eltiltják. Biztosan hiszik, hogy halálra fogják ítélni. Arabi különben nagyban készül a védelemre, melylyel a haditörvényszék előtt számot ad

öregebbek és gyermekeik játékát figyelő anyák a fenyvesek árnyába helyezett fehér padokon üldögélnek.

Egyszerre csak tapsol valaki, a ki beállott önkény- tesen rendezőnek ; s a czigányok franczia-négyest, vágj kerpigőt, vagy csárdást játszanak. Megkezdi egy-két pái s néhány perez alatt részt vesz benne az egész tár. as lg Az elszéledt csoportok gyorsan összegyűlnek; az öregeb bek helyet foglalnak kereken a padokon ; és a felséges alkonyban, isten szabad ege alatt olyan mulatság kere kedik — bizony deriiltebb és kedélyesebb, mint azokban a czifra és költséges bálokban, a melyekre annyi gonddal, tépelődéssel készülnek hölgyeink telenként.

Ma korán kezdették, mert mikor öreg urunk tár sasága megérkezett, már folyt a mulatság javában. Unó К áj át és a nevelőt tánezra fogták már jövet-közben ; ( pedig helyett keresett és leült egy egészen ismeretlen de tisztes kinézésű Öreg asszony mellé. Rövidke szune alatt levers főhadnagy közeledett és bocsánatot kérve az előlegezésért, bemutatta magát és tánezra vitte i szép unokát.

2,4 öreS ur gyönyörködve nézett utánna s a ne- л elonohöz fordulva, ki éppen pihent, azt a megjegyzést tette, hogy: pompás fin, daliás, délezeg: csak azt az atkozott 1 ravers nevet honnan szedhette.

I • .4 lievelónö nem felelhetett, mert megint tánczolni veitek; de az ismeretlen öreg asszony a túlsó oldalon bizonyos izgatottsággal szólalt meg :

~ Bocsánat, uram, ama tiszt neve nem Tarvers, hanem levers; s ez a név nincs megátkozva senkitől.

Az öreg ur élénk zavarral mentegetődzott: hogy nem volt sértő szándéka, s nem vélte, hogy érdekelt fülek hallatára beszél.

vettem sértésnek -— folytatá engesz- telorog az öreg asszony — csak felhasználtam az alkalmat, hogy családom szokatlanul hangzó nevével a szives érdeklődőt megismertessem. Mert feledéin is említeni : én özvegy levers Jakabné vagyok, annak a fiúnak édes anyja.

— Örülök a szerencsének — felelt udvariasan az öreg ur — van szerencsém egyszersmind bemutatni magamat: Torja Félix. — Es megérkezvén a tánczról unokája, bemutatta azt is: unokám, Lankay Janka grófnő.

A kis grófnőnek alig maradott annyi ideje, hogy magát meghajtsa, már megint tánezra vitték; a két öreg pedig tovább folytatta az érdekesen kezdett beszélgetést.

Teversné szemein és arczán látható felindulás mutatkozott, váratlanul jött kellemes érzet hatása, melyet nem lehet eltitkolni.

— Milyen bájos gyermek az unokája ; mondá — a szeme, a homloka és a termet', épen mint az öné. Es ön is olyan keveset változott. Csak a haját kell feketének, a tekintetét valamivel élénkebbnek és járását ruganyosabbnak képzelni ; de egész termete, arczhi'ejezése egészen az, a mi régen volt.

Torja Félix még nagyobb meglepetésbe esett. At- futá emlékezetében mindazokat a helyeket, a melyeken élete utóbbi éveiben megfordult, de sem a Tevers névre, sem erre a matronaszerü szép arezra nem tudott emlékezni. Talán könnyebben ment volna neki is, ha a fehér hajat gesztenyesziniinek, a halvány szemeket égszínkéknek és a nehézkes termetet könnyűnek, karcsúnak, hajlékonynak képzeli !

— Nem maradott egyéb, mint a mentegetődzés, hogy sehogy sem tud visszaemlékezni, hol lehetett szerencséje.

— Nem reméltem — folytatá az öreg asszony egészen megindulva — nem reméltem, hogy valaha még találkozunk; azon sem csodálkozom, hogy annyi idő lefolyása után ön meg sem (ismer, édes Torja Félix. Hanem segítek egy kissé emlékezetének. Gondoljon rá, hogy miféle névnap van ma.

(Folytatása következik )

működéséről. Csak azt bizonyíthassa be majd, hogy nem tett „rósz fát a tűzre“, mert a had törvényszék aligha nem ezt kutatja.

