Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-10-08 / 81. szám
81. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Vasárnap, október 8. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Mathcovies-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal : eBfö t и М\п u ^lÁcufí KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések A előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. & „Háramszékí fiázíípaF-egyesüIefc" hivatalos közlönye, Megjelenik ('zen lap lieten- kint kétszer: . csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben- házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 0 irt — kr. Eel évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 irt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért ti kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. . Nyílttéri sora 15 kr. • 9 Előfizetési felhívás a „N E M E R E“ tizenkettödik évfolyamának utolsó negyedére. Előfizetési feltételek: Egész évre..........................6 frt — kr. H áromnegyed évre .... 4 frt 50 kr. Félévre...............................3 frt — kr. N egyed évre...........................I frt 50 kr. Egy hóra..............................— frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék, mintán fölösleges példányokat nem nyomattatliatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi- Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadóhivatala. Nagyszerű, hogy ez is a kormány bűne. — 1882. október 6. (T.) Hogy miért nem intézkedett a kormány, miért nem akadályozta meg ezt a pozsonyi szomorú esetet, még mielőtt kitört volna? ilyen kérdést sem tehet más, ilyen szemrehányással sem állhat elő inás, csak egy olyan ellenzéki sajtó, mint a mienk. Pláne az „Egyetértés“, mely daczára annak, hogy legfőbb munkatársa az eszlári vádlottak védője, s igy mindent elkövetett, hogy a mennyire lehetett, a zsidók ellen felizgatott hangulatot mérsékelje, még se mert állást foglalni, mert féltette a prenumesánst, hát mondom, mikor a hangulat ilyen fokra csigáztatott, álljon elő akkor a kormány és csináljon intézkedéseket, melyekből, daczára annak, hogy tetszett volna neki, de politikai tőke csinálásának okáért, maga az „Egyetértés“ is olyan lármát kezdett volna, hogy a zsidóellenes hangulat a kormány ellen forduljon, milyen csak tőle telik. Egyébiránt, eltekintve átlói, hogy az ellenzéki sajtó, a mint a kormány valamit tesz, egyszerre ellene igyekszik fordítani a hangulatot, mondom eltekintve ettől, mert mikor kötelességről van szó, ilyen dolgok nem jöhetnek kérdésbe, mit kellett volna a kormánynak csinálni ? Egyet mindenki tudott volna, már t. i., hogy a lázitásból kenyérkeresetet csináló egy némely lapszerkesztő urnák a nyakára hágjon, s a gyújtogató kezében levő gyufát, elfujván, a tüzet mellőzze; ámde hogyan, mikor az ily rendkívüli esetekre nézve nincsenek intézkedő törvényeink? Tehát törvénytelenséghez fogjunk ? Az lenne még csak kívánatos országos hecz. Ámde kormányunk nem is oly fán termett, hogy valaha törvénytelen eszközökhöz folyamodjék. Mást pedig mit lehetett volna csinálni? Minden rendelet, minden intézkedési csak arra való lett volna, hogy az ellenzéki sajtónak kapóra jöjjön, hogy ne csak feltűnést csináljon belőle,, de mindjárt vádolja is a kormányt, hogy: ,.Ime semmi baj, a nemzet nyugodt, még csak nyugtalanító .hír sem érkezett, sehonnan, s ime a kormánynak túlbuzgósága éppen arra való lecnd, hogy e!mérgesítse az ügyet s izgalmat keltsen még ott is, a hol különben nem is gondoltak volna reá“ sat. Semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy az ellenzéki sajtó igy irt volna, és azonfelül elő vette volna mindig kész gyanúsítását, s habár egy szóval is, de megérintvén, hogy : . egyébiránt nagyon jól tudja azt (ki más, mint) Tisza, hogy miért teszi. De hát csakugyan, miért is tette volna, de meg mit tehetett, volna? Л törvényhatóságok bel ügyeibe nem avatkozhatik ok nélkül, és hol az ok addig, a inig nem mutatkozik ? Mert. hiszen a pozsonyi eseményig sajtóbeli izgatásnál egyebet nem észleltünk. Azonfelül a helyhatósági rendőrségek nem kormány közegek és a kormány nyal semmi közvetlen összeköttetésben nincsenek, s ha most már a kormányhoz jelentést nem teszek, hogy tudhasson meg a kormány bármit is, és hogy intézkedhessek, lia nem tud semmiről semmit. A helyi hatóságok igenis felelősek, de azok is csak a haj után vonhatók feleletre és nem a haj előtt. Л spitzli rendszer ellen meg mindnyájan ellene vagyunk, hát csakugyan, mit lehetett és mit kellett volna a kormánynak tennie? En nem tudom elképzelni. Egyébiránt, hogy az ellenzéki sajtó itt sem ügybuzgalomból, hanem pártoskodásai áskálódás- ból támad, azt nem kell fejtegetni. Most, csak azt akarja elhitetni a közönséggel, hogy mégis csak az a „kutya kaurmány“ oka mindenneki, mert ime ezt a pozsonyi eseményt is meg lehetett volna akadályozni, mint például ő megakadályozta volna, ha kormány lett volna; ám de hogyan? Mondjon ugyan csak egyetlen egy elfogadható eszmét, vagy intézkedést ? Mert hiszen ha az ilyen előre nem látható események megakadályozása olyan köuy- nyen menne, — akkor bizony se nihilizmustól, se kommunizmustól, soczializmustól, sem pedig az irridentától nem lehetne tartani egy hajszálnyit sem ; pedig ugy látszik, hogy a czezárismus minden pénze s Európa minden elővigyázata sem elegendő az előre láthatatlanoknak megakadályozására, pedig e társulatok létezését egész világ tudja. Elmondjuk pedig ezt nem azért, mintha az ellenzéki sajtó vádjait komolyan veunők, és más egyébnek tekintenél-: kormányellenes izgatási sii- letienkedésnél,. hanem azért, hogy a sületlenség mellett még az abszurditást, is jelezzük. Különben legyen az ellenzéki sajtó megnyugtatva, mert majd meg lesz most már téve minden intézkedés a lehető legszigorúbban, noha csak az sajnos, hogy nem maguk a haj okozói, a fő-fő kolomposok és izgatok, hanem csak azon szerencsétlen ördögök kerülnek hurokra, kik az izgatás által elhagyták magukat szédíteni. Ezek aztán nyöghetnek a rabság lánczni alatt, és gondolkozhatnak azon nemes emberbarátokról, kik nem igen csinálnak maguknak lelkiismeretet abból, hogy a fölizgatott kedélyek öntudaton kiviili cselekedését és ártatlanok vérének folyását, vasra verettetését biztos helyről nézzék! Ezeknek kellene lako'lniok ! Az nj egyforintos államjegyekre vonatkozó közös pénzügyminiszteri értesítést már közli a hivatalos lap,' az uj pénzjegyek részletes leírásával együtt. Az uj egyforintosok mindkét oldalon barna és kék színnel vannak nyomtatva, vizjegy nélkül készült papíron, az egyik oldalon német,, a másikon magyar szöveggel. A pénzjegy alnyomata a barna A „Nemere“ tárczája. Molnár György Kézdivásárhelytt. Kézdi Vásárhely, 1882. okt. 2. (Folytatás és vége ) Az a plasztika, az a dikozió, a mit Molnár itt feltüntetett, minden egyéb lehetett, de művészi nem volt, s nem egy ajakra csalt nevetést, —• sőt még a tragikum legtetőpontján is, midőn később ugyanazon jelenetben Emília elbeszéli, hogy a zsebkendő elajándékozásról szoló mese a leginper- tinensebb hazugság s midőn erről maga Othello is kétségbe vonhatlanul meggyőződött : a szerencsétlen Othelló egy mákszemnyi részvétet sem volt képes felidézni ; de igen nevetést, a mi bizony nem fogott volna megtörténni, ha Molnár például a Gervinus utasítását — a melyet pedig még egy negyedrangu színésznek is tökéletesen kellene ismernie, ha Shakespeare személyeit akarja adni ■— csak egy ezredrésznyiben is követi vala. Hanem, hát igy szokott ez azon színészekkel lenni, a kik hosszú ideig, — megjegyzendő, hogy különben már névvel bírnak, — vidéken vendégszerepeinek. Itt a vidéken, egy-egy uj újdondász, vagy ha épen