Az Oroszország készülődéseivel kapcsolatban közölt ama hir, hogy Nikita montenegrói fejedelem esetleges háborús tényre nézve már kikapta utasításait, valamint az orosz lapok ama jelentéseit is, bogy Nikita — kit A u s z tri a-Magy ar о r s zág kegyvesztettéként szerepeltettek — az orosz udvar részéréről rendkívüli szívességgel fogadtatott volna, nagyon gyöngíti Lobanov herczegnek Kálnoky gróf külügyminiszter előtt tett nyilatkozata. Lobanov orosz nagykövet Nikita fejedelem bécsi látogatása felől szólva, kijelentette, hogy Nikitának különféle küldöttségek (‘lőtt tett nyilatkozatai kellemetlenül érintették a czárt, ki a fejedelemben szívesen fogadott vendéget, de ezenkívül semmi egyebet nem kivan tekinteni. Ki milyen nagyra voltuk az orosz lápok az uj „szövetségessel“ !

A szélbal nagyképűsködése.

Aszód, 1882. október 12.

Még ha nem yohuj, is Tiszának annyi esze, mint a mennyi van, ezekkel a szélbali atyafiakkal még akkor is könnyen elbánhatna. Hiszen ezek annyira el vannak züllve ma már, hogy anyag hiányában oly dolgokba is bele kötelőzködnek, melyekkel tökéletesen kompromittálják magukat.

Hiszen csak a napokban méltóztattak olvasni ama csikkünket, melyben az „Egyetértés“ ama felfogásává^ szemben szálltunk síkra: hogy t. i. miért nom igyeke _ zett a kormány a pozsonyi ügyben, még mielőtt zavargások lettek volna! Es a mint nevezett lap bölcs tanácsaiból kivettük, oly intézkedéseket forgathatott agyában, melyek holmi ostromállapot-félét gyanittattak az olvasóval, s igy íupn hiába adtunk kifejezést ama. feltevésünknek: hogy nevezett lap maga,sem tudja, mit beszél.

Mindazonáltal felháborodást keltett bennünk az az impertinenczia, oly dolgokban kívánni előleges intézkedést a korín ínytói, melyek hogy létre fognak jönni, az élő istennél egyél) nem tudhatta. Kijelentettük egyúttal, hogy most már, miután ai zavargások kitörtek, Tisza Kálmán, ki ily dolgokban a tréfát nem ismeri, okvetlen fogja tudni, hogy mit csináljon. Es hogy tudta is, azt megmutatta.

Mit szóljunk azonban most, mikor meg azért kell őt védelmeznünk, mert a további zavargások kifejlődése és elfajulásával szemben az előleges intézkedéseket is megtette?

Es kivel, mivel szemben kell őt védelmünk alá vennünk? Ugyanazon szélső hallal szemben, mely csak pár nappal ezelőtt azért támadta őt meg, mort az i n t. é z- kedéseket már akkor meg kellett volna tennie, mikor még semmit sem tudott.

Egyébiránt hogy a szélbalt jól ismerjük, ezt megelőző csikkünkből (a mely czikket t. i. akkor irtunk, mikor a szélbal azért támadta meg a kormányt, mert előleges intézkedéseket nem tett) jónak látjuk a következő passzust idézni :

„Minden rendelet, minden intézkedés csak ar a- való lett volna, hogy az ellenzéki sajtónak kapóra jöjjön, hogy ne csak feltűnést csináljon belőle, de mindjárt vádolja is a kormányt, hogy: „íme semmi baj, a nemzet nyugodt, még csak nyugtalanító hír sem érkezett sehonnan, s íme a kormánynak túlbuzgósága éppen arra való leend, hogy elmérgesitse az ügyet s izgalmat keltsen még ott is, a hol különben nem is gondoltak volna reá “ — stb.

„Semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy az ellenzéki sajtó igy irt volna, és azonfelül elő vette volna mindig kész gyanúsítását, s habár egy szóval is, de megérintvén, hogy: egyébiránt nagyon jól judja azt (ki más, mint) Tisza, hogy miért teszi.“

íme ezt irtani mielőtt az országgyűlés megnyílt volna, mielőtt valaki tudta volna, hogy Mocsáry Lajos Tiszához interpellácziót fog intézni azért: hogy minek rendelte el a statáriumot, mikor még semmi baj se volt, hanem igen is, a kormány ez által csak maga ellen keltett ingerültséget.

No kérem szépen, mikor az ember egy pártnak tendencziózus áskálódását és igazságtalanságát annyira ismeri, hogy majdnem szóról szóra megjövendölni képes' hogy mit tenne ez a párt ebben, és mit tenne abban az esetben : hát még is csak kell a dologban lenni valaminek, még is csak igaznak kell lenni, hogy az a párt csakugyan olyan amilyennek állittatik.

Es hogy mi czélból tette Mocsáry Lajos ezen inter- pellácziót ? Azt hiszem hogy velem együtt azt is jól tudhatja mindenki.

Hát tette ez alatt a szin alatt, mintha a szélső j balnak rettentően szivén feküdnék a törvényesség, s ha I bár jól tudják, miért volt a belügyminisztérium részéről