szerkesztő is, mond felettük ítéletet, a kinek fogalma sincs arról, hogy mi az az aesthe- tika, mi a tragikum, a ki még csak nevéről sem ismer egy Lessingec, egy Gervinust, egy Rö- tschert, egy Yischert stbt. Az ilyen kritikusoknak a/.tári annyival inkább tetszik valamely szini előadás, minél inkább hasonlít az a „Haprika Jancsik-- hoz41, s aztán az ilyeneket agyon is dicsérik. Természetesen, a művészi önérzettel nem nagyon dicsekedhető színész belé kell, hogy essék a vidéki modorosságba, a grimászok, arczfmtorgatások, szem- meresztgetések kultiválásába; mert különben a mindenható újdondász-szerkesztő kritikus ur jóaka- ratu támogatását nem nyerheti meg. E nékül pedig „vége van Vig Andrásnak, mert neki sirt ásnak“4 azaz: a vidéki nimbusznak. Ezen elmélkedésre, ezen reflexiók megtételére ösztönzött Molnárnak már Othellója is; „Tartüff“- je pedig épen megbotránkoztatott. Nem szólunk Donnáról, nem Orgonról ; ezeket vidéki vándorszínészek személyesítették. Ámbár itt is mondhatnék azt, hogy ezek hibája is Molnár urnák róható fel. Neki — ha a művészből csak egy mákszemnyi is van benne — számot kellett volna magával vetni; hogy segédszemélyzete képes e ugy játszani, hogy legalább botrányt ne 'Csináljanak. Molnár ur még erre sem ügyelt; de mi még sem szólunk a mellékszemélyekről, hanem röviden csak a Tartuffe szerepére utalunk. Rég meg van mondva, hogy Tartuffe szerepében a színésznek egy hajszállal sem szabad tovább menni, mint a meddig maga.Molière ment. Már Rotschor kiemelté, hogy mint minden classical mühen, ugy Tartuffe szerepében is csak valódi művésznek volna szabad föllépnie. Mert a ki e kép finom ecsetvonásaít éreztetni nem bírja, vagy azt épen tulozással akarja kiemelni, az mind két esetben tönkre teszi a darabot; amúgy halvány képet ad, emigy meg torzkép :t, mely a karzaton röhögést, a műveltebb közönségben pedig undort keltend. Molnár úrral szóről-szóra igy történt. Ott van pl. a 3-ik felvonás 3 ik jelenete, s a 4 ik felvonás 5-iк jelenete, a midőn a karzat valóban röhögött, a rniveltebb rész. pedig undorral telt el. Igen, mert Molnár ur a költőn jóval túl ment, pedig maga a költő i t a legvégső határt, a meddig elmenni szabad, elérte. S aztán amott még szerelme tárgyával — Elmirával is valóságos gúnyt üzütt — magát Moliéret is meghamisítva, midőn Elmirának ezen kifejezésére : „Kérem, hagyja el, (t. i. öltönyének tapintását) Én véghetetlen csiklandós vagyok.“ teljesen hasonló dictiót tart Molnár — Tartiiff —- mint Petőfi az „Ismét köny“ czirr.ü versében, a hol a legrettenetesebb fájdalom leírása abban csattan, hogy : „Orromba nient a pipa füst.“ „Mily bámulatra méltó mii e csipke !“ E helyett az isten legremekebb teremtéséről épen ugy, mintha az Elmirára vonatkoznék, hosszan , dikcziózik Molnár, hogy aztán azon csattanés zárszóval végezze, hogy: „e csipke!“ Látszék, hogy Molnár Molière Tartüffjét absolute nem birta felfogni. Es minő hangon volt mondva ez is; „Ali, bármi buzgó, de ember vagyok!“ A publikum csak ugy nevetett rajta. Azon frivo- litásért pedig, melylyel a 4-iк felvonásban ezen kifejezést kisérte : „Parancsol égy kis édesgyökér-levet V“ Molnár urat kegyetlenül kifütyülik vala bármely színpadon, a hol egy kis müizléssel biró fiatalság lesz vala. Tartuffe, mint aféle szent áhitatos ember eljár betegekhez is, s hogy segély nyújtásra zsebében kétségkívül többféle gyógyszert hordoz ; igy van az édes gyökér-lével is. De Molnár ur, a legfrivolabb értelmet adta neki, a legfrivolabb mozdulattal, hangsúlyozással, actióval kisérte ezen kifejezést, mintha a publikum nem azért ment volna oda, hogy tőle a Moliere „Tartüffe“-jét, hanem egy szemérmetlen kan kán tánczot lásson. S mind ez miért? Hogy legalább a karzat röhögését kierőszakolja. Hogy Molnár ur „Lear király“ 2-ik és 3 ik felvonását, „Hl. Richard“ első felvonását s „Az
